I. Ferdinánd (Bécs, 1861. február 26. – Coburg, 1948. szeptember 10.), ragadványneve: a Balkán rókája, bolgárul: Фердинанд I Сакскобургготски, németül: Ferdinand I. von Sachsen-Coburg und Gotha, Bulgária hercege (fejedelme), majd királya (cárja). II. Simeon bolgár cár nagyapja és II. Ferdinánd portugál király unokaöccse, Koháry Antónia hercegnő unokája. A Wettin-dinasztia Szász–Coburg–Gothai ágából származott, és a Szász-Coburg-Gotha-ház bolgár ágának megalapítója. A római katolikus vallást követte a születésétől 1896-ig, és gyermekeit is országa hagyományának megfelelően ortodox vallásúnak kereszteltette meg. 1887-ben, a növekvő orosz benyomásra válaszul választották meg az ekkor még csak részben független Bulgária fejedelmévé. Uralkodásának első éveit az eleinte általa is támogatott Sztefan Sztambolov miniszterelnök neve fémjelezte, aki a nyugati országok felé igyekezett orientálódni Oroszország helyett, megerősítette az ország gazdaságát, de bukását és meggyilkolását követően a cár igyekezett helyreállítani a jó viszonyt az orosz cárral. Miután Bulgária 1908. szeptember 22-én hivatalosan is kikiáltotta függetlenségét, Ferdinánd felvette a X. századtól a középkori bolgár uralkodók által is használt cári címet. Az 1912-ben létrejött, törökellenes Balkán-szövetség tagjaként az első Balkán-háború során Bulgária jelentős területi nyereségeket ért el, de a egészéért vívott második Balkán-háború során az ország súlyos vereséget szenvedett. Az első világháború során Bulgária a Központi hatalmakhoz csatlakozott, de a háború elvesztését követően Ferdinánd cár lemondásra kényszerült. A száműzetésbe vonuló cár a németországi Coburgban halt meg 1948. szeptember 10-én. (hu)