A Bokor bázisközösség „katolikus gyökerű, a jézusi szereteteszményt képviselő emberek testvéri társasága, erkölcsi megújulási mozgalma” (2004-es önmeghatározásuk), tehát egy katolikus lelkiségi mozgalom. Bulányi György piarista szerzetes-tanár hívta létre a közösséget 1945-ben Debrecenben, egy Kolakovics nevű horvát jezsuita szerzetes kezdeményezésére. A közösségek elsődleges célja a keresztény hit, gondolkodás és gyakorlat átmentése volt a kommunista diktatúra és egyházüldözés idejében. A közösségi életet megtörte az 1952-es letartóztatási hullám, mely során sok csoportmunkát végző pap, szerzetes és laikus került börtönbe. A Bokor ma ismert – és folyamatosan alakuló –, önállóbb arculatát a 60-as évek második felében, az alapítónak a börtönből való kiszabadulását követően nyerte. Ekkor született meg a közösség eszmeiségét meghatározó, az evangéliumokban a Jézus ajkára adott mondatok elemzésére épülő, Keressétek az Isten Országát! (KIO) ötkötetes biblikus teológiai szintézis. A közösség összetartozásának máig alapja – és szinte egyetlen feltétele – a "KIO"-ban felvázolt jézusi örökséggel, az egycsúcsértékes Szeretet-Isten képpel és az ebből kikövetkeztetett etikával történő azonosulás. A Bokor tagjai számára a hetvenes évek végén vált világossá, hogy a jézusi tanítás nem egyeztethető össze a másik életének elvételével – azaz a gyilkossággal –, ezért 1980-tól kezdve számosan megtagadták a katonai "szolgálatot", vállalva az így kapott 1-3 éves börtönbüntetést. A katonaságmegtagadást azonban nem csak az állam ítélte el, hanem a hivatalos katolikus egyház is. Vélhetően ez az ügy állt annak hátterében, hogy az állam jelentős nyomást gyakorolt az egyházi vezetésre, hogy az büntesse meg a Bokor bázisközösséget. A Magyar Katolikus Püspöki Kar Bulányi Györgytől 1982-ben megvonta a nyilvános misézés jogát, és a korlátozást csak vatikáni nyomásra, 1997-ben oldotta fel. (hu)