P–39 Airacobra (original) (raw)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

P–39 Airacobra
P–39-es egy finnországi múzeumban kiállítva
P–39-es egy finnországi múzeumban kiállítva
Funkció vadászrepülőgép
Gyártó Bell Aircraft Corporation
Tervező Benjamin Kelsey
Sorozatgyártás 1940-1944 május
Gyártási darabszám 9588
Ár 50 666 amerikai dollár (1944)
Fő üzemeltetők Az Amerikai Egyesült Államok LégierejeSzovjet Légierő Brit Királyi Légierő
Személyzet 1 fő
Első felszállás 1938. április 6.
Szolgálatba állítás 1941.
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz P–39 Airacobra témájú médiaállományokat.

A P–39 Airacobra az amerikai Bell repülőgépgyár második világháborús vadászrepülőgépe volt. A szövetséges légierő kötelékében egyaránt bevetették az észak-afrikai, távol-keleti és keleti frontokon is.

A repülőgép megalkotója Benjamin Kelsey repülő főhadnagy volt, aki még 1937 februárjában látott hozza a gép tervezésének. Célja egy olyan repülőgép megalkotása volt, amely a kor vadászrepülőgépeihez képest nagyobb fegyverarzenállal rendelkezik, ugyanakkor ez ne menjen a fordulékonyság rovására.

A végeredmény egy egymotoros, alsószárnyas, tricikli elrendezésű futóművel felszerelt repülőgép lett. Kelsey a motort az orr helyett a pilótafülke mögé helyezte, amelynek köszönhetően az közelebb került a gép súlypontjához, így javult a gép fordulékonysága, ugyanakkor szabadon maradt a hely az orrban a géppuskáknak és a futómű orrkerekének.

Prototípusok és kísérleti változatok

P–39C (Airacobra I)

P–39D

XP–39E

P–39F

P–39G

P–39J

P–39K

P–39L

P–39M

P–39N

P–39Q

RP–39Q

A gép prototípusa először 1938. április 6-án szállt fel, majd mivel jó teljesített, megkezdődött a sorozatgyártás, 1941-től pedig hadrendbe állították. A megépült 9588 darabból 5134-et a Szovjetuniónak szállítottak a kölcsönbérleti törvény alapján. A szovjet pilóták kitűnően alkalmazták a kis és közepes magasságon vívott légi harcokhoz, nagy magasságon viszont a gép gyenge teljesítményt nyújtott. Előnye volt viszont még, hogy a beépített 37-mm-es gépágyúval és a szárny alá felszerelhető bombával a német nehézharckocsikat is sikerrel támadhatta. A szovjet légierő egyik ásza, Pokriskin is ezzel a típussal érte el légi győzelmei nagy részét.

A gép a brit, amerikai, ausztrál és szabad francia légierő kötelékében bevetésre került az észak-afrikai hadjárat és a távol-keleti csatározások során is. 1944-ben, miután Olaszországban Pietro Badoglio átvette a hatalmat, az Olasz Királyi Légierőt is felszerelték vele. Ettől az évtől azonban megkezdték a típus fokozatos kivonását a hadrendből, hatékonyabb vadászgépekkel helyettesítve, mint a P–47 Thunderbolt, vagy a P–51 Mustang. A háború után már csak Portugália és Olaszország használta a P–39-est, de 1951-re megtörtént az utolsó példányok kivonása is.