Flóra Barkóczi - Academia.edu (original) (raw)
Papers by Flóra Barkóczi
Magyar Nemzeti Galéria [Hungarian National Gallery], 2023
Le Temps des Médias, 2023
The article intends to present the storing and distributing strategies of Artpool, an art archive... more The article intends to present the storing and distributing strategies of Artpool, an art archive established in 1979, during socialism in Hungary. Illustrating the diverse practices of storing and disseminating materials throughout different political conditions in the past four decades – from an illegally founded underground archive to the musealization of the collection – the study reflects on Artpool’s conscious program based on the “active archive” concept, presenting its connotations with the concept of “dynamic storage” recently introduced by Wolfgang Ernst.
Artportal, 2022
Nemrégiben startolt el a C3 legújabb, 'Home Page' című projektje, amely egyszerre idézi meg a kor... more Nemrégiben startolt el a C3 legújabb, 'Home Page' című projektje, amely egyszerre idézi meg a korai kilencvenes évek internetes művészetének szellemiségét, és ugyanakkor hívja fel a figyelmet az intézmény egyedülálló örökségére és annak kortárs aktualitására. A Tüdős Anna kurátor és Fridvalszki Márk képzőművész együttműködéséből született projektről Barkóczi Flóra írt kritikát.
Vasulka Kitchen Cooking Reader #1 – Beyond Media Texts: Primal & Final, 2020
Technologie jako nástroj komunikace. Používání elektronických a digitálních médií v budapešťském ... more Technologie jako nástroj komunikace. Používání elektronických a digitálních médií v budapešťském Artpool Art Research Center od roku 1980 do současnosti [Technology as a tool of communication. The use of electronic and digital mediums at Artpool Art Research Center, Budapest from the 1980s on], Vasulka Kitchen Cooking Reader #1 – Beyond Media Texts: Primal & Final, Vasulka Kitchen, Brno, 2020, 81-87, https://vasulkakitchen.org/sites/default/files/document/vasulka_kitchen_reader.pdf (in Czech)
Információs Társadalom, 2019
A tanulmány az 1979-ben alapított Artpool Művészetkutató Központ 1995-ben létrejövő honlapjának i... more A tanulmány az 1979-ben alapított Artpool Művészetkutató Központ 1995-ben létrejövő honlapjának információközvetítéshez, internetes kultúrához és képzőművészethez való viszonyát tárgyalja. Az Artpool weblapját-Magyarország első művészeti intézményi honlapját-a kezdetektől Galántai György, az intézmény egyik alapítója tervezi, aki a honlapra egyszerre tekint az információ megosztásának felületeként és alkotói gyakorlatának részeként. Az alábbi tanulmány a máig a kilencvenes évek internetes esztétikáját követő, és az akkor népszerű hypertext-struktúrában fejlődő honlap létrejöttének körülményeit, hálózati, kapcsolat-és küldeményművészetben gyökerező előzményeit és napjaink webes kultúrájában betöltött szerepét vizsgálja, rámutatva a korai internetes művészeti projektek megőrzésének médiaarcheológiai problémáira is. Kulcsszavak: internet, művészet, archívum, hálózati művészet, küldeményművészet, hypertext.
*
Artpool's Website as an Integral Project
This paper examines the relationship of Artpool Art Research Center's website, established in 1979, with information mediation, Internet culture, and fine arts. Artpool's website was realized in 1995 as the first website of an art institution in Hungary, and has been designed by György Galántai, one of the founders of the institution. Galántai interprets the site both as an interface for sharing information, and as part of his artistic practice. The following paper discusses the possible roles and meanings of the website today, which is still characterized by the early internet aesthetics of the nineties, and then popular hypertext structures. The paper also examines the website's roots in network culture, mail art and correspondence art, and raises the question of the possibilities of its future preservation.
Punkt, 2019
Report on the International Colloquium "Artworks from the Digital Era in Galleries and Museums", ... more Report on the International Colloquium "Artworks from the Digital Era in Galleries and Museums", The Brno House of Arts, Brno, October 22-23, 2019.
Books by Flóra Barkóczi
The book was realized on the occasion of the exhibition entitled "Exposition – Photo/Art 1976/201... more The book was realized on the occasion of the exhibition entitled "Exposition – Photo/Art 1976/2017" organized by me at Vintage Gallery in 2017 based on my MA thesis at the Faculty of Art History at Eötvös Loránd University in Budapest (defended in 2015, supervised by Annamária Szőke). The book includes an interview with the two organizers (László Beke and Dóra Maurer) regarding the exhibition realized in 1976; an essay summarizing the characteristics of the use of photography by conceptual artists in Hungary in the 1970s; and the list of works of the exhibition in 1976 that served as a base for the reinterpretation realized in 2017.
The book and the exhibition was realized with the support of Vintage Gallery, Budapest and Attila Pőcze.
Exhibitions by Flóra Barkóczi
The current exhibition is the presentation of an international mail art project entitled Hungary ... more The current exhibition is the presentation of an international mail art project entitled Hungary Can Be Yours originally organized by György Galántai in 1984. In 1983 Galántai sent out a call for artworks with the aim of publishing them in the ‘Hungary’ issue of the mail art magazine Commonpress. The call was answered by 110 artists from 18 countries. The idea of exhibiting these artworks was fostered by the request Galántai received from the Young Artists’ Club for organizing an exhibition in 1984. The Orwellien year served as a great occasion to present the Hungarian and international artists’ imaginations on the country. However, the idea of the exhibition did not fit the taste of the cultural authorities in Hungary. Because of being banned by the jury in the last minutes, the exhibition opened on 27 January 1984, was on show only for three days. The opening – with a program of Artpool Radio’s broadcast including sound documents of the alternative art scene or second publicity – was visited by more than 400 people. The project became known as the last banned exhibition in Hungary, suppressed by the authorities. The current presentation aims to display the exhibited artworks in the context of the accurate secret service documents, which became accessible in 2000.
The first reconstruction of the exhibition became possible in 1989, presenting the previously censored works and republishing the bookwork catalogue, issue no. 51 of the Commonpress magazine – which could only be produced in 15 copies in 1984. After the secret service reports became accessible, the exhibition was reorganized several times with the aim of presenting these reports as the context of the banned exhibition, e.g. at Galeria Centralis, OSA, Budapest in 2001, and at the Austrian Cultural Forum, London in 2003. The current exhibition at DOX presents documents introducing these reconstructions, as well.
Supported by Erasmus+ LEARNING/TEACHING/TRAINING ACTIVITIES
The recent works of Dávid Biró investigate human perception in the context of the technology-driv... more The recent works of Dávid Biró investigate human perception in the context of the technology-driven environment of our time. By employing the potentials of the medium of photography he aims to raise awareness on questioning and revising our visual experiences and rethinking the cognitive process of understanding images. Through his works, he aims to propose a new approach of interpreting the relationship between the photo and reality from an ontological perspective.
The photo series entitled Front End includes camera-made images, reflecting on the transition between real and computer-generated visual environments through the representations of mock-ups evoking the visual associations of CGI technology, video games and 3D graphics. The series intends to highlight the uncertainty of our visual interpretations. The scenery-like surfaces and the creative process behind them put the nature of visual representation into focus. Dávid Biró refers to the camera as a tool, that serves as the “prosthesis” of the eye, thereby enabling a deeper understanding of our reality. With the exhibited series, the artist aims to differentiate the notion of reality by questioning the authenticity of the photographic representation, evoking the manipulativeness of photo editing software and modelling virtual environments in an analogue way. These pictures operate as a simulation of virtuality – expanding the notion of "real virtuality” often used by Lev Manovich and Manuel Castells. Thereby reality gets connected with the illusion of surreality. By reversing the relation between reality and reproduction, the series gives a novel context to the critical perspectives on digital photography. It aims to emphasize the critique of our technology-driven and virtuality based daily life as well. However, the visitors’ interpretation also depends on their experiences with digital culture.
The series created in 2017 has been recently developed with new pieces. The resulting new series is publicly presented now for the first time, accompanied in the exhibition with sitespecific elements. The blue light dominating the ceiling evokes the context of virtuality, while the spatial installation with columns aims to visualize data regarding our daily habits of (digital) image consumption. The programs organized around the exhibition aim to give further context to self-reflection and to generate new discourses on the complex relations of contemporary art and new digital technologies.
