Donald Tusk (original) (raw)
| Donald Tusk | |
|---|---|
 |
|
| Tusk 2025-ben | |
| A Lengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnöke | |
| HivatalbanHivatalba lépés: 2023. december 13. | |
| Helyettes | Władysław Kosiniak-KamyszKrzysztof Gawkowski |
| Elnök | Andrzej DudaKarol Nawrocki |
| Előd | Mateusz Morawiecki |
| Hivatali idő2007. november 16. – 2014. szeptember 22. | |
| Helyettes | Waldemar PawlakGrzegorz SchetynaJanusz PiechocińskiJacek RostowskiElżbieta Bieńkowska |
| Elnök | Lech KaczyńskiBronisław Komorowski |
| Előd | Jarosław Kaczyński |
| Utód | Ewa Kopacz |
| Az Európai Tanács elnöke | |
| Hivatali idő2014. december 1. – 2019. november 30. | |
| Előd | Herman Van Rompuy |
| Utód | Charles Michel |
| A Polgári Platform elnöke | |
| HivatalbanHivatalba lépés: 2021. július 3. | |
| Főtitkár | Marcin Kierwiński |
| Előd | Borys Budka |
| Hivatali idő2003. június 1. – 2014. november 8. | |
| Előd | Maciej Płażyński |
| Utód | Ewa Kopacz |
| Az Európai Néppárt elnöke | |
| Hivatali idő2019. december 1. – 2022. június 1. | |
| Előd | Joseph Daul |
| Utód | Manfred Weber |
| A Szejm marsallhelyettese | |
| Hivatali idő2001. október 18. – 2005. október 18. | |
| Marsall | Marek BorowskiJózef OleksyWłodzimierz Cimoszewicz |
| Előd | Jan Król |
| Utód | Bronisław Komorowski |
| Született | 1957. április 22. (68 éves)[1][2][3][4]Gdańsk[5][6][4] |
| Párt | Polgári Platform (2001. január 24. – ) Európai Néppárt Freedom Union (1994. április – 2001. január) Liberal Democratic Congress (1990. június 29. – 1994. április 23.) |
| Szülei | Ewa TuskDonald Tusk |
| Házastársa | Małgorzata Tusk (1978. november – ) |
| Gyermekei | Michał Tusk Katarzyna Tusk |
| Foglalkozás | politikus történész kormányfő |
| Iskolái | Faculty of History, University of Gdańsk (1976–1980, történettudomány, magiszter) I Liceum Ogólnokształcące im. Mikołaja Kopernika w Gdańsku (1972–1976) |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak | Károly-díj (2010. május 13.) Grand Cross of Royal Norwegian Order of Merit (2012) Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class (2014) Grand Cross of the Order of the Sun of Peru (2008) a Dortmundi Műszaki Egyetem díszdoktora (Rita Süssmuth, 2018. december 16.) a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora (2017) Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2019) National Maltese Order of Merit (2017) Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje (2020) Grand Cordon of the Order of the Rising Sun (2021) Kisiel Prize (2002) Wprost Person of the Year (2008) Gazeta Wyborcza Person of the Year (2019) Wprost Person of the Year (2011) Presidential Order of Excellence (2013) Marion Dönhoff Award Royal Norwegian Order of Merit Order of the Cross of Terra Mariana Románia Csillaga érdemrend Order of the Sun of Peru Felkelő Nap érdemrend |
 |
|
| Donald Tusk aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donald Tusk témájú médiaállományokat. |
Donald Franciszek Tusk ['dɔnalt fran'ʨiʃɛk 'tusk] (kiejtéseⓘ, Gdańsk, 1957. április 22. –) lengyel politikus, a jobbközép Polgári Platform párt társalapítója, majd elnöke. 2007. november 16-tól 2014. szeptember 22-ig Lengyelország Minisztertanácsának elnöke volt. 2014. december 1-től 2019. november 30-ig az Európai Tanács elnöke.[7] 2019. november 20-tól 2022. június 1-ig az Európai Néppárt elnöke volt.[8] 2021-ben a Polgári Platform elnökeként tért vissza a lengyel belpolitikába. A 2023-as lengyelországi parlamenti választáson az általa vezetett Polgári Koalíció pártszövetség a második legtöbb helyet szerezte meg a Nemzetgyűlés alsóházában, a Szejmben, ahol december 11-én ismét megválasztották Lengyelország Minisztertanácsának elnökévé, amely hivatalt december 13-án vette át. Ő a leghosszabb ideig hivatalban lévő lengyel miniszterelnök.
Donald Tusk 1989 óta vesz részt hivatalosan a lengyel politikai életben. Több politikai párt társalapítója volt, köztük a szabadpiaci elveket valló Liberális Demokrata Kongresszuséval (Kongres Liberalno-Demokratyczny, KLD). Először 1991-ben jutott be a Szejmbe, de 1993-ban elvesztette mandátumát. 1994-ben a KLD egyesült a Demokratikus Unióval, és megalakult a Szabadság Unió (Unia Wolności). 1997-ben Tuskot a Szenátusba választották, ahol alelnöki tisztséget töltött be. 2001-ben egy újabb, közép-jobboldali liberális–konzervatív pártot alapított Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) néven, és ismét bekerült a Szejmbe, ahol ismét alelnökként tevékenykedett.[9] Tusk 2005-ben indult a lengyel elnökválasztáson, azonban a második fordulóban alulmaradt Lech Kaczyńskivel szemben, és pártja is vereséget szenvedett a parlamenti választáson.
