Veneto (original) (raw)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Veneto régió (Regione di Veneto; IPA: [ˈvɛːneto]) Olaszország közigazgatási egysége az ország északkeleti részén, az Adriai-tenger és a Dolomitok között fekszik.

Határai: nyugaton Lombardia és Trentino-Alto Adige, északkeleten Friuli-Venezia Giulia, délen pedig Emilia-Romagna régiók, míg északon Ausztria (Tirol és Karintia tartomány).

Természetes határát délről a Pó-folyó, nyugatról a Garda-tó keleti partja jelenti, északon a Dolomitok és a Karni-Alpok, keleten az Elő-Alpok illetve a Livenza és a Tagliamento-folyó biztosítja.

A régió 56%-a síkság, 14%-a dombvidék, 30%-a hegység. A terület morfológiailag – beleértve az Adria-parti területet, a Pó-síkságot és az Alpokat – meglehetősen összetett. Venetóban - tájegységeit, gazdaságát és népességi összetételét figyelembe véve - 4 kisebb szubrégió ismerhető fel:

Hegyvidékei

Az alpesi terület a Karni-Alpok (Karnische Alpen / Alpe Carniche) nyugati zónája, melynek legmagasabb pontja a Pfannspitze (Vanscuro-csúcs, 2678 m) és a Dolomitok délkeleti vidéke, ahol az Alpok több neves és gyönyörű hegye emelkedik, mint a legmagasabb Marmolada (la Marmolada, 3342 m), a Tofanák (le Tofane), a Civetta-hegy (il monte Civetta) – mindegyike meghaladja a 3200 méteres magasságot. A hegyvidéki részből külön kiemelhető Resia (Résia).

Dombvidékei

A Venetói-Alpok az Előalpok vidéke felé alacsonyabbá válik, 700-2200 méteres tengerszint feletti területekkel, morfológiailag változatos tájakkal a Garda-tóig (lago di Garda) és a Piave-folyóig. Hegységei: az Asiago, a Lessini-hegység (monti Lessini), s sziklás masszívumok, mint a Grappa s a Monte Baldo. A dombos vidék behatárolt, kiemelkedik belőle Eugenai-dombság (Padova megye) (colli Euganei) és a Berici–hegység Vicenza megyében (monti Berici).

Síkságai

Veneto területének 56,5%-a sík vidék, magához a közigazgatási egység területéhez képest egyetlen más régió sem rendelkezik ilyen kiterjedt síksággal. Folyóvizekben gazdag. Érdemes megemlíteni a lagúnarendszert, mely behálózza a régió tengerparti részét kb. 200 km-nyi területen, lassan mélyülő, homokos partokkal. Különös fontosságú a Velencei lagúna (la laguna di Venezia), melynek vízszabályozása a Velencei Köztársaság idejéből származik. Másik kiemelkedő parti szisztémája a Pó-delta, a tengerbe ömlő csatornák összetett rendszere.

Bassano del Grappa folyója, a Brenta

A folyók és csatornák egy része áthalad az egész venetói sík vidéken. Ellentétben a piemonti és lombardiai folyókkal, a venetói folyóvizek függetlenek a Pó folyótól, mivel közvetlenül a tengerbe ömlenek. A legfontosabb az Adige, Olaszország második leghosszabb folyója (410 km). További jelentős folyóvizei: a Brenta (160 km), a Piave (220 km, Veneto legnagyobb belső folyója), a Bacchiglione (118 km, Vicenza folyója), a Sile (95 km, Treviso folyója) és a Livenza (112 km).

Legnagyobb taván, a Garda-tón Veneto, Lombardia és Trentino-Dél-Tirol régiók osztoznak. Emellett Veneto régióban számos kis alpesi tó található, mint a Cadore és az Agordino völgyek tavai, az Alleghei-tó, az Auronzói-tó, a Pievei-tó, a Misurina-tó (Belluno megye), a Revine tavai (Treviso megye), a Santa Maria-tó, a Lago-tó s a bellunói tavak: a Santa Croce-tó, az Arsié-tó s a Lago de Mis.

Nemzeti parkok (parchi nazionali):

Regionális parkok (parchi regionali):

Veneto nevét a venétek ősi népcsoportjáról kapta, kiket a rómaiak az i. e. 2. században hódítottak meg s létrehozták Aquileia kolóniát. Később a terület barbár betörések célpontjává vált. Csak a 10. században alakultak ki fontosabb városok s később szabad kommunák. A 15. században a Velencei Köztársaság kiterjesztette hatalmát a környékbeli területek nagy részére. 1797-től osztrák uralom alá került, 1805–1814 között a francia csatlós Itáliai Királyság (1805–1814), majd 1866-ig a Habsburg Birodalomhoz tartozó Lombard–Velencei Királyság része volt, 1866-ban az egyesült Olasz Királyság részévé vált. A második világháború után közigazgatásilag két részre osztották, Veneto és Udine néven. Ez utóbbiból alakult ki a mai Friuli-Venezia Giulia régió. Veneto jelenlegi határai között 1947 óta létezik.

Veneto megyéi

Veneto székhelye Velence. A régió közigazgatásilag 7 megyére oszlik, legnagyobb városai egyben a megyék székhelyei is. Megyéi (provincie) a következők:

A népesség nyelvi megoszlása:

Fő szócikk: Venetói nyelv

A velencei vagy venetói nyelv nem tévesztendő össze az ókori Itáliában beszélt venét nyelvvel. Saját elnevezése léngua vèneta vagy vèneto. Az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati, közelebbről a galloromán nyelvek gallo-itáliai csoportjába tartozó nyelv, illetve nyelvváltozat. Anyanyelvi használóinak száma Olaszországban valamivel több mint kétmillió. Sokan, még maguk a beszélői is csak az olasz nyelv egyik északi dialektusának tekintik, azonban nyelvészetileg eltér a sztenderd olasztól, és nem is ugyanahhoz az ághoz tartozik, mint az olasz. Több, területileg elkülönülő nyelvjárásra oszlik; fejlődésére feltehetően az ókori (valószínűleg a latinnal közeli rokonságban álló) venét nyelv szubsztrátumának hatása jellemző.

Venetóban beszélnek egy szláv nyelvet is a réziait, ami a szlovén nyelv egy elszigetelt dialektusa ebben a régióban, de igen kevés ember beszéli.

Chioggia, Vena-csatorna

Lido di Jesolo, strand

Verona, Júlia erkélye (a turisták számára kijelölve)

Padova, Szent Antal-bazilika

Veneto Olaszországban vezető helyen foglal el az idegenforgalomban, a nemzeti idegenforgalmi bevételek 13,5%-át adja. Csak maga Velence kb. 10 millió látogatót fogad egy-egy esztendőben. Az idegenforgalom célterületei a régióban:

Kulturális látnivalók

Tengerparti nyaralóhelyek

Tóvidékek

Termálfürdők

Sícentrumok

  1. ↑ Italian National Institute of Statistics

Commons:Category:Veneto