István Ormos | Eötvös Loránd University (original) (raw)
Papers by István Ormos
The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was ... more The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was founded by Khedive Tawfīq in 1881 and was active until 1953, when it merged into the Antiquities Organization, the predecessor of the present-day Ministry of Antiquities. Its task was the conservation of Arab-Islamic (later on also Coptic) monuments of architecture in Egypt. 2 This was the period of classical colonialism, of massive European intervention in the affairs of Egypt; therefore it is understandable that a sudden appearance of interest in the Comité's activities has been witnessed in recent years, not least within the framework of the Saidian discourse on Orientalism. The activities in question lend themselves to various, multifaceted interpretations on account of the complex nature of the subject. Scholarly discussion has hardly begun, and thus it will take time before reasonably solid, final conclusions can be arrived at. In the meantime it may be hoped that a discussion will ensue helping us elucidate various aspects of this intricate subject. It is with this aim in mind that an analysis is offered here of certain theses and statements in a book by Paula Sanders that was published on this subject some time ago (2008). In this context some basic questions concerning the Comité's activities, along with their ramifications, will also be dealt with. It is important that controversies and differing opinions should be pointed out and formulated clearly so that they become accessible to the academic community. The activities of the Comité have become a highly sensitive topic: it consisted partly of foreign members, who were not Muslims, and it worked mainly on mosques. Therefore it is of absolute importance that only reliable and substantiated statements should be propagated in this context and that one should clearly differentiate between proven data on the one hand and suppositions and hypotheses on the other. 1 We have two sketches of the Comité's history at our disposal: Speiser 2001:47-94; Reid 2002:213-257. Speiser's fresh approach is that of an architect active in the conservation of Cairo. In the present paper, the words "waqf" and "waqfiyya" will not be italicized. 2 In a broader sense, the term "conservation" also covers restoration and reconstruction.
The present study is a step towards establishing the precise relationship between three pairs of ... more The present study is a step towards establishing the precise relationship between three pairs of door-leaves related to Sultan Barqūq: those exhibited in Cairo Street at the World's Columbian Exposition, Chicago 1893; the door of Sultan Barqūq in the Tareq Rajab Museum, Kuwait; and the in situ door of the Sultan's madrasamosque in the Coppersmiths' Bazaar, Historic Cairo (henceforth Barqūqiyya). Some other doors connected to the Sultan will also be touched upon. Our investigation was undertaken in the context of research on Cairo Street in Chicago and in response to the appearance of Géza Fehérvári's posthumous book on the door in Kuwait. Here, our focus is on a philological analysis of the inscription bands at the top and bottom of the doors. Peter Northover of Oxford has shared with us the results of his physical examination of parts of the door in Kuwait. Admittedly, it has not been possible to answer all pertinent questions. Nevertheless we hope to contribute to their solution in the future. In view of the outstanding rank of the Barqūqiyya and the door-leaves of its main entrance as monuments of Mamluk art and architecture and of the amount of research devoted to Mamluk epigraphy in general, it has been a great surprise to discover that scholarship on the inscriptions of the in situ door is nothing but confused and that to date no accurate reading of the two inscription bands is available. This regrettable omission will here be corrected. Sultan Barqūq's Door in Chicago In 1893 the World's Columbian Exposition was staged at Chicago. Among the foreign displays, Cairo Street was regarded as the most popular and successful enterprise beyond a doubt. One of its major sights was a free replica of Ǧamāl al-Dīn al-Ḏahabī's fine Mamluk-style mansion from the Ottoman period (AH 1047/AD 1637).We possess insufficient details regarding its interior, but do have a literary description to hand. It mentions "a heavy bronze door of fabulous age and richness of design" in the hallway upstairs (Burnham, Clover, 277).
The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festi... more The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festivals in commemoration of local church patronsthese were often connected with pilgrimages. Fairs also served commerce as markets where a wide assortment of wares could be acquired. At the same time, the appearance of new products at venues on which great multitudes converged from places near and far helped to popularise them, spreading their fame even to faraway places. Thus these fairs served to promote arts, crafts and industry, too. A wide selection of entertainment of various kinds was perhaps the main attraction of fairs for pleasure-seeking crowds. All these features were present in world's fairs yet on a higher scale than in previous fairs of local or regional relevance. In addition, the aspects of public relations, politics, education and even scholarship emerged and gained considerably in importance in the context of world's fairs. World's fairs became important means of spreading the image of a given country all over the world in the aspect which the given country or its leading circles preferred to display themselves. At the same time, capitalism gained supremacy in various degrees all over the world, a process which caused a previously unknown exacerbation of tensions between various layers of societies. World's fairs also helped maintain social peace in these tension-ridden times by cementing bonds among social classes. Thus it is easily understandable that huge world's fairs were many-sided events with extremely multifaceted systems of sometimes even contradictory allusions and meanings (Goldmann 1987; Greenhalgh 1988). In connection with fairs in general, novel kinds of entertainment emerged and gained ascendancy in the nineteenth century. Answering a deep urge to get acquainted with the wonders of fascinating distant, unknown landspartly in order to escape from a dim and bleak present to regions where the erstwhile, primeval happiness of mankind still seemed to survivethe inhabitants of European countries became more and more interested in faraway climates and
