Marianne Sághy | Central European University (original) (raw)

Papers by Marianne Sághy

A műgyűjtők által is szponzorált "arab tavasz", az iszlám fundamentalizmus és a terrortámadások n... more A műgyűjtők által is szponzorált "arab tavasz", az iszlám fundamentalizmus és a terrortámadások nem tettek jót a kultúrának: 2011-ben betörtek az Egyiptomi Múzeumba, több tárgyat elloptak, másokat összetörtek; a turizmus visszaesett, a kortárs művészeti galériák nagy része bezárt, az egyiptológusokat és egy maroknyi rettenthetetlen történészt leszámítva már csak a kínaiak jönnek. És milyen igazuk van. A helyzet összehasonlíthatatlanul jobb, mint ami a médiából árad: az autóvezetést leszámítva Kairó és a Vörös-tenger menti kolostorok biztonságosak, az egyiptomi emberek kedvesek, becsületesek, kiteszik a szívüket az idegenért, az árak elképesztően kedvezőek, a múzeu mok megújultak, sőt újakat építenek. Ez utóbbi az immár évtizedek óta múzeum tervekkel etetett budapestiek számára is tanulságos lehet. A világ legnagyobb (50 hektáros, 800 m homlokzat hosszúságú -amihez képest a Kínai Nemzeti Múzeum egy törpe), legmodernebb (a legkorszerűbb technológiákkal felszerelt) és legdrágább (jelenleg 1 milliárd dollárnál tartanak) múzeumát, a Nagy Egyiptomi Múzeumot (Grand Egyptian Museum, röviden GEM) 2018 májusában tervezik megnyitni Gízában, mivel a Tahrir téri Egyiptomi Múzeumot kinőtték a tárgyak és a turisták. Az 1902-ben nyílt régi épületben 35 000 műtárgy és napi 500 látogató volt, ma 160 000 remekművet (a raktárban pedig további 100 000-et) és napi 7000 látogatót fogadnak. Páratlan kincseit -a harmincas évektől kezdve Tutanhamon sírját is -19. századi muzeológiai elgondolások szerint mutatja be -nekem különben ez tetszett benne a legjobban! A 3D-vel, érintőképernyőkkel, fülhallgatókkal és okostelefonos appokkal lebutított és eljelentéktelenített mai kiállítások után (miért menjek múzeumba, ha a mobilomon is megnézhetem?) határozott szellemi felfrissülés író gépen írt cetliken hajszálpontosan tudományos és haj meresztően érdekes információkat olvasni angolul és franciául a Deir el-Bahari királysírok detektívregénybe illő megtalálásáról, a négyezer éves sírokba helyezett pótfejekről, hamis ajtókról és mágikus téglákról vagy az 5. századi keresztény szerzetesek nagybani borvásárlásairól (1500 korsó!) papiruszos átvételi elismervényeken. Annak, aki nem tud olvasni, ez nemigen jön be, mindenki másnak viszont nagyon -főleg aki szereti Agatha Christie-t. Tény, hogy új múzeumra szükség van -ugyanakkor jó lenne, ha a régi megőrizné intellektuális jellegét és át ugorná "a nyomkodás korát". A Nagy Egyiptomi Múzeumra kiírt pályázatra rekordszámú, 1557 pályamunka érkezett 82 országból, nyertest 2002-ben hirdettek, a dublini Heneghan Peng építésziroda kapta a megbízást, az építkezést a Régiségek Legfelsőbb Tanácsa (Supreme Council of Antiquities), magánalapítványok és japán bankok finanszírozzák. Az átlátszó alabástromszerű fény áteresztő kővel borított épületben a kiállítóterek mellett restauráló-és tanműhelyek, konferencia központ, gyerekbirodalom, éttermek és boltok is lesznek. A piramisok tövében láttatni a fáraók korának művészetét jó, bár némileg vitatott ötlet -Gíza messze van a központtól, de közel van az egyetemekhez. A gigaberuházást 2015-ben kellett volna befejezni: a múzeum már áll, májusban már az idén talált leletek és a raktári tárgyak átvitele is megkezdődött, de a hivatalos megnyitást jövőre tették át. Az új múzeum nem felváltja, hanem kiegészíti a régit -nem egyszerűen költöztetésről van tehát szó, hanem új típusú szemléltetésről, például az internet által létrehozott virtuális térben a világ nagy múzeumaiban őrzött óegyiptomi tárgyakat is láthatjuk majd. Tutanhamon is átkerül a GEM-be, most először állítják ki teljes egészében a sírban talált mind az ötezer tárgyat. Itt fogják bemutatni a második napbárkát is -az elsőt, Kheopsz fáraó 1954-ben feltárt pompás kozmikus közlekedőeszközét már a hetvenes évek óta egy remek kiállítóteremben nézhetjük meg a piramis mellett.