A 2007-es választáson a Polgári Platform győzelme után miniszterelnökké nevezték ki, majd 2011-ben ismét választási győzelmet aratott, így ő lett az első lengyel kormányfő 1989 óta, akit újraválasztottak.[10] 2014-ben elhagyta a lengyel politikát, miután kinevezték az Európai Tanács elnökévé. Ezt követően a 2015-ös elnökválasztáson és a parlamenti választáson a Polgári Platform elvesztette a hatalmat a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) párttal szemben. Tusk 2019-ig töltötte be az Európai Tanács elnöki posztját, majd az Európai Néppárt elnöke lett Brüsszelben. 2021-ben visszatért a lengyel politikába, és ismét átvette a Polgári Platform vezetését. A 2023-as lengyelország parlamenti választáson az általa vezetett Polgári Koalíció 157 mandátumot szerzett a Szejmben, ezzel a második legnagyobb frakcióvá vált. Miután az Andrzej Duda elnök által kinevezett Mateusz Morawiecki miniszterelnök nem kapott bizalmat december 11-én, így a Szejm Tuskot harmadszor is miniszterelnökké választotta.[11] Kormánya 2023. december 13-án tette le az esküt.[12]
Tusk, aki a Harmadik Lengyel Köztársaság leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, első ciklusában a közigazgatás csökkentését és digitalizálását szorgalmazta, és igyekezett pragmatikus liberális realistaként és technokrataként bemutatkozni. A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság társrendezése előtt nagyszabású infrastrukturális beruházásokat indított, különösen az autópálya-hálózat fejlesztését, a vasúti szektor rovására. Második ciklusát azonban botrányok, be nem váltott ígéretek és a gazdasági növekedés lassulása (2012–2014) jellemezte, amelyet részben az európai adósságválsághoz kapcsolódó megszorító intézkedései idéztek elő, s ez a támogatottság csökkenéséhez vezetett.[13] A PiS választási sikerei után Tusk az egyik legerősebb ellenzéki hang maradt, és élesen bírálta a kormánypárt demokratikus visszaesésnek tartott lépéseit. A 2023-as hatalomra kerülése óta kormánya a jogállamiság helyreállítását és a Lengyelország–EU kapcsolatok javítását tűzte ki célul. Miniszterelnökként továbbra is támogatja Ukrajnát a 2022-es orosz invázió nyomán. 2024-ben közvéleményt meglepő módon átvett több jobboldali témát, például az illegális bevándorlás elleni fellépést és a határvédelem megerősítését, sőt felfüggesztette a menedékjogot azok számára, akik illegálisan lépik át a belarusz–lengyel határt.[14]
Donald Tusk 1991-ben
Donald Tusk 1957. április 22-én született Gdańskban, Lengyelország északi részén, és ott is nőtt fel.[15] Anyai nagyanyja révén német,[16] valamint kasúbiai[17] felmenői is voltak, de ő maga lengyelként, kasúbiként és európai identitással azonosította magát.[18] Édesapja, idősebb Donald Tusk (1929–1972) ácsmesterként dolgozott, édesanyja, Ewa Tusk, született Dawidowska (1934–2009) pedig ápolónő volt.[15][19] Anyai nagyanyja anyanyelve a danzigi német volt.[20]
Apai nagyapja, Józef Tusk (1907–1987) hangszerkészítő és vasúti tisztviselő volt. 1942 és 1944 között a német hatóságok a Neuengamme koncentrációs táborba zárták. A Danzigi Szabad Város egykori polgáraként később a náci hatóságok kényszerrel besorozták a Wehrmachtba, de négy hónap szolgálat után dezertált, és a Nyugaton harcoló Lengyel Fegyveres Erők soraiba állt, ahol a szövetségesek oldalán vett részt a harcokban.[21]
Tusk fiatalkorát Gdańskban „tipikus határvárosi” közegként jellemezte, ahol „sok etnikai határ húzódott”. Kasúbiai származása és többnyelvű családi háttere formálta azt a felismerését, hogy „az életben és a történelemben semmi sem egyszerű”, s ennek hatására alakult ki benne az a politikai szemlélet, miszerint „érdemes mindenféle ortodoxiával, ideológiával és különösen a nacionalizmussal szemben ellenállónak lenni”.[22]
A kommunizmus alatti ifjúkorát „reménytelennek” nevezte, a mindennapi monotónia és a változás hiánya miatt. Saját bevallása szerint fiatalon „tipikus huligánnak” számított, gyakran keveredett utcai verekedésekbe. Politikai érdeklődése akkoriban alakult ki, amikor tinédzserként tanúja volt a sztrájkoló munkások és a Polgári Milícia közötti összecsapásoknak.[15]
Történelem szakon végzett a Gdański Egyetemen, ahol 1980-ban szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt aktív tagja volt a Szolidaritási Diákbizottságnak (Studencki Komitet Solidarności (SKS)), amely az akkori kommunista rezsimmel szemben tevékenykedett.[23]
Donald Tusk az 1990-es évek elején az egyik alapítója volt a Liberális Demokrata Kongresszusnak (Kongres Liberalno-Demokratyczny, KLD), amely az 1991-es lengyel parlamenti választásokon 37 mandátumot szerzett a Szejmben. A KLD később egyesült a Demokratikus Unióval (Unia Demokratyczna, UD), és létrejött a Szabadság Unió (Unia Wolności, UW*). Tusk az új párt alelnöke lett, majd az 1997-es választás után a Szenátus tagjává választották.[23]
2001-ben Tusk társalapítója volt a Polgári Platformnak (Platforma Obywatelska, PO), amely bejutott a Szejmbe, őt pedig a parlament alelnökévé választották.[24]
Az akkori köztársasági elnök, Aleksander Kwaśniewski második ciklusának lejártával, és az alkotmány által tiltott harmadik indulás lehetőségének hiányában, Donald Tusk és Lech Kaczyński számítottak a 2005-ös lengyel elnökválasztás két legesélyesebb jelöltjének. Bár mindketten a jobbközép politikai irányzathoz tartoztak, és pártjaik – a Polgári Platform (PO) és a Jog és Igazságosság (PiS) – eredetileg közös koalíciós kormány alakítását tervezték a szeptember 25-én tartott parlamenti választások után, ám a két politikus között jelentős nézetkülönbségek voltak.
Tusk a vallás és az állam szétválasztását, az európai integráció felgyorsítását és a szabadpiaci gazdaság támogatását hirdette. Ezzel szemben Kaczyński a társadalmi kérdésekben konzervatívabb, enyhén euroszkeptikus, és a gazdaságban nagyobb állami beavatkozást pártoló politikát képviselt. Ezek az ellentétek vezettek ahhoz, hogy az úgynevezett „POPiS-koalíció” megalakításáról folytatott tárgyalások 2005 októberének végén meghiúsultak.
