Sudár Balázs - Academia.edu (original) (raw)
Papers by Sudár Balázs
Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15‒16, 2019, Budapest
Régóta ismert tény, hogy Anatóliában találunk madzsar („magyar”) elemet tartalmazó földrajzi neve... more Régóta ismert tény, hogy Anatóliában találunk madzsar („magyar”) elemet tartalmazó földrajzi neveket, Madzsar vagy Madzsaroglu nevű családokat és madzsar nevű nomád nemzetségeket. Származásukról két elképzelés fogalmazódott meg: az egyik szerint a közép vagy a kora újkorban Magyarországról származó kitelepülők, menekültek, esetleg felszabadított rabszolgáktól erednének, a másik szerint Magyarországhoz semmi közük, hanem a nomád törökség részét képeznék. A fellelhető adatok elemzése a következő eredményekre vezetett: Anatólia számos területén találunk madzsarokat, jóval több helyen annál, hogy kései magyarországi bevándorlóktól származtathatnánk őket. Kifejezetten gyakoriak a nomádokkal is kapcsolatba hozható adatok, és elég nehéz olyan történeti modellt felvázolni, amely alapján magyar menekültek török nomád nemzetségek névadójává válhatnának. Ráadásul már a 15. századból is vannak rájuk vonatkozó adataink: ők egészen biztosan nem Magyarországról származnak. A madzsarokra vonatkozó...
In: "Hadak útján" A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája. = 29th Conference of ... more In: "Hadak útján" A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája. = 29th Conference of scholars on the Migration Period. MŐK Kiadványok 4.1; Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 24.1 . Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport; PPKE BTK Régészettudományi Intézet; Martin Opitz Kiadó, Budapest, pp. 505-522.
Martin Opitz Kiadó – PPKE BTK Régészettudományi Intézet – Janus Pannonius Múzeum – Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság – Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület – Hungari Dzsebedzsi Hagyományőrző Egyesület, Sep 1, 2020
THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY. The extent to w... more THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY. The extent to which the network of settlements became destroyed in the Carpathian Basin in the Ottoman era is an important question of Hungarian history. It is generally held that the majority of Hungarian villages was swept away by the Ottoman conquest and frequent military campaigns, and the network of settlements completely transformed especially in Southeast Transdanubia. However, investigation on the Mohács sub-region has revealed totally different facts. Christian censuses compiled at the end of the 17th century suggest that the majority of medieval villages survived despite the fact that their population had significantly changed. Sources used in the study have helped define the distances and location of certain villages and thus, the settlements could be drawn on maps. Therefore, it can be proved that the dense network of the villages of the Mohács sub-region still existed at the end of the Ottoman era, and it probably became destructed during Rákóczi’s War of Independence.
Századok, 2022, 1. sz., 2022
Sudár Balázs, 2021
In: I. Moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, ... more In: I. Moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, 2015. június 10–11. Szerk. Türk, A.– Budai, D. [szerk.] - Дергачёва, Л. В.–Рабинович, Р. А. Budapest 2021, 317–346.
ПЕРВЫЙ МОЛДО-ВЕНГЕРСКИЙ АРХЕОЛОГИЧЕСКИЙ КРУГЛЫЙ СТОЛ, ПОСВЯЩЕННЫЙ ВОПРОСАМ РАННЕГО СРЕДНЕВЕКОВЬЯ ВОСТОЧНОЙ ЕВРОПЫ Кишинёв, 10–11 июня 2015 г. Szerk. Türk, A.– Budai, D. [szerk.]–Дергачёва, Л. В.–Рабинович, Р. А. Budapest 2021, 317–346.
