Ákos Huszár | Hungarian Academy of Sciences, Centre for Social Sciences, (original) (raw)
Papers by Ákos Huszár
Reconstituting Democracy from Below
Page 170. Chapter 7 Civil society as will and imagination Theoretical outlines and empirical obse... more Page 170. Chapter 7 Civil society as will and imagination Theoretical outlines and empirical observations (in light of Hungarian experiences) Mária Heller, Ákos Huszár, Borbála Kriza and Ágnes Rényi Eötvös Loránd University ...
Statisztikai szemle, 2023
Replika
A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban bejelentette, hogy több évtized után felhagy a létminimu... more A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban bejelentette, hogy több évtized után felhagy a létminimum-értékek számításával, illetve publikálásával. Dolgozatomban amellett érvelek, hogy fontos, hogy naprakész ismeretekkel rendelkezzünk a minimumértékekről és ezeknek társadalomelméleti szempontból is komoly jelentőségük van. Először azt mutatom be, hogy a létminimum mutató fontos eszköz a szegénység vizsgálatához, majd két olyan társadalomelméleti kontextust vizsgálok, ahol a minimumértékeknek fontos szerepe van, végül pedig amellett érvelek, hogy a minimumértékek változásának nyomon követése révén a társadalomszerkezet átalakulásáról is fontos információkhoz juthatunk.
Huszár Ákos Osztály és elismerés. A magyar társadalom elismerési viszonyairól Dolgozatom fő kérdé... more Huszár Ákos Osztály és elismerés. A magyar társadalom elismerési viszonyairól Dolgozatom fő kérdése, hogy az elosztási egyenlőtlenségek mennyiben veszélyeztetik, mennyiben veszélyeztethetik a társadalom normatív integrációját. A következőkben e prob léma vizsgálatának egy lehetséges útját, illetve első eredményeit mutatom be. A dolgozatban tárgyalt kérdés korántsem új, sőt a társadalmi struktúra, illetve rétegződéskutatás egyik központi problémájának tekinthető, amennyiben a társadalom rétegzettségének kutatása mindig is összekapcsolódott a társadalmi szolidaritás, a társadalmi konfliktusok, illetve a társadalom stabilitásának a kérdéskörével. Elég e helyütt talán csak Marxra utalni, akinél az osztálystruktúra vizsgálata a kapitalizmus meghaladásának a problémájába ágyazódott (Marx és Engels 1975 [1848]), vagy Max Weberre, akinek a társadalom rétegződésére vonatkozó elképzelései közvetlenül kapcsolódnak a legitim rend érvényességére vonatkozó kérdésfeltevéséhez (Weber 1987 [1922], 2009). A probléma a rétegződéskutatás funkcionalista áramlatában sem ismeretlen. Parsons nem csupán azt vizsgálta, hogy a társadalom rétegzettsége miként járul hozzá a társadalom normatív integrációjához, de azt is, hogy mikor jelenthet rá veszélyt (Parsons 1949). Az amerikai rétegződéskutatás pedig többek között a státuszinkonzisztencia vizsgálata révén igyekezett megragadni a társadalmi rétegződés különféle területekre gyakorolt hatását (Lenski 1954, 1956, 1967). Az elosztási egyenlőtlenségeket az alábbiakban az osztály, a társadalmi integráció problémakörét pedig az elismerés fogalmára támaszkodva értelmezem, a kettő közötti kapcsolatot statisztikai elemzések segítségével igyekszem megvilágítani. Osztály és elismerés közötti viszony egyáltalán nem magától értetődő, a következőben először ezért tömören ezzel a problémával foglalkozom, hogy pontosítsam és konkretizáljam a dolgozat kérdéseit. Ezután mutatom be az empirikus vizsgálatok eredményeit.
Statisztikai Szemle
Arra vállalkoztunk, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak a 2016. évi mikrocenzushoz kapcsolódó... more Arra vállalkoztunk, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak a 2016. évi mikrocenzushoz kapcsolódó, a foglalkozások presztízsét felmérő kiegészítő felvétele alapján létrehozzunk egy átfogó presztízsskálát, amelyben mindegyik foglalkozáshoz pontszámot rendelünk, ami az egyes foglalkozások egymáshoz viszonyított presztízséről nyújt információt. Ezenkívül az általános presztízsskála mellett további öt skálát hoztunk létre, amelyek a foglalkozások kereset, hasznosság, tudás, hatalom, illetve divatosság szerinti rangsorát tartalmazzák. A tanulmányban először röviden összefoglaljuk, hogy melyek az eltérő sajátosságai a foglalkozási presztízsskáláknak a társadalmi pozíció egyéb graduális mérőszámaihoz képest, majd bemutatjuk, hogy miként hoztuk létre az új presztízsskálát. Ezt követőn egyrészt ennek az új mérőeszköznek az alapvető jellemzőit ismertetjük, másrészt illusztrációként néhány példát mutatunk be az alkalmazására.