//
Biró Dávid munkásságának fókuszában az emberi észlelés és érzékelés napjaink technológiai környezetében való vizsgálata áll. A fotográfia mediális lehetőségeit alkalmazva a nézőt a vizuális tapasztalás realitásának megkérdőjelezése és revideálása, illetve a kép kognitív befogadásának újragondolása felé irányítja. Munkáival a fotó és valóság kapcsolatát érintő képontológiai kérdéseket vet fel.
A Front End című sorozat olyan fotografikus úton létrehozott képekből áll, melyek műtermi környezetben megépített makettek leképezésével, a CGI technológia, videójátékok és 3D grafikák látványvilágát megidézve, a valós és számítógép által generált látvány határvonalán egyensúlyoznak – ezzel vizuális befogadókészségünk bizonytalanságára mutatva rá. A díszlet-szerű felületek és a mögöttük rejlő alkotófolyamat a képi reprezentáció mibenlétét helyezik középpontba. Biró Dávid a kamerát olyan eszköznek tekinti, mely a szem „protéziseként” alkalmas a valóság mélyebb megismerésére. Jelen sorozatban a fotográfiai hitelesség megkérdőjelezésével, a képszerkesztő programok manipulációjának megidézésével, szoftverek látványvilágából ismert virtuális szituációk analóg módon való modellezésével a művész a valóság fogalmának jelentésrétegeit differenciálja. A képek a virtualitás szimulációjaként működnek – továbbgondolva a Lev Manovich és Manuel Castells által használt „real virtuality” fogalmát –, a valós látványt a szürrealitás illúziójához kapcsolva. Valóság és leképezés viszonyának kifordításával az alkotó új kontextusba helyezi a digitális fotográfiai eljárás kapcsán máig gyakran felmerülő kritikus nézőpontokat is. A sorozatnak célja, hogy a digitális technológia és a virtuális valóság uralta környezetünk, és az ezt legitimáló technopozitivista szemlélet kritikai olvasatát adja. Ugyanakkor a sorozat értelmezését a befogadó technológiai jártassága, digitális kultúrához való mindennapos viszonya is befolyásolja.
A 2017 óta folyamatosan bővülő sorozat az elmúlt időszakban eddig publikálatlan darabokkal egészült ki, melyek első bemutatására a Stúdió Galéria kiállítása biztosít lehetőséget. A kiállítótérben a fotósorozat problémafelvetéseit árnyaló helyspecifikus fény- és térbeli installáció látható: a galéria plafonját uraló kék fény a virtualitás kontextusát idézi, míg a térben elhelyezett adatvizualizációs diagramoszlopok installatív elemekként (digitális) képfogyasztási szokásainkra reflektálnak. A kiállítás célja, hogy a kapcsolódó eseményekkel párbeszédet ösztönözzön kortárs képzőművészet és technológia összetett viszonyának megvitatásáról is.
[press release] Nature works without hierarchy, there is no part of it which we could say is les... more [press release]
Nature works without hierarchy, there is no part of it which we could say is less or more important. (Ivan Ladislav Galeta, 2012)
Péter Mátyási’s recent solo exhibition in Ani Molnár Gallery focuses on the artist’s latest works examining the relationship between nature and humankind. The artist takes on the position of an ecologically conscious observer to break down the hierarchical relationship of “human-dominated nature”. Primarily, he is interested in the evolution of autonomous natural processes as a result of artificial interventions, and the dynamics of development and decline in plant species history. During the exhibition, the white cube of the gallery is temporarily transformed into a „green box” with a greenhouse-like function that provides a protected environment, so that we can become observers.
The “green box” space – which also serves as the title of the exhibition – is designated by the large green watercolor pictures depicting the last remaining habitats of some protected and rare plant species in Hungary – marshlands, wetlands and preserves. These areas are now shrinking to 3% of their former size as a result of natural and artificial draining of the surface water and groundwater, which also threatens with the extinction of protected species living here. Monochrome works made with airbrush technique show us alienated landscapes: a world where the coexistence of man and nature can no longer be realized, surviving organisms of nature can only be seen as relics. The distance between viewer and sight is even more pronounced by the polycarbonate plate placed in front of the image surfaces - placing the viewer behind the seemingly safe protection of the greenhouse.
The other focus points of the exhibition are the „plant portraits”, which by evoking the genre of portrait, experiment with the exchange of human and plant roles, and the humanization of nature. Reflecting on the centuries old tradition of portrait painting, and on the genre of portrait photography which replaced it in the 19th century, Mátyási prepared the “images” of extinct species based on the “Red list” of endangered or extinct Hungarian plants. The portraits of plants appear in smaller or larger frames similarly to family portrait walls, indicating the past of their existence and isolating them from their beholders – just like the works depicting protected wetlands. The sepia effect dominating the portraits also raises the problem of aestheticisation of nature by humans.
In the works of Péter Mátyási presented at the exhibition, in addition to classical material use (watercolor, acrylic), there are also technical and formal solutions such as the use of double layer polycarbonate sheets and special plant-growing lights, the installative use of photo frames or the oval image format. With these tools, the artist encourages us to rethink our alienated relationship with nature. Mátyási’s work points at the problem of depriving our natural environment of its lifestyle – and reaches out for its memory.
Organized by Ani Molnar Gallery
//
[sajtószöveg]
A természet hierarchia nélkül működik, nincs olyan része, amelyikről azt mondhatnánk, hogy ez kevésbé fontos vagy az nagyon fontos. (Ivan Ladislav Galeta, 2012) Mátyási Péter Molnár Ani Galériában rendezett egyéni kiállításának középpontjában a művész legújabb, a természet és az ember kapcsolatát vizsgáló munkái láthatók. A művész az „ember által uralt természet” hierarchikus viszonyrendszerének lebontásához az ökológiailag tudatos megfigyelő pozícióját veszi fel. Elsősorban az érdekli, hogyan alakulnak át az autonóm természeti folyamatok mesterséges beavatkozások hatására, milyen fejlődési és hanyatlási dinamikák figyelhetők meg a növények fajtörténetében. A galéria white cube tere a kiállítás időtartamára átmenetileg egy védett környezetet biztosító, üvegházhoz hasonló funkciójú „green box”-szá alakul – hogy így mi is megfigyelőkké válhassunk.
A kiállítás címét adó „green box” terét azok a nagyméretű akvarellképek jelölik ki, melyek Magyarország egyes védett és ritka növényfajainak utolsó megmaradt élőhelyeit ábrázolják – mocsár- és lápvidékeket, védett területeket. Ezek a területek a felszíni- és talajvíz természetes és mesterséges lecsapolása következtében mára egykori méretük 3%- ára zsugorodtak össze, ami az itt élő fokozott védelem alatt álló fajok kihalásának veszélyével is fenyeget. Az airbrush technikával készült monokróm munkák az embertől elidegenedett tájakat tárnak elénk: egy olyan világot, ahol ember és természet koegzisztenciája már nem valósulhat meg, a természet még élő organizmusait csak relikviákként szemlélhetjük. A látogató és a látvány közti távolságot a képfelületek elé helyezett polikarbonát lemez teszi még hangsúlyosabbá – a nézőt az üvegház biztonságosnak vélt védelme mögé helyezve.
A kiállítás másik fókuszát azok a „növényportrék” jelentik, amelyek a portré műfaját megidézve növény és ember szerepcseréjével, a természet humanizálásával kísérleteznek. Az arcképfestészet több évszázados hagyományára, illetve a 19. században azt felváltó portréfotográfia műfajára reflektálva Mátyási a Vörös lista, azaz a kihalással veszélyeztetett, illetve már kipusztult magyarországi növények jegyzéke alapján készítette el kihalt fajok „képmásait”. A növények portréi a családi portréfalakhoz hasonló módon, kisebb-nagyobb keretekbe foglalva jelennek meg, ezzel jelezve létük múltbeliségét – a védett lápterületeket ábrázoló munkákhoz hasonlóan elszigetelve őket befogadójuktól. A portrék kivitelezését uraló szépia-hatás a természet ember általi esztétizálásának problémáját is felveti.