Tusk kampányát Jacek Protasiewicz vezette, mottója pedig ez volt: „Tusk elnök – az elvek embere; büszkék leszünk Lengyelországra.” Az első fordulóban a szavazatok 36,6%-át szerezte meg, míg Kaczyński 33,1%-ot kapott.[25]
A második fordulóban Tusk alulmaradt Lech Kaczyńskivel szemben, aki így Lengyelország elnöke lett.[26]
A kampány során vitát váltott ki az a vád, miszerint Tusk nagyapja, Józef Tusk a második világháború idején a Wehrmachtban szolgált, amit egyesek „náci együttműködésként” értelmeztek. A BBC szerint ez az ügy „valószínűleg negatívan befolyásolta” egyes szavazók döntését.[27][28][29]
Donald Tusk és pártja, a Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) nyerte meg a 2007-es lengyelországi parlamenti választást, legyőzve az addig hivatalban lévő miniszterelnököt, Jarosław Kaczyńskit és pártját, a Jog és Igazságosságot (Prawo i Sprawiedliwość, PiS). A Polgári Platform a szavazatok mintegy 42%-át szerezte meg, szemben a PiS 32%-ával.[30] Tusk és az általa összeállított kabinet 2007. november 16-án tette le az esküt, ezzel Tusk a Harmadik Lengyel Köztársaság tizennegyedik miniszterelnöke lett.[31]
A 2011-es lengyelországi parlamenti választáson a Polgári Platform megőrizte parlamenti többségét, így Tusk második ciklusát is megkezdhette miniszterelnökként. Ezzel ő lett az első lengyel kormányfő a kommunizmus bukása óta, akit újraválasztottak.[32][33][34]
2014 szeptemberében az Európai Unió tagállamainak vezetői egyhangú döntéssel Tuskkal váltották le Herman Van Rompuyt az Európai Tanács elnöki posztján, amivel Lengyelország az 1989-es rendszerváltás óta először kapott vezető szerepet egy uniós intézmény élén. Tusk ezt követően lemondott miniszterelnöki tisztségéről, és Ewa Kopacz, a Szejm marsallja lett az utódja.[35]
A 2007-es parlamenti választási kampány során, valamint hivatalba lépésekor Tusk azt ígérte, hogy folytatja a szabadpiaci gazdaságpolitikát, egyszerűsíti a bürokráciát, hosszú távon stabil kormányzást valósít meg, adócsökkentésekkel ösztönzi a külföldi befektetéseket, hazatérésre bíztatja a külföldön élő lengyeleket, valamint privatizálja az állami tulajdonú vállalatokat.[36] Hivatali ideje alatt azonban Tusk megváltoztatta nézeteit az adózás állami szerepéről, és kormánya nem hajtott végre adócsökkentést.[37] Ehelyett 2011-ben az ÁFA kulcsot 22%-ról 23%-ra emelte,[38] továbbá növelte a gázolajra, alkoholra, dohányra és szénre kivetett adókat,[39][40] valamint megszüntetett számos adókedvezményt.[41][42][43] Emellett jelentősen nőtt a közszférában foglalkoztatottak száma is.[44] 2012-re a külföldi befektetések értéke Lengyelországban már nem érte el a 2006–2007 közötti csúcsszintet, vagyis a Tusk-kormány hivatalba lépése előtti időszak szintjét,[45] míg 2013-ra a külföldön élő lengyelek száma gyakorlatilag megegyezett a 2007-es adatokkal.[46]
Tusk kormánya megszorító intézkedéseket is bevezetett, és fiskális fegyelmet célzó programot hajtott végre.[47][48]
A kormány egyik kiemelt célja az ország úthálózatának a fejlesztése volt, különösen a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság előkészületeinek részeként.[49] 2009. október 27-én Tusk bejelentette, hogy részben be kívánja tiltani a szerencsejátékot.[50] A 2009-es sertésinfluenza-járvány idején Tusk megvédte kormánya döntését, amely szerint Lengyelország nem vásárol oltóanyagot. Indoklása szerint a vakcinát a gyógyszergyártók nem tesztelték kellőképpen, és nem volt szabadon elérhető a piacon. Más országok járványügyi reakcióit Tusk túlzónak és aránytalannak nevezte: „Egyes országok buzgalma túlzott és nincs arányban a valós járványügyi helyzettel” – jelentette ki, utalva a betegség viszonylag alacsony halálozási arányára.[51]
Tusk társadalmi kérdésekben hosszú ideig mérsékelten konzervatív nézeteket vallott. Ellenezte a terhességmegszakítás szabad legalizálását, mivel úgy vélte, hogy a korabeli lengyel abortusztörvény – amely csak akkor engedélyezte az abortuszt, ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyeztette, a magzat súlyosan károsodott, vagy a fogantatás nemi erőszak, illetve vérfertőzés következménye volt – megfelelően védi az emberi életet.[52] Tusk nyilvánosan ellenezte az eutanáziát is.[53]
2022 júniusában Tusk megváltoztatta álláspontját az abortusz kérdésében, és támogatta azt a törvényjavaslatot, amely a terhesség 12. hetéig engedélyezné az abortuszt.[54]
Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Donald Tuskkal 2014-ben
Tusk Magyarország miniszterelnökével Orbán Viktorral 2014. május 5-én
Miniszterelnökként Tusk célja az volt, hogy javítsa Lengyelország külkapcsolatait, amelyeket az előző, Kaczyński-kormány idején súlyosan megterhelt a feszültség – különösen Németországgal és Oroszországgal. Bár kritizálta Erika Steinbach német politikus kijelentéseit a második világháború utáni német kitelepítések kapcsán, Tusk hangsúlyozta, hogy Varsó és Berlin között baráti, meleg kapcsolatokat kell fenntartani.[55] Tusk reálisabb viszonyt igyekezett kialakítani Moszkvával is, különösen az energiapolitika terén.[55] Miniszterelnöksége alatt az Oroszország által korábban bevezetett tilalmakat a lengyel hús- és mezőgazdasági termékekre feloldották, míg Lengyelország megváltoztatta korábbi álláspontját, és támogatta az Európai Unió és Oroszország közötti partnerségi megállapodást.[56] 2008. február 26-án Lengyelország az elsők között ismerte el Koszovó függetlenségét, egyben az első szláv országként tette ezt meg.[57]