Sudár Balázs, 2021
The Hungarian language conquest Language historians unequivocally claim that the Hungarian langu... more The Hungarian language conquest
Language historians unequivocally claim that the Hungarian language appeared in the Carpathian Basinat the time of the Hungarian conquest in the 9th century; however, they do not support this claim. In fact, the language situation in the Carpathian Basin after the fall of the Roman Empire is practically unknown. Sources that give a clearer insight into the question appear in growing numbers only from the 12th or the 13th centuries: Hungarian gained a very strong position by that time. Based on historical examples taken from the loosely defined steppe region, my study explores how language conquest takes place, i.e. how a new language can spread in a territory where it has not been spoken before. Several conditions must be present for the successful spread of a language, and the fate of the language is influenced by a number of
factors. These include (i) the proportion of the original and the arriving inhabitants; (ii) the political and cultural prestige of the new language; (iii) the fresh supply of the new language (e.g. arriving in several waves); (iv) the home front of the new language (whether it has been cut off from its original hinterland) etc. From these perspectives, the Hungarian language did not arrive in ideal circumstances into the Carpathian Basin; thus its disappearance was more probable than its survival. This controversy raises the question whether the presently held model of the Hungarian language conquest is sustainable, and whether the Hungarian language arrived into the Carpathian Basin in one single wave.
DENTUMOGER II. TANULMÁNYOK A KORAI MAGYAR TÖRTÉNELEMRŐ, 2022
A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, 2020
The thirteen Ottoman thumb rings from Buda make up a substantial collection by international stan... more The thirteen Ottoman thumb rings from Buda
make up a substantial collection by international
standards and stand out by virtue of their proven
link to the Ottomans and their age – they can all be
dated with certainty to the period between the mid-
16th and late 17th centuries. Since they are linked
to the Ottomans on archaeological rather than typological
grounds, they have provided us with
many further insights. For example, they include
some metal thumb rings, a hitherto neglected category
in archaeological literature. There has also
been progress concerning the ornamentation of the
rings: examples from Hungary and elsewhere have
given rise to a metal-inlay group, and we have realised
the importance of the coloured rings, which
have also attracted little scholarly attention but
were clearly very popular. Finally, they are relatively
old by comparison with other known Ottoman
thumb rings, and shed light on early (pre-
19th-century) Ottoman archery. Most of them were
certainly made for practical purposes and probably
broke while they were being used. Nonetheless,
they show signs of fine workmanship and care in
decoration. These new findings strongly suggest
the need to re-examine – and re-evaluate – museum
collections of archery thumb rings.
A kaukázusi Madzsar nevű települések kérdéséhez A Derbend-náme-Derbend története-című munka a Kas... more A kaukázusi Madzsar nevű települések kérdéséhez A Derbend-náme-Derbend története-című munka a Kaszpi-tenger mellett fekvő fontos erődváros, Derbend históriájának egyes részleteit beszéli el. Az európai tudósvilág előtt Nagy Péter orosz cár kaukázusi hadjárata óta ismert, a magyar kutatók pedig azért figyeltek fel rá, mert egyfelől foglalkoztatta őket a kaukázusi magyar jelenlét, másrészt pedig azért, mert a munkában két település neveként is szerepel a Madzsar. Az első, Julius Klaprothhoz köthető fordítások megjelenése után viszonylag gyorsan felfedezte Horvát István, Ó-Gyallai Bese János, Jerney János, majd Kállay Ferenc. 1 Nem meg-lepő, hogy a magyarság történetének keleti forrásait gyűjtő Repiczky János lefordította és kiadását tervezte. 2 Korai halála után a feladatot az Akadémia történettudományi osztálya Podhorszky Lajosra bízta, de a kiadás végül el-maradt. 3 Mindemellett a munkáról a magyar tudósvilág cseppet sem feled-kezett meg: a századfordulón Kuun Géza, Munkácsi Bernát és Zichy Jenő hivatkoztak rá előszeretettel, 4 azután a turkológus Németh Gyula és a föld-rajztudós Bendefy László használta, majd Czeglédy Károly munkáiban talál-kozunk vele, újabban pedig Mátéffy Atilla forgatta. 5 A kaukázusi magyarság kérdése azonban a történeti kutatásokban háttérbe szorult, nem meglepő, hogy a művet újabban a szakmán kívüli érdeklődők fedezték fel maguknak. 6 A krónika-történeti értékein túl-magyar szempontból mindenképpen fontos, hiszen benne két, Madzsar nevű város is említésre kerül. Ezen ada-tok körültekintő értékelése azonban mindezidáig elmaradt, ahogy a munka fordítása sem került a magyar közönség elé. Mint alább látni fogjuk, a kérdés * A fordítást Csirkés Ferenc készítette, a tanulmányt és a jegyzeteket Sudár Balázs írta.
