dbo:abstract
- A szemiotika (jeltan, jeltudomány) a jelek és a jelrendszerek tudománya. A név eredete a görög szémeion (σημεῖον, a. m. „jel”) szó. Beletartozik a megértés, a jövőre vonatkozó állítások (predikció) és a jelentés: annak a folyamata, hogy miként jutunk el a jelentéshez, hogyan fogalmazzuk meg a jövőre vonatkozó gondolatainkat, fogjuk fel, értjük meg a világot. A jelek általános elméleteit is szemiotikának nevezzük. A szemiotikusok felfogása szerint a jelek nagyobb rendszerben kapnak jelentést. Egy nyelv szavainak és kifejezéseinek például egy adott nyelvben van jelentésük, és csak azért van jelentésük, mert az adott nyelv szerkezetében bizonyos rendeltetésük, használati van. A szemiotika előfutárai Platón, Arisztotelész és John Locke voltak, megalapítója pedig Charles Sanders Peirce („a szemiotika atyja”). Peirce mellett fontos megnevezni Saussure-t és Jakobsont is, akik szintén kiemelkedő fontosságúak a szemiotika területén. Magyar vonatkozásban Dienes Valéria és Sebők Tamás munkásságát kell kiemelni. (hu)