Miniszterelnöksége első heteiben, a Szejmben elmondott beszédében Tusk az iraki katonai kontingens kivonását szorgalmazta, kijelentve: „E műveletet úgy fogjuk végrehajtani, hogy világos legyen: szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal szembeni kötelezettségünket teljesítettük – sőt, túl is teljesítettük”.[58] A lengyel csapatok kivonása Irakból 2008 októberében fejeződött be.[59]
Az Egyesült Államok által tervezett rakétavédelmi pajzs lengyelországi telepítésével kapcsolatban Tusk kezdetben szkeptikusan nyilatkozott, attól tartva, hogy Oroszország biztonsági fenyegetésként tekinthet a projektre. 2008 júliusában elutasította az amerikai ajánlatokat,[60] de augusztusra megváltoztatta álláspontját, és bejelentette támogatását: „Elértük a fő célt. Ez azt jelenti, hogy Lengyelország és az Egyesült Államok biztonságosabb lesz”.[61] Amikor Barack Obama amerikai elnök később átalakította a rakétavédelmi stratégiát, Tusk a döntést úgy értékelte, mint „lehetőséget a lengyel–amerikai védelmi együttműködés megerősítésére”. Tusk kijelentette: „Ezt az elnöki nyilatkozatot Obama részéről nagyon komolyan és nagy megelégedéssel fogadtam”.[62]
Tusk bejelentette, hogy Lengyelország nem vesz részt katonai akciókban Líbiában, ugyanakkor támogatta a 2011-es líbiai intervenciót, és logisztikai segítséget ajánlott fel a NATO-műveletekhez.[63][64]
A legtöbb európai kormány és az Európai Unió vezetése elítélte Orbán Viktor magyar miniszterelnök új, vitatott alkotmányának bevezetését, Tusk azonban kiállt Magyarország mellett. Úgy vélte, hogy az alkotmánnyal kapcsolatos demokratikus aggályokat „túlzónak” tartják, és kijelentette, hogy „Magyarországon az európai szintű demokrácia működik”.[65] Tusk Orbán támogatása ritka esetben egységbe hozta saját kormányát és az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) pártot, amely szintén nyilvánosan kiállt a magyar kormány mellett.[66]
2012 elején Tusk bejelentette, hogy Lengyelország csatlakozni kíván a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodáshoz (ACTA). A döntést követően 2012 januárjában hackerek feltörték a miniszterelnöki hivatal, a Szejm és az elnöki hivatal honlapját.[67] Az Anonymous hackercsoport vállalta a támadások felelősségét, ám Tusk nem hátrált meg, és utasította a japán nagykövetet, hogy írja alá a megállapodást, ugyanakkor megígérte, hogy a Szejm csak akkor fogadja el, ha biztosítva lesz az internethez való szabad hozzáférés.[68] A kormány garanciái ellenére tömeges tüntetések robbantak ki január végén, Varsóban, Krakkóban, Wrocławban és Kielcében is demonstrációkat tartottak.[69][70] Nem sokkal később további kibertámadások érték Radek Sikorski külügyminiszter honlapját is.[71]
Tusk határozottan támogatta az Európai Unión belüli mélyebb politikai és gazdasági integrációt, és erőteljesen kiállt a Lisszaboni Szerződés végrehajtása mellett, éles ellentétben Lech Kaczyński államfő határozott ellenállásával.[72]
Kormányának célja az volt, hogy Lengyelországot bevezesse az eurózónába. Eredetileg 2012-re tervezte az euró bevezetését, ám 2009-ben már 2015-öt jelölte meg „reális és nem túlzottan ambiciózus céldátumként."[73] Azonban az európai adósságválság idején Tusk és kormánya visszafogottabb optimizmust tanúsított az euró bevezetésével kapcsolatban, tekintettel a kedvezőtlen gazdasági körülményekre. Jan Vincent-Rostowski pénzügyminiszter ekkor kijelentette, hogy a csatlakozás „elképzelhetetlen” az adott helyzetben.[74] Bár Lengyelország nem volt tagja az eurózónának, Tusk hangsúlyozta, hogy az eurózónán kívüli uniós országokat, így Lengyelországot is, be kell vonni a jövőbeni európai pénzügyi tárgyalásokba.[75]
2011 júliusa és decembere között Lengyelország Tusk kormányzása alatt betöltötte az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét.[76] Elnökségi időszaka alatt Lengyelország támogatta és üdvözölte Horvátország uniós csatlakozását, amelyet a 2011-es csatlakozási szerződés szentesített.[77]
Bár Lengyelország tagja volt a Weimari Háromszögnek (Németország, Franciaország és Lengyelország együttműködése), Tusk elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök túlságosan domináns szerepet játszottak az eurózóna válságtárgyalásain. 2012 januárjában az olasz Corriere della Sera című lapnak adott interjúban így fogalmazott: „Ez nem válhat tartós politikai monopóliummá – Európa ügyeit nem lehet csupán két fővárosra bízni”.[78]
Tusk kézfogása Kaczyński köztársasági elnökkel a miniszterelnöki kinevezésekor 2007. november 9-én
Miniszterelnökké választása után Donald Tusk és Lech Kaczyński államfő kapcsolata gyakran feszült volt, részben eltérő politikai nézeteik, részben pedig az államfő alkotmányos szerepe miatt. Kaczyński elnöki vétójogát több alkalommal is felhasználta a Tusk-kormány által benyújtott törvényjavaslatok megakadályozására, köztük a nyugdíjreformot, a mezőgazdasági és városrendezési terveket, valamint a Telewizja Polska átszervezésére irányuló javaslatokat.[79]
