Tályog (original) (raw)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Tályog
BNO-10 L02
BNO-9 682.9 324.1
Főbb tünetek eritéma fájdalom duzzanat remittent fever
MedlinePlus 001353
A Wikimédia Commons tartalmaz Tályog témájú médiaállományokat.

A tályog (latinul: abscessus) a testen belül található, kóros, fertőzött folyadékgyülem, amelyet a szervezet fallal vesz körül (letokolja), hogy megakadályozza terjedését. A gennygyülem a szervezet tetszőleges részén elhelyezkedhet, akár felszínesen, közvetlenül a bőr alatt, de a belső szerveket, régiókat is érintheti (pl. agy, tüdő, hasüreg-kismedence).

Bőr alatti kis tályog sematikus képe

Jellemző fizikai tünetei a gyulladáséval megegyeznek: duzzanat, bőrpír, melegségérzet és fájdalom (ún. lüktetés) az érintett területen, illetve láz, hidegrázás. Tályog esetén képalkotással meghatározható a tályog elhelyezkedése és mérete, a környező szervekhez való viszonya. A vérből kimutatható ún. gyulladásos értékek többnyire emelkedést mutatnak.

Tályog gyakorlatilag bármely helyi lágyrészgyulladásból kialakulhat. Keletkezhet bőrsérülést követően, a felszíni mirigyek (faggyú- és verejtékmirigyek) bakteriális fertőzésekor, amely a bőr alatti kötőszövetbe terjed. Ilyenkor helyi bőrtályogról, ún. furunkulusról beszélhetünk. Előfordulhat tályogképződés a foggyökér gyulladásakor, az epeürülés akadályozottságakor a májban-epehólyagban, akut vese- vagy féregnyúlvány-gyulladásból származóan vagy bélrendszer kilyukadását (ún. perforatiot) követően. A gennygyülemet okozó bakteriális kórokozó véráram útján (ún. haematogén úton) is odajuthat az érintett helyre, akár az agyba vagy a tüdőbe is. Az emlő gyulladása szintén el tud tályogosodni. A keletkezési valószínűséget minden előző esetben növeli a legyengült immunrendszer.

Májtályog CT képe

Agytályog MR képe (T1 súlyozott, kontrasztanyag adása utáni mérés)

A gennyes szövettörmeléket és a fehérvérsejteket (jellemzően ún. neutrofil granulocytákat) tartalmazó üreget tályogüregnek hívjuk. A keletkezés, tályogérés folyamatát abscedálódásnak nevezzük.

A terápia célja a fertőzés további terjedésének megakadályozása. A tályog általában sebészi feltárást vagy lecsapolást (drainage) igényel, amely a gennygyülem kiürítésére szolgál. A draincső útjának pontos, valós idejű vezérlésére jó lehetőséget biztosít az intervenciós radiológia, amely különösen azokban az esetekben hasznos, ha a tályog a testen belül mélyebben és/vagy valamilyen fontos szervben (vagy annak közelében) helyezkedik el. Az így nyert folyadékgyülem kórtani vizsgálatra küldhető tovább, ami - a kórokozó meghatározásával - tovább pontosíthatja a diagnózist, és segítheti a terápiához jellemzően hozzátartozó antibiotikum kiválasztását is.