A Figen Kıvılcım Çorakbaş által az isztambuli Koç Egyetem Anatóliai Kutatóközpontjában szervezett... more A Figen Kıvılcım Çorakbaş által az isztambuli Koç Egyetem Anatóliai Kutatóközpontjában szervezett kiállítás Konstantinápoly-Isztambul 1600 éves " szárazföldi városfalainak " kultúrtörténetét, a fal városi szerepét és városi legendáit mutatja be. Kutatócsoportjukkal – amelyben Zeynep Ahunbay régész, a theodosiusi fal legutóbbi és legjobb restaurátora is részt vett – elkészítették a fal 1/500 méretű, 13 méter hosszú háromdimenziós építészeti makettjét és a fal különböző részeihez történeti, geológiai, hadászati magyarázatokat rendeltek, valamint (angol feliratozású) interjúkat vettek fel történészekkel, régészekkel, antropológusokkal a theodosiusi falak szerepéről a város életében. A kiállítás ezt az antropológiai kérdést járja körül hat " felvonásban " : 1. A császári hagyomány, 2. A város peremén élő emberek, 3. A fal újjáépítése ostromok és földrengések után, 4. A város zöldje és kékje, 5. Lelkiség és vallás, 6. Séta a falakon. Bár a theodosiusi városfal 1985 óta az isztambuli történeti városmag részeként UNESCO világörök-ségi helyszín, 2008-ben felkerült a világ legveszélyeztettebb műemlékeinek listájára, mert a város növekedésével összefüggő építkezési láz és a gondatlan helyreállítás egyaránt hatalmas károkat okozott benne. A restaurálás hibáira az 1999-es földrengés derített látványosan fényt: az oda nem illő, hitvány anyagból készült új kiegészítések mind ledőltek, míg az 1600 éves eredeti falak meg sem moccantak. 2016 TÉL MAGYAR RÉGÉSZET www.magyarregeszet.hu

Curated by Figen Kıvılcım Çorakbaş and a sizeable team of experts including archaeologist Zeynep ... more Curated by Figen Kıvılcım Çorakbaş and a sizeable team of experts including archaeologist Zeynep Ahunbay, the last and most conscientious restorer of the walls, this exhibition presents the role the 1600-yearold Theodosian walls played in the life of the city. The team created a 1/500 scale, 13-meter long 3-D architectural model for the exhibition, to offer visitors a chance to observe the size and the location of the Land Walls and to explore the relationship of these walls with the environment surrounding them ). Video interviews with archaeologists, historians, and anthropologists inquire about the role of the walls in daily life. The exhibition presents, in six chapters, the urban function and the memory of the walls: 1. the imperial legacy, 2. People on the fringe, 3. The renovation of the walls after sieges and earthquakes, 4. The green and blue of the city, 5. Spirituality and religion, 6. Walks on the walls. Despite their original construction as structures of defense, the land walls and the areas surrounding them encapsulate a multi-layered cultural landscape that bear the traces of various events, situations, and people throughout the 1600-year-long history of the city. The exhibition examines traces of different historical periods preserved in and around the walls, discussing the relationship between the Land Walls and the cultural landscapes that surround them. It features spiritual and religious stories associated with the walls as well as stories from people who have lived and/or are living around them and from other residents and travellers who visited them. Through urban legends, historical photographs, scientific reports and quotes from literary sources, On The Fringe aims to show the plurality of memories, perspectives, and representations of this great monument.

The saints of Rome have always been among the most venerated and the most popular heavenly patron... more The saints of Rome have always been among the most venerated and the most popular heavenly patrons in Christendom, grafting the noble air of universality and integration onto emerging Christian cultures. From the apostles and Early Christian martyrs through the Early Modern period and beyond, the textual and material dissemination of Roman saints made a significant impact on the rise of the cult of the saints. Saints living in Rome (from Bridget of Sweden to Catherine of Siena and from Francesca Ponziani to Filippo Neri) were role models all over the Christian world. Post-Tridentine Roman cults spread by the Society of Jesus and the revival of catacomb cults brought a new wave in the world-wide cult of the saints of Rome in the early modern period.