Földvár was a small village in the southern part of Hungary, close to the Danube. Although it has... more Földvár was a small village in the southern part of Hungary, close to the Danube.
Although it has disappeared by now, it is still relatively widely known due to the fact
that it is mentioned in a contemporary description of the fateful battle of Mohács
(1526) as one of the sites of the struggle. The present paper surveys the history of
the village in the one and a half centuries after the battle. While, in point of fact, the
„history” of such a small settlement cannot be written, we do possess a relatively
important amount of evidence thank to the surviving Ottoman registers. This evidence
mainly sheds light on the number, structure and economic performance of the
population. The picture that emerges on this basis is that of a modest village of limited
material wealth which, however, had a constant population since the Middle Ages,
and secured a stable existence during the Ottoman period. Moreover, it also survived
the war of reconquest in the late seventeenth century, and only disappeared in the
eighteenth, probably due to the transformation of the economic system.
The early Magyars were visibly attached to the number seven, mentioned with regard to them by bo... more The early Magyars were visibly attached to the number seven, mentioned with
regard to them by both external and internal sources. “Sevenmagyar” [Hétmagyar]
was the term applied to the leaders of the Conquest period and thus, perhaps,
to the entire community. While numbers frequently appear in group denominations
among the peoples of the Steppe, the number seven is rare. The reference
by Al-Masudi, an Arab polyhistor writing in the middle of the tenth century, in
his description of the Caucasus
to a land called Sevenland is therefore highly interesting.
His knowledge about this land is fairly limited, a conspicuous fact in his
case; the source of this ignorance
may have been the recent move of the Sevenland
people to this area. The land itself can be localised to the wider region of the Taman
Peninsula, to the western
feet of the Caucasus, and may have spread northward
from the Kuban. It is precisely this region where archaeological finds possibly
connected to the Magyars have recently been found. The hypothesis that the description
of Al Masudi refers to a Magyar community is thus a reasonable one.
Eke mentén, csata nyomában - A mohácsi csata kutatásának legújabb eredményei. Szerk. Haramza Márk – Kovaliczky Gergely – Bertók Gábor – Simon Béla – Galambos István – Türk Attila. ( A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai 17.) Budapest. 2020. 33-49., 2020
THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY. The extent to w... more THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY.
The extent to which the network of settlements became destroyed in the Carpathian Basin in the Ottoman
era is an important question of Hungarian history. It is generally held that the majority of Hungarian villages
was swept away by the Ottoman conquest and frequent military campaigns, and the network of settlements
completely transformed especially in Southeast Transdanubia. However, investigation on the Mohács
sub-region has revealed totally different facts. Christian censuses compiled at the end of the 17th century
suggest that the majority of medieval villages survived despite the fact that their population had significantly
changed. Sources used in the study have helped define the distances and location of certain villages and
thus, the settlements could be drawn on maps. Therefore, it can be proved that the dense network of the
villages of the Mohács sub-region still existed at the end of the Ottoman era, and it probably became
destructed during Rákóczi’s War of Independence.
