Kertész Róbert - Academia.edu (original) (raw)
Papers by Kertész Róbert
Hungarian Archaeology , 2024
The Ottomans occupied Szolnok, a town by the Tisza River in the Great Hungarian Plain, in 1552, l... more The Ottomans occupied Szolnok, a town by the Tisza River in the Great Hungarian Plain, in 1552, little more than a decade after conquering Buda. In the following period, it has become a major sanjak (sancak) seat in the northernmost Buda vilayet of the Ottoman Empire. Its administrative position changed in 1596, following the occupation of Eger, when it became part of the Eger pasalik and remained there until the Hungarian armies recaptured it in 1685. Little is known about the architecture of this period due to the lack of written sources and archaeological research. In his notes on his trip to Szolnok in 1665, Evliya Çelebi only mentions a single building, the royal mosque in the castle, which suggests that there were no other remarkable buildings within the palisade fort at the time. Therefore, the discovery of a two-storey Ottoman monumental building representing a type unknown in the occupied territories before came as a surprise in 2018. This paper presents the identified architectural details, paving the way for future architectural and historical reconstructions.
„…Általad nyert szép hazát…” – Tanulmányok Fodor István emlékére II. (szerk.: P. Barna Judit – Szalontai Csaba) Budapest, 2024
Szolnok megye kialakulása, továbbá a 11. századi ispánsági és megyeközpont holléte a közelmúltig ... more Szolnok megye kialakulása, továbbá a 11. századi ispánsági és megyeközpont holléte a közelmúltig parázs viták kereszttüzében állt. Ez a rendelkezésre álló írott források csekély számának, terjedelmének, valamint az egyes kifejezések gyakran helytelen értelmezésének és a régészeti kutatások hiányának rovására írható. Még az olyan alapvető kérdésekben is eltérő narratívák születtek, hogy a kora Árpád-kori Szolnok megye központja hol lehetett: a Zagyva tiszai torkolatánál vagy éppen Erdélyben.
Az írott források vonatkozásában megállapítást nyert, hogy bár egyetlen 11. századi kútfőben sem olvashatunk Szolnok ispánsági váráról, ez egyáltalán nem zárja ki annak létét, hiszen amennyiben a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelében cives/urbani Zounukot, azaz szolnoki várnépeket említenek, itt már állnia kellett az erősségnek, akkor is, ha erre az oklevél külön nem tér ki. A 12. század végétől azonban Szolnok vára (castrum Zounuk/Zonuk/Zounuc/Zonuc/Zolnuc) az oklevelekben és a Váradi Regestrumban (Regestrum Varadinense) már rendre feltűnik, ennélfogva hajdani létére közvetlen források is rendelkezésre állnak.
Az Árpád-kori szolnoki ispánsági sáncvár holléte az egykorú levéltári források szakszerű elemzése alapján, az elmúlt évtizedekben igazolást nyert. Az erődítmény helyének meghatározására a 16. század közepi írott források nyújtották a legelső támpontot, amelyek szerint Szolnok történeti településmagjában, a Zagyva tiszai torkolatánál található várszigeten volt. A vársziget – talajmechanikai fúrásadatokból rekonstruált – őskörnyezeti viszonyainak ismeretében a szóba jöhető terület még inkább leszűkíthetővé vált. Valószínűsíteni lehetett, hogy az ispánsági vár mérete jelentősen alatta marad a hat hektár nagyságú kora újkori palánkerősségnek, azaz nem terjed ki annak egészére, hanem csupán a keleti részével esik egybe.
A 2017–2018-ban elvégzett régészeti feltárások során lehetővé vált az ispánsági várat nyugatról övező erődítési árok detektálása. A vizesárok szélessége kb. 14–15 m, legnagyobb mélysége körülbelül 3,6 m lehetett. A régészeti ásatások messzemenően igazolták a talajmechanikai fúrások adatainak kiértékelésére épített korábbi kutatások érvényességét, s egyben pontosították az ispánsági vár lokalizációját. További régészeti és talajmechanikai fúrásokból kinyert információk figyelembevételével pedig lehetővé vált az erősség teljes alaprajzának elkészítése. A sarkain lekerekített, szabálytalan háromszög alaprajzú sáncvár területe mintegy 1,8 hektár lehetett.
A sáncárok Árpád-kori rétegeiben – kerámiatöredékeken kívül – unikális leletek is előfordultak. Az S–484/felső szintjének tetején felfedeztünk egy kisméretű, bronzból öntött lófigurát, fején madárral, amely egy két részből álló lakat testének egyik fele. A mongol invázióhoz kapcsolható tárgy analógiái a volgai bolgár állam területéről, valamint az Arany Horda fővárosából, Új-Szarajból, illetőleg Dél-Dobrudzsából ismertek. A speciális, nedves környezetnek köszönhetően, a várároknak az ispánsági erősség pusztulását követően képződött S–411. számú rétege legfelső szintjében, és az arra ráfedő S–485. számú tőzeges réteg határán rábukkantunk egy 13. századi, több darabra szétesett, csaknem teljes épségben megőrződött, lekerekített orrú, magasított szárú, oldalt fűzős bőrcipőre. A lábbeli időrend és típus tekintetében azon londoni leletekkel állítható párhuzamba, amelyek a 13. század elején/közepén voltak használatban. Földrajzi szempontból közelebbi analógia került felszínre Szczecin belvárosában, a középkori város területén végzett ásatások során, a 13. század negyedik évtizedére keltezett rétegből, amely egybeesik a szolnoki cipő régészeti kontextus alapján való datálásával.
A régészeti kutatások kimutatták, hogy a 11. századi erősség bronzkori előzményekkel rendelkezik. A Vatya-kultúra erődített telepét a középső bronzkor végén, a Vatya–Koszider–Rákospalota–Alpár fázisban, Kr. e. 1500 körül létesítették. A Vatya sánc mérete a feltárt erődítési árok és a legjobb analógia, Alpár–Várdomb alapján: kb. 3,5 m magas és kb. 14 m széles lehetett. A 11. század 40-es éveinek közepén Szolnok comes ebbe a Vatya várba fészkelte be magát, megalapítva az ispánsági- és megyeközpontot. Az akkor már 2500 éves erődítési elemek megviselt állapota minden bizonnyal szembeötlő lehetett, ami maga után vonta a várszigetet tagoló, időközben feltöltődött belső Zagyva-ág és a vizesárkok kiásását, valamint a sáncok megmagasítását. A bronzkori sáncra épült kazettás szerkezetű fal magassága – mellvéd nélkül – 5,5 m magas lehetett. Az erősség fából és földből épült falai leginkább a honti ispánsági váréhoz lehettek hasonlatosak. Mindezek, továbbá analógiák alapján készítettük el a kora Árpád-kori ispánsági vár elméleti rekonstrukcióját.
Mindent egybevetve, a kora Árpád-kori szolnoki ispánsági sáncvár azonosítása a történeti források, valamint az őskörnyezeti rekonstrukció, és különösen a régészeti feltárások eredményeinek köszönhetően kétségbevonhatatlanul bizonyítottnak tekinthető.
Magyar Régészet, 2024
Az Alföldön, a Tisza mentén található Szolnokot Buda 1541. évi megszállása után alig több mint tí... more Az Alföldön, a Tisza mentén található Szolnokot Buda 1541. évi megszállása után alig több mint tíz évvel, 1552-ben foglalták el a törökök. Ezután lett sokáig az Oszmán Birodalom legészakibb, budai vilájetének egyik jelentős, határ menti szandzsákszékhelye. Közigazgatási hovatartozásában Eger 1596. évi török kézre kerülése után következett be változás, ugyanis ekkor Szolnokot az újonnan felállított egri pasalikhoz sorolták és egészen 1685-ben bekövetkezett visszafoglalásáig uralmuk alatt tartották. A régészeti kutatások és az írott források hiánya miatt az egykor itt állt épületekről kevés ismerettel rendelkeztünk. Az 1665-ben ide látogató Evlia cselebi csupán egyetlen épületet említett meg röviden Szolnokon, a várbeli uralkodói dzsámit, ami azt sugallja, hogy a palánkerősségben további, feljegyzésre érdemes épülettel nem számolhatunk. Emiatt váratlan volt, amikor 2018-ban, a várban folytatott régészeti ásatáson egy a hódoltságban korábban még nem azonosított épülettípusra, egy reprezentatív, emeletes oszmán épület maradványaira bukkantunk. Jelen tanulmány az előkerült építészeti részleteket mutatja be, alapját képezve egy későbbi építészeti és történeti rekonstrukciónak.