The work under review deals with an account of the Magyars in the ninth and tenth centuries, main... more The work under review deals with an account of the Magyars in the ninth and tenth centuries, mainly before their arrival and final settlement in their present-day habitat in Central Europe. It is part of a succinct description of the peoples of Eastern Europe which has come down to us in several, slightly differing versions in Arabic, Persian and Turkish. It is generally assumed that they all derive from an Arabic work composed by the wazīr Ǧayhānī in Buḫārā in the Sāmānid Emirate around the beginning of the tenth century, the original of which has not survived. The present work is the English translation of a volume originally published in Hungarian in 2005 (Zimonyi 2005a). It was also published in German in 2006 (Zimonyi 2006). It deals first with the Ǧayhānī tradition, presenting an account of Ǧayhānī's person, his activities, his sources and the works which preserved his account of Eastern Europe. Then follow the versions of the Magyar chapter in Arabic, Persian and Turkish, accompanied by English translations. An interpretation of the contents of the Magyar chapter follows sentence by sentence, with a detailed philological analysis, in essay form, of the questions involved. Finally, the author offers a tentative reconstruction of the original textin English translationwith a
The Arabic word ḥadd (pl. ḥudūd) plays an important role in texts on the early history of the Mag... more The Arabic word ḥadd (pl. ḥudūd) plays an important role in texts on the early history of the Magyars and related subjects from the field of geography and history. Its meaning is "border", which nowadays is normally conceived of as a line. However, this meaning is not always accurate, because the texts in question often discuss areas with a certain extent, describing formations and events located or taking place in them. This is indicated by the frequent occurrence of the preposition fī "in" in connection with this word, e.g., "wa-ṣ-ṣaqāliba fī awāʾil ḥaddihā madīna tusammā wāxīx / in the first borders of the Slavs [=in the nearer parts of their border region] there is a town called Wāxīx". 1 Modern scholars are often at a loss as to the precise interpretation of this term. For instance, the first publisher of the text, Khvolson, translated this sentence in 1869 as follows: "V bližnikh krayakh zemli Slavyanskoy nakhoditsya gorod po imeni Va-i-. In the nearer regions of the Country of the Slavs there is a city called Va-i-." 2 Gaston Wiet's translation (1955) runs: "La première ville qu'on rencontre aussitôt après la frontière se nomme Wabnit. / The first city which one encounters right after the border is called Wabnit." 3 At the beginning of the Magyar chapter we come across the expression: "awwal ḥadd min ḥudūd al-Maǧġariyya / the first border from among the borders of the Magyars", that is "the first of the Magyars' border areas", the one nearest to the author. 4 In Khvolson's translation: "perviy iz krayev Mad'yarskikh / the first one from among the Magyar regions". On his part, Gaston Wiet simply skips this problematic expression: "la frontière des Magyars / the border of the Magyars". 5 1 Ibn Rusta, Aʿlāq, 143 7-8. The sign x indicates an unidentified letter. The city remains unidentified, too.
8 Ma már az interneten hozzáférhető a Hadtörténelmi Közlemények teljes anyaga, s valamennyi évfol... more 8 Ma már az interneten hozzáférhető a Hadtörténelmi Közlemények teljes anyaga, s valamennyi évfolyam le is tölthető (http://militaria.hu/hadtorteneti-intezet-es-muzeum/hadtortenelmi-kozlemenyek-letoltes). 9 Ormos István: rövid viszontválasz Zimonyi Istvánnak. Hadtörténelmi Közlemények 123 (2010) 699-700. Ormos István: Adalékok a magyar őstörténet arab forrásainak kutatásához. Tüzetes viszontválasz Zimonyi Istvánnak. Budapest 2010, 51 o. Ennek korábbi változata olvasható az EltE BtK arab tanszékének honlapján [http://www.arabszak.hu/pdf/OrmOs_valasz20101109.pdf]. újabb, kisebb kiegészítéseket, valamint stilisztikai módosításokat tartalmazó, 2012. október 23-án lezárt verziója az Arab Tanszék és a Kőrösi Csoma Társaság által közösen szerkesztett web-folyóirat, az Arabisztikai Tanulmányok 1. számában érhető el a Kőrösi Csoma Társaság honlapján keresztül: http://www.kcst.hu/ arabisztika/2012-1_arabisztika_Ormos.pdf. (a két weboldalt utoljára 2016. május 7-én kerestem föl.) Korábbi cikkeim angolnyelvű összefoglalója: Ormos: remarks.
Journal of the American Oriental Society, Oct 1, 1997
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára eBooks, 1992
Bevezető 1985 márciusában eltávozott körünkből a budapesti Rabbiképző Intézet legendás hírű igazg... more Bevezető 1985 márciusában eltávozott körünkből a budapesti Rabbiképző Intézet legendás hírű igazgatója, Scheiber Sándor professzor. Halálával eltűnt a magyarországi hebraisták utolsó nagyformátumú, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő képviselője, aki különösen jelentőset alkotott a zsidó folklór, a genizakutatás, a héber epigráfika, könyvészet, s nem utolsósorban az irodalomtörténet területén. És ezzel csak néhány vonását emeltük ki sokoldalú tevékenységének. Scheiber Sándor halála után a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kötelességének érezte, hogy az elhunyt közismerten gazdag magánkönyvtárának hebraika-judaika anyagát megvásárolja. Kettős célt reméltünk ezzel szolgálni: a Kaufmann-gyűjtemény középkori kódexeihez akartunk illő "kézikönyvtárat" teremteni, s egyben a tudományos kutatás számára kívántuk hozzáférhetővé tenni a modern hebraisztika-judaisztika eredményeit felölelő, Magyarországon egyedülálló könyv-és folyóiratgyűjteményt. így született a mi Scheiber-könyvtárunk. A könyvekkel együtt Scheiber Sándor levelezése is az Akadémiai Könyvtár birtokába került. A könyvek, folyóiratok, és a levelezés együttesen alkotja a Scheibergyűjteményt. A Scheiber-könyvtár egy kiváló tudós házi könyvtára volt, amely az ő kutatásaihoz szükséges alapvető kézikönyveket, szakmunkákat foglalja magába. így tartalmazza az alapvető szakirodalmat a genizakutatás, a zsidó folklór, a zsidó történet, misztika, fdozófia, könyvészet, zsidó liturgia és nyelvészet területén. A több mint ötezer tételt számláló majd tízezer kötetes könyvtár mintegy harmada héber nyelvű, nagyobb része a főbb európai nyelveken íródott. Különösen értékes része az a többszáz Festschrift, amelyek olyan kiválóságok tiszteletére készültek, mint Nöldeke, Harkavy, Zunz, Yadin vagy Goitein. De egyediek hungarológiai vonatkozásai is: a rohonci zsidók történetéről épp úgy tartalmaz publikációt, mint a debreceni izraelita szentegyletről vagy a stomfai hitközségről. A Rabbiképző disszertációi ugyancsak homogén és ritkaságszámba menő anyag. S ami külön bája a könyvtárnak, amin átsüt egykori gazdája személyes varázsa, az az ajánlások gazdagsága: a könyvek legnagyobb részét a tudós barátnak, Sanyikámnak, az Igazgató Úrnak dedikálta szerzője. E népszerűség okán került be néhány tárgyidegen kiadvány is a gyűjteménybe, melyektől kegyeleti okokból nem kívántunk megválni. A könyvtár anyagának túlnyomó többsége Magyarországon másutt nem található meg, és még megfelelő anyagi eszközök birtokában is beszerezhetetlen. Ugyanez vonatkozik a folyóiratokra is. A gyűjtemény régi, muzeális