Tusk miniszterelnöksége idején több alkotmányos reformot is javasolt. 2009-ben az elnöki hatáskörök átalakítását kezdeményezte, javasolva az elnöki vétójog megszüntetését. Szavai szerint: „Az elnöknek nem kellene vétójoggal rendelkeznie. Az emberek a választásokon döntenek, és ezután az állami intézményeknek nem szabadna egymással konfliktusba kerülniük".[80] 2010 februárjában ismét hangsúlyozta alkotmányreform iránti elkötelezettségét, és azt indítványozta, hogy az elnöki vétó felülírásához elegendő legyen az egyszerű parlamenti többség, a korábbi háromötödös szavazatarány helyett. Tusk így indokolta javaslatát: „Az elnöki vétó nem akadályozhatja meg hatékonyan annak a parlamenti többségnek az akaratát, amely megnyerte a választásokat és kormányt alakított".[81] További javaslatai között szerepelt a Szejm létszámának 460-ról 300 főre csökkentése, „nemcsak megtakarítási okokból, hanem azért is, mert a túl nagy létszám elmos bizonyos tervezési és politikai irányokat".[81] Emellett Tusk radikális változtatásokat javasolt a Szenátus működésében: eredetileg annak megszüntetését szorgalmazta, ám az alkotmányos aggályok és a koalíciós partner, a Lengyel Néppárt (PSL) követelései miatt inkább azt javasolta, hogy a Szenátus létszáma 100-ról 49 főre csökkenjen, és korábbi államfők is helyet kapjanak benne, tapasztalatukkal segítve az állam működését.[81] Tusk szerint a képviselői mentelmi jogot is jelentősen korlátozni kellene, és csak különleges esetekben maradhatna fenn. A miniszterelnök szerepét a külpolitikai döntésekben szintén megerősíteni kívánta.[82] Az elnök szerepének csökkentésével a végrehajtó hatalom súlypontja a kormányfőre helyeződött volna át, aki közvetlenül felelős a kabinet és a Szejm előtt, ezzel is elkerülve a Lengyelország nemzetközi és uniós képviseletében tapasztalt hatásköri ütközéseket.[83] Az ellenzéki, konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt élesen bírálta Tusk reformterveit, és ezzel szemben olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek az elnöki hatalom bővítését célozták a miniszterelnöki jogkör rovására.[83]
A Financial Timesnak adott 2010. januári interjúban Tusktól megkérdezték, indul-e a Polgári Platform jelöltjeként az év elnökválasztásán. Tusk válaszában elmondta, hogy bár az elnökválasztás Lengyelország legnagyobb figyelmet kapó politikai eseménye, az elnöki tisztségnek a vétójogon kívül csekély a politikai befolyása, ő pedig szívesebben maradna miniszterelnök. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Nagyon szeretnék tovább dolgozni a kormányban és a Polgári Platformban, mert ez tűnik számomra annak a kulcselemnek, amely biztosíthatja a sikerünket abban a civilizációs versenyben, amelyben részt veszünk''.[84] Egy nappal az interjú után Tusk hivatalosan is bejelentette, hogy nem indul az elnöki posztért, lehetőséget adva pártjának, hogy más jelöltet válasszon. A Polgári Platform végül Bronisław Komorowskit indította, aki megnyerte a választást.[85]
Donald Tusk az Európai Bizottság elnökével Jean-Claude Junckerrel és Donald Trump amerikai elnökkel 2017 májusában
2014. augusztus 30-án megválasztották az EU állam-, illetve kormányfőiből álló Európai Tanács második állandó elnökének a 2014. december 1. és 2017. május 31. közötti időszakra.[7][86][87]
Hivatali ideje kezdetén Tusk azon dolgozott, hogy egységes európai választ alakítson ki Oroszország ukrajnai katonai beavatkozásával szemben.[88] Elnöksége alatt igyekezett összehangolni az Európai Unió válaszát a 2015-ös európai migrációs válságra, és figyelmeztette az illegális gazdasági bevándorlókat, hogy ne próbáljanak Európába jutni.[89][90] A brit EU-tagságról szóló népszavazás előtt Tusk súlyos következményekre figyelmeztetett arra az esetre, ha az Egyesült Királyság a kilépés mellett döntene.[91] A Brexit-népszavazást követően kemény álláspontot képviselt az Egyesült Királyság Európai Unióból való kiválásával kapcsolatban, kijelentve, hogy az ország egyetlen valódi alternatívája a „kemény Brexittel” szemben a „Brexit elmaradása” („no Brexit”) lehet.[92] 2018 szeptemberében kisebb diplomáciai vihart kavart, amikor hivatalos Instagram-oldalán olyan fényképet tett közzé, amelyen egy tortaszeletet nyújt Theresa May brit miniszterelnöknek, a felirat pedig így szólt: „Egy szelet tortát esetleg? Sajnos nincs meggy a tetején”.[93][94]
2017. január 31-én Tusk nyílt levelet intézett az Európai Unió 27 tagállamának vezetőihez a Máltai csúcstalálkozó előtt, amelyben az EU jövőjéről fejtette ki nézeteit.[95] A levélben kijelentette, hogy a Trump-adminisztráció „legalább akkora kihívást jelent az Európai Unió számára, mint Kína újfajta önérvényesítése, Oroszország agresszív politikája, valamint a Közel-Kelet és Afrika háborúi, terrorizmusa és anarchiája”.[96]