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Új folyam 10, 2023
A szolnoki késő reneszánsz kályhatartozékok kivétel nélkül szórványleletek: a Tisza-partnak a vár... more A szolnoki késő reneszánsz kályhatartozékok kivétel nélkül szórványleletek: a Tisza-partnak a vár déli palánkfala alatt húzódó szakaszán, a víz felőli oldalon lettek begyűjtve. A kályhák eredetileg a várbelsőben emelt épületekben álltak, majd lebontásukat követően kerültek megtalálási helyükre. A kályhacsempéknél a világosabb, és a sötétebb zöld árnyalatúak vannak többségben, de előfordulnak rozsdabarna és sötétbarna mázzal ellátott példányok, illetve kétszínmázas, zöld és rozsdabarna változatok egyaránt. Másodlagos helyzetük ugyan behatárolja forrásértéküket, hiszen hiányzik az eredeti kontextusuk, ám stiláris jellegzetességeik és az alapanyag szempontjából analógiáikat egy jól körülhatárolható északkelet-magyarországi csoportban, a „Miskolci Mihály” nevével jelzett körben meg lehet találni.
A szolnoki palánkerősség „Miskolci Mihály”-féle kályhacsempéi egyértelműen az 1550 és 1552 közötti keresztény periódust követő oszmán időszakra keltezhetőek. A korábbi publikációnkban a várból közölt, ebbe a körbe tartozó oromcsempéken az 1574-es évszám olvasható. Ennek figyelembevételével a csempéknek legalább egy része olyan kályhá(k)hoz tartozhatott, amelyeket a 16. század második felében, de még a tizenöt éves háború megindulása előtt raktak a szolnoki vár épületeiben. Mindez azt bizonyítja, hogy késő reneszánsz kályhákat az oszmánok által megszállt fontosabb központokban is építhettek. Szolnok mellett erre példa még Nógrád, Szécsény, Fülek és a szabadkai vár. A „Miskolci Mihály”-kör Szolnokon azonosított kályhaelemei, az edényekhez hasonlóan jól reprezentálják azt az észak–déli irányú, intenzív kereskedelmi kapcsolatot, ami a nógrád-gömöri fazekas régió és az Alföld között a török hódoltság időszakában fennállt.
Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2023
Király, A., & Kertész, R. (2023). Late Palaeolithic to Early Mesolithic transition in the Carpath... more Király, A., & Kertész, R. (2023). Late Palaeolithic to Early Mesolithic transition in the Carpathian Basin: A re-evaluation of the Szekszárd-Palánk site. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2023, 23–77. https://doi.org/10.54640/CAH.2023.23 Szekszárd-Palánk is one of the handful in situ excavated sites from the Late Glacial period of East-Central Europe which is also supported by radiometric dating. However, the considerable time that has passed since its discovery necessitates a revision, the topic of this paper. The technotypological analogues of the assemblage are Late Epigravettian – Early Mesolithic sites of the Northern Balkans to the south, and Epimagdalenian sites of the Moravian Basin to the north. These analogues, the southern location and northern raw materials of the site support two previous hypotheses: the regional survival of the Epigravettian traditions, and the pivotal role of the Danube in the communication between East-Central Europe and the Balkans in the Late Glacial – Early Postglacial. The site is thus identified as a Final Epigravettan, Late Palaeolithic – Early Mesolithic transitional industry.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 30, 2022
In the territory of the former Ottoman Hungary, on the basis of the finds recovered at the excava... more In the territory of the former Ottoman Hungary, on the basis of the finds recovered at the excavations in five castles, a rare, early modern jug-type, glazed with painted decoration, can be identified. The reconstruction of the jug-type is based, firstly, on the pottery fragments found at the Belgrade Fortress, published by Vesna Bikić. Secondly, it is informed by the sherds recovered during the excavations at the Castle of Ónod and Szendrő Castle, published by Gábor Tomka. Finally, sherds belonging to the same jug-type were identified by Emese Szalai in her recent publication on the ceramic finds at the excavation in the Castle of Gyula.
At the excavation of the Szolnok Castle, we identified nine fragments of the same jug-type. So far, the sherds of this jug-type have only been found at a few excavation sites and, consequently, only represented by a few fragments. It can be assumed that this jug-type was a quite expensive item and part of a ceramic dinnerware set. Its manufacturing must have been rather complicated, it required a quite complex potterymaking technique, since it had to be baked at least twice. Due to the complex manufacturing procedures, this jug-type did not become a mass-produced item.
Assumedly, the fragments of this jug-type might have already been found at other excavation sites but they have not been identified or published yet. Also, they might be recovered at excavations in the future.
Válogatott tanulmányok az Alföld történeti földrajzának kutatásához (szerk.: Kókai Sándor – Gulyás Katalin) Szolnok, 2022
A 11. századi szolnoki ispánsági vár itteni léte az írott források szakszerű elemzése alapján, az... more A 11. századi szolnoki ispánsági vár itteni léte az írott források szakszerű elemzése alapján, az elmúlt évtizedekben igazolást nyert. Az erődítmény helyének meghatározására a Zagyva tiszai torkolatánál található vársziget, talajmechanikai fúrások adatai alapján rekonstruált őskörnyezeti viszonyai nyújtották a legelső támpontot. Ezekből kiindulva lehetett valószínűsíteni, hogy az ispánsági vár területe – más kutatók véleményétől eltérően – nem esett egybe a kora újkori palánkerősségével, azaz nem terjed ki annak egészére, hanem a keleti részére szűkíthető. A 2017–2019 között elvégzett régészeti feltárások ezt nemcsak alátámasztották, hanem tovább pontosították a vár lokalizációját, és nyilvánvalóvá tették, hogy alaprajza kétségkívül sarkain lekerekített, szabálytalan háromszög, mérete mintegy 1,8 hektár lehetett. Összegezve, a kora Árpád-kori szolnoki vár azonosítása az írott források, valamint az őskörnyezeti rekonstrukció, és különösen a régészeti ásatások eredményeinek köszönhetően kétségbevonhatatlanul bizonyítottnak tekinthető.
Praehistoria (New Series), 2021
Kertész, R., & Király, A. (2021). Settlement features of the Vác-Sződliget II Mesolithic site (Hu... more Kertész, R., & Király, A. (2021). Settlement features of the Vác-Sződliget II Mesolithic site (Hungary). Praehistoria New Series, 3(13), 165–190.