anyagot nem tartalmaz, kizárólag a múlt század második felében, illetve ebben a században kiadott publikációkból áll, de megjelenési skálájuk igen széles, Amerikától Izraelig terjed. Számos ebből az időszakból származó ritkaság található benne, melyeket Scheiber Sándor kitűnő kapcsolatai révén szerzett meg. Kötetünkkel most a Scheiber-könyvtár katalógusát kapja kézhez az olvasó, három éves munka eredményét. Ehhez a munkához az Akadémiai Könyvtár elnyerte a Soros-Alapítvány anyagi támogatását, és megnyerte Czeglédy Károly professzort, az elhunyt Scheiber Sándor professzor barátját, akinek személyes jelenléte, szakmai tanácsai nélkül ez a kötet nem készült volna el. A munka széles nyelvismerettel párosuló könyvtári szakismereteket kívánt, tájékozottságot a hebraisztika-judaisztika, a teológiai tudományok területén. Ezeknek az elvárásoknak megfelelően állt össze a feldolgozó gárda. A rövidített címleírású katalógus elkészítése során-a nemzetközi normák figyelembevétele mellett-mindenekelőtt gyakorlati célokat tartottunk szem előtt, esetenként még akár a szigorú következetesség rovására is. Tekintve a könyvtár jellegét és terjedelmét, nem tűnt célszerűnek különválasztani a héber és az európai nyelveken íródott anyagot, s a héber művek is rendszerint a szerző neve alatt szerepelnek. A tulajdonnevek esetében általában a szerző, ill. az Encyclopaedia Judaica használata volt számunkra a mérvadó, s ez utóbbi alapművet igyekeztünk követni abban is, hogy a többtagú tulajdonneveket melyik összetevőjük alatt szerepeltessük. A héber szavak átírása során is elsősorban gyakorlati célokat követtünk, de egyszerűsítésekre kényszeríted bennünket az a körülmény is, hogy nyomdatechnikánk korlátozta a diakritikus jelek használatát. Az átírás során a következő betűket/betűkapcsolatokat alkalmaztuk (a héber ábécé sorrendjében):
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára eBooks, 2005
Oktor Goldziher and Iranian Elements in Islam STROHMAIER, Gotthard £ 'Uliim al-awail and Orthodox... more Oktor Goldziher and Iranian Elements in Islam STROHMAIER, Gotthard £ 'Uliim al-awail and Orthodoxy: a Famous Monograph of Goldziher Revisited 251 SZOMBATHY, Zoltán Some Notes on the Impact of the Shu'übiyya on Arabic Genealogy TAKÁCS, Gábor "Sun" and "Moon" in Semitic and Egyptian in an Afro-Asiatic Context 271 ORMOS, István Photographs front the Family Album of the Goldzihers ' Goldziher Ignác, Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. [Report on the Books Brought from the Orient for the Library of the Hungarian Academy of Sciences with Regard to Printing Conditions in the Orient] (MTA Értekezések a nyelv-és széptudományok köréből IV, 5),
Publications de l’Institut national d’histoire de l’art eBooks, 2009
Regroupement des recherches des meilleurs spécialistes, actes du colloque international « Les ori... more Regroupement des recherches des meilleurs spécialistes, actes du colloque international « Les orientalismes en architecture à l'épreuve des savoirs. Europe et monde extra-européen, XIX e et XX e siècles » (Paris, Institut national d'histoire de l'art, 4-5 mai 2006), ce livre fait le point sur les savoirs et la vision de l'Orient transmis aux architectes au cours des XIX e et XX e siècles par les récits de voyageurs, les publications savantes sur l'architecture, ou encore les cours dispensés à l'École des beaux-arts, et la manière dont ceux-ci ont adapté leurs connaissances à leurs projets réalisés ou non. Quand certains proposent des compilations d'éléments orientaux, d'autres mettent en avant un style « national » reprenant des motifs architectoniques perçus par les Occidentaux comme orientaux. Ces différentes approches montrent combien l'idée d'orientalisme est multiple, en Orient comme en Occident. De nombreux dessins d'architectes, des gravures et des photos anciennes qui permettent de mieux comprendre le contexte de la transmission des savoirs sont reproduits en couleurs. Le paradoxe de l'orientalisme balkanique : entre géopolitique et quêtes identitaires. Lecture à travers le cas roumain Carmen Popescu Orientalisme ou balkanisme ? Le regard occidental « Orientaliser » le Balkanique : les expositions universelles Définir la « roumanité » par l'architecture : la place de l'Oriental Une identité assumée : l'orientalisme après la Grande Guerre Orientalism & Mimicry of Selfness: Archeology of the neo-Achaemenid Style Talinn Grigor Reviving the (un)Timely Mimicry-as-Camouflage 4 NOTE DE L'ÉDITEUR L'Orientalisme architectural, entre imaginaires et savoirs est le premier volume de la collection de livres papier « D'une rive l'autre » mise en place par InVisu (CNRS-INHA) avec les éditions Picard. La publication en ligne reprend l'intégralité des textes, et une grande partie des illustrations (à l'exception de celles pour lesquelles un accord raisonnable n'a pu être établi avec le diffuseur). 13. Les notes pour ses cours privés sont à la BENSBA (ms. 805). Cf. Pierre PINON, « L'insegnamento dell'architettura presso l'École des beaux-arts di Parigi nella prima metà del XIX secolo », in
ban egy véletlen folytán Egyiptomba került, s ott-szintén egy véletlen találkozás révénvonzó állá... more ban egy véletlen folytán Egyiptomba került, s ott-szintén egy véletlen találkozás révénvonzó állásajánlatot kapott. Ezt követően aktív életét Egyiptomban élte le, s csak 1914 végén, az I. világháború kitörését követően hagyta el az országot, mivel ellenséges-magyarállampolgárként kényszernyugdíjazták és kiutasították az országból. Harmincöt évet töltött
Publications de l’Institut national d’histoire de l’art eBooks, 2017
De l'architecture aux arts décoratifs et de la peinture au théâtre, ce recueil de textes traite d... more De l'architecture aux arts décoratifs et de la peinture au théâtre, ce recueil de textes traite d'oeuvres dialoguant avec le patrimoine égyptien dans toutes ses composantes. La notion « d'égyptianisme » se trouve ainsi examinée dans la plus large variété de ses acceptions artistiques, architecturales et critiques, dans le monde occidental comme en Égypte. Les textes révèlent un historicisme artistique de veine égyptienne qui ne se cantonnerait ni à la référence antique, ni au monde occidental : nombreux sont les peintres, les sculpteurs, les cinéastes, les architectes… d'Égypte à avoir intégré des représentations du passé national-pharaonique, copte, médiéval, ottoman, et désormais khédivial ou nassérien-dans leur pratique artistique. À l'encontre de l'image habituelle de l'Égyptomanie, c'est un panorama plus riche et plus diversifié qui prend corps ici à travers divers médias et contextes nationaux. Le présent recueil trouve sa source dans un colloque international organisé à la faveur de la venue à Paris de l'exposition « Le théorème de Néfertiti : itinéraire de l'oeuvre d'art, la création des icônes » présentée à l'Institut du monde arabe en 2013. Ce colloque s'est tenu les 26 et 27 juin 2013 en partenariat avec Mathaf : Arab Museum of Modern Art (Doha) sous l'intitulé « L'Égypte en ses miroirs ; art, architecture et critique, à demeure et au-delà (XIXe-XXe siècles) ».
