Desiderius longobárd király (original) (raw)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Desiderius
Rex LangobardaorumRex totius Italiae
Kép Desiderius fémpénzéről
Kép Desiderius fémpénzéről
Longobárd király
Uralkodási ideje
757 – 774. június 5.
Elődje Ratchis
Utódja nem volt
Életrajzi adatok
Született 710 körülBrescia
Elhunyt 786 körülLiegi
Édesapja nem ismert
Édesanyja nem ismert
Házastársa Ansa, Queen of the Lombards
Gyermekei Anselperga Adelperga Liutperga Gerperga Adalgis Gerperga
A Wikimédia Commons tartalmaz Desiderius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Desiderius, más írásmóddal Daufer (latinul: Dauferius), (710 körül – 786 körül) az utolsó ténylegesen uralkodó longobárd király volt 757 és 774 között.

Liutprand longobárd király veje volt. A király Tuscia hercegévé nevezte ki. Desiderius a longobárd trónt Aistulf király halála után szerezte meg, III. (IV.) István pápa segítségével.[1] Hamarosan azonban összekülönbözött a pápával, aki erre a két frank uralkodó, Nagy Károly és Karlmann segítségét kérte. A frank királyok azonban nem voltak hajlandók a longobárdok ellen szegülni, mivel mindketten családi kapcsolatban álltak Desideriusszal. Karlmann azonban meghalt, és Károly engedve a pápa unszolásának, testvére feleségét, Desideratát, aki Desiderius lánya volt, hazakergette az édesapjához.[1] Ezzel végképp megromlott a viszony a két uralkodó között, Desiderius udvarába fogadta Karlmann kiskorú gyermekeit, akiket a pápa által frank királyokká akart koronáztatni.[1] Mivel a pápa erre nem volt hajlandó, 773-ban ostrom alá vette Rómát.[1] A pápa segítségért fordult Károlyhoz, aki seregével átkelt az Alpokon.[1] Desiderius az ostromot abbahagyta és megkísérelt szembeszállni a frankokkal, akik azonban legyőzték őt, mire kénytelen volt visszavonulni fővárosába, Paviába. A város két hónapi ellenállás után elesett, Károly pedig elfogta Desideriust és feleségével együtt kolostorba záratta, ahol 786-ban meghalt. Ezt követően Károly felvette a longobárdok királya címet is. Habár Desiderius fia, Adalgis – aki Konstantinápolyba menekült[1] – megkísérelte megszerezni a trónt,[1] terve kudarcot vallott[1] (száműzetésben halt meg[1]), így a Longobárd Királyság örökre megbukott.

Deisderius felesége, Ansa[2] legalább 5 gyermeket szült férjének:

  1. ↑ a b c d e f g h i Desiderius. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
  2. ↑ a b c d e f Italy, emperors & kings. Desiderius 757-774 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)