dbo:abstract
- Az eszperantó, eredeti nevén Lingvo Internacia nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító, mesterséges, élő, semleges . A mesterséges nyelvek közül ezt beszélik a legszélesebb körben. Az elnevezés a Doktoro Esperantóból származik (eszperantó fordításban: „reménykedő doktor”), 1887-ben ugyanis Lazar Markovics Zamenhof ezen az álnéven jelentette meg az első könyvét, amelyben az eszperantó nyelvet részletezte. Zamenhof célja az volt, hogy egy könnyen megtanulható és politikailag semleges nyelvet hozzon létre, amely „meghaladja” a nemzetkultúrák határait, és előmozdítja a békét és a nemzetközi megértést az emberek között. A nyelv beszélői általában természetesnek tekintik, mert úgy változik, mint a természetes, élő nyelvek, és Zamenhofot a nyelv kezdeményezőjeként tartják számon. Az eszperantót aktívan vagy folyékonyan beszélők, valamint az anyanyelvűek számát (vagyis azokét, akik mint egyik anyanyelvüket tanulták meg a szüleiktől) 500 000 és 25 000 000 fő közé becsülik. Ugyanakkor térben igen elterjedt nyelv, mintegy 115 országban beszélik. Habár egyik ország sem fogadta el hivatalos nyelvnek, az eszperantó több országban is, így Magyarországon és Kínában is a hivatalos oktatás része. Használata különösen magas Európában, Kelet-Ázsiában és Dél-Amerikában. Az első eszperantó világkongresszust 1905-ben, Franciaországban rendezték meg. 2012-ben 64.-ként bekerült a Google Translate által fordított nyelvek közé. 2016-ban felkerült a Magyarországon legtöbbet tanult és ismert nyelvek közé.H azánkban a Magyarországi Eszperantó Szövetség felel a nyelv képviseletéért. Az eszperantót támogatja az UNESCO, és több ismert közéleti személyiség is kiállt mellette. Használják utazáshoz, levelezéshez, nemzetközi találkozókhoz, művészeti rendezvényeken és tudományos kongresszusokon, tudományos vitákhoz. Van irodalma, zenéje, színháza, nyomtatott és internetes sajtója, készültek eszperantó nyelvű filmek, és vannak eszperantó rádió- és tévéadások is. Szókincse jórészt nyugat-európai nyelvekből származik, nyelvtana erős szláv hatást mutat. A szóelemek nem változnak, és szinte határtalanul kombinálhatók, hasonlóan a kínaihoz; belső szerkezete azonban inkább a ragozó nyelvekére hasonlít, mint a magyar, a török, a japán és a szuahéli. (hu)