Az ektoterm (ógörög ἐκτός, vagyis "külső", és θερμός, azaz "meleg") organizmusok olyan élőlények, amelyeknek kicsi, vagy elhanyagolható a belső hőforrásaik szerepe a szabályozásában. Ezek az élőlények (például a békák) külső hőforrásra szorulnak, és ez nagyon gazdaságos anyagcserére ad nekik lehetőséget. A hétköznapi szóhasználatban ezeket az élőlényeket nevezik "hidegvérűeknek" is, bár ez a megnevezés technikailag nem helyes, mivel a testhőmérsékletük, a környezetük függvényében, változik. Az ektoterm élőlények egy része olyan környezetben él, ahol a hőmérséklet gyakorlatilag állandó, például ez a tipikus az óceáni árkokban. Ezek (állandó hőmérsékletű) ektotermeknek tekinthetők. Ahol a hőmérséklet olyan mértékben változik, hogy ez már befolyásolja a fiziológiai működést, az ektoterm fajok külső hőforrást keresnek, illetve a nagy hő elől menedéket. Például a hüllők sütkérezéssel és hűsöléssel szabályozzák a testhőmérsékletüket, egy sor egyéb szabályozó mechanizmus mellett. Az ektotermekkel ellentétben az élőlények főképp, illetve túlnyomóan belső, anyagcsere folyamatokból szerzik a szükséges hőt. A élőlények köztes stratégiát alkalmaznak. (hu)