One of the milestones in Hungarian Mesolithic research was the excavation of Vác-Sződliget, published only partially in the past decades. After a complete reexamination of the find material, we present our research on the settlement or occupation phenomena in this article. The archaeological material has been formed on the top of sand dunes deposited during the Younger Dryas – Boreal periods. In 1967, Miklós Gábori recovered a 9 m2 platform built of flat pebbles and two fireplaces that were likely to be used at the same time. The paved area might have been the foundation of a light-frame hut or a workstation. The fireplaces were used to heat stones for obscure reasons. We present the location, and a reconstructed plan view of the site for the first time, based on unpublished photographs and excavation journals
Szolnok, 2021
A középkori és kora újkori Szolnokról kevés írott forrás maradt ránk. Vára nyom nélkül elenyészet... more A középkori és kora újkori Szolnokról kevés írott forrás maradt ránk. Vára nyom nélkül elenyészett, ásatásokra a legutóbbi időkig nem került sor. Ebből fakadóan tudományos körökben még az olyan alapvető kérdésekben is eltérő narratívák születtek, hogy a kora Árpád-kori Szolnok megye központja hol lehetett: a Zagyva tiszai torkolatánál vagy éppen Erdélyben. Egyik legismertebbnek vélt végvári időszakát górcső alá véve pedig egyértelművé vált, hogy a magyar történelmi hagyományban és történeti közgondolkodásban a palánkerősségről, a zömében külhoni nemzetiségű várvédőkről és a prefektusról széles körben elterjedt álláspontokat évszázados toposzrendszer határozta meg. Fordulatot az újabb kutatások hoztak, amelyhez az elmúlt évek nagyobb felületű régészeti feltárásai kifejezetten hozzájárultak, jelentősen kibővítve a várral kapcsolatos ismereteket, rávilágítva Szolnok történeti relevanciájára.
Határtalan Régészet, 2021
A jelenlegi Tisza-meder szélessége kb. 110 méter. A szőke folyó azonban a szabályozások előtt jóv... more A jelenlegi Tisza-meder szélessége kb. 110 méter. A szőke folyó azonban a szabályozások előtt jóval szélesebb volt: a 18–19. századi felmérések, a szolnoki Tisza-híd-tervek szerint ennek több mint kétszerese, 250 méter körül prognosztizálható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2003-ban a bal part közelében megtalált hídmaradványok eredetileg a folyó közepén állhattak. Az átkelő nyomsáv (járószint) szélessége mintegy 5,5–6 méter lehetett. A nyílásközök számának megállapításához a 2006-ban a Zagyva-torkolat előtti búvárrégészeti kutatáson feltárt két cölöpjárom közötti távolság volt az irányadó, amely 5,9–6 méternek adódott. Így a két hídfő között hozzávetőleg 40–44 darab egysoros cölöpjármot kellett megépíteni. A cölöphíd magasságának meghatározásához a hódoltság kori árvízszint ismeretére volt szükség, amely a tetőzéskor 84 méter (Bf) körül lehetett. Az átkelő egykori járószintje efelett valószínűsíthető úgy 1–1,5 méterrel. A 18. századi hídtervek, felmérések szerint a cölöpjármok függőleges és ferde oszlopai a meder legmélyebb részén 16 méter hosszúak voltak, a partközelben természetesen ennél rövidebbekre volt szükség.
Hungarian Archaeology, 2021
Despite the promising research trends of the last decades, it is striking that traces of Mesolith... more Despite the promising research trends of the last decades, it is striking that traces of Mesolithic settlements have only rarely come to light in the Carpathian Basin so far. The area of Transdanubia is not an exception. With the cooperation of three institutes, a research program was launched in 2003 with the aim of discovering new find places of the period, as well as re-evaluating finds that had been taken to museums earlier and classified as Mesolithic. The field surveys revealed Early Holocene sites in the South-East Transdanubian region in the valley of the Kapos and Koppány Rivers, mainly in the outskirts of Kaposhomok and Regöly. The sites mainly came to light on the island-like reliefs elevating only a few meters from the present-day floodplain. The dating of the surface finds, especially chipped stone artefacts, was primarily based on the geometric microliths, which contain asymmetric triangles, segments, and trapezes. We could even reveal Mesolithic finds within stratigraphic position at the site of Regöly 2, where the remains of a domestic structure also came to light.
Magyar Régészet, 2021
Az utóbbi évtizedek biztató kutatási tendenciái ellenére feltűnő jelenség, hogy mezolitikus telep... more Az utóbbi évtizedek biztató kutatási tendenciái ellenére feltűnő jelenség, hogy mezolitikus települések nyomai mindeddig csak nagyon ritkán kerültek elő a Kárpát-medencében. Ez alól a Dunántúl területe sem kivétel. A 2003. év során három intézmény együttműködésével kutatási program indult a korszak lelőhelyeinek vizsgálatára, amely a régebben múzeumokba került és mezolitikusnak tartott leletanyagok újraértékelése mellett új lelőhelyek felfedezését is céljául tűzte ki. A terepi kutatásoknak köszönhetően kora holocén korú lelőhelyek váltak ismertté a délkelet-dunántúli térségben, a Kapos és a Koppány folyók völgyében, elsősorban Kaposhomok és Regöly határában. A lelőhelyek rendszerint a jelenlegi ártéri területekből legfeljebb néhány méterrel kiemelkedő, szigetszerű térszíneken fordulnak elő. A felszíni leletek, főként pattintott kőeszközök korhatározása elsősorban a geometrikus mikrolit típusok alapján történt, amelyek között aszimmetrikus háromszögek, szegmensek, valamint trapézok is szerepelnek. A mezolitikus leletek rétegtani helyzetben is előkerültek Regöly 2 lelőhelyen, ahol egy lakóépítmény nyomai is napvilágot láttak.
Határtalan Régészet, 2021
A szandzsákszékhely kulcsfontosságú részét a szabálytalan négyszög alaprajzú palánkvár alkotta, a... more A szandzsákszékhely kulcsfontosságú részét a szabálytalan négyszög alaprajzú palánkvár alkotta, amit jelentős létszámú, zsoldosokból álló helyőrség védett. A vár és a tőle közvetlenül nyugatra elterülő város első rendszeres – sajnos ez esetben meglehetősen hiányos – leírását az Oszmán Birodalom híres utazója, Evlia cselebi adta, aki 1665-ben töltött itt három napot. Szerinte a vár nyugati, város felőli kapuja volt a leghangsúlyosabb, ahogyan az „Nagy-kapu” elnevezéséből is kitűnik. A magyarországi hódoltságban 1593–1594-ben járt földrajztudós, kozmográfus, Ásik Mehmed bin Ömer, és a 17. század legjelentősebb földrajzi írója, Behrám Dimiskí munkáiból derül csak ki, hogy ezt másképpen Belgrádi-kapunak hívták. Erre az 1620-as évek második felében Mürtezá budai pasa egy kőtornyot építtetett, ami minden bizonnyal egy felvonóhidat működtetett. Mehmed Nergíszí feljegyezte azt is, hogy „a tetejére pedig, hogy az imaidők ismertek legyenek, egy míves órát is helyeztek.” A Belgrádi-kapuval szemben található kisebb, kertekre néző keleti kapunak pedig Egri a neve. A déli kortinán lévő, Tiszára nyíló Kikötői/Rév-kapuról egyedül Evlia tesz csak említést. Bár a Hoefnagel-vedután is ábrázolták, annak legendájában (jelmagyarázatában) Vízi-kapuként nevesítették. Evliától úgy tudjuk, hogy „a vár belseje szűkös, a házak körül nincsenek szőlők és kertek.” Az írott forrásokban a várbeli épületek közül egyedül a dzsámira és a börtönre találunk utalást.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 29, 2021
All of the late Renaissance stove parts from Szolnok are stray finds: they were collected on the ... more All of the late Renaissance stove parts from Szolnok are stray finds: they were collected on the Tisza bank under the southern palisade of the castle. The stoves originally stood in the buildings inside the castle and were deposited to their founding place after their demolition. The lighter and darker green shades are in majority among the stove tiles, but pieces with rust brown and dark brown glaze are present as well, along with double coloured – green and rust brown – variants. Their secondary position limits the source value of these pieces, as the original context is missing, but the stylistic and material aspect points to the analogies from the well-defined “Miskolci Mihály circle” from Northeast Hungary.