The Arabist: Budapest Studies in Arabic
The Arabist: Budapest Studies in Arabic
The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was ... more The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was founded by Khedive Tawfīq in 1881 and was active until 1953, when it merged into the Antiquities Organization, the predecessor of the present-day Ministry of Antiquities. Its task was the conservation of Arab-Islamic (later on also Coptic) monuments of architecture in Egypt. 2 This was the period of classical colonialism, of massive European intervention in the affairs of Egypt; therefore it is understandable that a sudden appearance of interest in the Comité's activities has been witnessed in recent years, not least within the framework of the Saidian discourse on Orientalism. The activities in question lend themselves to various, multifaceted interpretations on account of the complex nature of the subject. Scholarly discussion has hardly begun, and thus it will take time before reasonably solid, final conclusions can be arrived at. In the meantime it may be hoped that a discussion will ensue helping us elucidate various aspects of this intricate subject. It is with this aim in mind that an analysis is offered here of certain theses and statements in a book by Paula Sanders that was published on this subject some time ago (2008). In this context some basic questions concerning the Comité's activities, along with their ramifications, will also be dealt with. It is important that controversies and differing opinions should be pointed out and formulated clearly so that they become accessible to the academic community. The activities of the Comité have become a highly sensitive topic: it consisted partly of foreign members, who were not Muslims, and it worked mainly on mosques. Therefore it is of absolute importance that only reliable and substantiated statements should be propagated in this context and that one should clearly differentiate between proven data on the one hand and suppositions and hypotheses on the other. 1 We have two sketches of the Comité's history at our disposal: Speiser 2001:47-94; Reid 2002:213-257. Speiser's fresh approach is that of an architect active in the conservation of Cairo. In the present paper, the words "waqf" and "waqfiyya" will not be italicized. 2 In a broader sense, the term "conservation" also covers restoration and reconstruction.
The Arabist: Budapest Studies in Arabic
The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festi... more The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festivals in commemoration of local church patronsthese were often connected with pilgrimages. Fairs also served commerce as markets where a wide assortment of wares could be acquired. At the same time, the appearance of new products at venues on which great multitudes converged from places near and far helped to popularise them, spreading their fame even to faraway places. Thus these fairs served to promote arts, crafts and industry, too. A wide selection of entertainment of various kinds was perhaps the main attraction of fairs for pleasure-seeking crowds. All these features were present in world's fairs yet on a higher scale than in previous fairs of local or regional relevance. In addition, the aspects of public relations, politics, education and even scholarship emerged and gained considerably in importance in the context of world's fairs. World's fairs became important means of spreading the image of a given country all over the world in the aspect which the given country or its leading circles preferred to display themselves. At the same time, capitalism gained supremacy in various degrees all over the world, a process which caused a previously unknown exacerbation of tensions between various layers of societies. World's fairs also helped maintain social peace in these tension-ridden times by cementing bonds among social classes. Thus it is easily understandable that huge world's fairs were many-sided events with extremely multifaceted systems of sometimes even contradictory allusions and meanings (Goldmann 1987; Greenhalgh 1988). In connection with fairs in general, novel kinds of entertainment emerged and gained ascendancy in the nineteenth century. Answering a deep urge to get acquainted with the wonders of fascinating distant, unknown landspartly in order to escape from a dim and bleak present to regions where the erstwhile, primeval happiness of mankind still seemed to survivethe inhabitants of European countries became more and more interested in faraway climates and
The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was ... more The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was founded by Khedive Tawfīq in 1881 and was active until 1953, when it merged into the Antiquities Organization, the predecessor of the present-day Ministry of Antiquities. Its task was the conservation of Arab-Islamic (later on also Coptic) monuments of architecture in Egypt. 2 This was the period of classical colonialism, of massive European intervention in the affairs of Egypt; therefore it is understandable that a sudden appearance of interest in the Comité's activities has been witnessed in recent years, not least within the framework of the Saidian discourse on Orientalism. The activities in question lend themselves to various, multifaceted interpretations on account of the complex nature of the subject. Scholarly discussion has hardly begun, and thus it will take time before reasonably solid, final conclusions can be arrived at. In the meantime it may be hoped that a discussion will ensue helping us elucidate various aspects of this intricate subject. It is with this aim in mind that an analysis is offered here of certain theses and statements in a book by Paula Sanders that was published on this subject some time ago (2008). In this context some basic questions concerning the Comité's activities, along with their ramifications, will also be dealt with. It is important that controversies and differing opinions should be pointed out and formulated clearly so that they become accessible to the academic community. The activities of the Comité have become a highly sensitive topic: it consisted partly of foreign members, who were not Muslims, and it worked mainly on mosques. Therefore it is of absolute importance that only reliable and substantiated statements should be propagated in this context and that one should clearly differentiate between proven data on the one hand and suppositions and hypotheses on the other. 1 We have two sketches of the Comité's history at our disposal: Speiser 2001:47-94; Reid 2002:213-257. Speiser's fresh approach is that of an architect active in the conservation of Cairo. In the present paper, the words "waqf" and "waqfiyya" will not be italicized. 2 In a broader sense, the term "conservation" also covers restoration and reconstruction.
