dbo:abstract
- A szencsa (煎茶) mindennapi fogyasztásra szánt japán zöld tea, mely jellemzően egész tealevelek forrázásából, vagy párlásából készül. Japánban a legkedveltebb tea, a teatermelés 80%-át ez a teatípus adja. Szüretváltozatai a és a bancsa teák. Ezzel ellentétben a matcsa a zöldtea levelek porrá őrlésével készül, gyakorlatilag maga a tealevél válik itallá. A szencsa elkészítése gyakran szertartásos, szakrális jelentőségű is lehet, melyet („a szencsa útja”) neveznek. Az évszázadok alatt kialakult eltérő párlási megoldások miatt más ízvilágú teaitalokat készítenek. A teaízt nagyban befolyásolja a szüretelési évszak és a környezet, azonban az év első teaszürete során szedett tea neve a sincsa („új tea”), mely a legfinomabb. Japán déli szigetein kezdik meg az első szüreteket, majd fokozatosan a tavasz melegével észak felé tolódva. Mivel a teanövények télen eltárolják a tápanyagokat, ezek a következő évi tavaszi új hajtásokban koncentrálódnak és ízviláguk, értékük ezeknek az új leveleknek a legmagasabb. A sincsa teák ilyen új hajtású levelekből állnak. A sincsa szezon, régiónként eltérően, április elejétől május végéig tart, konkrétan a szecubunt követő 88. napig, mely február 4-e körültől, a japán tavasztól, számítódik. A japán hagyományok szerint az ekkor fogyasztott szencsa egész évben jó egészséget ad fogyasztójának. (hu)