Ha mindig az előző kor a legjobb, akkor Woody Allen múzsája, Adriana igazából a Második Császársá... more Ha mindig az előző kor a legjobb, akkor Woody Allen múzsája, Adriana igazából a Második Császárságba vágyódik vissza: ekkor jött létre ugyanis az a gazdagság, gloire és grandeur, amelyet a bornírt, kispolgári Belle Époque eltékozolt. Ha valamikor, akkor III. Napóleon és Eugénia császárné uralkodása alatt kellett éjfélkor Párizsban lenni, ekkor vált Párizs egyetlen, hatalmas " vándorünneppé ". A harmincéves Musée d'Orsay fényűző kiállítással, december 3-án – micsoda dátum! – pompás bállal ünnepli III. Napóleon (1852–1870) tüneményes uralkodását, melynek ragyogó tizennyolc évét még Gambetta (a Második Császárságot követő Harmadik Köztársaság miniszterelnöke) is úgy értékelte, hogy " ekkor született meg a modern Franciaország " .

According to Christian theology, Christians are foreigners on earth. This paper focuses on the th... more According to Christian theology, Christians are foreigners on earth. This paper focuses on the theme of foreigners and foreignness in the epigrams of Bishop Damasus of Rome. What motivated the bishop to highlight this theme at a time when Christianity was growing "respectable" in Roman society? How did the Church integrate foreign Christians into the social fabric of the Roman town? In late fourth-century Rome, not only foreign martyrs were identified as such, but entire groups of foreigners for whom "national" enclaves were created in the catacombs. I examine the Damasian epigrams in the context of their religious substrate of "alienation" and in light of the cosmopolitan heritage of Rome. As bishop of the Nicene Catholic fraction in the Vrbs, whose enterprise aimed at making Rome a new Jerusalem in part through the "importation" of holy martyrs, Damasus sought to represent his Church at its most "universal" in the teeth of his local schismatic and/or heretical opponents. Roman tradition buttressed the universalist aspirations of Catholicism. As the largest metropolis of the ancient world, Rome was a "cosmopolis," a melting pot of peoples, and Damasus did not remain a stranger to the Catholicity of Rome's cosmopolitan history at a time when conflicting loyalties to ciuitas, Romanitas and Christianitas were hotly debated political, religious and cultural issues.

Bibliai modellek Sulpicius Severus Szent Márton-életrajzában " Menjetek el az egész világra, és h... more Bibliai modellek Sulpicius Severus Szent Márton-életrajzában " Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtmény-nek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisz-nek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: nevemben ördögöt űznek, új nyelveken be-szélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak. " 1 Sulpicius Severus Szent Márton-életrajza 2 ezt az evangéliumi szakaszt emeli át a saját korába és mutatja be e " jelek " hatékony működését egy kortárs élettörténetén keresztül. A Vita Martini azonban nemcsak ihletettségében, ha-nem dramaturgiájában, struktúrájában és nyelvezetében is mélyen a Szentírás-ban gyökerezik. Márton élete " a Biblia újratöltve " : azt mutatja be, hogyan lesz eggyé Márton a Szentírással, hogyan szellemül át élete Igévé. 3 Sulpicius a Szentírást " újraírva " 4 alkotja meg Márton, az Istennel eltelt ember alakját. Ta-nulmányomban először a szentírás mint forgatókönyv újdonságára és a Biblia aktualizálásának korabeli jelentőségére hívom fel a figyelmet, majd a Vita Martini gazdag biblikus tipológiái közül kettőt vizsgálok tüzetesebben: az prófétai és a krisztusi párhuzamot.