Mátyási Péter jelen kiállításon bemutatott munkái esetében a klasszikus anyaghasználat (akvarell, akril) mellett olyan technikai és formai megoldások is megjelennek, mint az üregkamrás lemezek és speciális növénynevelő fények használata, a képkeretek installatív alkalmazása, vagy az ovális képformátum. Ezekkel az eszközökkel az alkotó a természethez való elidegenült viszonyunk újragondolását ösztönzi. Mátyási munkái rámutatnak arra a problémára, hogyan fosztjuk meg természeti környezetünket életteliségétől – beérve azzal, hogy csak emlékképe marad utána.
The reconstruction of the exhibition "Exposition – Photo/Art" organized by László Beke and Dóra M... more The reconstruction of the exhibition "Exposition – Photo/Art" organized by László Beke and Dóra Maurer at Hatvany Lajos Museum in Hatvan, Hungary, 1976.
Exhibited artists in 2017: ATTALAI Gábor, BAK Imre, BARANYAY András, BÁLINT Endre, BIRKÁS Ákos, CSIKY Tibor, ERDÉLY Miklós, FICZEK Ferenc, GALÁNTAI György, GYARMATHY Tihamér, HAJAS Tibor, HALÁSZ Károly, HARIS Lászó, JAKOVITS József, JOVÁNOVICS György, KASSÁK Lajos, KÁROLYI Zsigmond, KEPES György, LENGYEL Lajos, MAJOR János, MAURER Dóra, MÉHES László, MOHOLY_NAGY László, PAUER Gyula, PINCZEHELYI Sándor, SZIRÁNYI István, TÓT Endre, TÓTH Gábor, TÜRK Péter, VAJDA Júlia, VAJDA Lajos, VERES Júlia, VETŐ János
Supported by Vintage Gallery, Budapest
[press release] acb Gallery is proud to present the second solo exhibition of Károly Hopp-Halász... more [press release]
acb Gallery is proud to present the second solo exhibition of Károly Hopp-Halász. The current selection features photo-based works by the artist from the 1970s-80s, some of which have been hidden from the profession and the broad public until now. Partly owing to this, the contextualisation and localisation of these works within the artist’s oeuvre has hitherto been incomplete. The works in the exhibition’s focus have been recovered from the legacy of the deceased artist who passed away two years ago, therefore this show is based on this corpus of artworks currently under research and cataloguing.
As a member of the Pécs Workshop artist group, organised from the students of Ferenc Lantos and active from 1968 until 1980, Károly Hopp-Halász conducted experiments based on the formal language of geometry throughout the seventies, implementing them in predominantly traditional media (painting, graphic art) and enamel. From the early seventies, members of the Pécs Workshop began showing interest in the current new media of the age: further developing their predilection for geometry, they carried out land art and photo actions and later photo- and video performances, both individually and collectively. Károly Hopp-Halász’s interest in media art was singular from the very beginning, as regards the Pécs Workshop as well as the period’s Hungarian art as a whole: experimentation with performative practices, the potentials of photography and other technical media were in the focus of his art praxis from the early seventies, and he continuously brought his painting and graphic art into interaction with opportunities offered by the new media.
The exhibition at acb NA presents photo-based works from the 1970s-80s, which illustrate the mediatic interdisciplinarity of the Hopp-Halász oeuvre as well as the artist’s relation to the representation of the male body. Our explicit intention with this selection is to encourage the reconsideration of discourses that treat and hush up the artist’s homosexuality as a taboo to this day. Even after the 1961 abolition of the treatment of homosexuality as a criminal offence, revealing one’s “different” gender identity could entail retribution by the authorities, and therefore publicly proclaiming one’s homosexuality had not been possible until after the regime change of 1989. At the same time, Hungarian academic art historical discourses still present only sporadic exceptions to the conservatism of approaches to identity determined by a heteronormative attitude and a male-dominated social model – such exceptions include the recent research on Tamás Király’s work or the attempts of reinterpreting the oeuvre of El Kazovsky. An explicit approach to the homosexuality of Károly Hopp-Halász is the unavoidable criterion of interpreting his work. From the very beginning his homoerotic inclination was expressly present in his oeuvre, linked to explorations of his own identity (being Eastern European and rural). The depiction of male bodies was manifested, on the one hand, in the analysis of his own body, the documentation of this in photo performances, and his search for possibilities of artistic self-representation (for instance, in the works Private Broadcast and Pseudo Video); on the other hand, it was manifested in photo actions carried out in collaboration with male models, as well as arranged compositions, as content reflecting on his identity (such are the collages from the photo series Pause in Paks, displayed at the current exhibition, or Permitted, Prohibited, Promoted, already provocative in its title, a reference to the infamous cultural policy of the socialist Kádár-era). A photo series from the seventies, on display for the first time at this exhibition, documents the daily life of a football coach in detail, from the men’s locker room to the field, in the form of a spontaneous photo action. For all their intimacy, the photos reflect the freedom of observing the male body, while demonstrating how the visual interests of Hopp-Halász comprise the analysis of the formal relationship between geometry and the human body.
//
[sajtószöveg]
Az acb Galéria második alkalommal rendez önálló kiállítást Hopp-Halász Károly műveiből. A jelenlegi válogatás a művész olyan 1970–80-as évekbeli fotóalapú munkáit mutatja be, melyek egy része eddig mind a szakma, mind a széles közönség számára ismeretlen volt, és amelyek kontextuális értelmezése, az életműben való elhelyezése eddig csak hiányosan valósult meg. A kiállítás fókuszába kerülő művek a két évvel ezelőtt elhunyt művész hagyatékából kerültek elő, a tárlat kiindulópontját ez a jelenleg is kutatás és feldolgozás tárgyát képező műtárgyanyag jelentette.
Hopp-Halász Károly a hetvenes évek folyamán a Lantos Ferenc tanítványaiból szerveződött, 1968 és 1980 között működő Pécsi Műhely alkotócsoport tagjaként kezdetben a geometrikus formanyelvből kiinduló kísérletezéseket végzett, melyeket elsősorban a tradicionális médiumokban (festészet, grafika), és a zománc technikájában valósított meg. A hetvenes évek elejétől a Pécsi Műhely tagjainak érdeklődése fokozatosan fordult a kor aktuális, új médiumai felé, így a geometria iránti nyitottságukat továbbgondolva land art és fotóakciókat, majd fotó- és videoperformanszokat hajtottak végre egyénileg és kollektíven egyaránt. Hopp-Halász Károly mediális érdeklődése mind a Pécsi Műhely viszonylatában, mind a korszak magyarországi művészetében a kezdetektől egyedülálló volt: a performatív gyakorlatokkal, a fotográfia lehetőségeivel és egyéb technikai médiumokkal való kísérletezés a hetvenes évek elejétől alkotói gyakorlatának fókuszában állt, grafikai és festészeti munkásságát folyamatosan kölcsönhatásba hozta az új médiumok lehetőségeivel.
Az acb NA kiállítása azokat az 1970–80-as évekbeli fotóalapú munkákat mutatja be, melyek a Hopp-Halász életmű mediális átívelésein túl az alkotó férfitest-ábrázoláshoz való viszonyáról is képet adnak. A válogatás nem titkolt célja azon diskurzusok újragondolásának ösztönzése is, melyek a művész homoszexualitását máig tabuként kezelik, elhallgatják. Magyarországon a homoszexualitás kriminalizálásának 1961-es eltörlését követően is hatalmi megtorlást vonhatott maga után a nemi identitás „másságának” felfedése, így annak nyilvános felvállalása csak a rendszerváltást követően vált lehetővé. Ugyanakkor a heteronormatív szemléletre és a férfidomináns társadalomszerkezeti modellre alapozott identitás-megközelítések konzervativitása alól máig csak elvétve találunk kivételeket a hazai művészettörténeti szakmai diskurzusokban is – ilyen kivétel például a közelmúltból Király Tamás munkásságának feldolgozása, vagy az El Kazovszkij életmű újraértelmezési kísérletei. Hopp-Halász Károly homoszexualitásának explicit megközelítése a művek értelmezésének megkerülhetetlen feltétele. Az életműben a kezdetektől fókuszáltan jelent meg Hopp-Halász homoerotikus érdeklődése, összekapcsolódva saját identitása (kelet-európaiság, vidékiség) körüli vizsgálódásokkal. A férfitestábrázolás hol a művész saját testének analízisét, fotóperformanszokban való dokumentálását, a művészi önreprezentáció lehetőségeinek keresését jelentette (például a Privát adás, illetve a Pszeudo Video című művek esetében); hol pedig férfimodellek közreműködésével megvalósított fotóakciókban, megrendezett kompozíciókban, identitásreflexív tartalomként jelent meg (ilyenek a jelen kiállításon is látható Paksi Pauza című fotósorozatból készült kollázsok, vagy a címében is provokatív Tűrt, Tiltott, Támogatott). A kiállításon elsőként kerül bemutatásra az a hetvenes évekbeli fotósorozat, mely spontán fotóakcióként egy futballedző mindennapjainak részleteit dokumentálja a férfiöltözőtől a focipályáig. A fotók – minden intimitásuk mellett – a férfitest megfigyelésének szabadságát tükrözik, emellett jól mutatják azt is, hogyan kapcsolódik össze Hopp-Halász vizuális érdeklődésében a test és a geometria formai kapcsolatainak analízise.