Műemlékvédelem 56, 2012
A várfelmérésekről jól ismert, Kaposvári Gyula által több mint 60 évvel ezelőtt megtalált, majd k... more A várfelmérésekről jól ismert, Kaposvári Gyula által több mint 60 évvel ezelőtt megtalált, majd közel 40 éve Csányi Mariettával közösen – anyagi valójában részlegesen – feltárt muszlim imahely a történeti források tükrében uralkodói dzsámi volt. Felépítése az 1550-es években a Jahjapasazáde klánhoz köthető, felújítását pedig az 1620-as évek második felében Mürtezá budai pasa végezte. A látképi ábrázolások, hadmérnöki felmérések és térképek összegyűjtésével, valamint a régészeti jelentés, a csonka dokumentáció, végül az ásatásról készített film, illetőleg a kutatási terület állapotát a feltárást követő évben rögzítő archív légi felvétel felhasználásával sikerült pontosan meghatározni az 1820–1821-ben elbontott, főként faragott kövekből álló épület helyét,alaprajzát, méreteit, tájolását, továbbá típusát. A magyarországi hódoltságból eddig ismert uralkodói dzsámiktól eltérően egyedül a szolnoki négyzet alaprajzú, a többi mind téglalap. Az uralkodói dzsámik kialakításának logikája, valamint a muszlim építkezéseknél szokatlan K–Ny-i tájolás alapján nem zárható ki, hogy az imahely eredendően keresztény templom vagy világi épület (pl. udvarház) volt. Az így létrejött – hódoltsági és balkáni viszonyok között is nagynak számító, kupolás fedésű – Szulejmán szultán-dzsámi digitális 3D-s rekonstrukcióját a feltárt adatok és az analógiák alapján készítettük el. Számos kérdés ugyanakkor nyitva maradt, ezek egy részére műszeres vizsgálatok és további ásatások deríthetnek fényt.
![Research paper thumbnail of B. Szabó János – Sudár Balázs: Vgec-ügyek – Egy elfeledett ősapa [A forgotten forefather named Vgec]](https://attachments.academia-assets.com/53445900/thumbnails/1.jpg)
](HADAK ÚTJÁN XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 2. kötet. Főszerkesztő TÜRK ATTILA Szerkesztők BALOGH CSILLA – MAJOR BALÁZS ., 2017
Research on the first Hungarian Grand Prince Álmos has gained impetus in the last decades, howeve... more Research on the first Hungarian Grand Prince Álmos has gained impetus in the last decades, however, the first Hungarian Grand Princes’ father, Vgec, has hardly been mentioned. We can say that Vgec was generally ignored by research focusing on the Turul myth ever since Dezső Pais, in his book of 1926, put forward the idea that the name is to be derived from the Hungarian word igy/egy (‛holy’). The ‛mythical
holy forebear’ thus created rendered it practically impossible for Hungarian research to investigate Ugek’s identity as a potential historical figure.
Although György Györffy attempted in 1948 to involve in the scope of the Vgec-related investigations üge/öge, a common noun indicating dignity, which may have been taken over from the Old Turkish language before the Conquest Period, but the idea was not subsequently expounded and research did not deign it attention; Lorand Benko held it recently a completely implausible explanation. In contrast, the legends related to Álmos’ conception (Cyrus, Ottoman) regularly talk about actual fathers (Astyages, Ertuğrul). We can pose the question whether in the absence of
genuine grounds for refusal, so far unnamed, cannot we possibly assume, in a similar way, an authentic historical character in the background? This paper puts forward arguments to support a positive answer, and presents another historical personality of a similar name who lived in the same era.
![Research paper thumbnail of Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig [From the Theory of the Hungarian Dual Princedom to the Sources]](https://attachments.academia-assets.com/60907944/thumbnails/1.jpg)
](Századok, 2019
The limited number of written sources relating to early Hungarian history are burdened by numerou... more The limited number of written sources relating to early Hungarian history are burdened by numerous difficulties as to their reading and interpretation. The present paper investigates only one – albeit crucial – phrase; one which describes the form of lordship over the early Hungarians by making reference to two names, those of kndh and glh. The Arabic text is far from unambiguous: while kndh can be interpreted either as an office or a vocative, Glh is generally regarded as a personal name. Contrary to the prevailing assumptions, kndh is unknown in the world of the steppe, with very vague traces leading towards Iran and the Mongols. As to glh, nowhere is it recorded as a form of dignity, and
very rarely as a proper name (of a person or tribe). Thus, such names denoting the chief holder of power over the early Hungarians seem to be unconnected to the Turkic world of the steppe, and are unrecorded either in the Turkic Empire or in its successor states, such as the Khazar Kaganate.