"Úgy vélem, hogy hasznos munkába fogok, ha a szent ember életét a jövő nemzedékek számára példaké... more "Úgy vélem, hogy hasznos munkába fogok, ha a szent ember életét a jövő nemzedékek számára példaképül megírom" -írja Sulpicius Severus a Vita Martini elején olyan lehengerlő Livius-parafrázissal, 1 amivel nemcsak hősét írja bele a római történetírás legnemesebb hagyományába, hanem egyúttal Rómát is kiiktatja a historiográfia témái közül. Egy ember élete felülmúlhatja a Város történetét? Sulpicius előre látta a jövőt: a 4. század után már senki sem írt a "római nép dolgairól" (res populi Romani), annál többen a szentek életéről (uitam sanctissimi uiri). A szent ember életrajza lett az a történet, amit mindig érdemes volt megírni: semper quidem operae pretium fuit illustres sanctorum describere uitas mint Clairvaux-i Bernát mondja egy utolsót csavarva Liviuson. 2 Sulpicius kijelentésében még egy nagyon lényeges dologra figyelhetünk fel. A mélységesen kiábrándult Liviusszal ellentétben, aki azért ír a múltról, hogy meneküljön a méltatlan jelentől, a keresztény író magabiztos derűlátással jelenti ki egy kortársáról, hogy milyen jó róla írni! Ki ez a szerző, aki a 4. század végén forradalmasítja a hagiográfiát, és megírja a latin irodalom legnagyobb könyvslágerét, melynek népszerűségét a középkorban csak a Biblia múlta felül? Miért írja meg Szent Márton életét, és mit ír meg benne? Tanulmányom Sulpicius Severust, a szerzőt és a Vita Martini műfaját és narratív szerkezetét mutatja be, különös tekintettel a "szerzetespüspök" modell jének megalkotására és jellemzőire.

To celebrate the 2016 Extraordinary Jubilee Year of Mercy and the Year of Saint Martin of Tours, ... more To celebrate the 2016 Extraordinary Jubilee Year of Mercy and the Year of Saint Martin of Tours, two stunning archaeological shows are on display from June 3 to September 30 and November 30 respectively at the two localities most closely connected with the memory of the saint in Hungary: Savaria/Szombathely, his birthplace, and the Abbey of Saint Martin on the Holy Mount of Pannonia, his cultplace. As if to imitate the gesture of which the saint is best known and to demonstrate the newfangled cooperation of the two places for Martin's legacy, the exhibitions divide between themselves classical and late antique material culture found in the territory of present-day Hungary. Martin, the Roman soldier became first a hermit then the Catholic bishop of Tours, and the two exhibitions focus on the two contexts of his life: Romanitas and Christianitas. The Iseum Savariense Museum presents Roman Pannonia and the transition from paganism to Christianity in the Danubian provinces in the third and fourth centuries, while the Pannonhalma Abba-tial Manor Exhibition Centre concentrates on the Church in fourth-century Pannonia and Illyricum and the conversion to Christianity of the Germanic, Iranian, and Turkish steppe peoples settled in the Carpathian Basin during the Great Migrations from the fourth to the eighth century. A survey of the late antique heritage of the region has been long overdue in Hungary – now made particularly urgent by the partial acquisition of the Seuso Treasure (Hungarian Archaeology Summer 2014) – and the Year of Saint Martin of Tours offers an excellent opportunity both to take stock of the new findings and to look at well-known pieces with a fresh eye. Moving away from the hitherto dominant discourse in Hungarian scholarship (whether Saint Martin was born in Szombathely or Győrszentmárton/Pannonhalma), it (hopefully) opens up new perspectives in Martinian studies in Hungary. Both exhibitions structure the material culture around quotes from Sulpicius Severus' Vita Martini, the unique textual information about the wonderworker bishop of Tours; the text, however, is only a pretext, as it cannot be brought in any connection to any known archaeological finds either in Pannonia or in Gaul. Unfortunately , the title of the exhibition reminds more of a provincial pop band than to the pontiff. Why is Martin's identifier systematically left out from the events and publications of the Year of Saint Martin of Tours? There are several saints of that name (Martin of Braga, also from Pannonia; Martin of Porres, and many others): the omission makes it difficult to identify the Martin in question and to find the catalogue. The international jubilee year, celebrated all over the world, more often than not in the presence of the Archbishop of Tours, could have been exploited to show the international contacts of Pannonian and Hungarian Christianity and to link Savaria to Tours. This is one opportunity missed by the exhibition. The majority of the objects on display come from the holdings of Hungarian museums, but several important works were lent by other European collections (Zagreb, Sremska Mitrovica, Munich, Mainz, Vienna). The beautifully produced catalogue , edited by Endre Tóth, Tivadar Vida, and Imre Takács, has excellent photographs of the often very tiny objects and offers a good (but not always up-to-date) scholarly summary of late antique Pannonia, Illyricum, Noricum, and Dacia, but it is marred by editorial mistakes (starting with the name of Martin and the spelling of Pannonia in the title, the omission of an author and the inclusion of some seriously flawed papers). Igitur Martinus Sabaria Pannoniarum oppido oriundus fuit, says Sulpicius Severus: Martin was born in Savaria. The date of Martin's birth, however, is a matter of controversy, with both 316 and 336 having rationales. Martin's father was a senior officer (tribunus) in the Imperial Horse Guard, and a pagan. The first part of the Iseum Savariense exhibition stages the world of Martin in Pannonia with a reconstruction of the E-JOURNAL • 2016 AUTUMN

