dbo:abstract
- A szinonímia, azaz rokonértelműség az a jelenség, amikor egy fogalmat több különféle szóval is kifejezhetünk. Szinonimák, vagyis rokon értelműek azok a szavak, amelyek különböző alakúak, de azonos vagy hasonló dolgot jelentenek. Szabatosabban: a szinonimák esetén a jelölő (a hangalak) eltér, de a jelölt (a nyelvi fogalom és a valóságos jeltárgy, amire utalnak) azonos vagy hasonló. Lásd még: Alak-jelentés viszony. A jelenség neve szinonímia – csak ezt írjuk hosszú í-vel –, a konkrét szóalak a szinonima, az erre utaló jelző pedig szinonim (például „szinonim szavak”). A szinonimák ritkán pontos megfelelői egymásnak: többnyire van köztük kisebb-nagyobb különbség stílus, hangulat vagy jelentésárnyalat terén. Akkor beszélhetünk szinonimákról, ha a mondatban felcserélhetők egymással anélkül, hogy a mondat jelentése megváltozna. Az alábbi szavak között például stílusbeli, hangulatbeli különbség van: * bicikli, bringa és kerékpár * autó, kocsi, tragacs és személygépkocsi * azonnal, nyomban, máris, rögtön és tüstént Ezek között a szavak között viszont fokozatbeli különbség van: * fut, szalad és rohan * idős, öreg, vén, aggastyán és matuzsálem Gyakran több téren is találunk különbséget: * eszik, zabál és étkezik * beszél, cseveg, dumál és társalog * énekel, dalol és kornyikál Ha azt mondjuk, valaki zabál, az nemcsak stílusában tér el az eszik stílusától, de rendszerint másfajta étkezési módot is értünk alatta (szemben az autó és a kocsi esetével, amelyek nem utalnak a jármű jellegére). Ugyanígy: általában nem egyforma éneklésre szoktunk utalni a dalol és a kornyikál szóval: a különbség nem csupán stilisztikai, hanem jelentésbeli is. Időnként számos lehetőség közül választhatunk: * humoros, vicces, tréfás, mókás, poénos, mulatságos, kacagtató, mulattató, szórakoztató, komikus stb. A szinonimák származhatnak azonos vagy különböző stílusrétegből is. Az autó például köznyelvi (csakúgy, mint a kocsi), a tragacs bizalmas, a személygépkocsi hivatalos nyelvi forma. Hasonlóképp, a beszél és a cseveg köznyelvi, a dumál szleng-, a társalog pedig választékos kifejezés. A felcserélhetőség gyakran nem teljeskörűen igaz. A vonatról például mondhatjuk azt, hogy fut, vagy azt, hogy robog: ezek itt felcserélhetőek, tehát szinonimák. Emberre vagy állatra viszont csak a „fut” szóval utalhatunk. A vágtat szót ugyanakkor használhatjuk élőlényekre, vonatra viszont nem. – Az eufemizmusok (például meghal helyett eltávozik) szintén a szinonimákból merítenek. Egyazon szó, ha többjelentésű, más-más szinonimacsoportba is tartozhat. A fut például elsődleges jelentésében lehet a rohan szinonimája, az idővel kapcsolatban viszont a múlik szóval cserélhetjük fel. A szinonimák bármely szófajúak lehetnek: főnevek, melléknevek, határozók vagy igék, sőt szóelemek is. Utóbbi példái a „-gat/-get” (nézeget, lépeget), „-dos/-des/-dös” (lépdes, röpdös), „-kod/-ked/-köd” (lépked, csapkod) képzők: egyaránt gyakorítást fejeznek ki. A szinonimák közti választás a beszélő szándékától, a beszédhelyzettől és a témától függ; megfelelő használatuk elősegíti a választékos fogalmazást. A szinonimákat szinonimaszótárakban szokták összegyűjtve megjelentetni. Az utóbbi évek legnagyobb ilyen vállalkozása a magyar nyelvről a Magyar szókincstár – rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára (ISBN 9639372714). A szinonímia fogalmához kapcsolódnak még az alábbiak: * az antonímia, amikor az illető szavaknak ellentétes jelentésük van (mint például kicsi és nagy) – egyes szinonimaszótárak ezeket is felsorolják; * a , amikor egyes szavak más szavak jelentése alá tartoznak (a rózsa például a virág fogalma alá tartozik, vö. „minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár”); * és a homonímia, amikor különböző szavak ugyanúgy hangzanak (gyakran az írásuk is különbözik). Például az egyé („egyvalakié”) és az eggyé („eggyé válni”) szavak ugyanúgy hangzanak: mindkettő hosszú gy-vel. A szinonímia szót már Arisztotelész is használta az i. e. 4. században Katégoriák c. művében, bár a jelenleg használatostól eltérő értelemben (a hiponímiát értve rajta). (hu)