A nemzetség vagy más népeknél gyakran klán általában férfiágú leszármazáson alapuló, rokonsági, vagy más összetartozási viszonyt tartalmazó társadalmi csoport. Ezalatt a köznyelvben elsősorban egy ősatyától – ami lehet fiktív, például egy állat is –, a nemzetség alapítójától származó, a történeti múltban szereplő jeles és nagyszámú rokon családok összességét értjük, ami így gyakran fiktív leszármazást jelent, aktuális politikai céllal. Csak konkrétan lehet az egyes társadalmak egyes korairól megmondani, hogy a leszármazás fiktív, vagy valóságos. A nemzetség őse gyakran egy totemállat, mint a honfoglaló magyaroknál és más sztyeppei népeknél is. Az államalapítás utáni magyar (nemesi) nemzetségek viszont az államalapításkori vagy az azt követő jogalapot biztosító birtokosról nevezték magukat. A magyar történelemben a szakirodalom sem tesz sajnos különbséget szóhasználatában az államalapítás előtti sztyeppei nemzetség, illetve az államalapítás utáni földbirtokos nemzetség között. Az államalapítás után az előbbi nyomait a vármegyerendszer viseli, az utóbbiba belépett viszont sok külföldi vendég/jövevény nemzetség egészen a 13. század elejéig. (hu)