A 2016-os Tours-i Szent Márton-évet két jelentős régészeti kiállítással ünnepli június 3. és szep... more A 2016-os Tours-i Szent Márton-évet két jelentős régészeti kiállítással ünnepli június 3. és szeptember/ november 30. között az a két helység, amely Magyarországon leginkább összeforrott a szent emlékével: szü-lőhelye, Savaria/Szombathely és kultuszhelye, a Pannonia Szent Hegyén épült Szent Márton Bencés Apát-ság. Mintha utánozni akarták volna Szent Márton nagylelkű gesztusát – ahogy kettévágta köpenyét, hogy segíthessen a kolduson –, a két kiállítóhely testvériesen megosztozik Márton " örökségén " , és így a Panno-nia területéről előkerült késő antik (4–8. század) római és keresztény leletekkel a két város újkeletű együtt-működését is demonstrálni tudják. Romanitas és Christianitas egyforma súllyal szerepel a kiállításokon: Márton római katonából lett remete, majd püspök, és a rendezők nagyon helyesen ennek a (saját korában egyébként korántsem szokatlan) életpályának mindkét kulturális és vallásos meghatározóját bemutatják. Az Iseum Savariense Múzeum a római Pannoniára összpontosít: hogyan váltak pogányból kereszténnyé a dunai provinciák a 3–4. században? A pannonhalmi Majorsági Látogatóközpont nemcsak az egyház 4. századi jelenlétét mutatja be Pannoniában és Illyricumban, hanem a népvándorlás korban a Kárpát-me-dencében megtelepedett germán, iráni és türk sztyeppei népek krisztianizációját is a 4–8. században. A kiállított tárgyak nem közvetlenül kapcsolódnak Szent Mártonhoz, a szent korát és az utána következő szá-zadok világát azonban remekül megvilágítják. Hazánk késő antik örökségének bemutatása régóta esedékes, de a Seuso-kincs (Magyar Régészet, 2014. nyár) részleges megvásárlásával immár elodázhatatlanná vált. A Szent Márton-év pompás alkalmat ad régészek és művészettörténészek számára, hogy rendszerezzék az új leleteket és újraértékeljék a jól ismert tárgyakat. Ezek a kiállítások új összefüggésekbe helyezik a késő antikvitást és felszabadulva a születési hely pontos meghatározásának (Szombathely vagy Győrszentmár-ton/Pannonhalma?) kényszerétől remélhetőleg fel is lendítik a Márton-kutatásokat. Mindkét kiállítás Sulpicius Severus Szent Márton élete című híres életrajzából vett idézetekkel tagolja a késő antikvitás tárgyi kultúrájának bemutatását. A Vita Martini és a Dialógusok az egyetlen információnk Tours csodatevő püspökéről, de itt a szöveg csak dekoráció, hiszen nem hozható kapcsolatba semmilyen régészeti leletcsoporttal sem Pannoniában, sem Galliában. Sajnálatos, hogy a kiállítás címe inkább vidéki popegyüttesre vagy régi magyar motormárkára emlékeztet, semmint a szentre. Szent Márton identitásának legfontosabb meghatározása ugyanis mindvégig kimaradt a magyarországi ünnepek eseményeiből és publi-kációiból. Pedig az egyháztörténet több Szent Mártont is ismer (a szintén pannoniai Bragai Szent Mártontól Porres Szent Mártonig), és Tours említése több szempontból is szerencsés lett volna. A katalógust könnyebb lenne besorolni és megtalálni, mivel a szentév nemzetközi, és így a kiállítások is megtalálhatók lettek volna a nemzetközi események között az egész világon. A testvérvárosi és az udvariassági szempontok is ezt köve-telték volna, hiszen az ünnepségek a tours-i érsek jelenlétében zajlottak. Savaria és Tours összekapcsolása jó alkalom lett volna a pannoniai és a magyar kereszténység nemzetközi kapcsolatainak hangsúlyozására. Ezt a lehetőséget elszalasztották a szervezők. A műtárgyak nagyrésze magyar múzeumokból származik (ahol azonban többnyire a raktárban őrzik őket), de néhány jelentős kölcsönzés is történt más európai gyűjte-ményből is (Zágráb, Szávaszentdemeter/Sremska Mitrovica, München, Mainz, Bécs). A szépen kiállított katalógust Tóth Endre, Vida Tivadar és Takács Imre szerkesztette. A katalógus nagyszerű képeket közöl a gyakran apró tárgyakról, de a szakirodalomban már meghaladott szempontok szerint mutatja be a késő antik Pannonia, Illyricum, Noricum és Dacia provinciák történetét. Sajnos mindezt sok hibával: Pannonia hosszú ó-val – a latin eredeti jobban illett volna a témához; Alexandriai Szent Atanáz/Athanasius/Athanásziosz neve összevissza szerepel; Sirmiumi Szent Irenaeus nevét végig helytelenül írják (Ireaneus, Ireneaus); egy