The present study is a step towards establishing the precise relationship between three pairs of ... more The present study is a step towards establishing the precise relationship between three pairs of door-leaves related to Sultan Barqūq: those exhibited in Cairo Street at the World's Columbian Exposition, Chicago 1893; the door of Sultan Barqūq in the Tareq Rajab Museum, Kuwait; and the in situ door of the Sultan's madrasamosque in the Coppersmiths' Bazaar, Historic Cairo (henceforth Barqūqiyya). Some other doors connected to the Sultan will also be touched upon. Our investigation was undertaken in the context of research on Cairo Street in Chicago and in response to the appearance of Géza Fehérvári's posthumous book on the door in Kuwait. Here, our focus is on a philological analysis of the inscription bands at the top and bottom of the doors. Peter Northover of Oxford has shared with us the results of his physical examination of parts of the door in Kuwait. Admittedly, it has not been possible to answer all pertinent questions. Nevertheless we hope to contribute to their solution in the future. In view of the outstanding rank of the Barqūqiyya and the door-leaves of its main entrance as monuments of Mamluk art and architecture and of the amount of research devoted to Mamluk epigraphy in general, it has been a great surprise to discover that scholarship on the inscriptions of the in situ door is nothing but confused and that to date no accurate reading of the two inscription bands is available. This regrettable omission will here be corrected. Sultan Barqūq's Door in Chicago In 1893 the World's Columbian Exposition was staged at Chicago. Among the foreign displays, Cairo Street was regarded as the most popular and successful enterprise beyond a doubt. One of its major sights was a free replica of Ǧamāl al-Dīn al-Ḏahabī's fine Mamluk-style mansion from the Ottoman period (AH 1047/AD 1637).We possess insufficient details regarding its interior, but do have a literary description to hand. It mentions "a heavy bronze door of fabulous age and richness of design" in the hallway upstairs (Burnham, Clover, 277).
The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festi... more The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festivals in commemoration of local church patronsthese were often connected with pilgrimages. Fairs also served commerce as markets where a wide assortment of wares could be acquired. At the same time, the appearance of new products at venues on which great multitudes converged from places near and far helped to popularise them, spreading their fame even to faraway places. Thus these fairs served to promote arts, crafts and industry, too. A wide selection of entertainment of various kinds was perhaps the main attraction of fairs for pleasure-seeking crowds. All these features were present in world's fairs yet on a higher scale than in previous fairs of local or regional relevance. In addition, the aspects of public relations, politics, education and even scholarship emerged and gained considerably in importance in the context of world's fairs. World's fairs became important means of spreading the image of a given country all over the world in the aspect which the given country or its leading circles preferred to display themselves. At the same time, capitalism gained supremacy in various degrees all over the world, a process which caused a previously unknown exacerbation of tensions between various layers of societies. World's fairs also helped maintain social peace in these tension-ridden times by cementing bonds among social classes. Thus it is easily understandable that huge world's fairs were many-sided events with extremely multifaceted systems of sometimes even contradictory allusions and meanings (Goldmann 1987; Greenhalgh 1988). In connection with fairs in general, novel kinds of entertainment emerged and gained ascendancy in the nineteenth century. Answering a deep urge to get acquainted with the wonders of fascinating distant, unknown landspartly in order to escape from a dim and bleak present to regions where the erstwhile, primeval happiness of mankind still seemed to survivethe inhabitants of European countries became more and more interested in faraway climates and
The work under review deals with an account of the Magyars in the ninth and tenth centuries, main... more The work under review deals with an account of the Magyars in the ninth and tenth centuries, mainly before their arrival and final settlement in their present-day habitat in Central Europe. It is part of a succinct description of the peoples of Eastern Europe which has come down to us in several, slightly differing versions in Arabic, Persian and Turkish. It is generally assumed that they all derive from an Arabic work composed by the wazīr Ǧayhānī in Buḫārā in the Sāmānid Emirate around the beginning of the tenth century, the original of which has not survived. The present work is the English translation of a volume originally published in Hungarian in 2005 (Zimonyi 2005a). It was also published in German in 2006 (Zimonyi 2006). It deals first with the Ǧayhānī tradition, presenting an account of Ǧayhānī's person, his activities, his sources and the works which preserved his account of Eastern Europe. Then follow the versions of the Magyar chapter in Arabic, Persian and Turkish, accompanied by English translations. An interpretation of the contents of the Magyar chapter follows sentence by sentence, with a detailed philological analysis, in essay form, of the questions involved. Finally, the author offers a tentative reconstruction of the original textin English translationwith a
The Arabic word ḥadd (pl. ḥudūd) plays an important role in texts on the early history of the Mag... more The Arabic word ḥadd (pl. ḥudūd) plays an important role in texts on the early history of the Magyars and related subjects from the field of geography and history. Its meaning is "border", which nowadays is normally conceived of as a line. However, this meaning is not always accurate, because the texts in question often discuss areas with a certain extent, describing formations and events located or taking place in them. This is indicated by the frequent occurrence of the preposition fī "in" in connection with this word, e.g., "wa-ṣ-ṣaqāliba fī awāʾil ḥaddihā madīna tusammā wāxīx / in the first borders of the Slavs [=in the nearer parts of their border region] there is a town called Wāxīx". 1 Modern scholars are often at a loss as to the precise interpretation of this term. For instance, the first publisher of the text, Khvolson, translated this sentence in 1869 as follows: "V bližnikh krayakh zemli Slavyanskoy nakhoditsya gorod po imeni Va-i-. In the nearer regions of the Country of the Slavs there is a city called Va-i-." 2 Gaston Wiet's translation (1955) runs: "La première ville qu'on rencontre aussitôt après la frontière se nomme Wabnit. / The first city which one encounters right after the border is called Wabnit." 3 At the beginning of the Magyar chapter we come across the expression: "awwal ḥadd min ḥudūd al-Maǧġariyya / the first border from among the borders of the Magyars", that is "the first of the Magyars' border areas", the one nearest to the author. 4 In Khvolson's translation: "perviy iz krayev Mad'yarskikh / the first one from among the Magyar regions". On his part, Gaston Wiet simply skips this problematic expression: "la frontière des Magyars / the border of the Magyars". 5 1 Ibn Rusta, Aʿlāq, 143 7-8. The sign x indicates an unidentified letter. The city remains unidentified, too.