Books by Sudár Balázs
![Research paper thumbnail of Az Árpád-ház nyomában [Research of traces of the Árpád-dinasty] Budapest, ELKH BTK MÖT, 2021](https://attachments.academia-assets.com/68972998/thumbnails/1.jpg)
](
Hadak útján. A népvándorláskor kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. 29th Conference of scholars on the Migration Period. November 15‒16, 2019, Budapest
Régóta ismert tény, hogy Anatóliában találunk madzsar („magyar”) elemet tartalmazó földrajzi neve... more Régóta ismert tény, hogy Anatóliában találunk madzsar („magyar”) elemet tartalmazó földrajzi neveket, Madzsar vagy Madzsaroglu nevű családokat és madzsar nevű nomád nemzetségeket. Származásukról két elképzelés fogalmazódott meg: az egyik szerint a közép vagy a kora újkorban Magyarországról származó kitelepülők, menekültek, esetleg felszabadított rabszolgáktól erednének, a másik szerint Magyarországhoz semmi közük, hanem a nomád törökség részét képeznék. A fellelhető adatok elemzése a következő eredményekre vezetett: Anatólia számos területén találunk madzsarokat, jóval több helyen annál, hogy kései magyarországi bevándorlóktól származtathatnánk őket. Kifejezetten gyakoriak a nomádokkal is kapcsolatba hozható adatok, és elég nehéz olyan történeti modellt felvázolni, amely alapján magyar menekültek török nomád nemzetségek névadójává válhatnának. Ráadásul már a 15. századból is vannak rájuk vonatkozó adataink: ők egészen biztosan nem Magyarországról származnak. A madzsarokra vonatkozó...
In: "Hadak útján" A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája. = 29th Conference of ... more In: "Hadak útján" A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája. = 29th Conference of scholars on the Migration Period. MŐK Kiadványok 4.1; Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 24.1 . Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport; PPKE BTK Régészettudományi Intézet; Martin Opitz Kiadó, Budapest, pp. 505-522.
Martin Opitz Kiadó – PPKE BTK Régészettudományi Intézet – Janus Pannonius Múzeum – Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság – Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület – Hungari Dzsebedzsi Hagyományőrző Egyesület, Sep 1, 2020
THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY. The extent to w... more THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY. The extent to which the network of settlements became destroyed in the Carpathian Basin in the Ottoman era is an important question of Hungarian history. It is generally held that the majority of Hungarian villages was swept away by the Ottoman conquest and frequent military campaigns, and the network of settlements completely transformed especially in Southeast Transdanubia. However, investigation on the Mohács sub-region has revealed totally different facts. Christian censuses compiled at the end of the 17th century suggest that the majority of medieval villages survived despite the fact that their population had significantly changed. Sources used in the study have helped define the distances and location of certain villages and thus, the settlements could be drawn on maps. Therefore, it can be proved that the dense network of the villages of the Mohács sub-region still existed at the end of the Ottoman era, and it probably became destructed during Rákóczi’s War of Independence.
Századok, 2022, 1. sz., 2022
Sudár Balázs, 2021
In: I. Moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, ... more In: I. Moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, 2015. június 10–11. Szerk. Türk, A.– Budai, D. [szerk.] - Дергачёва, Л. В.–Рабинович, Р. А. Budapest 2021, 317–346.
ПЕРВЫЙ МОЛДО-ВЕНГЕРСКИЙ АРХЕОЛОГИЧЕСКИЙ КРУГЛЫЙ СТОЛ, ПОСВЯЩЕННЫЙ ВОПРОСАМ РАННЕГО СРЕДНЕВЕКОВЬЯ ВОСТОЧНОЙ ЕВРОПЫ Кишинёв, 10–11 июня 2015 г. Szerk. Türk, A.– Budai, D. [szerk.]–Дергачёва, Л. В.–Рабинович, Р. А. Budapest 2021, 317–346.