2017. március 9-én bejelentették, hogy a lengyel kormány tiltakozása ellenére Donald Tusk marad az Európai Tanács elnöke a 2017. június 1. és 2019. november 30. közötti időszakban.[97] 2017. december 8-án a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. Tusk már itt is finoman célzott rá, hogy nem ért egyet a Fidesz és Orbán Viktor politikájával.[98] Később is egyértelműsítette, hogy a liberális demokráciák értékét fontosnak tartja, és aki nem így tesz az nem kereszténydemokrata.[99]
2018 februárjában Tusk felszólította Törökországot, hogy tartózkodjon bármiféle fenyegetéstől vagy agresszív cselekedettől bármely uniós tagállammal szemben, és kötelezze el magát a jó szomszédi viszony, a békés vitamegoldás és a területi szuverenitás tiszteletben tartása mellett.[100] Aggodalmát fejezte ki a török hadsereg 2018-as észak-szíriai inváziója miatt is.[101] Amikor Liu Hsziao-po kínai Nobel-békedíjas meghalt fogságban a kormány őrizetében, Tusk és Juncker közös nyilatkozatban reagáltak, melyben mély szomorúságukat fejezték ki.[102]
2019. február 6-án Brüsszelben találkozott Leo Varadkarral, Írország miniszterelnökével, hogy megvitassák az Egyesült Királyság kilépését az EU-ból. Tusk ekkor híressé vált kijelentésében azt mondta: „Külön hely van a pokolban azoknak, akik a Brexitet úgy támogatták, hogy nem volt semmiféle tervük arra, miként lehetne azt biztonságosan megvalósítani”.[103] Beszédében emlékeztetett, hogy 50 nap maradt a kilépésig, és kijelentette: „Tudom, hogy sokan az Egyesült Királyságban, a kontinensen és Írországban is azt kívánják, bárcsak vissza lehetne fordítani ezt a döntést. Szívem szerint én is velük vagyok, de a tények világosak: jelenleg sem politikai erő, sem hatékony vezetés nincs a maradás mellett”.[103]
2019 augusztusában, a Biarritzban tartott G7-csúcson Tusk kijelentette, hogy „semmilyen módon nem fog együttműködni” egy megállapodás nélküli Brexittel, és reményét fejezte ki, hogy Boris Johnson „nem úgy fog bekerülni a történelembe, mint _Mr. No Deal_”.[104][105]
2019 szeptemberében Tusk támogatta, hogy az EU megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával.[106] Ugyanakkor kijelentette hogy az esetlegesen függetlenné váló Skócia felvételét is támogatná az Európai Unióba.[107]
2019 októberében elítélte a török hadműveletet Északkelet-Szíriában, bírálta Recep Tayyip Erdoğan elnököt a menekültek Európába küldésével való fenyegetés miatt, és felszólította Törökországot, hogy állítsa le a térség destabilizálását.[108]
Elnöki tevékenységét értékelve Sara Hagemann, a London School of Economics politikatudósa úgy fogalmazott, hogy Tusk „a liberalizmus és a progresszió hangját képviselte egy olyan időszakban, amikor Európát erős populista és oroszbarát hangok fenyegették”.[109]
Donald Tusk az Európai Néppárt kongresszusán Helsinkiben 2018. november 8-án
Donald Tuskot 2019. november 20-án választották meg az Európai Néppárt (EPP) elnökévé a zágrábi kongresszuson, ahol egyhangúlag támogatták jelölését.[110] Ezzel ő lett az első közép- és kelet-európai politikus, aki a pártcsalád vezetői posztját betöltötte. Megválasztása után Tusk kijelentette, hogy az EPP-nek meg kell őriznie kereszténydemokrata és európa-pártisági értékeit, ugyanakkor határozottan szembe kell szállnia a populizmussal és a szélsőséges politikai irányzatokkal.[111]
Ebben a minőségében továbbra is számos alkalommal bírálta a Fideszt és Orbán Viktort, miután véleménye szerint a Fidesz nem tartja tiszteletben a jogállamiságot, és populista módon migránsellenes propagandát folytat.[8] A kitört koronavírus-járvány idején meghozott magyar koronavírus-törvény miatt további kritikák fogalmazódtak meg Tusk és a Néppárt tagpártjai részéről is, mondván a jogszabály tovább bővíti a Fidesz túlhatalmát.[112] Tusk szorgalmazta a Fidesz kizárását a Néppártból, aki egy interjúban párhuzamot is vont Orbán és a náci Németország között.[113] Az eset után a kormányközeli PestiSrácok.hu portál hamis információkra alapozva azt híresztelte, hogy Tusk nagyapja az SS tisztje volt. Józef Tusk valóban szolgált a Wehrmachtban, de az nem azonos az SS-szel, és ez az infó már 2005 óta tudott volt.[114] Később azt is mondta, Orbán „illiberális demokráciáról” alkotott víziója voltaképpen egy „korcs demokrácia”, mert a jogállamiság és szólásszabadság nélküli demokrácia egyáltalán nem demokrácia.[115] Miután 2021. március 18-án a Fidesz közzétette kilépési nyilatkozatát a Néppártból, amit a párt tudomásul is vett, Tusk egy Twitter-bejegyzésben annyit reagált, hogy „a Fidesz már évekkel ezelőtt elhagyta a kereszténydemokráciát”.[116]
Tusk a magyar és a lengyel járványkezelést is bírálta a Twitteren a magas halálozások miatt, amire Kovács Zoltán államtitkár és Novák Katalin, a Fidesz külkapcsolati alelnöke a magas átoltottsággal és az Unió „tehetetlenségével” vágott vissza, miközben Kovács szerint Tusk „liberális vadonba” vezeti a Néppártot.[117]
Tusk a COVID–19-pandémia idején is aktívan részt vett az európai politikai egyeztetésekben, és az uniós intézmények közötti együttműködés erősítését sürgette a gazdasági helyreállítás érdekében. Többször szorgalmazta, hogy az Európai Néppárt „a felelős kormányzás és szolidaritás” politikáját képviselje, szemben az euroszkeptikus hangokkal.[110]
2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „felforgatók” kategória 1. helyére tette.