A kiállítás a múzeumok változó szerepét vizsgálja kortárs alkotók bevonásával. A bemutatott alkot... more A kiállítás a múzeumok változó szerepét vizsgálja kortárs alkotók bevonásával. A bemutatott alkotásokat három szekcióba rendeztük. Ezekben a múzeumoknak a térhez, a művészethez és a hatalomhoz fűződő viszonyai kerülnek középpontba. A sokáig örökkévalónak gondolt múzeumok szabályait manapság egyre gyakrabban rúgják fel a művészek és maguk az intézmények is. Ezen változások mérlege még nem egyértelmű, de az átalakulás hozzájárult ahhoz, hogy a múzeumok ma a közélet fontos helyszíneinek számítsanak. A kiállításon résztvevő művészek – korábbi, illetve kifejezetten a kiállításra készített munkáikkal – a néha finomabb, máskor pedig radikálisabb határszegések lehetőségeivel és veszélyeivel foglalkoznak.
Magyar Nemzeti Galéria [Hungarian National Gallery], 2023
Le Temps des Médias, 2023
The article intends to present the storing and distributing strategies of Artpool, an art archive... more The article intends to present the storing and distributing strategies of Artpool, an art archive established in 1979, during socialism in Hungary. Illustrating the diverse practices of storing and disseminating materials throughout different political conditions in the past four decades – from an illegally founded underground archive to the musealization of the collection – the study reflects on Artpool’s conscious program based on the “active archive” concept, presenting its connotations with the concept of “dynamic storage” recently introduced by Wolfgang Ernst.
Artportal, 2022
Nemrégiben startolt el a C3 legújabb, 'Home Page' című projektje, amely egyszerre idézi meg a kor... more Nemrégiben startolt el a C3 legújabb, 'Home Page' című projektje, amely egyszerre idézi meg a korai kilencvenes évek internetes művészetének szellemiségét, és ugyanakkor hívja fel a figyelmet az intézmény egyedülálló örökségére és annak kortárs aktualitására. A Tüdős Anna kurátor és Fridvalszki Márk képzőművész együttműködéséből született projektről Barkóczi Flóra írt kritikát.
Vasulka Kitchen Cooking Reader #1 – Beyond Media Texts: Primal & Final, 2020
Technologie jako nástroj komunikace. Používání elektronických a digitálních médií v budapešťském ... more Technologie jako nástroj komunikace. Používání elektronických a digitálních médií v budapešťském Artpool Art Research Center od roku 1980 do současnosti [Technology as a tool of communication. The use of electronic and digital mediums at Artpool Art Research Center, Budapest from the 1980s on], Vasulka Kitchen Cooking Reader #1 – Beyond Media Texts: Primal & Final, Vasulka Kitchen, Brno, 2020, 81-87, https://vasulkakitchen.org/sites/default/files/document/vasulka_kitchen_reader.pdf (in Czech)
Információs Társadalom, 2019
A tanulmány az 1979-ben alapított Artpool Művészetkutató Központ 1995-ben létrejövő honlapjának i... more A tanulmány az 1979-ben alapított Artpool Művészetkutató Központ 1995-ben létrejövő honlapjának információközvetítéshez, internetes kultúrához és képzőművészethez való viszonyát tárgyalja. Az Artpool weblapját-Magyarország első művészeti intézményi honlapját-a kezdetektől Galántai György, az intézmény egyik alapítója tervezi, aki a honlapra egyszerre tekint az információ megosztásának felületeként és alkotói gyakorlatának részeként. Az alábbi tanulmány a máig a kilencvenes évek internetes esztétikáját követő, és az akkor népszerű hypertext-struktúrában fejlődő honlap létrejöttének körülményeit, hálózati, kapcsolat-és küldeményművészetben gyökerező előzményeit és napjaink webes kultúrájában betöltött szerepét vizsgálja, rámutatva a korai internetes művészeti projektek megőrzésének médiaarcheológiai problémáira is. Kulcsszavak: internet, művészet, archívum, hálózati művészet, küldeményművészet, hypertext.
*
Artpool's Website as an Integral Project
This paper examines the relationship of Artpool Art Research Center's website, established in 1979, with information mediation, Internet culture, and fine arts. Artpool's website was realized in 1995 as the first website of an art institution in Hungary, and has been designed by György Galántai, one of the founders of the institution. Galántai interprets the site both as an interface for sharing information, and as part of his artistic practice. The following paper discusses the possible roles and meanings of the website today, which is still characterized by the early internet aesthetics of the nineties, and then popular hypertext structures. The paper also examines the website's roots in network culture, mail art and correspondence art, and raises the question of the possibilities of its future preservation.
Punkt, 2019
Report on the International Colloquium "Artworks from the Digital Era in Galleries and Museums", ... more Report on the International Colloquium "Artworks from the Digital Era in Galleries and Museums", The Brno House of Arts, Brno, October 22-23, 2019.
The book was realized on the occasion of the exhibition entitled "Exposition – Photo/Art 1976/201... more The book was realized on the occasion of the exhibition entitled "Exposition – Photo/Art 1976/2017" organized by me at Vintage Gallery in 2017 based on my MA thesis at the Faculty of Art History at Eötvös Loránd University in Budapest (defended in 2015, supervised by Annamária Szőke). The book includes an interview with the two organizers (László Beke and Dóra Maurer) regarding the exhibition realized in 1976; an essay summarizing the characteristics of the use of photography by conceptual artists in Hungary in the 1970s; and the list of works of the exhibition in 1976 that served as a base for the reinterpretation realized in 2017.
The book and the exhibition was realized with the support of Vintage Gallery, Budapest and Attila Pőcze.
The current exhibition is the presentation of an international mail art project entitled Hungary ... more The current exhibition is the presentation of an international mail art project entitled Hungary Can Be Yours originally organized by György Galántai in 1984. In 1983 Galántai sent out a call for artworks with the aim of publishing them in the ‘Hungary’ issue of the mail art magazine Commonpress. The call was answered by 110 artists from 18 countries. The idea of exhibiting these artworks was fostered by the request Galántai received from the Young Artists’ Club for organizing an exhibition in 1984. The Orwellien year served as a great occasion to present the Hungarian and international artists’ imaginations on the country. However, the idea of the exhibition did not fit the taste of the cultural authorities in Hungary. Because of being banned by the jury in the last minutes, the exhibition opened on 27 January 1984, was on show only for three days. The opening – with a program of Artpool Radio’s broadcast including sound documents of the alternative art scene or second publicity – was visited by more than 400 people. The project became known as the last banned exhibition in Hungary, suppressed by the authorities. The current presentation aims to display the exhibited artworks in the context of the accurate secret service documents, which became accessible in 2000.
The first reconstruction of the exhibition became possible in 1989, presenting the previously censored works and republishing the bookwork catalogue, issue no. 51 of the Commonpress magazine – which could only be produced in 15 copies in 1984. After the secret service reports became accessible, the exhibition was reorganized several times with the aim of presenting these reports as the context of the banned exhibition, e.g. at Galeria Centralis, OSA, Budapest in 2001, and at the Austrian Cultural Forum, London in 2003. The current exhibition at DOX presents documents introducing these reconstructions, as well.
