Jugoszláv labdarúgó-válogatott (original) (raw)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jugoszlávia | |
---|---|
Jugoszláv labdarúgó-szövetség | |
Beceneve(i) | Plávik (Kékek) |
Szövetség neve | Fudbalski Savez Jugoslavije |
Konföderáció | UEFA (Európa) |
Legtöbb válogatottság | Dragan Džajić (85) |
Legtöbb válogatott gól | Stjepan Bobek (38) |
FIFA-kód | YUG |
Ranglista helyezések | |
Első hivatalos mérkőzés | |
1920. augusztus 28., Antwerpen, Belgium Csehszlovákia 7 – 0 SZHSZ királyság Utolsó hivatalos mérkőzés 1992. március 25., Amszterdam, Hollandia Hollandia 2 - 0 Jugoszlávia | |
Legnagyobb győzelem | |
1952. július 15., Helsinki, Finnország Jugoszlávia 10 - 1 India 1974. június 18., Gelsenkirchen, Németország Jugoszlávia 9 - 0 Zaire | |
Legnagyobb vereség | |
1920. augusztus 28., Antwerpen, Belgium Csehszlovákia 7 – 0 SZHSZ királyság 1924. május 26., Párizs, Franciaország Uruguay 7 - 0 SZHSZ királyság 1925. október 28., Prága, Csehszlovákia Csehszlovákia 7 - 0 SZHSZ királyság | |
Nemzetközi szereplések | |
Labdarúgó-világbajnokság | |
Részvételek8 (Először: 1930)Legjobb eredményElődöntős: 1930 4. hely:1962 | |
Labdarúgó-Európa-bajnokság | |
Részvételek4 (Először: 1960)Legjobb eredményEzüstérmes:1960, 1968 | |
Az infobox utoljára frissítve: 2008. július 19. |
A Jugoszláv labdarúgó-válogatott a Jugoszláv Királyság (1918–1941, 1929-ig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság), és Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1945–1991) nemzeti csapata volt, amelyet a Jugoszláv labdarúgó-szövetség (szerbül: Фудбалски Савез Југославије vagy Fudbalski Savez Jugoslavije) irányított.
1992-ben a Délszláv háború idején kizárták valamennyi versenysorozatból, az ország pedig felbomlott. 1994-ben a kizárást feloldották és megalakult a Szerbia és Montenegró-i labdarúgó-válogatott (ekkor még a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság válogatottjaként).
A Jugoszláv labdarúgó-válogatott eredményeinek egyedüli jogutódja a Szerb labdarúgó-válogatott.
Az első nemzeti csapatot a két világháború között hozták létre. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságon belül 1919-ben, Zágrábban megalakult a Jugoszláv labdarúgó-szövetség (Jugoslovenski nogometni savez) néven és rögtön tagja lett a FIFA-nak. Az első hivatalos mérkőzésüket az 1920. évi nyári olimpiai játékokon játszották Antwerpenben, az ellenfél Csehszlovákia volt (0–7).
Jugoszlávia válogatottja az 1930-as labdarúgó-világbajnokságon.
1929-ben az országot Jugoszláviára nevezték át, így a labdarúgó-szövetség is új nevet kapott: Fudbalski Savez Jugoslavije. Az új székhelye Belgrád lett. Részt vettek a történelem legelső labdarúgó-világbajnokságán, ahol a negyedik helyen végeztek. A csoportban 2–1-re legyőzték Brazíliát.
Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon Luxemburg 6–1-es legyőzésével nyitottak. A negyeddöntőben Törökországot, az elődöntőben pedig Nagy-Britanniát győzték le egyaránt 3–1-re. A döntőben Svédország ellen 3–1-es vereséget szenvedtek, így ezüstérmet szereztek.
A sikeres 1948-as olimpiát követően kijutottak az 1950-es világbajnokságra. A tornát Svájc 3–0-s és Mexikó 4–1-es legyőzésével kezdték, de a Brazíliától elszenvedett 2–0-s vereség miatt csak a második helyen végeztek a csoportban és nem jutottak tovább. Ez volt az egyetlen világbajnokság, amikor a négy csoportgyőztes körmérkőzéses rendszerben döntötte el a világbajnoki cím sorsát.
Helsinkiben az 1952. évi nyári olimpiai játékokon sorban aratták a győzelmeket. (India 10–1, Szovjetunió 5–5 (hosszabbítás után), 3–1 (megismételt mérkőzésen), Dánia 5–3, NSZK 3–1). A döntőben a korszak egyik legerősebb válogatottjával Magyarországgal, az Aranycsapattal találkoztak és 2–0-s vereséget szenvedtek.
