Szentes Helyismereti Kézikönyve (original) (raw)

Barta János emléktáblája (1990)Barta János portréja Vígh László rajza

2.6:Barta János(Szentes, 1901. aug. 9. - Debrecen, 1988. ápr. 18.)Irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi tanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, majd rektorhelyettese, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság volt elnöke.Barta János gimnáziumi tanulmányait szülõvárosában, Szentesen végezte. Egyetemi éveit Budapesten teljesítette (szentesi tudós tanára, Molecz Béla ajánlására bejutott a híres Eötvös Kollégiumba). Kétéves ösztöndíjjal 1925 és 1927 nyara között Berlinben tartózkodott. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia (valójában középiskola) tanáraként tanulmányírói munkásságáért két alkalommal is elnyerte a 1930-as években az igen rangosnak számító Baumgarten-díjat. (A díj kuratóriumának elnöke Babits Mihály volt).Tanulmányaiban fõként a 19. század magyar irodalmát vizsgálja (Katona József, Madách Imre, Arany János, Jókai, Berzsenyi, Vörösmarty, Kemény Zsigmond). Neve középiskolai tankönyvek szerzõjeként is számontartott. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanáraként pedig nemcsak oktatott, hanem az egyetem rektori majd rektorhelyettesi tisztségében oktatásszervezõ és irányító tevékenységet is folytatott. Tudományos munkásságáról írott beszámolóját így kezdi: _"Amikor - immár több mint hatvan évvel a vállamon - számot akarok adni munkásságom elmúlt évtizedeirõl, bizonyos szorongó érzés fog el. Egykori professzorom, Négyesy László, amikor élete vége felé visszapillantott pályájára, keserû kérdésekre fakadt: "Hol vannak azok a nagy munkák, amelyeket meg kellett volna alkotnom?..." Saját pályámra visszatekintve, lehetetlen ezt a keserûséget magamnak is nem éreznem..."_A sors hosszú élettel ajándékozta meg, terveibõl még sokat megvalósíthatott.A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban tiszteletére a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a szülõváros emléktáblát helyezett el (1990). Az avatóbeszédet a szentesi születésû Bíró Ferenc (1937-) egyetemi tanár (ELTE) mondta. Befejezõ mondata így hangzott: "Olyan morált és mentalitást vitt el innen, amelyeket a múlt és jelen e tájon élõ egyszerû embereinek világa sugall mindazok számára, akikben van elég érzékenység és bátorság meghallani és követni e sugallatot."