dbo:abstract
- Hszüan-cang (Xuanzang) (602 körül – 664. február 5.) kínai buddhista szerzetes, tudós, utazó és fordító, aki a Tang-dinasztia korai időszakában készített beszámolókat a kínai és az indiai buddhizmus kapcsolatáról. Hszüan-cang (Xuanzang) a mai Honan (Henan) tartományban született 602 körül. Már fiatal korától kezdve érdekelték a vallások és kínai klasszikusokat olvasott és ősi bölcsek műveit. Tizenhárom éves korában már Lojang (Luoyang) városban élt és ott iratkozott be papnövendéknek (srámanera). Húszéves korában, a Szuj (Sui)-dinasztia bukását követő politikai és társadalmi zűrzavar idején elutazott a szecsuan (sichuan)i városba, ahol teljes jogú bhikkhu (buddhista szerzetes) felvételt nyert egy helyi kolostorba. Később országszerte utazgatott és a buddhizmus szent könyveit kutatta. Így jutott el az ősi Csang'an (Chang'an) városába, amelynek uralkodója akkoriban a békés Tang Taj-cung császár volt. Hszüan-cang (Xuanzang) ekkoriban hallott Fa-hszien (Faxian) indiai utazásáról, amit ő is szeretett volna megvalósítani, hogy a Kínába érkező félreértelmezett buddhista szövegeket pontosítani vagy javítani lehessen. Indiában tett tizenhét éves utazását a Nagy Tang jegyzetek a nyugati területekről című műve tartalmazza, amely később alapjául szolgált Vu Cseng-en (Wu Cheng'en), Ming-dinasztia korabeli Nyugati utazás című regényének, amely Hszüan-cang (Xuanzang) halála után mintegy kilenc évszázaddal íródott. (hu)