Az 1954-es világbajnokság csoportkörében 1–0-ra verték Franciaországot, Brazília ellen pedig hosszabbítás után játszottak 1–1-et. A negyeddöntőben az NSZK-tól kaptak ki 2–0 arányban.
Melbourne-ben az 1956. évi nyári olimpiai játékokon zsinórban a harmadik ezüstérmüket szerezték, miután a Szovjetuniótól 1–0-ra kikaptak a döntőben.
Az 1958-as világbajnokságon Skóciával (1–1), Franciaországgal (3–2) és Paraguayjal (3–3) kerültek egy csoportba. A negyeddöntőben –akárcsak négy éve– az NSZK-tól kaptak ki 1–0-ra.
Az 1960-as év a jugoszláv válogatott történetének legsikeresebb éve volt. Az első ízben megrendezett Európa-bajnokságon (akkori nevén: Európai nemzetek kupája) fordulatos mérkőzésen 5–4-re legyőzték a házigazda Franciaországot és bejutottak a döntőbe. A Szovjetunió ellen Milan Galić góljával ugyan megszerezték a vezetés, de végül hosszabbítás után 2–1 arányban alulmaradtak. Az 1960-as római olimpián megszerezték az aranyérmet, miután a döntőben 3–1-re legyőzték Dániát.
Az 1962-es chilei világbajnokságon a Szovjetunió ellen egy 2–0-s vereséggel nyitottak. Uruguayt 3–1-re, Kolumbiát 5–0-ra verték. A negyeddöntőben immáron harmadik alkalommal is az NSZK ellen kellett pályára lépniük. Korábban kétszer is vesztesként jöttek ki a párharcból, de ezúttal a jugoszlávok győztek 1–0 arányban. Az elődöntőben Csehszlovákia 3–1-gyel bizonyult jobbnak, így Jugoszlávia számára maradt a bronzmérkőzés, melyet a házigazda Chile ellen 1–0-ra elveszítettek.
Az 1968-as Európa-bajnokság elődöntőjében Dragan Džajić góljával 1–0-ra verték Angliát. A döntőben Olaszország ellen hosszabbítást követően 1–1-es döntetlen született. A szabályok értelmében újrajátszották a találkozót, melyet az olaszok nyertek 2–0-ra, így ők lettek az Európa-bajnokok.
Az 1964-es Európa-bajnokságra, illetve az 1966-os és 1970-es világbajnokságra nem jutottak ki.
Josip Katalinski gólöröme Zaire ellen 1974-ben.
Az 1972-es Európa-bajnokságról lemaradtak, de kijutottak az 1974-es világbajnokságra. A tornán Brazília ellen kezdtek egy 0–0-s döntetlennel. Zairét 9–0-ra verték, amely a világbajnokságok történetének egyik legnagyobb arányú győzelme. Skóciával a harmadik mérkőzésükön 1–1-es döntetlent játszottak. A második csoportkörben az NSZK-tól 2–0-ra, Lengyelországtól és Svédországtól egyaránt 2–1-re kaptak ki.
Jugoszlávia volt az 1976-os Európa-bajnokság házigazdája. A négycsapatos torna elődöntőjében az NSZK (2–4), a bronzmérkőzésen pedig Hollandia (2–3) ellen szenvedtek vereséget hosszabbítás után, így a negyedik helyen zártak. Az 1978-as világbajnokságra és az 1980-as Európa-bajnokságra nem sikerült kijutniuk.
Az 1982-es világbajnokságon Észak-Írország elleni 0–0, a Spanyolországtól elszenvedett 2–1-es vereség és Honduras 1–0-s legyőzése csak a csoport harmadik helyére volt elegendő, így már a csoportkör után kiestek.
Az 1984-es Európa-bajnokságot három vereséggel zárták: Belgium (0–2), Dánia (0–5), Franciaország (2–3). Ez volt az utolsó Európa-bajnokság, melyen a jugoszláv válogatott részt vett.
Az 1986-os világbajnokság és az 1988-as Európa-bajnokság sikertelen selejtezői után az 1990-es világbajnokságra kijutottak. A sikeres szereplésre bizakodást adott az 1987-ben ifjúsági világbajnoki címet szerző válogatott, melynek tagjai közül többen is részt vettek az olaszországi tornán. A vb-t az NSZK elleni 4–1-es vereséggel kezdték. Kolumbiát 1–0-ra, az Egyesült Arab Emírségeket pedig 4–1-re győzték le. A nyolcaddöntőben Spanyolországot hosszabbításban 2–1-re verték. A negyeddöntőben Argentína ellen a rendes játékidőt és a hosszabbítást követően 0–0-ra végeztek, a büntetőpárbajban 3–2 arányban alulmaradtak és kiestek. Mint utólag kiderült ez volt a jugoszláv labdarúgó-válogatott utolsó mérkőzése rangos nemzetközi tornán.