Sudár Balázs, 2021
The Hungarian language conquest Language historians unequivocally claim that the Hungarian langu... more The Hungarian language conquest
Language historians unequivocally claim that the Hungarian language appeared in the Carpathian Basinat the time of the Hungarian conquest in the 9th century; however, they do not support this claim. In fact, the language situation in the Carpathian Basin after the fall of the Roman Empire is practically unknown. Sources that give a clearer insight into the question appear in growing numbers only from the 12th or the 13th centuries: Hungarian gained a very strong position by that time. Based on historical examples taken from the loosely defined steppe region, my study explores how language conquest takes place, i.e. how a new language can spread in a territory where it has not been spoken before. Several conditions must be present for the successful spread of a language, and the fate of the language is influenced by a number of
factors. These include (i) the proportion of the original and the arriving inhabitants; (ii) the political and cultural prestige of the new language; (iii) the fresh supply of the new language (e.g. arriving in several waves); (iv) the home front of the new language (whether it has been cut off from its original hinterland) etc. From these perspectives, the Hungarian language did not arrive in ideal circumstances into the Carpathian Basin; thus its disappearance was more probable than its survival. This controversy raises the question whether the presently held model of the Hungarian language conquest is sustainable, and whether the Hungarian language arrived into the Carpathian Basin in one single wave.
DENTUMOGER II. TANULMÁNYOK A KORAI MAGYAR TÖRTÉNELEMRŐ, 2022
A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, 2020
The thirteen Ottoman thumb rings from Buda make up a substantial collection by international stan... more The thirteen Ottoman thumb rings from Buda
make up a substantial collection by international
standards and stand out by virtue of their proven
link to the Ottomans and their age – they can all be
dated with certainty to the period between the mid-
16th and late 17th centuries. Since they are linked
to the Ottomans on archaeological rather than typological
grounds, they have provided us with
many further insights. For example, they include
some metal thumb rings, a hitherto neglected category
in archaeological literature. There has also
been progress concerning the ornamentation of the
rings: examples from Hungary and elsewhere have
given rise to a metal-inlay group, and we have realised
the importance of the coloured rings, which
have also attracted little scholarly attention but
were clearly very popular. Finally, they are relatively
old by comparison with other known Ottoman
thumb rings, and shed light on early (pre-
19th-century) Ottoman archery. Most of them were
certainly made for practical purposes and probably
broke while they were being used. Nonetheless,
they show signs of fine workmanship and care in
decoration. These new findings strongly suggest
the need to re-examine – and re-evaluate – museum
collections of archery thumb rings.
A kaukázusi Madzsar nevű települések kérdéséhez A Derbend-náme-Derbend története-című munka a Kas... more A kaukázusi Madzsar nevű települések kérdéséhez A Derbend-náme-Derbend története-című munka a Kaszpi-tenger mellett fekvő fontos erődváros, Derbend históriájának egyes részleteit beszéli el. Az európai tudósvilág előtt Nagy Péter orosz cár kaukázusi hadjárata óta ismert, a magyar kutatók pedig azért figyeltek fel rá, mert egyfelől foglalkoztatta őket a kaukázusi magyar jelenlét, másrészt pedig azért, mert a munkában két település neveként is szerepel a Madzsar. Az első, Julius Klaprothhoz köthető fordítások megjelenése után viszonylag gyorsan felfedezte Horvát István, Ó-Gyallai Bese János, Jerney János, majd Kállay Ferenc. 1 Nem meg-lepő, hogy a magyarság történetének keleti forrásait gyűjtő Repiczky János lefordította és kiadását tervezte. 2 Korai halála után a feladatot az Akadémia történettudományi osztálya Podhorszky Lajosra bízta, de a kiadás végül el-maradt. 3 Mindemellett a munkáról a magyar tudósvilág cseppet sem feled-kezett meg: a századfordulón Kuun Géza, Munkácsi Bernát és Zichy Jenő hivatkoztak rá előszeretettel, 4 azután a turkológus Németh Gyula és a föld-rajztudós Bendefy László használta, majd Czeglédy Károly munkáiban talál-kozunk vele, újabban pedig Mátéffy Atilla forgatta. 5 A kaukázusi magyarság kérdése azonban a történeti kutatásokban háttérbe szorult, nem meglepő, hogy a művet újabban a szakmán kívüli érdeklődők fedezték fel maguknak. 6 A krónika-történeti értékein túl-magyar szempontból mindenképpen fontos, hiszen benne két, Madzsar nevű város is említésre kerül. Ezen ada-tok körültekintő értékelése azonban mindezidáig elmaradt, ahogy a munka fordítása sem került a magyar közönség elé. Mint alább látni fogjuk, a kérdés * A fordítást Csirkés Ferenc készítette, a tanulmányt és a jegyzeteket Sudár Balázs írta.
