A kelet-ázsiai buddhizmus a kelet-ázsiai régióban kifejlődött mahájána buddhista iskolák gyűjtőfogalma, amelyek a kínai buddhista kánonhoz tartoznak: kínai buddhizmus, koreai buddhizmus, japán buddhizmus és vietnámi buddhizmus. Ezeken a területeken él a föld buddhista lakosságának a fele. A kelet-ázsiai buddhizmus legfőbb "iskolái" a Tiszta Föld buddhizmus, a tientaj, a hua-jen és a csan buddhizmus (zen). Ezeket az alapján különböztetik meg, hogy melyik szútrát tekintik a legfontosabbnak - például a tibeti buddhizmussal ellentétben, ahol a hangsúly a szövegmagyarázó irodalmakon van. A vadzsrajána buddhizmusnak is létezik egy kelet-ázsiai formája, például a japán singon szekta. A kelet-ázsiai szerzetesi közösség (szangha) tagjai általánosságban a Dharmaguptaka-vinaját követik. A legfontosabb kivételt Japán képezi, ahol a bhikkhuk és bhikkhunik császári engedélyt kaptak a házasságkötéshez a Meidzsi-restauráció idején és azóta nem követik a hagyományos buddhista szerzetesi szabályokat. (hu)