1990-ben Jugoszláviában kirobbantak a térségben évszázadok óta feszülő ellentétek, és Jugoszlávia erőszakos körülmények között több független államra esett szét. Kezdetét vette a délszláv háború. Az 1992-es Európa-bajnokságra ugyan még kijutottak, de egy ENSZ határozat értelmében kizárták őket a versenysorozatból. Érdekesség, hogy a helyükön induló Dánia, később megnyerte az Európa-bajnokságot. Jugoszlávia az utolsó válogatott mérkőzését 1992 tavaszán Hollandia ellen játszotta. Még korábban elkészítették az 1994-es világbajnokság selejtezőcsoportjait, amelyben az 5. csoportba kerültek a sorsolást követően, de az Egyesült Nemzetek szankciói miatt az utódállam: a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság válogatottja nem vehetett részt a kvalifikációban.
Miután Jugoszlávia felbomlott, csak Montenegró és Szerbia maradt az egykori államból. Megalakult a Szerbia és Montenegró-i labdarúgó-válogatott, amely egészen 2003-ig Jugoszlávia néven szerepelt a különböző versenysorozatokban, ekkor nevezték át Szerbia és Montenegróra. Az utódállamok a következők:
- Bosznia-hercegovinai labdarúgó-válogatott (tagja az UEFA-nak, 1998 és a FIFA-nak, 1996 óta)
- Horvát labdarúgó-válogatott (tagja az UEFA-nak, 1993 és a FIFA-nak, 1992 óta)
- Macedón labdarúgó-válogatott (tagja az UEFA-nak és a FIFA-nak 1994 óta)
- Szlovén labdarúgó-válogatott (tagja az UEFA-nak és a FIFA-nak 1992 óta)
- Szerbia és Montenegró-i labdarúgó-válogatott, (A jugoszláv válogatott jogutódja) később
- Montenegrói labdarúgó-válogatott (tagja az UEFA-nak és a FIFA-nak 2006 óta)
- Szerb labdarúgó-válogatott (A Szerbia és Montenegró-i válogatott jogutódja)
- Koszovói labdarúgó-válogatott (tagja az UEFA-nak és a FIFA-nak 2016 óta)
- Bronzérmes (1): 1930
- Aranyérmes (2): 1934–35, 1935
- Ezüstérmes (6): 1929–31, 1932, 1933, 1946, 1947, 1977–80
- Bronzérmes (1): 1931
Világbajnoki szereplés[szerkesztés] Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg 1930 Elődöntő 3. 3 2 0 1 7 7 1934 Nem jutott be 1938 1950 Csoportkör 5. 3 2 0 1 7 3 1954 Negyeddöntő 7. 3 1 1 1 2 3 1958 Negyeddöntő 5. 4 1 2 1 7 7 1962 4. hely 4. 6 3 0 3 10 7 1966 Nem jutott be 1970 1974 2. csoportkör 7. 6 1 2 3 12 7 1978 Nem jutott be 1982 Csoportkör 16. 3 1 1 1 2 2 1986 Nem jutott be 1990 Negyeddöntő 5. 5 3 1 1 8 6 1994 Kizárva a selejtezőkből Összesen Elődöntő 8/15 33 14 7 12 55 42 | Európa-bajnoki szereplés[szerkesztés] Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg 1960 Döntő 2. 2 1 0 1 6 6 1964 Nem jutott be 1968 Döntő 2. 3 1 1 1 2 3 1972 Nem jutott be 1976 4. hely 4. 2 0 0 2 4 7 1980 Nem jutott be 1984 Csoportkör 8. 3 0 0 3 2 10 1988 Nem jutott be 1992 Bejutott, de kizárták a Délszláv háború miatt Összesen Döntő 4/9 10 2 1 7 14 26 |
---|
Év | Helyszín | Eredmény | Hely | M | Gy | D | V | Rg | Kg |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1908 | London | Nem vett részt | |||||||
1912 | Stockholm | ||||||||
1916 | Elmaradt az I. világháború miatt | ||||||||
1920 | Antwerpen | 1. forduló | 9. | 2 | 0 | 0 | 2 | 2 | 11 |
