Az óegyházi szláv nyelv (egyéb elnevezései: ószláv, óbolgár, ómacedón,, ószerb, ószlovén, óorosz, óhorvát, ócseh vagy régi szláv nyelv) a legkorábbi írásos emlékekkel rendelkező szláv nyelv. Az írott norma a macedóniai nyelvjárás alapján keletkezett, amelyet Szaloniki környékén használtak a 9. században. Bizonyos változásokkal ez a mai napig használatos, ám már nem élő nyelvként, hanem az ortodox egyházak és a bizánci rítusú, azaz görögkatolikus vallás liturgikus nyelveként. Az ószlávot nem szabad összetéveszteni az . Az ősszláv nyelvből, melynek eredeti formájára csak következtethetünk, fejlődött ki az összes szláv nyelv, mégpedig három fejlődési ágra bontva: déli, keleti és nyugati szláv nyelvek csoportjaiként. Általános vélekedés szerint a szláv írásbeliség kialakulásának idején, a 9. században ezek a csoportok még nem különböztek egymástól lényegesen, de különválásuk már megkezdődött. Az óegyházi szláv nyelv így lényegében egy kihalt délszláv nyelv, azonban nem tekinthető a ma létező délszláv nyelvek közös ősének. A legközelebb mégis a mai macedón nyelvhez áll, bár ez utóbbi nem az óegyházi szláv egyeneságú leszármazottja. (hu)