Intersections
Public dialogue about social mobility in many countries has recently been dominated by the myth o... more Public dialogue about social mobility in many countries has recently been dominated by the myth of meritocracy and uses a neo-liberal vocabulary of aspiration, ambition, and choice, considering mobility as an individual project of self-advancement involving moving up in the social hierarchy (Lawler & Payne, 2018; Friedman & Laurison, 2020). Meritocracy suggests that whatever your social position at birth, society ought to offer enough opportunity and mobility for ‘talent’, when combined with ‘effort’, to ‘rise to the top’. This idea is one of the most prevalent social and cultural tropes of our time (Littler, 2017). In this discourse, social mobility is the new panacea for wider historic and social ills, and the answer to the increase in classed and racialised inequalities. This special issue aims to challenge this widespread public and political discourse by deploying the sociological perspectives of social mobility and asking how (upward but also downward) mobility works, how flui...
Intersections
According to recent studies, both absolute and relative mobility in Hungary have recently decline... more According to recent studies, both absolute and relative mobility in Hungary have recently declined. In our paper, we seek to explain how these processes evolved in the lower and upper segments of the social structure. Is the decline in mobility more due to the fact that parents in a more favourable position manage to pass on their privileged social position successfully, or rather to the fact that those starting from below are less able to overcome their disadvantages? To what extent have these processes occurred simultaneously in the last almost twenty years, and to what extent have they taken place independently? According to our results, the decrease in social mobility can be detected in both the lower and upper segments of society. However, processes at the two poles have not involved the same dynamics over the past nearly two decades. In the 2000s, educational expansion fuelled immobility in the upper segment of society, but also created mobility channels for those with an unfa...
Sociological Research Online
The aim of this study is to describe long-term changes in intergenerational social mobility in Hu... more The aim of this study is to describe long-term changes in intergenerational social mobility in Hungary between 1973 and 2018 and to provide an overview of the current situation that has not been examined previously. Our main questions are whether trends of the earlier periods continued and whether previous gender differences persisted at the end of the 2010s. According to our results total mobility continued to decline and it hit its lowest point in decades at the end of the 2010s. In addition, decreasing proportion of the population move upwards compared with their fathers and an increasing proportion experience the deterioration of their social position. While earlier research found that structural changes in society triggered upward mobility the polarising class structure after 1990 set into motion contrary trends. In this period, structural mobility increasingly typically meant downward mobility. As regards relative mobility chances associated with working in high and low occupa...
Huszár Ákos A tudomány: köztudomány Megjegyzések Burawoy közszociológiai programja kapcsán A szer... more Huszár Ákos A tudomány: köztudomány Megjegyzések Burawoy közszociológiai programja kapcsán A szerzőhöz hasonlóan költői túlzásokat használva nagyléptékű, ám igencsak abszurd következtetésekre juthatunk Michael Burawoy közszociológiai programját olvasva (Burawoy 2006). Tömören: Burawoy azonosít két problémát, és talál egy olyan megoldást, amely mindkét problémára releváns választ jelenthet. Az egyik probléma mindenkit érint, s Burawoy olyan címszavaival foglalható össze, mint az "állami despotizmus", a "piaci zsarnokság" vagy éppen a "terrorista szélvész". A másik probléma a szociológia válsága, amelynek magja-diagnózisa szerint-, hogy a szociológia, miközben a saját szaktudományos problémáiba merül, elveszti, illetve