1924 | Párizs | 1. forduló | 21. | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | 7 |
1928 | Amszterdam | 1. forduló | 10. | 1 | 0 | 0 | 1 | 1 | 2 |
1932 | Nem volt labdarúgó-torna | ||||||||
1936 | Berlin | Nem jutott be | |||||||
1940 | Elmaradt a II. világháború miatt | ||||||||
1944 | |||||||||
1948 | London | Ezüstérmes | 2. | 4 | 3 | 0 | 1 | 13 | 6 |
1952 | Helsinki | Ezüstérmes | 2. | 6 | 5 | 0 | 1 | 26 | 13 |
1956 | Melbourne | Ezüstérmes | 2. | 3 | 2 | 0 | 1 | 13 | 3 |
1960 | Róma | Aranyérmes | 1. | 5 | 3 | 2 | 0 | 17 | 6 |
1964 | Tokió | Negyeddöntő | 6. | 5 | 2 | 0 | 3 | 14 | 12 |
1968 | Mexikóváros | Nem jutott be | |||||||
1972 | München | ||||||||
1976 | Montréal | ||||||||
1980 | Moszkva | Elődöntő | 4. | 6 | 3 | 1 | 2 | 9 | 7 |
1984 | Los Angeles | Bronzérmes[1] | 3. | 6 | 5 | 0 | 1 | 16 | 10 |
1988 | Szöul | Csoportkör | 10. | 3 | 1 | 0 | 2 | 4 | 4 |
1918 és 1941 között a Jugoszláv Királyság címere, 1945 és 1992 között pedig a Jugoszláv Szocialista SZK címere került a mezekre.
A jugoszláv labdarúgó-válogatott hagyományos szerelése: kék mez, fehér nadrág és piros sportszár volt. A válogatott beceneve: a plávik (kékek) is innen ered. A váltómez leggyakrabban fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból állt.
1950–1962 | 1974 | 1982 | 1984 | 1990 |
---|
# | Játékos | Időszak | Vál. | Gól |
---|---|---|---|---|
1 | Dragan Džajić | 1964–1979 | 85 | 23 |
2 | Zlatko Vujović | 1979–1990 | 70 | 25 |
3 | Branko Zebec | 1951–1961 | 65 | 17 |
4 | Stjepan Bobek | 1946–1956 | 63 | 38 |
5 | Branko Stanković | 1946–1956 | 61 | 3 |
6 | Faruk Hadžibegić | 1982–1992 | 61 | 6 |
7 | Ivica Horvat | 1946–1956 | 60 | 0 |
8 | Vladimir Beara | 1950–1959 | 59 | 0 |
9 | Rajko Mitić | 1946–1957 | 59 | 32 |
10 | Bernard Vukas | 1948–1957 | 59 | 22 |
11 | Vujadin Boškov | 1951–1958 | 57 | 0 |
12 | Blagoje Marjanović | 1926–1938 | 57 | 36 |
13 | Jovan Aćimović | 1968–1976 | 55 | 3 |
14 | Zlatko Čajkovski | 1946–1955 | 55 | 7 |
15 | Fahrudin Jusufi | 1959–1967 | 55 | 0 |
16 | Mehmed Baždarević | 1982–1992 | 54 | 4 |
17 | Ivica Šurjak | 1973–1982 | 54 | 10 |
18 | Safet Sušić | 1977–1990 | 54 | 21 |
19 | Milorad Arsenijević | 1927–1936 | 52 | 0 |
20 | Dragan Holcer | 1965–1974 | 52 | 0 |
21 | Tomislav Crnković | 1952–1960 | 51 | 0 |
22 | Milan Galić | 1959–1965 | 51 | 37 |
23 | Aleksandar Tirnanić | 1929–1940 | 50 | 12 |
24 | Vladimir Durković | 1959–1966 | 50 | 0 |
25 | Milutin Šoškić | 1959–1966 | 50 | 0 |
26 | Branko Oblak | 1970–1977 | 50 | 8 |
- ↑ Jugoszlávia más szocialista országokkal ellentétben részt vett az 1984-es Los Angeles-i olimpián.
- ↑ [1]
- ↑ Kako je plavi dres pocrveneo. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 17.)
Yugoslavia - List of International Matches. rsssf.com, 2016. szeptember 1. (Hozzáférés: 2017. február 15.)
Yugoslavia (Serbia (and Montenegro)) - Record International Players. rsssf.com, 2017. február 2. (Hozzáférés: 2017. február 15.)
Jugoszlávia futballtörténete, 1920–1992; szerk. Nagy Zoltán; Stadion, Balatonalmádi, 2008 (Stadion Hungary issue)
**Labdarúgásportál**• összefoglaló, színes tartalomajánló lap