Földvár was a small village in the southern part of Hungary, close to the Danube. Although it has... more Földvár was a small village in the southern part of Hungary, close to the Danube.
Although it has disappeared by now, it is still relatively widely known due to the fact
that it is mentioned in a contemporary description of the fateful battle of Mohács
(1526) as one of the sites of the struggle. The present paper surveys the history of
the village in the one and a half centuries after the battle. While, in point of fact, the
„history” of such a small settlement cannot be written, we do possess a relatively
important amount of evidence thank to the surviving Ottoman registers. This evidence
mainly sheds light on the number, structure and economic performance of the
population. The picture that emerges on this basis is that of a modest village of limited
material wealth which, however, had a constant population since the Middle Ages,
and secured a stable existence during the Ottoman period. Moreover, it also survived
the war of reconquest in the late seventeenth century, and only disappeared in the
eighteenth, probably due to the transformation of the economic system.
The early Magyars were visibly attached to the number seven, mentioned with regard to them by bo... more The early Magyars were visibly attached to the number seven, mentioned with
regard to them by both external and internal sources. “Sevenmagyar” [Hétmagyar]
was the term applied to the leaders of the Conquest period and thus, perhaps,
to the entire community. While numbers frequently appear in group denominations
among the peoples of the Steppe, the number seven is rare. The reference
by Al-Masudi, an Arab polyhistor writing in the middle of the tenth century, in
his description of the Caucasus
to a land called Sevenland is therefore highly interesting.
His knowledge about this land is fairly limited, a conspicuous fact in his
case; the source of this ignorance
may have been the recent move of the Sevenland
people to this area. The land itself can be localised to the wider region of the Taman
Peninsula, to the western
feet of the Caucasus, and may have spread northward
from the Kuban. It is precisely this region where archaeological finds possibly
connected to the Magyars have recently been found. The hypothesis that the description
of Al Masudi refers to a Magyar community is thus a reasonable one.
Eke mentén, csata nyomában - A mohácsi csata kutatásának legújabb eredményei. Szerk. Haramza Márk – Kovaliczky Gergely – Bertók Gábor – Simon Béla – Galambos István – Türk Attila. ( A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai 17.) Budapest. 2020. 33-49., 2020
THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY. The extent to w... more THE SETTLEMENTS OF THE MOHÁCS SUB-REGION IN THE LAST DECADES OF THE 17TH CENTURY.
The extent to which the network of settlements became destroyed in the Carpathian Basin in the Ottoman
era is an important question of Hungarian history. It is generally held that the majority of Hungarian villages
was swept away by the Ottoman conquest and frequent military campaigns, and the network of settlements
completely transformed especially in Southeast Transdanubia. However, investigation on the Mohács
sub-region has revealed totally different facts. Christian censuses compiled at the end of the 17th century
suggest that the majority of medieval villages survived despite the fact that their population had significantly
changed. Sources used in the study have helped define the distances and location of certain villages and
thus, the settlements could be drawn on maps. Therefore, it can be proved that the dense network of the
villages of the Mohács sub-region still existed at the end of the Ottoman era, and it probably became
destructed during Rákóczi’s War of Independence.