elvesztette társadalmi relevanciáját. Megoldási javaslata kissé homályos, ám azért érthető: el kell fogadnunk, hogy a diszciplína egy többszörösen tagolt mező, de e hatalmi térben erősíteni kell a szociológia-a professzionális, a kritikai, illetve a közpolitikai szociológiától elkülönített-közszociológiai ágát. Ha a szociológusok a civil társadalom talaján állva, szociológiai tudásukat felhasználva bátrabban és gyakrabban vesznek részt a nyilvános vitákban, az megóvhatja a diszciplínát a teljes irrelevanciába süllyedéstől, és megoldást jelenthet a világ problémáira is. Ez a feladat abszurdnak, kivihetetlennek és igazolhatatlannak tűnik, ahogy ezt a vita több hozzászólója is megállapította (lásd pl. Fleck 2006; Némedi 2006; Tittle 2006). Létezik azonban Burawoy programjának egy olyan jóindulatú olvasata, amelyet, azt gondolom, ideológiai ellenlábasai (Bognár 2007) is elfogadhatónak, sőt támogathatónak tarthatnak. Eszerint-egyszerűen fogalmazva-a szociológusoknak sokkal élénkebben és érzékenyebben kellene foglalkozniuk az aktuális társadalmi problémákkal, és határozottabban kellene törekedniük arra, hogy eredményeiket a szélesebb nyilvánosság is megismerhesse. Buroway problémáit relevánsnak tartom, s programjának e második, kevésbé erős értelmezésével alapvetően egyetértek. Azt gondolom azonban, hogy az általa kínált fogalmi keret erősen túlterhelt, illetve pontatlan, aminek következtében kérdéseit több esetben rosszul fogalmazta meg, ami helytelen (olykor durva) megállapításokhoz vezette. A kiinduló probléma rögtön a közszociológia fogalmának használata kapcsán felmerül. Ez ugyanis Burawoynál egyrészt leíró kategória, ami a szociológiai munkamegosztás sajtosságainak a megvilágítá-brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
International Journal of Sociology
Replika - Társadalomtudományi folyóirat, 2007
Huszár Ákos Kritikai elmélet és Marx A kritikai elmélet mindig sajátos helyet foglalt el a társad... more Huszár Ákos Kritikai elmélet és Marx A kritikai elmélet mindig sajátos helyet foglalt el a társadalomtudományi diszciplínák között. Kiinduló kérdései, illetve kutatási gyakorlata nehezen illeszthető be a hagyományos tudományos szakágak közé. 1 Törekvése az egyik oldalról-hogy normatív elveket igazoljon, és ezek alapján értékelő megállapításokat tegyen-egyértelműen a fi lozófi ai diszciplínákhoz kapcsolja (lásd pl. Marcuse 1976: 117-146). A kritikai elmélet viszont-a másik oldalról-nem mond le arról, hogy felhasználja a különböző szaktudományok empirikus eredményeit, illetve, hogy kutatásai során alkalmazza ezek különböző módszertani eszközeit (vö.: Adorno 1976a: 254-278, 1976b: 505-515). Ebben a tekintetben a kritikai elmélet többek között a szociológiával, a pszichológiával vagy a gazdaságtudománnyal rokonítható. Kérdéses továbbá az is, hogy a kritikai elmélet esetében egyértelműen akadémiai irányzatról van-e szó, szorosan kötődik ugyanis bizonyos társadalmi mozgalmakhoz, illetve politikai ideológiákhoz. A kritikai elmélet ráadásul, önmeghatározása szerint, hatással akar lenni a politikai folyamatokra, amennyiben hangsúlyozza az elmélet és a gyakorlat elválaszthatatlanságát (lásd pl. Howard 2000). Az alábbi dolgozat kettős célja közül az egyik a kritikai elmélet körüli defi níciós problémák vizsgálata. Ennek során egy a frankfurti iskola programjához szorosan kötődő, és egy tágabb, az értékmentesség elvének elutasításán alapuló meghatározást veszek szemügyre. Amellett fogok érvelni, hogy-különböző okokból-egyik defi níciós kísérlet sem kielégítő, egy harmadik, a kritikai elmélet kordiagnosztikai jelentőségén alapuló meghatározás azonban termékenynek mutatkozik. A dolgozat másik nagyobb egységében a marxi társadalomelméletnek e defi níció alapján való rekonstrukciójára teszek kísérletet. E rekonstrukció akkor tekinthető eredményesnek, ha sikerül világosan körülhatárolni azokat a marxi elméleti megállapításokat, amelyek a kritikai elmélet későbbi tradíciója számára-akár alapvető kiindulópontként, akár a kritikák célpontjaiként-meghatározóknak bizonyultak. 1 Vö. ezzel kapcsolatban Wallerstein és szerzőtársai (2002) elemzését a különböző társadalomtudományi diszciplínákat elválasztó intézményes határok történeti kialakulásáról.
