A modalitás szemantikai kategória, amely a beszélő attitűdjét fejezi ki a saját mondatának tartalmával szemben. Attitűdön itt fogalmak széles spektruma értendő. A mondatoknak van egy modális alapértékük, melyet általában a tartalmuk és a kommunikatív rendeltetésük, valamint logikai minőségük szerint megállapított mondattípusok képviselnek, megkülönböztetve kijelentő, felkiáltó, óhajtó, felszólító, kérdő, állító, illetve tagadó mondatot. Modális alapértékükön kívül a mondatok kifejezhetnek egyéb modalitásokat is. Egyeseket ellentétes párokban lehet feltüntetni. Ezek szerint a beszélő láthatja a mondatban foglalt cselekvést, történést, állapotot, létezést stb. ismertnek vagy ismeretlennek, lehetségesnek vagy lehetetlennek, szükségesnek vagy szükségtelennek, biztosnak vagy bizonytalannak, valószínűnek vagy valószínűtlennek, kötelezőnek vagy nem kötelezőnek, kívántnak vagy nemkívántnak, megengedettnek vagy tiltottnak stb. Az érzelmi állásfoglalás is hozzátartozik a beszélőnek a mondatához való szubjektív viszonyához, valamint a mondatban kifejezett nyomatékosság, megerősítés, enyhítés, árnyalás stb. is. (hu)