Alkotó · Valentyin Katajev (original) (raw)

Valentyin Katajev orosz szovjet

← Valentin Katajev

1897. január 28. (Odessza, Orosz Birodalom) – 1986. április 12. (Moszkva, Szovjetunió)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Képek 2

Könyvei 21

Kapcsolódó sorozatok: Petya és Gavrik · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa · Magvető Világkönyvtár Magvető · Az én könyvtáram Móra · Delfin 2000 Móra · Ifjúsági kiskönyvtár · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · Századunk mesterei Európa · Athenaeum Könyvtár

Antológiák 22

Népszerű idézetek

2018. február 17., 20:40

Bele lehet-e nyugodni a háború borzalmaiba, amely egyetlen napra sem szünetel a föld kerekén, hol itt, hol ott lobban föl, vagy szinte észrevétlenül izzik, mint a föld alatti tűz, hogy egyszer csak egészen a csillagos égig lobbanjon föl véres lángja?…
De amíg fiatal az ember… A halál? Vigye el az ördög! Micsoda hülyeség. Nem érdemes gondolni rá.

309. oldal (Magvető/Kárpáti, 1982)

Valentyin Katajev: Szkuljani temető

1 hozzászólás

psn

2010. február 6., 16:06

Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletre,
északról meg dél felé,
szállj el, szállj el százfelé!
Földet ha érsz kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek –

Valentyin Katajev: Hétszínvirág 92%

2018. február 11., 18:24

Isten veled, Puhinyiha, isten veletek, kozák menyecskék, isten veletek, barna és fekete szemek és forró csókok a jéghideg pitvarban! Isten veletek!

Mondd csak, kedves katonám, hol van a te
asszonykád?
Vállamon jó töltött puskám. Ne keresd hát
asszonykám!

99. oldal (Magvető/Kárpáti, 1982)

Valentyin Katajev: Szkuljani temető

2018. február 9., 17:48

– Hogy kegyeskedett aludni? – kérdezte súgva nagyapám. – Mi szépet álmodott?
– Zavar az imádkozásban – rótta meg a leány gyorsan. – Különben… magával álmodtam.
– Kis boszorkány – suttogta nagyapa.
– Nem, nem… csak tréfáltam.
– Maga csaló!
– Pszt! – szólt rá a leány, és buzgón keresztet vetett.

69. oldal (Magvető/Kárpáti, 1982)

Valentyin Katajev: Szkuljani temető

2018. február 9., 17:51

Előrementemben is tüzeltem, s egyszer csak azt éreztem, hogy egy golyó nekicsapódik a bal csizmám sarkának, úgyhogy akaratlanul fölrántottam a lábam, s emiatt majdnem elestem. Néhány pillanattal később egy másik golyó hátulról beletrafált a köpenyem prémgallérjába. Kezemmel tarkómhoz kaptam. Szerdgyukov tizedes, egy öreg, Miklós-seregbeli, tányérsapkás katona ezt látva így szólt:
– Nagyságos úr, magát megölik máma. Nem véletlen, hogy egy golyó se kerüli el.

87. oldal (Magvető/Kárpáti, 1982)

Valentyin Katajev: Szkuljani temető

2018. február 11., 18:30

Nagyapámat mintha egész idő alatt az örökkévalóság nyikorgó kordéja vitte volna magával, s a két óriási kerék között zötyögő erőtlen, kiszáradt teste körül mintegy a semmiből anyagi formát öltött elvont fogalmak jelentek meg, különféle, anyagiságukat elvesztett, elvont fogalmakká változott tárgyakkal váltakozva.
E káosz közepette állandóan jelen volt édesatyjának a tizenkettes háborúból megmaradt háromszögletű, tollas csákója, amely néha Napóleon legendás kalapjává változott, s a múlt ködéből fölmerülve valamiképpen a francia Grande Armée vereségét testesítette meg, továbbá a kaukázusi háborúban viselt nehéz posztócsuklya, ráncai közt a magas hágók és szoros szurdokok nyomasztó emlékével, ahonnan süvítve szálltak feléjük a Fekete-tenger kaukázusi oldalán partra tett negyvenezer főnyi vörös fezes török deszant karabélyainak golyói, s a Hanisz-Chali melletti ütközet, Karsz bevétele, Omar pasa sietős visszavonulása és Samil mürdijeinek villámgyors támadásai – mindez ott lapult a nehéz posztó alatt, amely pillanatonként lecsúszott kihűlő testéről.

57. oldal (Magvető/Kárpáti, 1982)

Valentyin Katajev: Szkuljani temető