Tusk a magyar ellenzék kampányát is támogatta 2022-ben
2021 júliusában Tusk bejelentette, hogy lemond az Európai Néppárt (EPP) elnöki tisztségéről, és visszatér a lengyel politikába, hogy újra átvegye a Polgári Platform (Platforma Obywatelska) vezetését.[118] Az elnöki posztját 2022 májusában Manfred Weber vette át.[110]
Visszatérés a lengyel politikába
2021 júliusában Donald Tusk visszatért Varsóba, és ismét aktívan részt vett a lengyel politikai életben mint a Polgári Platform (PO) vezetője. 2022 májusában Tuskot az ellenzék egyik vezető potenciális jövőbeni miniszterelnök-jelöltjeként tartották számon,[119] bár az általános népszerűségi mutatója ebben az időszakban mindössze 24,4% volt.[120]
Donald Tusk a Millió Szív Menetén 2023. október 1-én
2023-ban Tusk jelentős kormányellenes tüntetéseket szervezett és vezetett Varsóban. Az első demonstrációt, amely a lengyel demokrácia visszaesés elleni tiltakozást szolgálta, amelyet június 4-én tartották, az 1989-es félszabad választás 34. évfordulóján. A résztvevők számát 300 000–500 000 főre becsülték, így az esemény az 1989-es rendszerváltás óta az egyik legnagyobb tüntetés volt Lengyelországban.[121] Egy későbbi demonstráció, a „Millió Szív Menete” október 1-jén zajlott, és szintén százakat vonzott, célja az ellenzék támogatottságának erősítése volt az október 15-re kitűzött parlamenti választások előtt.[122]
Tusk kampánya során kiemelten támogatta a LMBTQ+ jogok bővítését, többek között a házassághoz hasonló bejegyzett élettársi kapcsolatok bevezetését az azonos nemű párok számára.[123]
2023-as lengyelországi parlamenti választás
A 2023-as lengyelországi parlamenti választáson Tusk Polgári Koalíciója a Szejm második legnagyobb frakciójaként végzett. A Polgári Koalíció, valamint a két másik ellenzéki párt, a Harmadik Út (Trzecia Droga, TD) és az Új Baloldal (Nowa Lewica, NL), 54%-os támogatottságot szereztek, elegendő mandátumot nyerve a kormányalakításhoz.[124]
2023. november 10-én a Polgári Koalíció, az Új Baloldal, a Lengyel Néppárt és a Lengyelország 2050 (Polska 2050 Szymona Hołowni, PL2050) formálisan megállapodott, hogy Tuskot támogatják miniszterelnök-jelöltként. Az államfő, Andrzej Duda, a hivatalban lévő PiS-miniszterelnököt, Mateusz Morawieckit nevezte ki újra, ám Morawiecki nem kapta meg a szükséges parlamenti többséget, mivel a PiS és szövetségesei 40 mandátummal maradtak el a többségtől. Ennek fényében Tusk nyilvánosan bejelentette az egyezséget még az új Szejm összehívása előtt, jelezve, hogy az ellenzék készen áll a kormányzásra.[125]
Morawiecki kabinetjét november 27-én iktatták be, de széles körben a bizalmi szavazat elvesztésére számítottak.[126] A lengyel alkotmány szerint, ha Morawiecki két héten belül nem kap bizalmat, a Szejm jogosult saját jelöltjét kijelölni miniszterelnöknek, és az államfő köteles kinevezni a jelöltet. Az egyezséget aláíró négy párt rendelkezett a szükséges többséggel, így Tusk kijelölése a Szejm jelöltjeként biztosított volt. Morawiecki kormánya december 11-én elvesztette a bizalmi szavazást 190-266 arányban.[127][128] A Szejm december 13-án Tuskot jelölte miniszterelnöknek 248 igen és 201 nem szavazattal,[129] majd Tusk kabinetjét aznap iktatták be.[130]
Hivatalba lépésekor Tusk menesztette a Telewizja Polska, a formálisan független közszolgálati televízió vezetőit, amelyet korábban a PiS kormány propagandagépeként tartottak számon. Tusk ígéretet tett, hogy a lengyel állami médiát megbízható információforrássá alakítja.[131][132] A menesztés hatására ülősztrájkba kezdtek a PiS támogatói a televízió épületében,[133] és feszült vita alakult ki Tusk és Duda elnök között. Stanley Bill, a Cambridge-i Egyetem lengyel tanulmányok professzora szerint Tuskot személyes indíttatás is vezérelhette, mivel a PiS-kormányzás alatt az állami médiában folyamatosan démonizálták őt.[134][135]
2024 februárjában, az európai gazdák tiltakozására reagálva, Tusk bejelentette, hogy változtatni fog az Európai zöld megállapodáson.[136] 2024 márciusában hangsúlyozta, hogy Lengyelország „saját útját járja, európai kényszerítés nélkül”.[137] 2025 januárjában az EU magas energiaárainak felelőseként az Európai zöld megállapodást tette felelőssé.[138]
Tusk támogatja a polgári nukleáris energia fejlesztését Lengyelországban, és egyes államokkal nukleáris együttműködési megállapodásokat írt alá (Japán,[139] Kanada,[140] Csehország,[141] Svédország,[142] Franciaország[143]). Bejelentette a Polskie Elektrownie Jądrowe (PEJ) és az amerikai Westinghouse–Bechtel[144] konzorcium közötti partnerség frissítését a choczewói AP1000® három egységes projekt megvalósítására.[145] Meghívta magánbefektetőket egy második atomerőmű építésére.[145]
Kormányzása alatt letartóztatták Mariusz Kamińskit és Maciej Wąsikot, akik 2015 óta túllépték hatáskörüket.[146] Duda elnök kegyelmet adott mindkettejüknek, ám a lengyel Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette a kegyelmet, mivel az ítélet kihirdetése előtt adták azt.[147]
2024 áprilisában Tusk ellenezte az Európai Unió új migrációs és menekültügyi paktumát, kijelentve hogy: „Megvédjük Lengyelországot az áthelyezési mechanizmustól”.[148]
2024 októberében bejelentette a migránsok menedékjogának ideiglenes felfüggesztését Lengyelországban, az illegális belarusz–orosz határproblémák miatt kialakult EU-s határválság indokaként.[149][150]