Műemlékvédelem 56, 2012
A várfelmérésekről jól ismert, Kaposvári Gyula által több mint 60 évvel ezelőtt megtalált, majd k... more A várfelmérésekről jól ismert, Kaposvári Gyula által több mint 60 évvel ezelőtt megtalált, majd közel 40 éve Csányi Mariettával közösen – anyagi valójában részlegesen – feltárt muszlim imahely a történeti források tükrében uralkodói dzsámi volt. Felépítése az 1550-es években a Jahjapasazáde klánhoz köthető, felújítását pedig az 1620-as évek második felében Mürtezá budai pasa végezte. A látképi ábrázolások, hadmérnöki felmérések és térképek összegyűjtésével, valamint a régészeti jelentés, a csonka dokumentáció, végül az ásatásról készített film, illetőleg a kutatási terület állapotát a feltárást követő évben rögzítő archív légi felvétel felhasználásával sikerült pontosan meghatározni az 1820–1821-ben elbontott, főként faragott kövekből álló épület helyét,alaprajzát, méreteit, tájolását, továbbá típusát. A magyarországi hódoltságból eddig ismert uralkodói dzsámiktól eltérően egyedül a szolnoki négyzet alaprajzú, a többi mind téglalap. Az uralkodói dzsámik kialakításának logikája, valamint a muszlim építkezéseknél szokatlan K–Ny-i tájolás alapján nem zárható ki, hogy az imahely eredendően keresztény templom vagy világi épület (pl. udvarház) volt. Az így létrejött – hódoltsági és balkáni viszonyok között is nagynak számító, kupolás fedésű – Szulejmán szultán-dzsámi digitális 3D-s rekonstrukcióját a feltárt adatok és az analógiák alapján készítettük el. Számos kérdés ugyanakkor nyitva maradt, ezek egy részére műszeres vizsgálatok és további ásatások deríthetnek fényt.
HADAK ÚTJÁN XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 2. kötet. Főszerkesztő TÜRK ATTILA Szerkesztők BALOGH CSILLA – MAJOR BALÁZS ., 2017
Research on the first Hungarian Grand Prince Álmos has gained impetus in the last decades, howeve... more Research on the first Hungarian Grand Prince Álmos has gained impetus in the last decades, however, the first Hungarian Grand Princes’ father, Vgec, has hardly been mentioned. We can say that Vgec was generally ignored by research focusing on the Turul myth ever since Dezső Pais, in his book of 1926, put forward the idea that the name is to be derived from the Hungarian word igy/egy (‛holy’). The ‛mythical
holy forebear’ thus created rendered it practically impossible for Hungarian research to investigate Ugek’s identity as a potential historical figure.
Although György Györffy attempted in 1948 to involve in the scope of the Vgec-related investigations üge/öge, a common noun indicating dignity, which may have been taken over from the Old Turkish language before the Conquest Period, but the idea was not subsequently expounded and research did not deign it attention; Lorand Benko held it recently a completely implausible explanation. In contrast, the legends related to Álmos’ conception (Cyrus, Ottoman) regularly talk about actual fathers (Astyages, Ertuğrul). We can pose the question whether in the absence of
genuine grounds for refusal, so far unnamed, cannot we possibly assume, in a similar way, an authentic historical character in the background? This paper puts forward arguments to support a positive answer, and presents another historical personality of a similar name who lived in the same era.
Századok, 2019
The limited number of written sources relating to early Hungarian history are burdened by numerou... more The limited number of written sources relating to early Hungarian history are burdened by numerous difficulties as to their reading and interpretation. The present paper investigates only one – albeit crucial – phrase; one which describes the form of lordship over the early Hungarians by making reference to two names, those of kndh and glh. The Arabic text is far from unambiguous: while kndh can be interpreted either as an office or a vocative, Glh is generally regarded as a personal name. Contrary to the prevailing assumptions, kndh is unknown in the world of the steppe, with very vague traces leading towards Iran and the Mongols. As to glh, nowhere is it recorded as a form of dignity, and
very rarely as a proper name (of a person or tribe). Thus, such names denoting the chief holder of power over the early Hungarians seem to be unconnected to the Turkic world of the steppe, and are unrecorded either in the Turkic Empire or in its successor states, such as the Khazar Kaganate.