Kurt Masur (original) (raw)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kurt Masur
Életrajzi adatok
Született 1927. július 18.[1][2][3][4][5]Brzeg[6]
Elhunyt 2015. december 19. (88 évesen)[7][2][4][5][8]Greenwich[7]
Sírhely Südfriedhof Leipzig
Házastársa Irmgard Kaul Tomoko Sakurai
Gyermekei Ken-David Masur
Iskolái Felix Mendelssohn-Bartholdy Zeneművészeti Főiskola, Lipcse
Pályafutás
Műfajok komolyzene
Díjak a francia Becsületrend lovagja (1990–) Leo-Baeck-Medal (2010) A munka zászlaja (1971) A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja (1982) a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (2007) A Barátság Csillaga (1980) Johannes-R.-Becher-Medaille (1975) Hanns Martin Schleyer Prize (1991) Steiger Award Leipzig International Mendelssohn Prize (2007) honorary doctor of the Leipzig University (1984) Robert Schumann Prize of the City of Zwickau (1981) Urania Medal (2010) a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje (1998. október 15.) Osgar (1998) German citizenship price (2011) honorary citizen of Leipzig (1989. december 27.) Kulturpreis der deutschen Freimaurer (2012)
Tevékenység karmester egyetemi oktató
Kiadók Philips
Kurt Masur weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurt Masur témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kurt Masur (Brieg, 1927. július 18. – Greenwich, Connecticut, 2015. december 19.) német karmester, az úgynevezett „utolsó régi stílusú maestrók” egyike,[9] sok zenekart vezényelt hosszú pályája során a lipcsei Gewandhaus Kapellmeistereként, majd a New York-i Filharmonikusok főzeneigazgatójaként.

Az alsó-sziléziai Briegben, a Weimari köztársaságban született (most Brzeg, Lengyelország). Zongorázni, és komponálni tanult, s a szászországi Lipcsében végzett. 10-től 16 éves koráig Katharina Hartmann-nál tanult zongorázni. 1943–44-ben a Landesmusikschule Breslauban vett zongoraleckéket, amíg az iskolások kénytelenek nem voltak önkéntesen csatlakozni a nemzeti milíciához.[10]

1946-tól 1948-ig folytatta zeneszerzői és zongorastúdiumait a Lipcsei Zene- és Színiakadémián. Már 21 évesen, tanulmányai befejezése előtt korrepetitori állásajánlatot kapott a Landestheater Halle an der Saalén.[10]

Háromszor nősült. Az első házassága válással végződött. Második feleségétől, Irmgardtól született Carolin leánya.[11] Irmgard 1972-ben autóbalesetben meghalt, amelyben Masur is súlyosan megsérült.[12] A harmadik feleségétől, Tomoko Sakuraitól született fia, Ken-David klasszikus zenész, énekes, karmester.[13]

Kurt Masur 88 éves korában, a Connecticut-beli Greenwichben, a Parkinson-kór szövődményeiben hunyt el. Harmadik felesége, fia, valamint lányai Angelika és Carolin, két másik fia, Michael és Matthias, és kilenc unokája gyászolja.

1977. november 8-án Lipcsében lerakja a harmadik Gewandhaus alapkövét

Masur a Drezdai Filharmonikus Zenekart három évig, 1958-ig dirigálta, majd 1967– 1972 között ismét. A kelet-berlini Komische Operben is dolgozott. 1970-ben Kapellmeister lett a Gewandhausorchesternél, ahol 1996-ig szolgált. A zenekar fellépett Beethoven kilencedik szimfóniájával a Németország újraegyesítése alkalmából, 1990-ben rendezett ünnepségen.[14]

A Gewandhausorchester élén,
1983. február 7.

1991-ben a New York-i Filharmonikusok (NYP) zenei igazgatója lett. Ebben a minőségében ő rendezte a Filharmónia előadását, Brahms: _Német requiem_jét a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követő reggelen. Ottani működése alatt feszültség keletkezett közte és a NYP ügyvezető igazgatónője, Deborah Borda között, ami végül is oka lehetett annak, hogy szerződését 2002 után nem újították meg.[15] Egy televíziós interjúban Charlie Rose-nak Masur kijelentette, hogy „távozása a NYP-től nem az ő saját kívánsága volt”.[16] Masurt mint a NYP zenei rendezőjét 2002-ben Zenei Rendező Emeritusnak nevezték ki, az új címet kifejezetten neki kreálták. A kritikusok megegyeztek abban, hogy alatta sokat javult a zenekar teljesítménye.[17]

Mendelssohn: Skót szimfóniáját vezényli, San Francisco (Kalifornia), 2007. január 13.