8 Ma már az interneten hozzáférhető a Hadtörténelmi Közlemények teljes anyaga, s valamennyi évfol... more 8 Ma már az interneten hozzáférhető a Hadtörténelmi Közlemények teljes anyaga, s valamennyi évfolyam le is tölthető (http://militaria.hu/hadtorteneti-intezet-es-muzeum/hadtortenelmi-kozlemenyek-letoltes). 9 Ormos István: rövid viszontválasz Zimonyi Istvánnak. Hadtörténelmi Közlemények 123 (2010) 699-700. Ormos István: Adalékok a magyar őstörténet arab forrásainak kutatásához. Tüzetes viszontválasz Zimonyi Istvánnak. Budapest 2010, 51 o. Ennek korábbi változata olvasható az EltE BtK arab tanszékének honlapján [http://www.arabszak.hu/pdf/OrmOs_valasz20101109.pdf]. újabb, kisebb kiegészítéseket, valamint stilisztikai módosításokat tartalmazó, 2012. október 23-án lezárt verziója az Arab Tanszék és a Kőrösi Csoma Társaság által közösen szerkesztett web-folyóirat, az Arabisztikai Tanulmányok 1. számában érhető el a Kőrösi Csoma Társaság honlapján keresztül: http://www.kcst.hu/ arabisztika/2012-1_arabisztika_Ormos.pdf. (a két weboldalt utoljára 2016. május 7-én kerestem föl.) Korábbi cikkeim angolnyelvű összefoglalója: Ormos: remarks.
Journal of the American Oriental Society, Oct 1, 1997
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára eBooks, 1992
Bevezető 1985 márciusában eltávozott körünkből a budapesti Rabbiképző Intézet legendás hírű igazg... more Bevezető 1985 márciusában eltávozott körünkből a budapesti Rabbiképző Intézet legendás hírű igazgatója, Scheiber Sándor professzor. Halálával eltűnt a magyarországi hebraisták utolsó nagyformátumú, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő képviselője, aki különösen jelentőset alkotott a zsidó folklór, a genizakutatás, a héber epigráfika, könyvészet, s nem utolsósorban az irodalomtörténet területén. És ezzel csak néhány vonását emeltük ki sokoldalú tevékenységének. Scheiber Sándor halála után a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kötelességének érezte, hogy az elhunyt közismerten gazdag magánkönyvtárának hebraika-judaika anyagát megvásárolja. Kettős célt reméltünk ezzel szolgálni: a Kaufmann-gyűjtemény középkori kódexeihez akartunk illő "kézikönyvtárat" teremteni, s egyben a tudományos kutatás számára kívántuk hozzáférhetővé tenni a modern hebraisztika-judaisztika eredményeit felölelő, Magyarországon egyedülálló könyv-és folyóiratgyűjteményt. így született a mi Scheiber-könyvtárunk. A könyvekkel együtt Scheiber Sándor levelezése is az Akadémiai Könyvtár birtokába került. A könyvek, folyóiratok, és a levelezés együttesen alkotja a Scheibergyűjteményt. A Scheiber-könyvtár egy kiváló tudós házi könyvtára volt, amely az ő kutatásaihoz szükséges alapvető kézikönyveket, szakmunkákat foglalja magába. így tartalmazza az alapvető szakirodalmat a genizakutatás, a zsidó folklór, a zsidó történet, misztika, fdozófia, könyvészet, zsidó liturgia és nyelvészet területén. A több mint ötezer tételt számláló majd tízezer kötetes könyvtár mintegy harmada héber nyelvű, nagyobb része a főbb európai nyelveken íródott. Különösen értékes része az a többszáz Festschrift, amelyek olyan kiválóságok tiszteletére készültek, mint Nöldeke, Harkavy, Zunz, Yadin vagy Goitein. De egyediek hungarológiai vonatkozásai is: a rohonci zsidók történetéről épp úgy tartalmaz publikációt, mint a debreceni izraelita szentegyletről vagy a stomfai hitközségről. A Rabbiképző disszertációi ugyancsak homogén és ritkaságszámba menő anyag. S ami külön bája a könyvtárnak, amin átsüt egykori gazdája személyes varázsa, az az ajánlások gazdagsága: a könyvek legnagyobb részét a tudós barátnak, Sanyikámnak, az Igazgató Úrnak dedikálta szerzője. E népszerűség okán került be néhány tárgyidegen kiadvány is a gyűjteménybe, melyektől kegyeleti okokból nem kívántunk megválni. A könyvtár anyagának túlnyomó többsége Magyarországon másutt nem található meg, és még megfelelő anyagi eszközök birtokában is beszerezhetetlen. Ugyanez vonatkozik a folyóiratokra is. A gyűjtemény régi, muzeális anyagot nem tartalmaz, kizárólag a múlt század második felében, illetve ebben a században kiadott publikációkból áll, de megjelenési skálájuk igen széles, Amerikától Izraelig terjed. Számos ebből az időszakból származó ritkaság található benne, melyeket Scheiber Sándor kitűnő kapcsolatai révén szerzett meg. Kötetünkkel most a Scheiber-könyvtár katalógusát kapja kézhez az olvasó, három éves munka eredményét. Ehhez a munkához az Akadémiai Könyvtár elnyerte a Soros-Alapítvány anyagi támogatását, és megnyerte Czeglédy Károly professzort, az elhunyt Scheiber Sándor professzor barátját, akinek személyes jelenléte, szakmai tanácsai nélkül ez a kötet nem készült volna el. A munka széles nyelvismerettel párosuló könyvtári szakismereteket kívánt, tájékozottságot a hebraisztika-judaisztika, a teológiai tudományok területén. Ezeknek az elvárásoknak megfelelően állt össze a feldolgozó gárda. A rövidített címleírású katalógus elkészítése során-a nemzetközi normák figyelembevétele mellett-mindenekelőtt gyakorlati célokat tartottunk szem előtt, esetenként még akár a szigorú következetesség rovására is. Tekintve a könyvtár jellegét és terjedelmét, nem tűnt célszerűnek különválasztani a héber és az európai nyelveken íródott anyagot, s a héber művek is rendszerint a szerző neve alatt szerepelnek. A tulajdonnevek esetében általában a szerző, ill. az Encyclopaedia Judaica használata volt számunkra a mérvadó, s ez utóbbi alapművet igyekeztünk követni abban is, hogy a többtagú tulajdonneveket melyik összetevőjük alatt szerepeltessük. A héber szavak átírása során is elsősorban gyakorlati célokat követtünk, de egyszerűsítésekre kényszeríted bennünket az a körülmény is, hogy nyomdatechnikánk korlátozta a diakritikus jelek használatát. Az átírás során a következő betűket/betűkapcsolatokat alkalmaztuk (a héber ábécé sorrendjében):