The stove tiles from the Szolnok castle can be dated after the 1550–1552. Christian construction period for sure. The dated gable tiles in this publication has the year 1574 on them. Based on this at least part of the tiles was part of stoves that were built in the buildings of the Szolnok castle during the younger half, mostly the last quarter, of the 15Ith century, but before the Fifteen Year War. This proves that late Renaissance stoves were built in Ottoman occupied castles as well. The stove parts, similar to pottery, represent the persistence of intensive north–south commercial contact between the North Hungarian Mountains and the Great Hungarian Plains during the Turkish period. The most variable tile types of the “Miskolci Mihály circle” are from the Diósgyőr castle, but their southernmost appearance is the by the time Ottoman occupied Szolnok.
Praehistoria: International Prehistory Journal of the University of Miskolc, 2020
The sourcing of the lithic industry from Szekszárd-Palánk, an early Mesolithic site in Transdanub... more The sourcing of the lithic industry from Szekszárd-Palánk, an early Mesolithic site in Transdanubia is presented in this paper. During the assessment of the fi nds we found that while the Transdanubian lithic industries during the Epigravettian period of the final Pleistocene were dominated by raw materials procured through northern and north-eastern contacts extending beyond the Carpathians, the Pleistocene/Holocene transition showed a shift in the types of lithic raw materials used. The Szekszárd-Palánk site illustrates the survival of previous acquisition networks, although with minimal contact with the Prut and other northern lithic source areas beyond the Carpathians, and the dominance of regionally available internal raw materials.
Ars Hungarica, 2018
Szolnok is located in the northern stretch of the Great Plain region of the eleventh-century King... more Szolnok is located in the northern stretch of the Great Plain region of the eleventh-century Kingdom of Hungary, in an east-south-easterly direction from the centre of the country, from where the most destructive military assaults against Hungary were launched during the Middle Ages and the early modern period. Due to this fact, the general opinion has long been that nothing survived there from the Middle Ages, probably because there was nothing there to survive in the first place. The fragmentary column capital that has come to light therefore deserves our attention both for the location where it was found and the date it was made. It derives from the early period before the destruction that befell the region, and is the only known stone carving at present from Szolnok to originate from a solid building constructed in the first hundred years after the founding of the Hungarian nation. The decoration of the stone carving places it alongside similar relics from the same period, and demonstrates that buildings of high quality existed here before they were destroyed during Tatar invasions. Depending on the future direction of research, this fi nd may mark a promising start to greater awareness of medieval architecture in this region.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 26, 2018
The first documented written mention of Tenyő in a charter dates back to 1299, but based upon the... more The first documented written mention of Tenyő in a charter dates back to 1299, but based upon the location name it could have come to existence during 11th-12th century. The settlement developed in the northern part of a large piece of land called Pél or Pelő donated to the Garamszentbenedek monastery in 1075, which is mirrored in the denomination as late as the mid-15th century (1439, 1442, “Tenyő, also called Pelő”). Until the 15th century, it belonged to the Garamszentbenedek monastery, however from the end of the 14th century until the middle of the 15th, it was rented by the Cuman people who had moved here from Csunegyháza. In the middle of the 15th century southern Slavic people appeared here as well. The village remained populated until the late 17th century, and it was emptied at the beginning of the 18th.
The location of the St Peter monastery of Tenyő and the medieval village could not be determined until recently. Due to the archaeological finding excavated in recent past, unexpectedly it became possible to topographically identify the location of both the monastery and the medieval Tenyő village.
The GPS coordinates of the gilded red copper graven ornamented procession cross dating back to the second half of the 11th century, and the surroundings in which the cross was unearthed could be identified with the data recorded in a report of the Buda chapter of 8th May, 1339 describing the area between Tenyőmonostora and Szajol. During the site survey, we collected a variety of Árpád age and late Middle Age archaeological source material in the close vicinity of the procession cross, among them chaff brick fragments. Since the topographical identification of the monastery and the medieval village is closely linked together, the settlement situated right next to it can be identified as Tenyő village. The settlement consisted of at least two or three major units: the central part, which included the parish church, was situated on an island in the flood area of the Tisza, the other two east of that at the foot of Tenyőhalom or in the close vicinity of the monastery. Based upon this, one can establish that the medieval village of Tenyő and its brick monastery were located in the southern part of today’s Szajol on the high shore on the left bank of the Alcsi-Holt-Tisza, while the settlement itself could be localised on an island of the flood-basin of the Tisza.
Várak kastélyok templomok Évkönyv, 2017
K. Gy. – Visszaemlékezések Kaposvári Gyulára (szerk.: Szebenyi Nándor) Szolnok, 2017
Aki Szolnok iránt elmélyültebb érdeklődést mutat, akkor prognosztizálható, hogy rövid időn belül ... more Aki Szolnok iránt elmélyültebb érdeklődést mutat, akkor prognosztizálható, hogy rövid időn belül szembesülni fog Kaposvári Gyula szerteágazó munkásságával. A szülővárosához haláláig hű, számos területet (muzeológia, régészet, történelem, műemlékvédelem, néprajz, művészettörténet, könyvtár stb.) művelő múzeumigazgató kéziratai, beszámolói, cikkei, tanulmányai és kötetei gyakorlatilag megkerülhetetlenek. Bár eredményeinek egy része – az új módszerek és a folyamatosan bővülő forrásanyag fényében – óhatatlanul finomításra, átértékelésre szorul, mégis kijelenthető, hogy szellemi öröksége napjainkban is egyfajta zsinórmértéket jelent. Nemcsak meghatározta a kereteket, nevesítette az egyes résztémákat, hanem elindult az úton, inspirálva az utána jövőket, és a felhalmozódó ismeretek nélküle nem közelíthetnék meg a mostani szintet. Példaértékű, hogy az utolsó szolnoki polihisztor nem zárkózott be a kutatómunka „elefántcsonttornyába”, tudományos népszerűsítésre és ismeretterjesztésre is futotta energiájából.
Meggyőződésem, hogy egy kutató addig él tovább az elkövetkező generációkban, amíg emlékeznek és hivatkoznak rá. Jelen dolgozatunkkal a középkori és a kora újkori Szolnok kapcsán tett fontosabb felfedezéseinek, megállapításainak áttekintésével, illetőleg azok továbbgondolásával szeretnénk tisztelettel adózni a 100 évvel ezelőtt született Kaposvári Gyula emléke előtt.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 25, 2016
No traces of the medieval temples of Szolnok survived to today through the storms of history, the... more No traces of the medieval temples of Szolnok survived to today through the storms of history, their location and memory was forgotten. In the more than 130 years search for them several location emerged. The new research shows that the earliest temple was built from brick in the first decades of the 11th century, next to the Castle island on the left bank of the eastern Zagyva prong. This single-nave, Roman styled church was most likely titled to Saint Michael. The parish-church on the Zagyva bank was destroyed in the Mongol invasion in 1241, but it was rebuilt and served as a cemetery chapel until the fall of 1550. The first stone temple of Szolnok was built on the turn of the 13th and 14th century, still in Roman style, in the most frequented part of the newly, post Tatar invasion, moved city centre, found in today’s downtown, at the northern half of the market square cut in half by the Pest–Debrecen highway. The last, third, temple building can be connected to the landlord of the country town, Imre Pálóci, in the 1470s. The large (40 by 20 m) Gothic styled, most likely three-bayed hall church with walk-around sanctuary or pseudowalk-around sanctuary was built after the demolition of the former Roman styled church, at its place with the secondary use if its stones. The foundation date of the Mathias Era hall church reinforces that Szolnok at the last third of the 15th century – despite former opinions – was not in a decline but lived its flourishing period. What can be reconstructed in Szolnok is concordant not just with the other Pálóci constructions of the time, but with the processes seen at other significant country cities of Hungary. The hall church closed with three sides of an octagon surely lived through the Ottoman conquest, but in the last third of the 16th century it was demolished and the stone material was used for the mosque of Bektas pasha. The disappearance of the most identifiable, symbolical building of the late medieval town, the gothic parish church, and the building of the Bektas pasha mosque represents the process, what results in Szolnok becoming
mostly Turkish by the end of the 16th century, well.
