dbo:abstract
- A barokk építészet (olasz: architettura barocca) egy rendkívül dekoratív stílusirányzat volt, amely a 15-16. század fordulóján Rómából indult ki. Eredetileg a katolikus egyház, különösen a jezsuiták vezették be, a reformáció és a protestáns egyházak elleni küzdelem eszközeként, egy új építészeti stílusként. Csúcsát az érett barokkban (1625–1675) érte el, amikor főleg Itáliában, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban, valamint Ausztriában alkalmazták templomoknál és palotáknál. A reneszánsz építészetet váltotta fel, de közvetlen előzménye azonban a manierizmus volt. Késői ága a copf, illetve a rokokó stílus. A barokkot a 18. század második felében váltotta fel a (wd). A barokk is antik építészeti elemeket használ, sajátossága a reneszánsz harmóniájával szemben az egyes részletek kiemelése, felnagyítása, míg más elemek jelentéktelenné tétele, elnyomása, ugyanakkor a reneszánsz stílusnál jóval kötetlenebb. A barokkban dominál a dekorációs szépség és a reprezentatív törekvés. A barokk közvetlen előzményének tekintett manierista építészet sajátossága volt a szokatlan, egyedi kompozíciók alkalmazása, az egyedire, eltérőre, egyenlőtlenségre való törekvés. A mai maníros, vagyis modoros szavunk is ebből a kifejezésből ered. (hu)