Supported by Erasmus+ LEARNING/TEACHING/TRAINING ACTIVITIES
The recent works of Dávid Biró investigate human perception in the context of the technology-driv... more The recent works of Dávid Biró investigate human perception in the context of the technology-driven environment of our time. By employing the potentials of the medium of photography he aims to raise awareness on questioning and revising our visual experiences and rethinking the cognitive process of understanding images. Through his works, he aims to propose a new approach of interpreting the relationship between the photo and reality from an ontological perspective.
The photo series entitled Front End includes camera-made images, reflecting on the transition between real and computer-generated visual environments through the representations of mock-ups evoking the visual associations of CGI technology, video games and 3D graphics. The series intends to highlight the uncertainty of our visual interpretations. The scenery-like surfaces and the creative process behind them put the nature of visual representation into focus. Dávid Biró refers to the camera as a tool, that serves as the “prosthesis” of the eye, thereby enabling a deeper understanding of our reality. With the exhibited series, the artist aims to differentiate the notion of reality by questioning the authenticity of the photographic representation, evoking the manipulativeness of photo editing software and modelling virtual environments in an analogue way. These pictures operate as a simulation of virtuality – expanding the notion of "real virtuality” often used by Lev Manovich and Manuel Castells. Thereby reality gets connected with the illusion of surreality. By reversing the relation between reality and reproduction, the series gives a novel context to the critical perspectives on digital photography. It aims to emphasize the critique of our technology-driven and virtuality based daily life as well. However, the visitors’ interpretation also depends on their experiences with digital culture.
The series created in 2017 has been recently developed with new pieces. The resulting new series is publicly presented now for the first time, accompanied in the exhibition with sitespecific elements. The blue light dominating the ceiling evokes the context of virtuality, while the spatial installation with columns aims to visualize data regarding our daily habits of (digital) image consumption. The programs organized around the exhibition aim to give further context to self-reflection and to generate new discourses on the complex relations of contemporary art and new digital technologies.
//
Biró Dávid munkásságának fókuszában az emberi észlelés és érzékelés napjaink technológiai környezetében való vizsgálata áll. A fotográfia mediális lehetőségeit alkalmazva a nézőt a vizuális tapasztalás realitásának megkérdőjelezése és revideálása, illetve a kép kognitív befogadásának újragondolása felé irányítja. Munkáival a fotó és valóság kapcsolatát érintő képontológiai kérdéseket vet fel.
A Front End című sorozat olyan fotografikus úton létrehozott képekből áll, melyek műtermi környezetben megépített makettek leképezésével, a CGI technológia, videójátékok és 3D grafikák látványvilágát megidézve, a valós és számítógép által generált látvány határvonalán egyensúlyoznak – ezzel vizuális befogadókészségünk bizonytalanságára mutatva rá. A díszlet-szerű felületek és a mögöttük rejlő alkotófolyamat a képi reprezentáció mibenlétét helyezik középpontba. Biró Dávid a kamerát olyan eszköznek tekinti, mely a szem „protéziseként” alkalmas a valóság mélyebb megismerésére. Jelen sorozatban a fotográfiai hitelesség megkérdőjelezésével, a képszerkesztő programok manipulációjának megidézésével, szoftverek látványvilágából ismert virtuális szituációk analóg módon való modellezésével a művész a valóság fogalmának jelentésrétegeit differenciálja. A képek a virtualitás szimulációjaként működnek – továbbgondolva a Lev Manovich és Manuel Castells által használt „real virtuality” fogalmát –, a valós látványt a szürrealitás illúziójához kapcsolva. Valóság és leképezés viszonyának kifordításával az alkotó új kontextusba helyezi a digitális fotográfiai eljárás kapcsán máig gyakran felmerülő kritikus nézőpontokat is. A sorozatnak célja, hogy a digitális technológia és a virtuális valóság uralta környezetünk, és az ezt legitimáló technopozitivista szemlélet kritikai olvasatát adja. Ugyanakkor a sorozat értelmezését a befogadó technológiai jártassága, digitális kultúrához való mindennapos viszonya is befolyásolja.
A 2017 óta folyamatosan bővülő sorozat az elmúlt időszakban eddig publikálatlan darabokkal egészült ki, melyek első bemutatására a Stúdió Galéria kiállítása biztosít lehetőséget. A kiállítótérben a fotósorozat problémafelvetéseit árnyaló helyspecifikus fény- és térbeli installáció látható: a galéria plafonját uraló kék fény a virtualitás kontextusát idézi, míg a térben elhelyezett adatvizualizációs diagramoszlopok installatív elemekként (digitális) képfogyasztási szokásainkra reflektálnak. A kiállítás célja, hogy a kapcsolódó eseményekkel párbeszédet ösztönözzön kortárs képzőművészet és technológia összetett viszonyának megvitatásáról is.
[press release] Nature works without hierarchy, there is no part of it which we could say is les... more [press release]
Nature works without hierarchy, there is no part of it which we could say is less or more important. (Ivan Ladislav Galeta, 2012)
Péter Mátyási’s recent solo exhibition in Ani Molnár Gallery focuses on the artist’s latest works examining the relationship between nature and humankind. The artist takes on the position of an ecologically conscious observer to break down the hierarchical relationship of “human-dominated nature”. Primarily, he is interested in the evolution of autonomous natural processes as a result of artificial interventions, and the dynamics of development and decline in plant species history. During the exhibition, the white cube of the gallery is temporarily transformed into a „green box” with a greenhouse-like function that provides a protected environment, so that we can become observers.
The “green box” space – which also serves as the title of the exhibition – is designated by the large green watercolor pictures depicting the last remaining habitats of some protected and rare plant species in Hungary – marshlands, wetlands and preserves. These areas are now shrinking to 3% of their former size as a result of natural and artificial draining of the surface water and groundwater, which also threatens with the extinction of protected species living here. Monochrome works made with airbrush technique show us alienated landscapes: a world where the coexistence of man and nature can no longer be realized, surviving organisms of nature can only be seen as relics. The distance between viewer and sight is even more pronounced by the polycarbonate plate placed in front of the image surfaces - placing the viewer behind the seemingly safe protection of the greenhouse.
The other focus points of the exhibition are the „plant portraits”, which by evoking the genre of portrait, experiment with the exchange of human and plant roles, and the humanization of nature. Reflecting on the centuries old tradition of portrait painting, and on the genre of portrait photography which replaced it in the 19th century, Mátyási prepared the “images” of extinct species based on the “Red list” of endangered or extinct Hungarian plants. The portraits of plants appear in smaller or larger frames similarly to family portrait walls, indicating the past of their existence and isolating them from their beholders – just like the works depicting protected wetlands. The sepia effect dominating the portraits also raises the problem of aestheticisation of nature by humans.
In the works of Péter Mátyási presented at the exhibition, in addition to classical material use (watercolor, acrylic), there are also technical and formal solutions such as the use of double layer polycarbonate sheets and special plant-growing lights, the installative use of photo frames or the oval image format. With these tools, the artist encourages us to rethink our alienated relationship with nature. Mátyási’s work points at the problem of depriving our natural environment of its lifestyle – and reaches out for its memory.
Organized by Ani Molnar Gallery
//
[sajtószöveg]
A természet hierarchia nélkül működik, nincs olyan része, amelyikről azt mondhatnánk, hogy ez kevésbé fontos vagy az nagyon fontos. (Ivan Ladislav Galeta, 2012) Mátyási Péter Molnár Ani Galériában rendezett egyéni kiállításának középpontjában a művész legújabb, a természet és az ember kapcsolatát vizsgáló munkái láthatók. A művész az „ember által uralt természet” hierarchikus viszonyrendszerének lebontásához az ökológiailag tudatos megfigyelő pozícióját veszi fel. Elsősorban az érdekli, hogyan alakulnak át az autonóm természeti folyamatok mesterséges beavatkozások hatására, milyen fejlődési és hanyatlási dinamikák figyelhetők meg a növények fajtörténetében. A galéria white cube tere a kiállítás időtartamára átmenetileg egy védett környezetet biztosító, üvegházhoz hasonló funkciójú „green box”-szá alakul – hogy így mi is megfigyelőkké válhassunk.