Hungarian Archaeology , 2024
The Ottomans occupied Szolnok, a town by the Tisza River in the Great Hungarian Plain, in 1552, l... more The Ottomans occupied Szolnok, a town by the Tisza River in the Great Hungarian Plain, in 1552, little more than a decade after conquering Buda. In the following period, it has become a major sanjak (sancak) seat in the northernmost Buda vilayet of the Ottoman Empire. Its administrative position changed in 1596, following the occupation of Eger, when it became part of the Eger pasalik and remained there until the Hungarian armies recaptured it in 1685. Little is known about the architecture of this period due to the lack of written sources and archaeological research. In his notes on his trip to Szolnok in 1665, Evliya Çelebi only mentions a single building, the royal mosque in the castle, which suggests that there were no other remarkable buildings within the palisade fort at the time. Therefore, the discovery of a two-storey Ottoman monumental building representing a type unknown in the occupied territories before came as a surprise in 2018. This paper presents the identified architectural details, paving the way for future architectural and historical reconstructions.
„…Általad nyert szép hazát…” – Tanulmányok Fodor István emlékére II. (szerk.: P. Barna Judit – Szalontai Csaba) Budapest, 2024
Szolnok megye kialakulása, továbbá a 11. századi ispánsági és megyeközpont holléte a közelmúltig ... more Szolnok megye kialakulása, továbbá a 11. századi ispánsági és megyeközpont holléte a közelmúltig parázs viták kereszttüzében állt. Ez a rendelkezésre álló írott források csekély számának, terjedelmének, valamint az egyes kifejezések gyakran helytelen értelmezésének és a régészeti kutatások hiányának rovására írható. Még az olyan alapvető kérdésekben is eltérő narratívák születtek, hogy a kora Árpád-kori Szolnok megye központja hol lehetett: a Zagyva tiszai torkolatánál vagy éppen Erdélyben.
Az írott források vonatkozásában megállapítást nyert, hogy bár egyetlen 11. századi kútfőben sem olvashatunk Szolnok ispánsági váráról, ez egyáltalán nem zárja ki annak létét, hiszen amennyiben a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapítólevelében cives/urbani Zounukot, azaz szolnoki várnépeket említenek, itt már állnia kellett az erősségnek, akkor is, ha erre az oklevél külön nem tér ki. A 12. század végétől azonban Szolnok vára (castrum Zounuk/Zonuk/Zounuc/Zonuc/Zolnuc) az oklevelekben és a Váradi Regestrumban (Regestrum Varadinense) már rendre feltűnik, ennélfogva hajdani létére közvetlen források is rendelkezésre állnak.
Az Árpád-kori szolnoki ispánsági sáncvár holléte az egykorú levéltári források szakszerű elemzése alapján, az elmúlt évtizedekben igazolást nyert. Az erődítmény helyének meghatározására a 16. század közepi írott források nyújtották a legelső támpontot, amelyek szerint Szolnok történeti településmagjában, a Zagyva tiszai torkolatánál található várszigeten volt. A vársziget – talajmechanikai fúrásadatokból rekonstruált – őskörnyezeti viszonyainak ismeretében a szóba jöhető terület még inkább leszűkíthetővé vált. Valószínűsíteni lehetett, hogy az ispánsági vár mérete jelentősen alatta marad a hat hektár nagyságú kora újkori palánkerősségnek, azaz nem terjed ki annak egészére, hanem csupán a keleti részével esik egybe.
A 2017–2018-ban elvégzett régészeti feltárások során lehetővé vált az ispánsági várat nyugatról övező erődítési árok detektálása. A vizesárok szélessége kb. 14–15 m, legnagyobb mélysége körülbelül 3,6 m lehetett. A régészeti ásatások messzemenően igazolták a talajmechanikai fúrások adatainak kiértékelésére épített korábbi kutatások érvényességét, s egyben pontosították az ispánsági vár lokalizációját. További régészeti és talajmechanikai fúrásokból kinyert információk figyelembevételével pedig lehetővé vált az erősség teljes alaprajzának elkészítése. A sarkain lekerekített, szabálytalan háromszög alaprajzú sáncvár területe mintegy 1,8 hektár lehetett.
A sáncárok Árpád-kori rétegeiben – kerámiatöredékeken kívül – unikális leletek is előfordultak. Az S–484/felső szintjének tetején felfedeztünk egy kisméretű, bronzból öntött lófigurát, fején madárral, amely egy két részből álló lakat testének egyik fele. A mongol invázióhoz kapcsolható tárgy analógiái a volgai bolgár állam területéről, valamint az Arany Horda fővárosából, Új-Szarajból, illetőleg Dél-Dobrudzsából ismertek. A speciális, nedves környezetnek köszönhetően, a várároknak az ispánsági erősség pusztulását követően képződött S–411. számú rétege legfelső szintjében, és az arra ráfedő S–485. számú tőzeges réteg határán rábukkantunk egy 13. századi, több darabra szétesett, csaknem teljes épségben megőrződött, lekerekített orrú, magasított szárú, oldalt fűzős bőrcipőre. A lábbeli időrend és típus tekintetében azon londoni leletekkel állítható párhuzamba, amelyek a 13. század elején/közepén voltak használatban. Földrajzi szempontból közelebbi analógia került felszínre Szczecin belvárosában, a középkori város területén végzett ásatások során, a 13. század negyedik évtizedére keltezett rétegből, amely egybeesik a szolnoki cipő régészeti kontextus alapján való datálásával.
A régészeti kutatások kimutatták, hogy a 11. századi erősség bronzkori előzményekkel rendelkezik. A Vatya-kultúra erődített telepét a középső bronzkor végén, a Vatya–Koszider–Rákospalota–Alpár fázisban, Kr. e. 1500 körül létesítették. A Vatya sánc mérete a feltárt erődítési árok és a legjobb analógia, Alpár–Várdomb alapján: kb. 3,5 m magas és kb. 14 m széles lehetett. A 11. század 40-es éveinek közepén Szolnok comes ebbe a Vatya várba fészkelte be magát, megalapítva az ispánsági- és megyeközpontot. Az akkor már 2500 éves erődítési elemek megviselt állapota minden bizonnyal szembeötlő lehetett, ami maga után vonta a várszigetet tagoló, időközben feltöltődött belső Zagyva-ág és a vizesárkok kiásását, valamint a sáncok megmagasítását. A bronzkori sáncra épült kazettás szerkezetű fal magassága – mellvéd nélkül – 5,5 m magas lehetett. Az erősség fából és földből épült falai leginkább a honti ispánsági váréhoz lehettek hasonlatosak. Mindezek, továbbá analógiák alapján készítettük el a kora Árpád-kori ispánsági vár elméleti rekonstrukcióját.
Mindent egybevetve, a kora Árpád-kori szolnoki ispánsági sáncvár azonosítása a történeti források, valamint az őskörnyezeti rekonstrukció, és különösen a régészeti feltárások eredményeinek köszönhetően kétségbevonhatatlanul bizonyítottnak tekinthető.
Magyar Régészet, 2024
Az Alföldön, a Tisza mentén található Szolnokot Buda 1541. évi megszállása után alig több mint tí... more Az Alföldön, a Tisza mentén található Szolnokot Buda 1541. évi megszállása után alig több mint tíz évvel, 1552-ben foglalták el a törökök. Ezután lett sokáig az Oszmán Birodalom legészakibb, budai vilájetének egyik jelentős, határ menti szandzsákszékhelye. Közigazgatási hovatartozásában Eger 1596. évi török kézre kerülése után következett be változás, ugyanis ekkor Szolnokot az újonnan felállított egri pasalikhoz sorolták és egészen 1685-ben bekövetkezett visszafoglalásáig uralmuk alatt tartották. A régészeti kutatások és az írott források hiánya miatt az egykor itt állt épületekről kevés ismerettel rendelkeztünk. Az 1665-ben ide látogató Evlia cselebi csupán egyetlen épületet említett meg röviden Szolnokon, a várbeli uralkodói dzsámit, ami azt sugallja, hogy a palánkerősségben további, feljegyzésre érdemes épülettel nem számolhatunk. Emiatt váratlan volt, amikor 2018-ban, a várban folytatott régészeti ásatáson egy a hódoltságban korábban még nem azonosított épülettípusra, egy reprezentatív, emeletes oszmán épület maradványaira bukkantunk. Jelen tanulmány az előkerült építészeti részleteket mutatja be, alapját képezve egy későbbi építészeti és történeti rekonstrukciónak.