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára eBooks, 2005
Oktor Goldziher and Iranian Elements in Islam STROHMAIER, Gotthard £ 'Uliim al-awail and Orthodox... more Oktor Goldziher and Iranian Elements in Islam STROHMAIER, Gotthard £ 'Uliim al-awail and Orthodoxy: a Famous Monograph of Goldziher Revisited 251 SZOMBATHY, Zoltán Some Notes on the Impact of the Shu'übiyya on Arabic Genealogy TAKÁCS, Gábor "Sun" and "Moon" in Semitic and Egyptian in an Afro-Asiatic Context 271 ORMOS, István Photographs front the Family Album of the Goldzihers ' Goldziher Ignác, Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. [Report on the Books Brought from the Orient for the Library of the Hungarian Academy of Sciences with Regard to Printing Conditions in the Orient] (MTA Értekezések a nyelv-és széptudományok köréből IV, 5),
Publications de l’Institut national d’histoire de l’art eBooks, 2009
Regroupement des recherches des meilleurs spécialistes, actes du colloque international « Les ori... more Regroupement des recherches des meilleurs spécialistes, actes du colloque international « Les orientalismes en architecture à l'épreuve des savoirs. Europe et monde extra-européen, XIX e et XX e siècles » (Paris, Institut national d'histoire de l'art, 4-5 mai 2006), ce livre fait le point sur les savoirs et la vision de l'Orient transmis aux architectes au cours des XIX e et XX e siècles par les récits de voyageurs, les publications savantes sur l'architecture, ou encore les cours dispensés à l'École des beaux-arts, et la manière dont ceux-ci ont adapté leurs connaissances à leurs projets réalisés ou non. Quand certains proposent des compilations d'éléments orientaux, d'autres mettent en avant un style « national » reprenant des motifs architectoniques perçus par les Occidentaux comme orientaux. Ces différentes approches montrent combien l'idée d'orientalisme est multiple, en Orient comme en Occident. De nombreux dessins d'architectes, des gravures et des photos anciennes qui permettent de mieux comprendre le contexte de la transmission des savoirs sont reproduits en couleurs. Le paradoxe de l'orientalisme balkanique : entre géopolitique et quêtes identitaires. Lecture à travers le cas roumain Carmen Popescu Orientalisme ou balkanisme ? Le regard occidental « Orientaliser » le Balkanique : les expositions universelles Définir la « roumanité » par l'architecture : la place de l'Oriental Une identité assumée : l'orientalisme après la Grande Guerre Orientalism & Mimicry of Selfness: Archeology of the neo-Achaemenid Style Talinn Grigor Reviving the (un)Timely Mimicry-as-Camouflage 4 NOTE DE L'ÉDITEUR L'Orientalisme architectural, entre imaginaires et savoirs est le premier volume de la collection de livres papier « D'une rive l'autre » mise en place par InVisu (CNRS-INHA) avec les éditions Picard. La publication en ligne reprend l'intégralité des textes, et une grande partie des illustrations (à l'exception de celles pour lesquelles un accord raisonnable n'a pu être établi avec le diffuseur). 13. Les notes pour ses cours privés sont à la BENSBA (ms. 805). Cf. Pierre PINON, « L'insegnamento dell'architettura presso l'École des beaux-arts di Parigi nella prima metà del XIX secolo », in
ban egy véletlen folytán Egyiptomba került, s ott-szintén egy véletlen találkozás révénvonzó állá... more ban egy véletlen folytán Egyiptomba került, s ott-szintén egy véletlen találkozás révénvonzó állásajánlatot kapott. Ezt követően aktív életét Egyiptomban élte le, s csak 1914 végén, az I. világháború kitörését követően hagyta el az országot, mivel ellenséges-magyarállampolgárként kényszernyugdíjazták és kiutasították az országból. Harmincöt évet töltött
Publications de l’Institut national d’histoire de l’art eBooks, 2017
De l'architecture aux arts décoratifs et de la peinture au théâtre, ce recueil de textes traite d... more De l'architecture aux arts décoratifs et de la peinture au théâtre, ce recueil de textes traite d'oeuvres dialoguant avec le patrimoine égyptien dans toutes ses composantes. La notion « d'égyptianisme » se trouve ainsi examinée dans la plus large variété de ses acceptions artistiques, architecturales et critiques, dans le monde occidental comme en Égypte. Les textes révèlent un historicisme artistique de veine égyptienne qui ne se cantonnerait ni à la référence antique, ni au monde occidental : nombreux sont les peintres, les sculpteurs, les cinéastes, les architectes… d'Égypte à avoir intégré des représentations du passé national-pharaonique, copte, médiéval, ottoman, et désormais khédivial ou nassérien-dans leur pratique artistique. À l'encontre de l'image habituelle de l'Égyptomanie, c'est un panorama plus riche et plus diversifié qui prend corps ici à travers divers médias et contextes nationaux. Le présent recueil trouve sa source dans un colloque international organisé à la faveur de la venue à Paris de l'exposition « Le théorème de Néfertiti : itinéraire de l'oeuvre d'art, la création des icônes » présentée à l'Institut du monde arabe en 2013. Ce colloque s'est tenu les 26 et 27 juin 2013 en partenariat avec Mathaf : Arab Museum of Modern Art (Doha) sous l'intitulé « L'Égypte en ses miroirs ; art, architecture et critique, à demeure et au-delà (XIXe-XXe siècles) ».