A kiállítás címét adó „green box” terét azok a nagyméretű akvarellképek jelölik ki, melyek Magyarország egyes védett és ritka növényfajainak utolsó megmaradt élőhelyeit ábrázolják – mocsár- és lápvidékeket, védett területeket. Ezek a területek a felszíni- és talajvíz természetes és mesterséges lecsapolása következtében mára egykori méretük 3%- ára zsugorodtak össze, ami az itt élő fokozott védelem alatt álló fajok kihalásának veszélyével is fenyeget. Az airbrush technikával készült monokróm munkák az embertől elidegenedett tájakat tárnak elénk: egy olyan világot, ahol ember és természet koegzisztenciája már nem valósulhat meg, a természet még élő organizmusait csak relikviákként szemlélhetjük. A látogató és a látvány közti távolságot a képfelületek elé helyezett polikarbonát lemez teszi még hangsúlyosabbá – a nézőt az üvegház biztonságosnak vélt védelme mögé helyezve.
A kiállítás másik fókuszát azok a „növényportrék” jelentik, amelyek a portré műfaját megidézve növény és ember szerepcseréjével, a természet humanizálásával kísérleteznek. Az arcképfestészet több évszázados hagyományára, illetve a 19. században azt felváltó portréfotográfia műfajára reflektálva Mátyási a Vörös lista, azaz a kihalással veszélyeztetett, illetve már kipusztult magyarországi növények jegyzéke alapján készítette el kihalt fajok „képmásait”. A növények portréi a családi portréfalakhoz hasonló módon, kisebb-nagyobb keretekbe foglalva jelennek meg, ezzel jelezve létük múltbeliségét – a védett lápterületeket ábrázoló munkákhoz hasonlóan elszigetelve őket befogadójuktól. A portrék kivitelezését uraló szépia-hatás a természet ember általi esztétizálásának problémáját is felveti.
Mátyási Péter jelen kiállításon bemutatott munkái esetében a klasszikus anyaghasználat (akvarell, akril) mellett olyan technikai és formai megoldások is megjelennek, mint az üregkamrás lemezek és speciális növénynevelő fények használata, a képkeretek installatív alkalmazása, vagy az ovális képformátum. Ezekkel az eszközökkel az alkotó a természethez való elidegenült viszonyunk újragondolását ösztönzi. Mátyási munkái rámutatnak arra a problémára, hogyan fosztjuk meg természeti környezetünket életteliségétől – beérve azzal, hogy csak emlékképe marad utána.
The reconstruction of the exhibition "Exposition – Photo/Art" organized by László Beke and Dóra M... more The reconstruction of the exhibition "Exposition – Photo/Art" organized by László Beke and Dóra Maurer at Hatvany Lajos Museum in Hatvan, Hungary, 1976.
Exhibited artists in 2017: ATTALAI Gábor, BAK Imre, BARANYAY András, BÁLINT Endre, BIRKÁS Ákos, CSIKY Tibor, ERDÉLY Miklós, FICZEK Ferenc, GALÁNTAI György, GYARMATHY Tihamér, HAJAS Tibor, HALÁSZ Károly, HARIS Lászó, JAKOVITS József, JOVÁNOVICS György, KASSÁK Lajos, KÁROLYI Zsigmond, KEPES György, LENGYEL Lajos, MAJOR János, MAURER Dóra, MÉHES László, MOHOLY_NAGY László, PAUER Gyula, PINCZEHELYI Sándor, SZIRÁNYI István, TÓT Endre, TÓTH Gábor, TÜRK Péter, VAJDA Júlia, VAJDA Lajos, VERES Júlia, VETŐ János
Supported by Vintage Gallery, Budapest
[press release] acb Gallery is proud to present the second solo exhibition of Károly Hopp-Halász... more [press release]
acb Gallery is proud to present the second solo exhibition of Károly Hopp-Halász. The current selection features photo-based works by the artist from the 1970s-80s, some of which have been hidden from the profession and the broad public until now. Partly owing to this, the contextualisation and localisation of these works within the artist’s oeuvre has hitherto been incomplete. The works in the exhibition’s focus have been recovered from the legacy of the deceased artist who passed away two years ago, therefore this show is based on this corpus of artworks currently under research and cataloguing.
As a member of the Pécs Workshop artist group, organised from the students of Ferenc Lantos and active from 1968 until 1980, Károly Hopp-Halász conducted experiments based on the formal language of geometry throughout the seventies, implementing them in predominantly traditional media (painting, graphic art) and enamel. From the early seventies, members of the Pécs Workshop began showing interest in the current new media of the age: further developing their predilection for geometry, they carried out land art and photo actions and later photo- and video performances, both individually and collectively. Károly Hopp-Halász’s interest in media art was singular from the very beginning, as regards the Pécs Workshop as well as the period’s Hungarian art as a whole: experimentation with performative practices, the potentials of photography and other technical media were in the focus of his art praxis from the early seventies, and he continuously brought his painting and graphic art into interaction with opportunities offered by the new media.
The exhibition at acb NA presents photo-based works from the 1970s-80s, which illustrate the mediatic interdisciplinarity of the Hopp-Halász oeuvre as well as the artist’s relation to the representation of the male body. Our explicit intention with this selection is to encourage the reconsideration of discourses that treat and hush up the artist’s homosexuality as a taboo to this day. Even after the 1961 abolition of the treatment of homosexuality as a criminal offence, revealing one’s “different” gender identity could entail retribution by the authorities, and therefore publicly proclaiming one’s homosexuality had not been possible until after the regime change of 1989. At the same time, Hungarian academic art historical discourses still present only sporadic exceptions to the conservatism of approaches to identity determined by a heteronormative attitude and a male-dominated social model – such exceptions include the recent research on Tamás Király’s work or the attempts of reinterpreting the oeuvre of El Kazovsky. An explicit approach to the homosexuality of Károly Hopp-Halász is the unavoidable criterion of interpreting his work. From the very beginning his homoerotic inclination was expressly present in his oeuvre, linked to explorations of his own identity (being Eastern European and rural). The depiction of male bodies was manifested, on the one hand, in the analysis of his own body, the documentation of this in photo performances, and his search for possibilities of artistic self-representation (for instance, in the works Private Broadcast and Pseudo Video); on the other hand, it was manifested in photo actions carried out in collaboration with male models, as well as arranged compositions, as content reflecting on his identity (such are the collages from the photo series Pause in Paks, displayed at the current exhibition, or Permitted, Prohibited, Promoted, already provocative in its title, a reference to the infamous cultural policy of the socialist Kádár-era). A photo series from the seventies, on display for the first time at this exhibition, documents the daily life of a football coach in detail, from the men’s locker room to the field, in the form of a spontaneous photo action. For all their intimacy, the photos reflect the freedom of observing the male body, while demonstrating how the visual interests of Hopp-Halász comprise the analysis of the formal relationship between geometry and the human body.
//
[sajtószöveg]
Az acb Galéria második alkalommal rendez önálló kiállítást Hopp-Halász Károly műveiből. A jelenlegi válogatás a művész olyan 1970–80-as évekbeli fotóalapú munkáit mutatja be, melyek egy része eddig mind a szakma, mind a széles közönség számára ismeretlen volt, és amelyek kontextuális értelmezése, az életműben való elhelyezése eddig csak hiányosan valósult meg. A kiállítás fókuszába kerülő művek a két évvel ezelőtt elhunyt művész hagyatékából kerültek elő, a tárlat kiindulópontját ez a jelenleg is kutatás és feldolgozás tárgyát képező műtárgyanyag jelentette.
Hopp-Halász Károly a hetvenes évek folyamán a Lantos Ferenc tanítványaiból szerveződött, 1968 és 1980 között működő Pécsi Műhely alkotócsoport tagjaként kezdetben a geometrikus formanyelvből kiinduló kísérletezéseket végzett, melyeket elsősorban a tradicionális médiumokban (festészet, grafika), és a zománc technikájában valósított meg. A hetvenes évek elejétől a Pécsi Műhely tagjainak érdeklődése fokozatosan fordult a kor aktuális, új médiumai felé, így a geometria iránti nyitottságukat továbbgondolva land art és fotóakciókat, majd fotó- és videoperformanszokat hajtottak végre egyénileg és kollektíven egyaránt. Hopp-Halász Károly mediális érdeklődése mind a Pécsi Műhely viszonylatában, mind a korszak magyarországi művészetében a kezdetektől egyedülálló volt: a performatív gyakorlatokkal, a fotográfia lehetőségeivel és egyéb technikai médiumokkal való kísérletezés a hetvenes évek elejétől alkotói gyakorlatának fókuszában állt, grafikai és festészeti munkásságát folyamatosan kölcsönhatásba hozta az új médiumok lehetőségeivel.