Reconstituting Democracy from Below
Page 170. Chapter 7 Civil society as will and imagination Theoretical outlines and empirical obse... more Page 170. Chapter 7 Civil society as will and imagination Theoretical outlines and empirical observations (in light of Hungarian experiences) Mária Heller, Ákos Huszár, Borbála Kriza and Ágnes Rényi Eötvös Loránd University ...
Statisztikai szemle, 2023
Replika
A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban bejelentette, hogy több évtized után felhagy a létminimu... more A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban bejelentette, hogy több évtized után felhagy a létminimum-értékek számításával, illetve publikálásával. Dolgozatomban amellett érvelek, hogy fontos, hogy naprakész ismeretekkel rendelkezzünk a minimumértékekről és ezeknek társadalomelméleti szempontból is komoly jelentőségük van. Először azt mutatom be, hogy a létminimum mutató fontos eszköz a szegénység vizsgálatához, majd két olyan társadalomelméleti kontextust vizsgálok, ahol a minimumértékeknek fontos szerepe van, végül pedig amellett érvelek, hogy a minimumértékek változásának nyomon követése révén a társadalomszerkezet átalakulásáról is fontos információkhoz juthatunk.
Huszár Ákos Osztály és elismerés. A magyar társadalom elismerési viszonyairól Dolgozatom fő kérdé... more Huszár Ákos Osztály és elismerés. A magyar társadalom elismerési viszonyairól Dolgozatom fő kérdése, hogy az elosztási egyenlőtlenségek mennyiben veszélyeztetik, mennyiben veszélyeztethetik a társadalom normatív integrációját. A következőkben e prob léma vizsgálatának egy lehetséges útját, illetve első eredményeit mutatom be. A dolgozatban tárgyalt kérdés korántsem új, sőt a társadalmi struktúra, illetve rétegződéskutatás egyik központi problémájának tekinthető, amennyiben a társadalom rétegzettségének kutatása mindig is összekapcsolódott a társadalmi szolidaritás, a társadalmi konfliktusok, illetve a társadalom stabilitásának a kérdéskörével. Elég e helyütt talán csak Marxra utalni, akinél az osztálystruktúra vizsgálata a kapitalizmus meghaladásának a problémájába ágyazódott (Marx és Engels 1975 [1848]), vagy Max Weberre, akinek a társadalom rétegződésére vonatkozó elképzelései közvetlenül kapcsolódnak a legitim rend érvényességére vonatkozó kérdésfeltevéséhez (Weber 1987 [1922], 2009). A probléma a rétegződéskutatás funkcionalista áramlatában sem ismeretlen. Parsons nem csupán azt vizsgálta, hogy a társadalom rétegzettsége miként járul hozzá a társadalom normatív integrációjához, de azt is, hogy mikor jelenthet rá veszélyt (Parsons 1949). Az amerikai rétegződéskutatás pedig többek között a státuszinkonzisztencia vizsgálata révén igyekezett megragadni a társadalmi rétegződés különféle területekre gyakorolt hatását (Lenski 1954, 1956, 1967). Az elosztási egyenlőtlenségeket az alábbiakban az osztály, a társadalmi integráció problémakörét pedig az elismerés fogalmára támaszkodva értelmezem, a kettő közötti kapcsolatot statisztikai elemzések segítségével igyekszem megvilágítani. Osztály és elismerés közötti viszony egyáltalán nem magától értetődő, a következőben először ezért tömören ezzel a problémával foglalkozom, hogy pontosítsam és konkretizáljam a dolgozat kérdéseit. Ezután mutatom be az empirikus vizsgálatok eredményeit.
Statisztikai Szemle
Arra vállalkoztunk, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak a 2016. évi mikrocenzushoz kapcsolódó... more Arra vállalkoztunk, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak a 2016. évi mikrocenzushoz kapcsolódó, a foglalkozások presztízsét felmérő kiegészítő felvétele alapján létrehozzunk egy átfogó presztízsskálát, amelyben mindegyik foglalkozáshoz pontszámot rendelünk, ami az egyes foglalkozások egymáshoz viszonyított presztízséről nyújt információt. Ezenkívül az általános presztízsskála mellett további öt skálát hoztunk létre, amelyek a foglalkozások kereset, hasznosság, tudás, hatalom, illetve divatosság szerinti rangsorát tartalmazzák. A tanulmányban először röviden összefoglaljuk, hogy melyek az eltérő sajátosságai a foglalkozási presztízsskáláknak a társadalmi pozíció egyéb graduális mérőszámaihoz képest, majd bemutatjuk, hogy miként hoztuk létre az új presztízsskálát. Ezt követőn egyrészt ennek az új mérőeszköznek az alapvető jellemzőit ismertetjük, másrészt illusztrációként néhány példát mutatunk be az alkalmazására.