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Új folyam 10, 2023
A szolnoki késő reneszánsz kályhatartozékok kivétel nélkül szórványleletek: a Tisza-partnak a vár... more A szolnoki késő reneszánsz kályhatartozékok kivétel nélkül szórványleletek: a Tisza-partnak a vár déli palánkfala alatt húzódó szakaszán, a víz felőli oldalon lettek begyűjtve. A kályhák eredetileg a várbelsőben emelt épületekben álltak, majd lebontásukat követően kerültek megtalálási helyükre. A kályhacsempéknél a világosabb, és a sötétebb zöld árnyalatúak vannak többségben, de előfordulnak rozsdabarna és sötétbarna mázzal ellátott példányok, illetve kétszínmázas, zöld és rozsdabarna változatok egyaránt. Másodlagos helyzetük ugyan behatárolja forrásértéküket, hiszen hiányzik az eredeti kontextusuk, ám stiláris jellegzetességeik és az alapanyag szempontjából analógiáikat egy jól körülhatárolható északkelet-magyarországi csoportban, a „Miskolci Mihály” nevével jelzett körben meg lehet találni.
A szolnoki palánkerősség „Miskolci Mihály”-féle kályhacsempéi egyértelműen az 1550 és 1552 közötti keresztény periódust követő oszmán időszakra keltezhetőek. A korábbi publikációnkban a várból közölt, ebbe a körbe tartozó oromcsempéken az 1574-es évszám olvasható. Ennek figyelembevételével a csempéknek legalább egy része olyan kályhá(k)hoz tartozhatott, amelyeket a 16. század második felében, de még a tizenöt éves háború megindulása előtt raktak a szolnoki vár épületeiben. Mindez azt bizonyítja, hogy késő reneszánsz kályhákat az oszmánok által megszállt fontosabb központokban is építhettek. Szolnok mellett erre példa még Nógrád, Szécsény, Fülek és a szabadkai vár. A „Miskolci Mihály”-kör Szolnokon azonosított kályhaelemei, az edényekhez hasonlóan jól reprezentálják azt az észak–déli irányú, intenzív kereskedelmi kapcsolatot, ami a nógrád-gömöri fazekas régió és az Alföld között a török hódoltság időszakában fennállt.
Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2023
Király, A., & Kertész, R. (2023). Late Palaeolithic to Early Mesolithic transition in the Carpath... more Király, A., & Kertész, R. (2023). Late Palaeolithic to Early Mesolithic transition in the Carpathian Basin: A re-evaluation of the Szekszárd-Palánk site. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2023, 23–77. https://doi.org/10.54640/CAH.2023.23 Szekszárd-Palánk is one of the handful in situ excavated sites from the Late Glacial period of East-Central Europe which is also supported by radiometric dating. However, the considerable time that has passed since its discovery necessitates a revision, the topic of this paper. The technotypological analogues of the assemblage are Late Epigravettian – Early Mesolithic sites of the Northern Balkans to the south, and Epimagdalenian sites of the Moravian Basin to the north. These analogues, the southern location and northern raw materials of the site support two previous hypotheses: the regional survival of the Epigravettian traditions, and the pivotal role of the Danube in the communication between East-Central Europe and the Balkans in the Late Glacial – Early Postglacial. The site is thus identified as a Final Epigravettan, Late Palaeolithic – Early Mesolithic transitional industry.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 30, 2022
In the territory of the former Ottoman Hungary, on the basis of the finds recovered at the excava... more In the territory of the former Ottoman Hungary, on the basis of the finds recovered at the excavations in five castles, a rare, early modern jug-type, glazed with painted decoration, can be identified. The reconstruction of the jug-type is based, firstly, on the pottery fragments found at the Belgrade Fortress, published by Vesna Bikić. Secondly, it is informed by the sherds recovered during the excavations at the Castle of Ónod and Szendrő Castle, published by Gábor Tomka. Finally, sherds belonging to the same jug-type were identified by Emese Szalai in her recent publication on the ceramic finds at the excavation in the Castle of Gyula.
At the excavation of the Szolnok Castle, we identified nine fragments of the same jug-type. So far, the sherds of this jug-type have only been found at a few excavation sites and, consequently, only represented by a few fragments. It can be assumed that this jug-type was a quite expensive item and part of a ceramic dinnerware set. Its manufacturing must have been rather complicated, it required a quite complex potterymaking technique, since it had to be baked at least twice. Due to the complex manufacturing procedures, this jug-type did not become a mass-produced item.
Assumedly, the fragments of this jug-type might have already been found at other excavation sites but they have not been identified or published yet. Also, they might be recovered at excavations in the future.
Válogatott tanulmányok az Alföld történeti földrajzának kutatásához (szerk.: Kókai Sándor – Gulyás Katalin) Szolnok, 2022
A 11. századi szolnoki ispánsági vár itteni léte az írott források szakszerű elemzése alapján, az... more A 11. századi szolnoki ispánsági vár itteni léte az írott források szakszerű elemzése alapján, az elmúlt évtizedekben igazolást nyert. Az erődítmény helyének meghatározására a Zagyva tiszai torkolatánál található vársziget, talajmechanikai fúrások adatai alapján rekonstruált őskörnyezeti viszonyai nyújtották a legelső támpontot. Ezekből kiindulva lehetett valószínűsíteni, hogy az ispánsági vár területe – más kutatók véleményétől eltérően – nem esett egybe a kora újkori palánkerősségével, azaz nem terjed ki annak egészére, hanem a keleti részére szűkíthető. A 2017–2019 között elvégzett régészeti feltárások ezt nemcsak alátámasztották, hanem tovább pontosították a vár lokalizációját, és nyilvánvalóvá tették, hogy alaprajza kétségkívül sarkain lekerekített, szabálytalan háromszög, mérete mintegy 1,8 hektár lehetett. Összegezve, a kora Árpád-kori szolnoki vár azonosítása az írott források, valamint az őskörnyezeti rekonstrukció, és különösen a régészeti ásatások eredményeinek köszönhetően kétségbevonhatatlanul bizonyítottnak tekinthető.
Praehistoria (New Series), 2021
Kertész, R., & Király, A. (2021). Settlement features of the Vác-Sződliget II Mesolithic site (Hu... more Kertész, R., & Király, A. (2021). Settlement features of the Vác-Sződliget II Mesolithic site (Hungary). Praehistoria New Series, 3(13), 165–190.