Az acb NA kiállítása azokat az 1970–80-as évekbeli fotóalapú munkákat mutatja be, melyek a Hopp-Halász életmű mediális átívelésein túl az alkotó férfitest-ábrázoláshoz való viszonyáról is képet adnak. A válogatás nem titkolt célja azon diskurzusok újragondolásának ösztönzése is, melyek a művész homoszexualitását máig tabuként kezelik, elhallgatják. Magyarországon a homoszexualitás kriminalizálásának 1961-es eltörlését követően is hatalmi megtorlást vonhatott maga után a nemi identitás „másságának” felfedése, így annak nyilvános felvállalása csak a rendszerváltást követően vált lehetővé. Ugyanakkor a heteronormatív szemléletre és a férfidomináns társadalomszerkezeti modellre alapozott identitás-megközelítések konzervativitása alól máig csak elvétve találunk kivételeket a hazai művészettörténeti szakmai diskurzusokban is – ilyen kivétel például a közelmúltból Király Tamás munkásságának feldolgozása, vagy az El Kazovszkij életmű újraértelmezési kísérletei. Hopp-Halász Károly homoszexualitásának explicit megközelítése a művek értelmezésének megkerülhetetlen feltétele. Az életműben a kezdetektől fókuszáltan jelent meg Hopp-Halász homoerotikus érdeklődése, összekapcsolódva saját identitása (kelet-európaiság, vidékiség) körüli vizsgálódásokkal. A férfitestábrázolás hol a művész saját testének analízisét, fotóperformanszokban való dokumentálását, a művészi önreprezentáció lehetőségeinek keresését jelentette (például a Privát adás, illetve a Pszeudo Video című művek esetében); hol pedig férfimodellek közreműködésével megvalósított fotóakciókban, megrendezett kompozíciókban, identitásreflexív tartalomként jelent meg (ilyenek a jelen kiállításon is látható Paksi Pauza című fotósorozatból készült kollázsok, vagy a címében is provokatív Tűrt, Tiltott, Támogatott). A kiállításon elsőként kerül bemutatásra az a hetvenes évekbeli fotósorozat, mely spontán fotóakcióként egy futballedző mindennapjainak részleteit dokumentálja a férfiöltözőtől a focipályáig. A fotók – minden intimitásuk mellett – a férfitest megfigyelésének szabadságát tükrözik, emellett jól mutatják azt is, hogyan kapcsolódik össze Hopp-Halász vizuális érdeklődésében a test és a geometria formai kapcsolatainak analízise.
A kiállítás a múzeumok változó szerepét vizsgálja kortárs alkotók bevonásával. A bemutatott alkot... more A kiállítás a múzeumok változó szerepét vizsgálja kortárs alkotók bevonásával. A bemutatott alkotásokat három szekcióba rendeztük. Ezekben a múzeumoknak a térhez, a művészethez és a hatalomhoz fűződő viszonyai kerülnek középpontba. A sokáig örökkévalónak gondolt múzeumok szabályait manapság egyre gyakrabban rúgják fel a művészek és maguk az intézmények is. Ezen változások mérlege még nem egyértelmű, de az átalakulás hozzájárult ahhoz, hogy a múzeumok ma a közélet fontos helyszíneinek számítsanak. A kiállításon résztvevő művészek – korábbi, illetve kifejezetten a kiállításra készített munkáikkal – a néha finomabb, máskor pedig radikálisabb határszegések lehetőségeivel és veszélyeivel foglalkoznak.
ESPRit, 2022
The presentation aims to reflect on the positive expectations towards the cultural transformation... more The presentation aims to reflect on the positive expectations towards the cultural transformation following the change of the regime in Hungary, through the example of three digital periodicals (ABCD, Nightwatch, Xanner). The periodicals published online (Nightwatch, Xanner) in CD-ROM format (ABCD), or as diskmag (Xanner), created as a response to the emergence of the Internet and new digital technology, had only been existing for a few years around the mid-nineties. The developers of the periodical Xanner concluded their mission in 1994 as the aim of “reconnecting Hungary to the global cultural circuit with the help of new systems of information technology”. Although this expectation seems highly naive and utopistic from today’s perspective, the emergence of a global network and the potential of distributing information and knowledge on the local art scene online in the nineties, promised the possibility of becoming part of the international art scene, thereby rewriting the peripheral position of artists of the post-soviet region. This paper aims to interpret these early digital periodicals from the perspective of publishing in a post-digital age, positioning them in the context of critical internet culture (Lovink 2009). The paper builds on the hypothesis that the optimistic attitude of the periodicals towards the promise of rewriting centre-periphery relations has been challenged in the second half of the decade by the realization of the centralized nature of the World Wide Web, and the disillusionment from the new liberal democracies and the globalization of the cultural sphere.
ISEA, 2022
The paper intends to present a unique example of digital art archiving, the experimental website ... more The paper intends to present a unique example of digital art archiving, the experimental website of Artpool Art Research Center, an underground art archive founded in 1979 in Budapest, Hungary. The website created by one of the founders, artist György Galántai can be considered both as the extension of the physical space of the archive, and as a web-based multimedia artwork to be archived. Artpool is known as one of the largest art archives of non-official art in the East-Central European region, with a focus on experimental mediums like mail art, artistamp, artist books, visual poetry, sound poetry, installation, or performance. Artpool.hu developed between 1995 and 2020 not only functions as a digital archive of the underground art scene of the region but also serves as an example of the experimental use of the web in the nineties, which was characterized by the positive vibes around the new political conditions in Europe and the prospect of a global network, the Internet. The underground status of Artpool has been challenged by recent years’ institutional transformation, becoming the department of the Museum of Fine Arts Budapest in 2015, also affecting Artpool’s digital archival strategies and online presence.
Mai Manó Ház, 2022
Konferencia Drozdik Orshi "A fénykép és a szerelmes vers 1975-1995" című kiállításához kapcsolódó... more Konferencia Drozdik Orshi "A fénykép és a szerelmes vers 1975-1995" című kiállításához kapcsolódóan.
„A hetvenes évek képzőművészete a kreatív fotó. Nem a képzőművészet egyik ága, hanem »A« képzőművészet. A fotó a front. Itt folyik, már egy ideje, a szemléletváltás döntő ütközete; mert a technika demokratikus és internacionális.” – írja 1977-ben Hajas Tibor Vető János fotói kapcsán. (Hajas 1977) A hetvenes évek avantgárd alkotóinak fotó iránti érdeklődése számos tényező következménye, válasz egy új művészeti paradigma megjelenésére, elsősorban a hatvanas évek második felében jelentkező konceptuális művészeti magatartásra, és annak sajátos, magyarországi körülményeire. Mégis, a fotó képzőművészeti eszközként való használatának létjogosultsága újra és újra bizonyításra szorul(t), akár a történeti avantgárd fotóhasználatát, akár a kortárs képzőművészeti fotóhasználat interpretációjának dinamikáit vizsgáljuk. Az előadás az 1976-os Expozíció – fotó/művészet című kiállítás elemzésén keresztül arra kíván rávilágítani, melyek azok a tényezők, amelyek a hetvenes évektől a fotó képzőművészeti médiumként való pozicionálásában szerepet játszottak, és milyen szerepe volt ebben a hetvenes évek fotóhasználata körüli diskurzusoknak. A Beke László és Maurer Dóra rendezésében Hatvanban, a Hatvany Lajos Múzeumban megrendezett Expozíció – fotó/művészet című tárlat amellett, hogy szintetizáló jelleggel adott képet az akkori kortárs és történeti fotóhasználati tendenciákról, számos új munka létrejötte, illetve egyes kiállítók esetében a későbbi fotóhasználati praxis alakulása szempontjából is meghatározó szerepet játszott. A korszak hazai konceptuális művészeti gyakorlatainak “betetőzéseként” (Peternák 1997) hivatkozott kiállítás nem csupán a fotográfia és képzőművészet státusza közötti viszony definiálásának volt fontos állomása, de a jelenség hazai alakulásának későbbi sajátosságaira is hatással volt.
Hivatkozások:
Hajas Tibor: Töredékek az „új fotó”-ról – Vető János munkáinak ürügyén. Mozgó Világ, 1977/1, 68-75.