Intersections
Public dialogue about social mobility in many countries has recently been dominated by the myth o... more Public dialogue about social mobility in many countries has recently been dominated by the myth of meritocracy and uses a neo-liberal vocabulary of aspiration, ambition, and choice, considering mobility as an individual project of self-advancement involving moving up in the social hierarchy (Lawler & Payne, 2018; Friedman & Laurison, 2020). Meritocracy suggests that whatever your social position at birth, society ought to offer enough opportunity and mobility for ‘talent’, when combined with ‘effort’, to ‘rise to the top’. This idea is one of the most prevalent social and cultural tropes of our time (Littler, 2017). In this discourse, social mobility is the new panacea for wider historic and social ills, and the answer to the increase in classed and racialised inequalities. This special issue aims to challenge this widespread public and political discourse by deploying the sociological perspectives of social mobility and asking how (upward but also downward) mobility works, how flui...
Intersections
According to recent studies, both absolute and relative mobility in Hungary have recently decline... more According to recent studies, both absolute and relative mobility in Hungary have recently declined. In our paper, we seek to explain how these processes evolved in the lower and upper segments of the social structure. Is the decline in mobility more due to the fact that parents in a more favourable position manage to pass on their privileged social position successfully, or rather to the fact that those starting from below are less able to overcome their disadvantages? To what extent have these processes occurred simultaneously in the last almost twenty years, and to what extent have they taken place independently? According to our results, the decrease in social mobility can be detected in both the lower and upper segments of society. However, processes at the two poles have not involved the same dynamics over the past nearly two decades. In the 2000s, educational expansion fuelled immobility in the upper segment of society, but also created mobility channels for those with an unfa...
Sociological Research Online
The aim of this study is to describe long-term changes in intergenerational social mobility in Hu... more The aim of this study is to describe long-term changes in intergenerational social mobility in Hungary between 1973 and 2018 and to provide an overview of the current situation that has not been examined previously. Our main questions are whether trends of the earlier periods continued and whether previous gender differences persisted at the end of the 2010s. According to our results total mobility continued to decline and it hit its lowest point in decades at the end of the 2010s. In addition, decreasing proportion of the population move upwards compared with their fathers and an increasing proportion experience the deterioration of their social position. While earlier research found that structural changes in society triggered upward mobility the polarising class structure after 1990 set into motion contrary trends. In this period, structural mobility increasingly typically meant downward mobility. As regards relative mobility chances associated with working in high and low occupa...
Huszár Ákos A tudomány: köztudomány Megjegyzések Burawoy közszociológiai programja kapcsán A szer... more Huszár Ákos A tudomány: köztudomány Megjegyzések Burawoy közszociológiai programja kapcsán A szerzőhöz hasonlóan költői túlzásokat használva nagyléptékű, ám igencsak abszurd következtetésekre juthatunk Michael Burawoy közszociológiai programját olvasva (Burawoy 2006). Tömören: Burawoy azonosít két problémát, és talál egy olyan megoldást, amely mindkét problémára releváns választ jelenthet. Az egyik probléma mindenkit érint, s Burawoy olyan címszavaival foglalható össze, mint az "állami despotizmus", a "piaci zsarnokság" vagy éppen a "terrorista szélvész". A másik probléma a szociológia válsága, amelynek magja-diagnózisa szerint-, hogy a szociológia, miközben a saját szaktudományos problémáiba merül, elveszti, illetve