dbo:abstract
- A szila a cetek (Cetacea) egyik alrendjének a táplálkozáshoz szükséges szűrőberendezése. A szila az állatok felső állkapcsából alá lógó szarulemezek csoportja. A szilák két párhuzamos sorban helyezkednek. Végük bolyhos és fésűszerűen néz ki. A szila nem csontos képződmény, hanem abból az anyagból áll, amelyből a haj, köröm, szarv stb. is, vagyis szaruból. A szila nem merev, hanem rugalmas. A sziláscetek (Mysticeti) alrendjének a neve is ettől a képződménytől származik. Néhány csoportjukban a fogak helyett szilák alakultak ki, amellyel kihasználja a tengerekben levő bőséges planktonikus táplálékot. A bálnák, a szilák segítségével, kiszűrik a tengerből a nekik megfelelő táplálékot. Fajtól függően a szila hossza különböző méretű lehet. Mérete 50-350 centiméter között lehet, tömege elérheti a 90 kilogrammot is. A szila végén levő elágazásokat „szila hajnak” nevezik. Ezek a szila hajak a tőkebálna (Balaenoptera borealis) esetében elmeszesedtek, így az állat szilái a többi fajtól eltérően keményebbek (Fudge et al. 2009; Szewciw et al. 2010). A szilák töve vastagabb, mint a vége. Manapság 15 állatfaj rendelkezik szilával. (hu)