The Arabist: Budapest Studies in Arabic
The Arabist: Budapest Studies in Arabic
The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was ... more The Comité de Conservation des Monuments de l'Art Arabe The Comité, as it is usually called, was founded by Khedive Tawfīq in 1881 and was active until 1953, when it merged into the Antiquities Organization, the predecessor of the present-day Ministry of Antiquities. Its task was the conservation of Arab-Islamic (later on also Coptic) monuments of architecture in Egypt. 2 This was the period of classical colonialism, of massive European intervention in the affairs of Egypt; therefore it is understandable that a sudden appearance of interest in the Comité's activities has been witnessed in recent years, not least within the framework of the Saidian discourse on Orientalism. The activities in question lend themselves to various, multifaceted interpretations on account of the complex nature of the subject. Scholarly discussion has hardly begun, and thus it will take time before reasonably solid, final conclusions can be arrived at. In the meantime it may be hoped that a discussion will ensue helping us elucidate various aspects of this intricate subject. It is with this aim in mind that an analysis is offered here of certain theses and statements in a book by Paula Sanders that was published on this subject some time ago (2008). In this context some basic questions concerning the Comité's activities, along with their ramifications, will also be dealt with. It is important that controversies and differing opinions should be pointed out and formulated clearly so that they become accessible to the academic community. The activities of the Comité have become a highly sensitive topic: it consisted partly of foreign members, who were not Muslims, and it worked mainly on mosques. Therefore it is of absolute importance that only reliable and substantiated statements should be propagated in this context and that one should clearly differentiate between proven data on the one hand and suppositions and hypotheses on the other. 1 We have two sketches of the Comité's history at our disposal: Speiser 2001:47-94; Reid 2002:213-257. Speiser's fresh approach is that of an architect active in the conservation of Cairo. In the present paper, the words "waqf" and "waqfiyya" will not be italicized. 2 In a broader sense, the term "conservation" also covers restoration and reconstruction.
The Arabist: Budapest Studies in Arabic
The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festi... more The distant roots of world's fairs can be traced to medieval church fairs, e.g., the annual festivals in commemoration of local church patronsthese were often connected with pilgrimages. Fairs also served commerce as markets where a wide assortment of wares could be acquired. At the same time, the appearance of new products at venues on which great multitudes converged from places near and far helped to popularise them, spreading their fame even to faraway places. Thus these fairs served to promote arts, crafts and industry, too. A wide selection of entertainment of various kinds was perhaps the main attraction of fairs for pleasure-seeking crowds. All these features were present in world's fairs yet on a higher scale than in previous fairs of local or regional relevance. In addition, the aspects of public relations, politics, education and even scholarship emerged and gained considerably in importance in the context of world's fairs. World's fairs became important means of spreading the image of a given country all over the world in the aspect which the given country or its leading circles preferred to display themselves. At the same time, capitalism gained supremacy in various degrees all over the world, a process which caused a previously unknown exacerbation of tensions between various layers of societies. World's fairs also helped maintain social peace in these tension-ridden times by cementing bonds among social classes. Thus it is easily understandable that huge world's fairs were many-sided events with extremely multifaceted systems of sometimes even contradictory allusions and meanings (Goldmann 1987; Greenhalgh 1988). In connection with fairs in general, novel kinds of entertainment emerged and gained ascendancy in the nineteenth century. Answering a deep urge to get acquainted with the wonders of fascinating distant, unknown landspartly in order to escape from a dim and bleak present to regions where the erstwhile, primeval happiness of mankind still seemed to survivethe inhabitants of European countries became more and more interested in faraway climates and
A mű Kmoskó Mihály (1876-1931), a Budapesti Tudományegyetem Hittudományi, majd később Bölcsészett... more A mű Kmoskó Mihály (1876-1931), a Budapesti Tudományegyetem Hittudományi, majd később Bölcsészettudományi Karán az ószövetségi szentírástudomány, a keleti nyelvek, majd a sémi filológia professzorának életrajza.
This review article subjects István Zimonyi's book "Muslim sources on the Magyars in the second h... more This review article subjects István Zimonyi's book "Muslim sources on the Magyars in the second half of the 9th century. The Magyar chapter of the Jayhānī tradition. (East Central and Eastern Europe in the Middle Ages, 450–1450, 35). Leiden–Boston, Brill, 2016. ISBN 978-90-04-21437-8" to succinct review.
Review (in Hungarian) of István Zimonyi's recent book