elvesztette társadalmi relevanciáját. Megoldási javaslata kissé homályos, ám azért érthető: el kell fogadnunk, hogy a diszciplína egy többszörösen tagolt mező, de e hatalmi térben erősíteni kell a szociológia-a professzionális, a kritikai, illetve a közpolitikai szociológiától elkülönített-közszociológiai ágát. Ha a szociológusok a civil társadalom talaján állva, szociológiai tudásukat felhasználva bátrabban és gyakrabban vesznek részt a nyilvános vitákban, az megóvhatja a diszciplínát a teljes irrelevanciába süllyedéstől, és megoldást jelenthet a világ problémáira is. Ez a feladat abszurdnak, kivihetetlennek és igazolhatatlannak tűnik, ahogy ezt a vita több hozzászólója is megállapította (lásd pl. Fleck 2006; Némedi 2006; Tittle 2006). Létezik azonban Burawoy programjának egy olyan jóindulatú olvasata, amelyet, azt gondolom, ideológiai ellenlábasai (Bognár 2007) is elfogadhatónak, sőt támogathatónak tarthatnak. Eszerint-egyszerűen fogalmazva-a szociológusoknak sokkal élénkebben és érzékenyebben kellene foglalkozniuk az aktuális társadalmi problémákkal, és határozottabban kellene törekedniük arra, hogy eredményeiket a szélesebb nyilvánosság is megismerhesse. Buroway problémáit relevánsnak tartom, s programjának e második, kevésbé erős értelmezésével alapvetően egyetértek. Azt gondolom azonban, hogy az általa kínált fogalmi keret erősen túlterhelt, illetve pontatlan, aminek következtében kérdéseit több esetben rosszul fogalmazta meg, ami helytelen (olykor durva) megállapításokhoz vezette. A kiinduló probléma rögtön a közszociológia fogalmának használata kapcsán felmerül. Ez ugyanis Burawoynál egyrészt leíró kategória, ami a szociológiai munkamegosztás sajtosságainak a megvilágítá-brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
International Journal of Sociology
Replika - Társadalomtudományi folyóirat, 2007
Huszár Ákos Kritikai elmélet és Marx A kritikai elmélet mindig sajátos helyet foglalt el a társad... more Huszár Ákos Kritikai elmélet és Marx A kritikai elmélet mindig sajátos helyet foglalt el a társadalomtudományi diszciplínák között. Kiinduló kérdései, illetve kutatási gyakorlata nehezen illeszthető be a hagyományos tudományos szakágak közé. 1 Törekvése az egyik oldalról-hogy normatív elveket igazoljon, és ezek alapján értékelő megállapításokat tegyen-egyértelműen a fi lozófi ai diszciplínákhoz kapcsolja (lásd pl. Marcuse 1976: 117-146). A kritikai elmélet viszont-a másik oldalról-nem mond le arról, hogy felhasználja a különböző szaktudományok empirikus eredményeit, illetve, hogy kutatásai során alkalmazza ezek különböző módszertani eszközeit (vö.: Adorno 1976a: 254-278, 1976b: 505-515). Ebben a tekintetben a kritikai elmélet többek között a szociológiával, a pszichológiával vagy a gazdaságtudománnyal rokonítható. Kérdéses továbbá az is, hogy a kritikai elmélet esetében egyértelműen akadémiai irányzatról van-e szó, szorosan kötődik ugyanis bizonyos társadalmi mozgalmakhoz, illetve politikai ideológiákhoz. A kritikai elmélet ráadásul, önmeghatározása szerint, hatással akar lenni a politikai folyamatokra, amennyiben hangsúlyozza az elmélet és a gyakorlat elválaszthatatlanságát (lásd pl. Howard 2000). Az alábbi dolgozat kettős célja közül az egyik a kritikai elmélet körüli defi níciós problémák vizsgálata. Ennek során egy a frankfurti iskola programjához szorosan kötődő, és egy tágabb, az értékmentesség elvének elutasításán alapuló meghatározást veszek szemügyre. Amellett fogok érvelni, hogy-különböző okokból-egyik defi níciós kísérlet sem kielégítő, egy harmadik, a kritikai elmélet kordiagnosztikai jelentőségén alapuló meghatározás azonban termékenynek mutatkozik. A dolgozat másik nagyobb egységében a marxi társadalomelméletnek e defi níció alapján való rekonstrukciójára teszek kísérletet. E rekonstrukció akkor tekinthető eredményesnek, ha sikerül világosan körülhatárolni azokat a marxi elméleti megállapításokat, amelyek a kritikai elmélet későbbi tradíciója számára-akár alapvető kiindulópontként, akár a kritikák célpontjaiként-meghatározóknak bizonyultak. 1 Vö. ezzel kapcsolatban Wallerstein és szerzőtársai (2002) elemzését a különböző társadalomtudományi diszciplínákat elválasztó intézményes határok történeti kialakulásáról.