Peternák Miklós: A konceptuális művészet hatása Magyarországon, C3, 1997, http://www.c3.hu/collection/koncept/help.html
Az Artpool website mint integrál-projekt Az Artpool az 1979-es alapítása óta eltelt negyven év a... more Az Artpool website mint integrál-projekt
Az Artpool az 1979-es alapítása óta eltelt negyven év alatt a hazai avantgárd képzőművészeti törekvések legfontosabb archívumaként és kutatóhelyeként folyamatos figyelemmel kísérte a technológia fejlődését és az arra adott művészeti reflexiókat. A hatvanas-hetvenes évek kapcsolatművészeti és telekommunikációs projektjei révén a nemzetközi művészeti hálózatban is aktív szerepet vállaló Artpool Művészetkutató Központ honlapja Magyarország első művészeti intézményi honlapjaként 1995 decemberében vált publikussá, megjelenését a korabeli sajtó is figyelemmel kísérte. Az ezt követő 1996-os év – mely világszerte az internet szélesebb körben való elterjedését és popularizálódásának kezdetét jelentette – az Artpoolban az „internet évének” szentelve lehetőséget nyújtott az archívumba látogató kutatók és érdeklődők számára a nyilvános és ingyenes internethasználatra.
Az Artpool website-ja egyike azoknak a kevés magyarországi honlapoknak, melyek a kilencvenes évek korai internetes kultúrájának lenyomatát őrizve máig szinte eredeti formájukban, mégis folyamatosan frissülő tartalommal érhetőek el. A honlap arculata 1995-ben Galántai György grafikai tervei alapján, Tölgyes László programozásával, egyszerű HTML struktúrában jött létre, fontos eszközként tekintve a hypertextualitásra mint az információ organikus hálózatba rendezésének lehetőségére. A Creative Commons jegyében az avantgárd művészet gazdag szöveges és vizuális információanyaga mellett az Artpool honlapján folyamatosan bővülő hiánypótló forrásanyagok is elérhetőek. A website a ken wilberi integrál-szemléletet koncepcióként értelmezve egyben Galántai György alkotói és kurátori attitűdjét tükrözi. Előadásom célja, hogy az Artpool honlapjának történetén keresztül képet adjon a képzőművészeti közeg korai internetes kultúrához való viszonyáról; továbbá felvezesse azt az elsősorban médiaarcheológiai problémát, milyen jövő várhat az internetet mint médiumot alkalmazó művészeti projektek és a web kontextusában értelmezhető alkotások számára a technológia rohamléptékű fejlődésének korában.
A világháló utópiája Internet és képzőművészet viszonya a rendszerváltást követő időszakban Tim... more A világháló utópiája
Internet és képzőművészet viszonya a rendszerváltást követő időszakban
Tim Berners Lee 1989-ben publikálta tanulmányát, mely a kilencvenes évek elejétől létrejövő webszerverek működési elveit fektette le. Bár számítógépes hálózatok már a hatvanas évektől léteztek, a world wide web ideája csak a hidegháborús Európa széttagoltságának felbomlását követően született meg. A keleti blokk országainak technológiától (COCOM lista) és információtól való elzártságát követően az internet kilencvenes évekbeli megjelenése a szabad információáramlásnak és a kultúra demokratizálhatóságának ígéretét jelentette.
A webes hálózatok megjelenése a képzőművészet területén is az információ szabad, gyors, egyszerű terjedését, továbbá az egységesnek remélt európai művészeti-kulturális színtér újraformálódó networkjeibe, közösségeibe való bekapcsolódás lehetőségét ígérte. Az egyetemek mellett az internet első magyarországi felhasználói nagy számban a képzőművészethez kapcsolódtak: 1996-ban a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ által szervezett Pillangó hatás kiállítás, illetve az Artpool internethozzáférésének kialakítása keretében először nyílt lehetőség itthon a nyilvános és ingyenes internethasználatra. Az 1994-96 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán rendezett Metaforum konferenciák, vagy az 1995-ben létrejövő nettime levelezőlista a nemzetközi jelenlét lehetőségét kínálta a hazai képzőművészet szereplői számára. Ugyanakkor az internet lehetőségei iránti kezdeti lelkesedés és technopozitivista hangulat a kilencvenes évek végére kiábrándultságba fordult: egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a világháló a kreatív közösségépítés helyett elsősorban a globális kapitalizmus piaci működéseinek kiszolgálójává válik. Az előadás a rendszerváltást és az internet megjelenését követő párhuzamos folyamatokat vizsgálja a képzőművészet területére fókuszálva: Hogyan viszonyult az alapvetően technológiai természetű innováció az aktuális társadalmi-kulturális átalakulásokhoz? Milyen korábbi médiumok, platformok szerepét vette át az internet, és ezek milyen változásokat eredményeztek a képzőművészet területén? Milyen folytonosság figyelhető meg a hatvanas évek végétől a kialakuló kommunikációs hálózatok, a mail art, a correspondance art és az internet-alapú művészeti hálózatok koncepciója között?
This presentation introduces the Budapest based Artpool Art Research Center’s activities in prese... more This presentation introduces the Budapest based Artpool Art Research Center’s activities in preserving and presenting experimental forms of art (fluxus, mail art, conceptual art, performance, visual poetry, sound art, fax art, etc.) from the sixties on, in the context of the developments of new electronic and digital technologies.
Collecting artworks and documents related to ephemeral art practices has been an essential focus of Artpool since its establishment in 1979. It initiated and organized several projects reflecting on the approaches of new technologies. The series of Artpool Radio cassettes between 1983-87 included sound documents of the underground art scene and sound materials from the international network. The international telecommunication project Telephone concert Budapest–Vienna–Berlin organized by Robert Adrian X and Artpool in 1983 was followed in 1993 by the electronic communication happening Danube Connection, combining the medium of fax, picture phone, video, telephone and performance. The first fax action realized by Artpool in 1992 connected artists from around the world in the frameworks of the Decentralized World-wide Networker Congress Budapest Session. The audiovisual materials generated, collected or documented by Artpool not only become part of the archive’s collection, but – based on the “active archive” concept – they circulate in publications, events and exhibitions conceptualized by Artpool up to this day repeatedly. Artpool’s website – created in 1995 by the founder György Galántai as part of his artistic and curatorial practice – also serves as a reflection on the developments of new technologies, and at the same time presents artworks and documents from the archive’s collection.
Along with Artpool’s integration into the Museum of Fine Arts in Budapest in 2015, the archival materials became part of the museum’s collection, therefore also requiring the adaptation of new strategies in preserving and presenting the available materials, including performance videos, audio recordings, webpages, sound installations, etc. This paper aims to present Artpool’s strategies of making accessible archival materials based on analogue and digital technologies in the last 40 years.
The peripheral status of the East-Central European region – as well as its diversity and inhomoge... more The peripheral status of the East-Central European region – as well as its diversity and inhomogeneous structure – in the socialist period (1945-1989) is ever more so becoming the focus of recent discourses. Based on the critical reception of Piotr Piotrowski’s model of "horizontal art history" it became relevant to rethink the geographical definition of the region by emphasizing the problems around the localization and considering its binary dimensions.
Recalling Foteini Vlachou's definition of the periphery associated with time (history) and its ideological function, my paper aims to investigate the Budapest based Artpool experimental art archive's activity and the means by which it became a centre within the fractured region in the socialist era – also focusing on its operation and its alteration of its position after the change of the political system in 1989. Launched in 1979 by György Galántai and Júlia Klaniczay, Artpool operated as a private initiative until 1991, when it started its period as Artpool Art Research Center. In the 1970s and 80s Artpool served as a hub in the Hungarian underground and avant-garde art scene not only with its physical space, but also with its activity by operating as an "active archive". The "active" status of the archive refers to the concept of a dynamic archive that not only collects, catalogues and preserves materials, but at the same time evokes activities between artists, organizes events and exhibitions, and by doing so generates the development of new materials and their circulation. Artpool's leading role in the Hungarian mail art community and its transnational networking activity brought dynamism into the art scene in Hungary, which is strongly related to the reconsideration of "the geographical paradigm" of the periphery – as Vlachou refers to it.
The example of Artpool gives an insight into the international network strategy of an initiative located in a geopolitically peripheralized area, shaping the definition of "periphery" in a both local and global context.