Hagiography and the material cult of the saints inform today a wide variety of historical researc... more Hagiography and the material cult of the saints inform today a wide variety of historical research from philology and theology through historical anthropology and cultural history to narratology and art history. Approaches vary from the local and national (dynastic saints, state religion, patron saints of cities and countries) to the universal (saints as healers, helpers and intercessors). We invite papers to this special issue on saints related to Pannonia and Hungary who crossed the frontiers and either "worked abroad", or their relics, cults, texts and images scattered all over Europe. Our inspiration is spurred by the 1700 th anniversary of the birth of Saint Martin of Tours in 2016. Martin, a native of Pannonia, was a soldier in the Roman army before becoming bishop of Tours. His origins, however, had not been forgotten and his medieval cult promoted fertile contacts between the kingdoms of Hungary and France. Hungarian saints in general did very well abroad, from the dynastic saints of the Árpádians -Saint Stephen, Saint Ladislas, Saint Eirene/Piroska, the holy empress of Byzantium, Saint Elisabeth of Hungary/Thuringia, Saint Margaret of Hungary --, and Angevins --Saint Jadwiga of Poland.

A Szentírás állt a késô antik és középkori keresztény civilizáció központjában: Isten szavának ha... more A Szentírás állt a késô antik és középkori keresztény civilizáció központjában: Isten szavának hallgatása, olvasása, másolása, ábrázolása és kommentálása által a kereszténység "a Könyv vallásává", az Írás és az írásbeliség kultúrájává vált. A keresztény írás-és könyvkultúra mai kutatása izgalmas új kérdéseket vet fel a szent szöveg és az ezt tartalmazó kódexek mindennapi lelkiségi és gyakorlati használatát illetôen. 1 A Bibliát allegorikus és szószerinti értelemben egyaránt szentnek tartották, 2 következésképp sokkal változatosabban értelmezték és használták, mint manapság. 3 Szent volt maga a kódex, a "megtestesült Ige", mely Istent jelenvalóvá tette a hívô közösség számára és éppúgy csodákat mûvelt, mint Isten. Az evangéliumot mágikus talizmánként tisztelték és zsebkönyv formájában a testükön vagy miniatûr pergamentekercseken (phylacterion) a nyakukban hordták a hívek. 4 De szent volt maga az írás is, az a rituális cselekedet, mely révén a másoló a szent szöveg megszentelô kegyelmében részesedett. Az írás szakralitása a 4. századtól nemcsak a Bibliára, hanem a szentek életére is kiterjedt. A hagiográfiában Szentírás és szent-írás összekapcsolódik: a szent Krisztus követôje, a szentéletrajz a Biblia folytatása és aktualizálása, a szerzô egy újabb "szent szöveg" alkotója, aki az írás által maga is megszentelôdni és üdvözülni remél. 5 1 The Early Christian Book. Szerk. William E. Klingshirn, Linda Safran. Washington 2007.; Anthony Grafton -Megan Williams: Christianity and the Transformation of the Book: Origen, Eusebius, and the Library of Caesarea. Cambridge 2006.; T. C. Skeat: The Origin of the Christian Codex. Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 102. (1994) 263-268.; Das Buch als magisches und als Repräsentationsobjekt. Szerk. Peter Ganz. Wiesbaden 1992. 2 Le monde latin antique et la Bible. Szerk. Jacques Fontaine, Charles Pietri. Paris 1985.; Guy Lobrichon: La Bible au Moyen Âge. Paris 2003.; The Reception and Interpretation of the Bible in Late Antiquity. Szerk. Lorenzo diTommaso, Lucian Turcescu. Leiden 2008. 3 Joseph-Claude Poulin: Entre magie et religion: Recherches sur les utilisations marginales de l'écrit dans la culture populaire du haut Moyen Age. In: La culture populaire au Moyen Age: Études présentées au quatrième colloque de l'institut