2025 januárjában Tusk támogatta az Ukrajnából menekülőknek nyújtott lengyel segélyek csökkentését, kizárólag az országban ténylegesen tartózkodók számára.[151]
2025 februárjában gazdasági deregulációs terveket jelentett be a növekedés ösztönzésére, InPost vezérigazgatóját, Rafał Brzoskát nevezve ki tanácsadónak, bár Brzoska később elhagyta a projektet.[152][153] 2025 májusában bejelentette 100 új törvényjavaslat tervezetét a lengyel gazdaság deregulálására, ám később a terveket visszavonták.[154]
2025. október 25-én a Polgári Platform (PO), a Modern (Nowoczesna) és a Lengyel Kezdeményezés (Inicjatywa Polska, iPL) nevű pártok egyesítésére vonatkozó tervekhez kapcsolódva Tusk bejelentette, hogy a lengyel kormányfrakció három tömörülése Polgári Koalíció (Koalicja Obywatelska, KO) néven egybeolvad.[155][156]
2024-ben Kijevben, Zelenszkijnél
Tusk és indiai miniszterelnök Narendra Modi egy hivatalos találkozón Varsóban 2024. augusztus 22-én
2024. január 22-én Tusk Kijevbe látogatott, ahol találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, kijelentve, hogy azoknak, akik semlegesek maradtak az orosz–ukrán háborúban, a „politikai pokol legsötétebb helye jár”, és a Nyugat teljes mozgósítását sürgette.[157] Tusk támogatta az EU Európa erősítésére irányuló erőfeszítéseit Oroszországgal szemben, kijelentve: „Nincs ok arra, hogy az EU gyengébb legyen Oroszországnál”, reagálva Donald Trump azon kijelentéseire, miszerint az USA engedné Oroszországnak, hogy „bármit tegyen” a NATO-tagállamokkal, ha nem teljesítik a védelmi kiadásokat.[158]
2024 májusában Tusk kritizálta a Nemzetközi Büntetőbíróság Izrael miniszterelnöke, Benjámin Netanjáhú, valamint a Hamász vezetői ellen kiadott elfogatóparancsait, mondván: „Elfogadhatatlan, hogy Izrael miniszterelnökét és a terrorista szervezetek vezetőit egy kalap alá vonják az nemzetközi intézmények bevonásával.”[159]
2024 augusztusában Tusk kijelentette, hogy Ukrajna EU-tagsága nem lehetséges addig, amíg a lengyel áldozatok kérdése a Volhíniai Népirtásban nem rendeződik, és nem történik meg a megfelelő emlékezés, visszhangozva a védelmi miniszter, Władysław Kosiniak-Kamysz korábbi nyilatkozatát.[160][161]
2025 januárjában Tusk biztosította az izraeli vezetők biztonságos utazását az Auschwitz felszabadításának 80. évfordulóját jelző eseményre, annak ellenére, hogy az ICC elfogatóparancsot adott Benjamin Netanjahu ellen.[162]
2025 februárjában Lengyelország az EU vezető védelmi kiadást biztosító országa volt, a GDP 4,7%-át fordítva katonai költségvetésre, jóval meghaladva a NATO célértéket. Tusk hangsúlyozta az erős amerikai–európai kapcsolatokat, miközben az európai védelmi kapacitások növelését támogatta. Elutasította, hogy lengyel csapatokat küldjenek Ukrajnába a fegyverszünet utáni békefenntartás részeként, eltérve Emmanuel Macron francia elnök elképzelésétől.[163]
2025 márciusában Tusk egységes és jól felfegyverzett Európát sürgetett, javasolva egy európai „védelmi bank” létrehozását a katonai beruházások finanszírozására. Kiemelte a paradoxont: „500 millió európai kéri 300 millió amerikait, hogy védje őket 140 millió orosztól”.[164]
2025. augusztus 3-án Tusk kritizálta az izraeli Gázai övezet blokádját, amely éhínséget okozott,[165] és az X-en írta: „Lengyelország Izrael oldalán áll az iszlám terrorizmus elleni harcban, de sosem azon politikusok oldalán, akik cselekedeteikkel éhezést és gyermekhalált okoznak.”[166]
Donald Tusk feleségével, Małgorzatával 2011-ben
1978. november 26-án[167][168] Gdańskban polgári házasságot kötött Małgorzata Sochackával,[169] akivel 2005-ben katolikus egyházi esküvőt is tartottak a római katolikus rítus szerint.[170] Két gyermekük született: Michał Tusk (1982), Katarzyna Tusk (1987), valamint öt unokájuk van.1992 óta Sopotban élnek.[171]
Tusk a lengyelországi kasub kisebbség tagja. A Háárec izraeli napilapnak 2008 decemberében adott interjúban családtörténetét a zsidó nép sorsához hasonlította, kijelentve, hogy a kasubok „a zsidókhoz hasonlóan olyan emberek, akik határvidékeken születtek és éltek, és akiket a nácik és a kommunisták egyaránt hűtlenséggel gyanúsítottak”.[172]
Tusk lengyelül, kasub nyelven, németül és angolul beszél.[173] 2014-ben, amikor kinevezték az Európai Tanács elnökévé, bírálatok érték a gyenge angoltudás és a francia nyelv ismeretének hiánya miatt.[174] A tisztség átvétele előtt azonban intenzív nyelvi képzésen vett részt,[175] és rövid idő alatt elsajátította az angolt. 2019 januárjában Tusk hétperces beszédet mondott kizárólag román nyelven a bukaresti Román Atheneumban, Románia Európai Unió Tanácsának soros uniós elnökségének kezdetét ünneplő ceremónián,[176] amiért hosszas tapsot kapott.[177][178]
1996-ban Tusk vendégként szerepelt a TVP2 Szansa na sukces („Esély a sikerre”) című műsorának karácsonyi különkiadásában, ahol előadta a Wśród nocnej ciszy („Csendes éjben”) című lengyel karácsonyi éneket.[179]
Tusk vallási meggyőződése a 2005-ös lengyel elnökválasztási kampány idején vált vita tárgyává. A találgatások elkerülése érdekében közvetlenül a választás előtt római katolikus egyházi esküvőt kért feleségével, Małgorzatával, akivel 27 évvel korábban polgári szertartáson házasodtak össze.[180][181]
2021 novemberében három hónapra bevonták a vezetői engedélyét, miután a Wiśniewo településen szolgálatot teljesítő rendőr megállapította, hogy a megengedett sebességet több mint 50 km/h-val túllépte lakott területen.[181][182]
- Donald Tusk – A valóra váló lengyel álom (angolul)