2000-ben Masur lett a Londoni Filharmonikus Zenekar (LPO) vezető karmestere, s 2007-ig meg is tartotta ezt a pozíciót. 2002 áprilisában zenei igazgatója lett az Orchestre National de France (ONF) zenekarnak, ahol e posztját 2008-ig töltötte be,[18] amikor is az ONF tiszteletbeli zenei igazgatója lett. 80. születésnapján, 2007. július 18-án a londoni BBC Proms koncerttel búcsút mondott mind a zenészeknek, mind a zenekaroknak.[19] Masur élete végéig megtartotta az Izraeli Filharmonikus Zenekar tiszteletbeli vendégkarmestere címet. 2012-ben egy sor koncertelőjegyzését törölték, amikor Masur közzétette a honlapján, hogy Parkinson-kórban szenved.[20]

Bár Masur ideje legnagyobb részét azzal töltötte, hogy szakmai karrierjét építse az NDK-ban, soha nem csatlakozott a Német Szocialista Egységpárthoz.[21] 1982-ben megkapta az NDK Nemzeti Díját. A kommunista rezsimhez való hozzáállása akkor kezdett megváltozni, amikor 1989-ben Lipcsében letartóztattak egy utcai zenészt.[22] Október 9-én a kommunista Kelet-Németországban csatlakozott a lipcsei kormányellenes tüntetésekhez, ahol az eredménytelen tárgyalások következtében a biztonsági erők végül megtámadták a tüntetőket.[23]

Mint 1975 óta a Lipcsei Zeneakadémia tanára, Masur professzor számos kitüntetést kapott. 1995-ben megkapta a Kereszt Érdemrendet a Német Szövetségi Köztársaságtól; 1996-ban pedig a Zenei Becsületrend Aranymedálját a Nemzeti Művész Klubtól; 1997-ben elnyerte a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát a francia kormánytól, valamint New York kulturális nagykövete lett; 1999 áprilisában megkapta a Kereszt Érdemrend parancsnoki fokozatát, a Lengyel Köztársaságtól; 2002 márciusában Németország köztársasági elnöke, Johannes Rau kitüntette a Csillagokkal ékesített Kereszt Érdemrenddel; 2007 szeptemberében Németország új elnöke, Horst Köhler megajándékozta a Csillagokkal és Szalaggal ékesített Nagykereszt Érdemrenddel; 2008 szeptemberében megkapta a Wilhelm Furtwängler Díjat Bonnban. 2001-ben díszpolgára lett szülővárosának Briegnek. Tiszteletbeli tagja a Royal Academy of Musicnak.[24] 2010-ben megkapta a Leo Baeck Érmet (Leo Baeck Intézet) a humanitárius munka támogatása, a tolerancia, a társadalmi igazságosság iránti fellépéséért. 2014-ben kapott egy Goldene Henne(wd) díjat is a közösségért kifejtett politikai munkájáért.[25]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b http://www.nytimes.com/2015/12/20/arts/music/kurt-masur-new-york-philharmonic-conductor-dies.html
  8. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ In praise of... Kurt Masur. The Guardian, 2007. július 18. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  10. ↑ a b http://www.cosmopolis.ch/english/music/e0018600/kurt_masur_biography_e01860000.htm[_halott link_]
  11. ↑ John Tagliabue. „Kurt Masur in Leipzig: A Favorite Son at Home”, New York Times, 1992. január 2. (Hozzáférés: 2014. november 25.)
  12. ↑ Margalit Fox. „Kurt Masur Dies at 88; Conductor Transformed New York Philharmonic”, The New York Times, 2015. december 19. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  13. ↑ Kevin Shihoten. „Ken Masur Named Resident Conductor of San Antonio Symphony”, Playbill Arts, 2007. július 18.. [2017. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. július 24.)
  14. ↑ Pengelly, Martin: Kurt Masur, great conductor who led New York Philharmonic, dies at 88. The Guardian, 2015. december 19. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  15. ↑ Greg Sandow. „Kurt, We Hardly Knew Ye”, Wall Street Journal, 2002. június 5.. [2007. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 12.)
  16. ↑ {{{last}}}. Charlie Rose interjúja.. Interview with Kurt Masur. 2002. május 21. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 13.) Archiválva 2008. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2008. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  17. ↑ Peter G. Davis. „Soul Man”, New York, 2002. június 17. (Hozzáférés: 2007. augusztus 13.)
  18. ↑ Matthew Westphal. „Daniele Gatti to Succeed Kurt Masur at Orchestre National de France”, Playbill Arts, 2007. július 23. (Hozzáférés: 2007. július 24.)
  19. ↑ George Hall. „LPO/ONF/Masur”, The Guardian, 2007. július 20. (Hozzáférés: 2007. július 24.)
  20. ↑ Steve Smith. „A Maestro Returns With a Brahms Double Concerto and a Surprise Soloist”, New York Times, 2012. november 10. (Hozzáférés: 2014. november 25.)
  21. ↑ Anastasia Tsioulcas. „Remembering Kurt Masur, the Conductor Who Rebuilt the New York Philharmonic”, NPR, 2015. december 19.
  22. ↑ Michael Walsh. „New York Gets a Revolutionary”, Time, 1990. április 23.. [2013. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 12.)
  23. ↑ Gaddis, John Lewis. The Cold War: A New History. New York: Penguin Press (2005)
  24. ↑ Honorary Members of the Royal Academy of Music. Royal Academy of Music, 2009. október 14. [2009. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 14.)
  25. ↑ Kurt Masur – Biography. Kurt Masur, official site. [2018. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 19.)