dbo:abstract
- A hettita (𒉋𒅆𒇷, ne-ši-li vagy nāšili) az ókori hettiták – általános feltételezés szerint – utód nélkül kihalt nyelve, amelynek legkorábbi emlékei i. e. 1900 körülre tehetők. Az összeomlásig (i. e. 1200-ig) hivatalos nyelv volt az anatóliai Hettita Birodalomban, használata a tengeri népek i. e. 12. századi, majd az arameusok i. e. 10. századi vándorlása során visszaszorult. A hieroglifikus nyelvemlékek – amelyek nem hettita, hanem a rokon luvi nyelvűek – azonban i. e. 700-ig megtalálhatók az újhettita királyságokban, miközben a neszai nyelv leírására szolgáló ékírásos változat helyét átvette az ugariti és annak utódja, a föníciai betűírás. A feliratos emlékek java része a mai Boğazköyből (ókori nevén Hattuszasz, majd Pteria), a hajdani Hettita Birodalom központjából, valamint Neszából, az első olyan hettita hatalmi centrumból került elő, amely nagyobb térségek felett gyakorolt közvetlen politikai hatalmat. (hu)