A kínai polgárháború a Kuomintang (Kínai Nacionalista Párt, KMT), a Kínai Köztársaság kormánypártja, valamint a Kínai Kommunista Párt (KKP) között folyt 1927 és 1950 közötti polgárháború. Azóta sem fegyverszünet, sem békeszerződés nem született. Elméletben mindkét fél az „egy Kína” politika híve, azaz nem kívánják nemzetközi jogilag legalizálni a de facto önálló tajvani állam létét, bár a tajvani belpolitikában időről időre fellépnek pártok ilyen törekvésekkel. A háború kiváltó oka a Kína fölötti hatalom megszerzése volt, ami végül két Kína, a Kínai Köztársaság (vagyis Tajvan) és a Kínai Népköztársaság (Kontinentális Kína) létrejöttéhez vezetett. A háború az kezdődött 1927 áprilisában. A háború a nacionalista Kuomintang és a kommunista párt közötti ideológiai szakadást reprezentálja. A mai kontinentális Kínában a háború utolsó három évét a felszabadulás háborújaként emlegetik. A polgárháború folyamatát megszakította a második kínai–japán háború, melynek során a két párt együtt alkotta a . A japán támadókat 1945-ben, a második világháború végével egy időben legyőzték, és a kínai polgárháború 1946-ból ismét feléledt. Az utolsó négy évet követően 1950-ben a háborús cselekmények megszűntek, aminek eredménye az újonnan alapított Kínai Népköztársaság, amely fennhatósága alá került a kontinentális Kína (a Hajnan (Hainan) szigetet is beleértve), és a Kínai Köztársaság, amelynek fennhatósága Tajvanra, a Penghu-szigetekre, a Csinmen-szigetekre (Jinmen-szigetekre), a Macu-szigetekre és néhány távolabb fekvő szigetre terjed ki. A KNK létrejötte után a Tajvani-szoros két oldala megszüntette a gazdasági kapcsolatokat egymással, de az 1980-as években már megindult a gazdasági kapcsolatok fejlődése, egyelőre nagyrészt közvetítők útján. A szárazföldi Kína és Tajvan között a kilencvenes évek óta egyre intenzívebb kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok fejlődnek. (hu)