One of the milestones in Hungarian Mesolithic research was the excavation of Vác-Sződliget, published only partially in the past decades. After a complete reexamination of the find material, we present our research on the settlement or occupation phenomena in this article. The archaeological material has been formed on the top of sand dunes deposited during the Younger Dryas – Boreal periods. In 1967, Miklós Gábori recovered a 9 m2 platform built of flat pebbles and two fireplaces that were likely to be used at the same time. The paved area might have been the foundation of a light-frame hut or a workstation. The fireplaces were used to heat stones for obscure reasons. We present the location, and a reconstructed plan view of the site for the first time, based on unpublished photographs and excavation journals
Szolnok, 2021
A középkori és kora újkori Szolnokról kevés írott forrás maradt ránk. Vára nyom nélkül elenyészet... more A középkori és kora újkori Szolnokról kevés írott forrás maradt ránk. Vára nyom nélkül elenyészett, ásatásokra a legutóbbi időkig nem került sor. Ebből fakadóan tudományos körökben még az olyan alapvető kérdésekben is eltérő narratívák születtek, hogy a kora Árpád-kori Szolnok megye központja hol lehetett: a Zagyva tiszai torkolatánál vagy éppen Erdélyben. Egyik legismertebbnek vélt végvári időszakát górcső alá véve pedig egyértelművé vált, hogy a magyar történelmi hagyományban és történeti közgondolkodásban a palánkerősségről, a zömében külhoni nemzetiségű várvédőkről és a prefektusról széles körben elterjedt álláspontokat évszázados toposzrendszer határozta meg. Fordulatot az újabb kutatások hoztak, amelyhez az elmúlt évek nagyobb felületű régészeti feltárásai kifejezetten hozzájárultak, jelentősen kibővítve a várral kapcsolatos ismereteket, rávilágítva Szolnok történeti relevanciájára.
Határtalan Régészet, 2021
A jelenlegi Tisza-meder szélessége kb. 110 méter. A szőke folyó azonban a szabályozások előtt jóv... more A jelenlegi Tisza-meder szélessége kb. 110 méter. A szőke folyó azonban a szabályozások előtt jóval szélesebb volt: a 18–19. századi felmérések, a szolnoki Tisza-híd-tervek szerint ennek több mint kétszerese, 250 méter körül prognosztizálható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2003-ban a bal part közelében megtalált hídmaradványok eredetileg a folyó közepén állhattak. Az átkelő nyomsáv (járószint) szélessége mintegy 5,5–6 méter lehetett. A nyílásközök számának megállapításához a 2006-ban a Zagyva-torkolat előtti búvárrégészeti kutatáson feltárt két cölöpjárom közötti távolság volt az irányadó, amely 5,9–6 méternek adódott. Így a két hídfő között hozzávetőleg 40–44 darab egysoros cölöpjármot kellett megépíteni. A cölöphíd magasságának meghatározásához a hódoltság kori árvízszint ismeretére volt szükség, amely a tetőzéskor 84 méter (Bf) körül lehetett. Az átkelő egykori járószintje efelett valószínűsíthető úgy 1–1,5 méterrel. A 18. századi hídtervek, felmérések szerint a cölöpjármok függőleges és ferde oszlopai a meder legmélyebb részén 16 méter hosszúak voltak, a partközelben természetesen ennél rövidebbekre volt szükség.
Hungarian Archaeology, 2021
Despite the promising research trends of the last decades, it is striking that traces of Mesolith... more Despite the promising research trends of the last decades, it is striking that traces of Mesolithic settlements have only rarely come to light in the Carpathian Basin so far. The area of Transdanubia is not an exception. With the cooperation of three institutes, a research program was launched in 2003 with the aim of discovering new find places of the period, as well as re-evaluating finds that had been taken to museums earlier and classified as Mesolithic. The field surveys revealed Early Holocene sites in the South-East Transdanubian region in the valley of the Kapos and Koppány Rivers, mainly in the outskirts of Kaposhomok and Regöly. The sites mainly came to light on the island-like reliefs elevating only a few meters from the present-day floodplain. The dating of the surface finds, especially chipped stone artefacts, was primarily based on the geometric microliths, which contain asymmetric triangles, segments, and trapezes. We could even reveal Mesolithic finds within stratigraphic position at the site of Regöly 2, where the remains of a domestic structure also came to light.
Magyar Régészet, 2021
Az utóbbi évtizedek biztató kutatási tendenciái ellenére feltűnő jelenség, hogy mezolitikus telep... more Az utóbbi évtizedek biztató kutatási tendenciái ellenére feltűnő jelenség, hogy mezolitikus települések nyomai mindeddig csak nagyon ritkán kerültek elő a Kárpát-medencében. Ez alól a Dunántúl területe sem kivétel. A 2003. év során három intézmény együttműködésével kutatási program indult a korszak lelőhelyeinek vizsgálatára, amely a régebben múzeumokba került és mezolitikusnak tartott leletanyagok újraértékelése mellett új lelőhelyek felfedezését is céljául tűzte ki. A terepi kutatásoknak köszönhetően kora holocén korú lelőhelyek váltak ismertté a délkelet-dunántúli térségben, a Kapos és a Koppány folyók völgyében, elsősorban Kaposhomok és Regöly határában. A lelőhelyek rendszerint a jelenlegi ártéri területekből legfeljebb néhány méterrel kiemelkedő, szigetszerű térszíneken fordulnak elő. A felszíni leletek, főként pattintott kőeszközök korhatározása elsősorban a geometrikus mikrolit típusok alapján történt, amelyek között aszimmetrikus háromszögek, szegmensek, valamint trapézok is szerepelnek. A mezolitikus leletek rétegtani helyzetben is előkerültek Regöly 2 lelőhelyen, ahol egy lakóépítmény nyomai is napvilágot láttak.
Határtalan Régészet, 2021
A szandzsákszékhely kulcsfontosságú részét a szabálytalan négyszög alaprajzú palánkvár alkotta, a... more A szandzsákszékhely kulcsfontosságú részét a szabálytalan négyszög alaprajzú palánkvár alkotta, amit jelentős létszámú, zsoldosokból álló helyőrség védett. A vár és a tőle közvetlenül nyugatra elterülő város első rendszeres – sajnos ez esetben meglehetősen hiányos – leírását az Oszmán Birodalom híres utazója, Evlia cselebi adta, aki 1665-ben töltött itt három napot. Szerinte a vár nyugati, város felőli kapuja volt a leghangsúlyosabb, ahogyan az „Nagy-kapu” elnevezéséből is kitűnik. A magyarországi hódoltságban 1593–1594-ben járt földrajztudós, kozmográfus, Ásik Mehmed bin Ömer, és a 17. század legjelentősebb földrajzi írója, Behrám Dimiskí munkáiból derül csak ki, hogy ezt másképpen Belgrádi-kapunak hívták. Erre az 1620-as évek második felében Mürtezá budai pasa egy kőtornyot építtetett, ami minden bizonnyal egy felvonóhidat működtetett. Mehmed Nergíszí feljegyezte azt is, hogy „a tetejére pedig, hogy az imaidők ismertek legyenek, egy míves órát is helyeztek.” A Belgrádi-kapuval szemben található kisebb, kertekre néző keleti kapunak pedig Egri a neve. A déli kortinán lévő, Tiszára nyíló Kikötői/Rév-kapuról egyedül Evlia tesz csak említést. Bár a Hoefnagel-vedután is ábrázolták, annak legendájában (jelmagyarázatában) Vízi-kapuként nevesítették. Evliától úgy tudjuk, hogy „a vár belseje szűkös, a házak körül nincsenek szőlők és kertek.” Az írott forrásokban a várbeli épületek közül egyedül a dzsámira és a börtönre találunk utalást.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 29, 2021
All of the late Renaissance stove parts from Szolnok are stray finds: they were collected on the ... more All of the late Renaissance stove parts from Szolnok are stray finds: they were collected on the Tisza bank under the southern palisade of the castle. The stoves originally stood in the buildings inside the castle and were deposited to their founding place after their demolition. The lighter and darker green shades are in majority among the stove tiles, but pieces with rust brown and dark brown glaze are present as well, along with double coloured – green and rust brown – variants. Their secondary position limits the source value of these pieces, as the original context is missing, but the stylistic and material aspect points to the analogies from the well-defined “Miskolci Mihály circle” from Northeast Hungary.
