JÁTÉKOSSORS. Ujvári Izabella, aki Dorogról Ausztriába igazolt: „Véresen komolyan veszem a futballt” | Foci a köbön (original) (raw)

Mi, magyar legények egy kicsit irigyelhetjük a meccsek alatt apfelstrudelt majszoló és a világos sörből jókorát hörpintő osztrák férfiakat. Ujvári Izabella immár Ausztriában csillogtathatja kivételes tudását és villanthatja mosolyát. Nem túlzás, az ősszel a női NB I-ben tíz találatig jutó 19 éves futballista az elmúlt hetekben új világba csöppent.

Az osztrák élvonalbeli SKV Altenmarkt tökéletes kiugrási lehetőségnek tűnik. Még akkor is, ha tudjuk, a kilencből kilencet nyerő, így értelemszerűen hibátlanul menetelő 27 pontos éllovas St. Pöltent a közvetlen vetélytársaknak is már-már lehetetlen utolérni. Az SKV mindössze két győzelmet aratott az ősszel, ami jelenleg a kilencedik pozícióhoz elegendő. Mindez nem meglepő, ha hozzátesszük, Ujvári Izabella a Dorogi Diófában több bajnoki gólt szerzett (10), mint az Altenmarkt összesen (9) – a mezőnyben a legkevesebbet.
– Fájó búcsút vett Dorogtól?
– Igen, nagyon jól éreztem ott magam és sokat jelentett az ott eltöltött idő – felelte Ujvári Izabella. – Szabados Gyuri bá’ jó edző és sokat tudtam fejlődni az elmúlt félév alatt a csajokkal.
– Mennyi ideig gondolkodott azon, hogy belevágjon-e az osztrák kalandba?
– Igazából várattam a dolgot legalább egy hónapig, de a szívem mélyén már az első percben elindultam volna… Végül is érthető, hogy mindössze egy év focimúlt után benne van az emberben a félsz, az én esetemben viszont semmi fajta félelemről nem volt szó, inkább csak a legbiztosabbra akartam menni.
– Ausztriába költözött vagy jön-megy, mint egy vándorcirkuszos?
– Ez érdekes, mert félig kiköltöztem, félig pedig cirkuszos a történet. Én vagyok a bohóc, aki minden héten hazamegy, hogy láthassa a családját és a barátait. A tízhetes felkészülési idő alatt minden szombaton vagy edzőmeccsre, vagy teremtornára megy a csapat. Attól függően utazom haza, hogy mikor végzünk a szombati nappal. De általában már szombat este otthon vagyok. Keddig, mert aznap 18 órakor már itt vagyok az öltözőben és várom, hogy kezdődjön a hét első edzése. Szóval, ha van ingázó, akkor az én vagyok.
– Mi a legfőbb tapasztalata új csapatával kapcsolatban?
– Mindössze egy hónap alatt azt vettem észre, hogy sokkal erőszakosabbak és pörgősebb futballt játszanak, mint a magyarok. A kontrajátékot részesítik előnyben, és ez nekem is nagyon fekszik. Tetszik a játékuk és a mentalitásuk előtt le a kalappal!
– Volt már módja felmérni, magyar szinten hová lehetne helyezni újdonsült együttesét?
– Nem tudnám eldönteni, hogy pontosan hányadikok lennénk ezzel a gárdával az otthoni bajnokságban, de abban biztos vagyok, hogy a felsőházi szintet megütjük.
– Miként fogadták Ausztriában? A csapattársai tudják, hogy mit ért el például a freestyle-ban?
– Szerintem az nagymértékben tőlem függött, hogy miként fogadtak a többiek. Nyilvánvalóan én voltam és vagyok az új, és ők úgy viszonyulnak hozzám, ahogy én hozzájuk. Véresen komolyan veszem az edzéseket, az edzőmérkőzéseket, a csapatot és az egész futballt. Ezt látják is rajtam és úgy érzem, nagyon tisztelnek emiatt. Minden csapattársam felé tiszteletet mutatok, akár fiatalabb, akár idősebb nálam – és ezt viszonozza is mindenki. A német nyelvhez eddig még soha nem volt közöm, viszont próbálnak angolul kommunikálni velem és már a hülyéskedésbe is bevesznek, amibe ugye – aki ismer, az tudja – engem nem nehéz… Ez nagyon nagy pozitívum és örülök, hogy ilyen emberek között lehetek. Az ember mindig azt kapja, amit ad. Ez egy csapatsportban az egyik legfontosabb dolog.

Ujvári Izabella Facebook-oldala