The stove tiles from the Szolnok castle can be dated after the 1550–1552. Christian construction period for sure. The dated gable tiles in this publication has the year 1574 on them. Based on this at least part of the tiles was part of stoves that were built in the buildings of the Szolnok castle during the younger half, mostly the last quarter, of the 15Ith century, but before the Fifteen Year War. This proves that late Renaissance stoves were built in Ottoman occupied castles as well. The stove parts, similar to pottery, represent the persistence of intensive north–south commercial contact between the North Hungarian Mountains and the Great Hungarian Plains during the Turkish period. The most variable tile types of the “Miskolci Mihály circle” are from the Diósgyőr castle, but their southernmost appearance is the by the time Ottoman occupied Szolnok.
Praehistoria: International Prehistory Journal of the University of Miskolc, 2020
The sourcing of the lithic industry from Szekszárd-Palánk, an early Mesolithic site in Transdanub... more The sourcing of the lithic industry from Szekszárd-Palánk, an early Mesolithic site in Transdanubia is presented in this paper. During the assessment of the fi nds we found that while the Transdanubian lithic industries during the Epigravettian period of the final Pleistocene were dominated by raw materials procured through northern and north-eastern contacts extending beyond the Carpathians, the Pleistocene/Holocene transition showed a shift in the types of lithic raw materials used. The Szekszárd-Palánk site illustrates the survival of previous acquisition networks, although with minimal contact with the Prut and other northern lithic source areas beyond the Carpathians, and the dominance of regionally available internal raw materials.
Ars Hungarica, 2018
Szolnok is located in the northern stretch of the Great Plain region of the eleventh-century King... more Szolnok is located in the northern stretch of the Great Plain region of the eleventh-century Kingdom of Hungary, in an east-south-easterly direction from the centre of the country, from where the most destructive military assaults against Hungary were launched during the Middle Ages and the early modern period. Due to this fact, the general opinion has long been that nothing survived there from the Middle Ages, probably because there was nothing there to survive in the first place. The fragmentary column capital that has come to light therefore deserves our attention both for the location where it was found and the date it was made. It derives from the early period before the destruction that befell the region, and is the only known stone carving at present from Szolnok to originate from a solid building constructed in the first hundred years after the founding of the Hungarian nation. The decoration of the stone carving places it alongside similar relics from the same period, and demonstrates that buildings of high quality existed here before they were destroyed during Tatar invasions. Depending on the future direction of research, this fi nd may mark a promising start to greater awareness of medieval architecture in this region.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 26, 2018
The first documented written mention of Tenyő in a charter dates back to 1299, but based upon the... more The first documented written mention of Tenyő in a charter dates back to 1299, but based upon the location name it could have come to existence during 11th-12th century. The settlement developed in the northern part of a large piece of land called Pél or Pelő donated to the Garamszentbenedek monastery in 1075, which is mirrored in the denomination as late as the mid-15th century (1439, 1442, “Tenyő, also called Pelő”). Until the 15th century, it belonged to the Garamszentbenedek monastery, however from the end of the 14th century until the middle of the 15th, it was rented by the Cuman people who had moved here from Csunegyháza. In the middle of the 15th century southern Slavic people appeared here as well. The village remained populated until the late 17th century, and it was emptied at the beginning of the 18th.
The location of the St Peter monastery of Tenyő and the medieval village could not be determined until recently. Due to the archaeological finding excavated in recent past, unexpectedly it became possible to topographically identify the location of both the monastery and the medieval Tenyő village.
The GPS coordinates of the gilded red copper graven ornamented procession cross dating back to the second half of the 11th century, and the surroundings in which the cross was unearthed could be identified with the data recorded in a report of the Buda chapter of 8th May, 1339 describing the area between Tenyőmonostora and Szajol. During the site survey, we collected a variety of Árpád age and late Middle Age archaeological source material in the close vicinity of the procession cross, among them chaff brick fragments. Since the topographical identification of the monastery and the medieval village is closely linked together, the settlement situated right next to it can be identified as Tenyő village. The settlement consisted of at least two or three major units: the central part, which included the parish church, was situated on an island in the flood area of the Tisza, the other two east of that at the foot of Tenyőhalom or in the close vicinity of the monastery. Based upon this, one can establish that the medieval village of Tenyő and its brick monastery were located in the southern part of today’s Szajol on the high shore on the left bank of the Alcsi-Holt-Tisza, while the settlement itself could be localised on an island of the flood-basin of the Tisza.
Várak kastélyok templomok Évkönyv, 2017
K. Gy. – Visszaemlékezések Kaposvári Gyulára (szerk.: Szebenyi Nándor) Szolnok, 2017
Aki Szolnok iránt elmélyültebb érdeklődést mutat, akkor prognosztizálható, hogy rövid időn belül ... more Aki Szolnok iránt elmélyültebb érdeklődést mutat, akkor prognosztizálható, hogy rövid időn belül szembesülni fog Kaposvári Gyula szerteágazó munkásságával. A szülővárosához haláláig hű, számos területet (muzeológia, régészet, történelem, műemlékvédelem, néprajz, művészettörténet, könyvtár stb.) művelő múzeumigazgató kéziratai, beszámolói, cikkei, tanulmányai és kötetei gyakorlatilag megkerülhetetlenek. Bár eredményeinek egy része – az új módszerek és a folyamatosan bővülő forrásanyag fényében – óhatatlanul finomításra, átértékelésre szorul, mégis kijelenthető, hogy szellemi öröksége napjainkban is egyfajta zsinórmértéket jelent. Nemcsak meghatározta a kereteket, nevesítette az egyes résztémákat, hanem elindult az úton, inspirálva az utána jövőket, és a felhalmozódó ismeretek nélküle nem közelíthetnék meg a mostani szintet. Példaértékű, hogy az utolsó szolnoki polihisztor nem zárkózott be a kutatómunka „elefántcsonttornyába”, tudományos népszerűsítésre és ismeretterjesztésre is futotta energiájából.
Meggyőződésem, hogy egy kutató addig él tovább az elkövetkező generációkban, amíg emlékeznek és hivatkoznak rá. Jelen dolgozatunkkal a középkori és a kora újkori Szolnok kapcsán tett fontosabb felfedezéseinek, megállapításainak áttekintésével, illetőleg azok továbbgondolásával szeretnénk tisztelettel adózni a 100 évvel ezelőtt született Kaposvári Gyula emléke előtt.
Tisicum: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve 25, 2016
No traces of the medieval temples of Szolnok survived to today through the storms of history, the... more No traces of the medieval temples of Szolnok survived to today through the storms of history, their location and memory was forgotten. In the more than 130 years search for them several location emerged. The new research shows that the earliest temple was built from brick in the first decades of the 11th century, next to the Castle island on the left bank of the eastern Zagyva prong. This single-nave, Roman styled church was most likely titled to Saint Michael. The parish-church on the Zagyva bank was destroyed in the Mongol invasion in 1241, but it was rebuilt and served as a cemetery chapel until the fall of 1550. The first stone temple of Szolnok was built on the turn of the 13th and 14th century, still in Roman style, in the most frequented part of the newly, post Tatar invasion, moved city centre, found in today’s downtown, at the northern half of the market square cut in half by the Pest–Debrecen highway. The last, third, temple building can be connected to the landlord of the country town, Imre Pálóci, in the 1470s. The large (40 by 20 m) Gothic styled, most likely three-bayed hall church with walk-around sanctuary or pseudowalk-around sanctuary was built after the demolition of the former Roman styled church, at its place with the secondary use if its stones. The foundation date of the Mathias Era hall church reinforces that Szolnok at the last third of the 15th century – despite former opinions – was not in a decline but lived its flourishing period. What can be reconstructed in Szolnok is concordant not just with the other Pálóci constructions of the time, but with the processes seen at other significant country cities of Hungary. The hall church closed with three sides of an octagon surely lived through the Ottoman conquest, but in the last third of the 16th century it was demolished and the stone material was used for the mosque of Bektas pasha. The disappearance of the most identifiable, symbolical building of the late medieval town, the gothic parish church, and the building of the Bektas pasha mosque represents the process, what results in Szolnok becoming
mostly Turkish by the end of the 16th century, well.
