Zsolt Körösfői | Szabolcs-Szatmár-Bereg County Museum (original) (raw)
Books by Zsolt Körösfői
https://marosszentanna1903.hu/en
Amennyiben a Jósa András Múzeum gyermekkorának a nagykállói évek (1868–1883) számítanak, akkor a ... more Amennyiben a Jósa András Múzeum
gyermekkorának a nagykállói
évek (1868–1883) számítanak, akkor
a fogantatás Geszteréden történt. A
kezdetekre pedig általában szívesen
gondol vissza az emberfia, és ez egy
intézmény esetében is igaz. Ezért kedves
annyira nekünk Geszteréd. Nos,
kezdjük a legelején!
If we consider the Nagykálló years
the childhood of the Jósa András
Museum (1868–1883), then its conception
happened in Geszteréd. And
one certainly likes to recall the origins,
which is true also in the case of an institution.
That is why Geszteréd is so
amiable to us. So, let’s start at the very
beginning!
Annak ellenére, hogy a Marosszentanna–Csernyahov kultúrának egyik nevét adó temetőjét (Marosszent... more Annak ellenére, hogy a Marosszentanna–Csernyahov kultúrának egyik nevét adó temetőjét
(Marosszentanna/Sântana de Mureş, Maros megye) 1903-ban Erdélyben tárták fel, az itteni népvándorláskori
kutatás nemhogy kiteljesedett volna az azóta eltelt több mint egy évszázad alatt, hanem inkább megtorpant.
Az elkövetkező évtizedekben a dákoromán kontinuitás jegyében zajló romániai kutatások elsősorban
a római, dák és szláv kori emlékeket célozták, a kora népvándorláskori, középkori lelőhelyek tervásatására
pedig ritkán került sor. Amikor véletlenszerűen, vagy leletmentéssel népvándorláskori lelőhelyek kerültek
napvilágra, gyakran értelmezték azokat a továbbélő dákok, vagy a helyben maradt, római lakosság régészeti
hagyatékának. Az aktuálpolitika nyomására a régészet egyik fő feladata a román nép etnogenezisének bizonyítása
lett. Így jöttek létre a népvándorlás korát túlélő dákoromán népesség régészeti kultúrái, mint Erdélyben
a 4. századra keltezett Szentgyörgy- (cultura Sfântu-Gheorghe), a Baráthely- (cultura Bratei, Kr.u. 4-6.
század), a Fiatfalva- (cultura Filiaşi), Baráthely–Fiatfalva-kultúrák (cultura Bratei-Filiaşi), valamint ezek
Kárpátokon kívüli megfelelői, az Ipoteşti-Gândeşti (Kr.u. 6-7. század) és a Dridu-kultúrák (Kr.u. 9. század).
1989 óta a romániai régészeti kutatás kezdi elvetni az említett, prekoncepciókra felépített régészeti
kultúrák létezését, vagy legalábbis nem említi. A népvándorláskori lelőhelyek feltárásának legfőbb akadályát
az elmúlt évtizedekben az erdélyi múzeumok akkut pénzhiánya képezi. Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi
pár évben a meginduló építkezések és a műemléki előírások következetesebb ellenőrzésének köszönhetően
a régészeti kutatásokban pozitív elmozdulás történt. Ezzel egy időben több erdélyi múzeumba fiatal, szakmailag
jól felkészült régész került, akik a megelőző feltárások, leletmentések mellett folyamatosan terepbejárásokat
is végeznek.
Az erdélyi népvándorláskori lelőhelyek kutatásáról kevés összefoglaló munka vagy tanulmánykötet létezik,
éppen ezért ezt a kötetet a szükség hozta létre. Az itt szereplő tanulmányok témájuk alapján változatosak,
ugyanakkor egymáshoz is kapcsolódnak. A történelmi-földrajzi értelemben vett Erdélyben (nem a mai
használatban lévő Nyugat-Romániát) és Partium-ban (jelenleg Romániai nyugati határsávja) feltárt újabb/
régebbi lelőhelyek közlése mellett, kisebb régiók (Felső-Tisza vidéke, Nagy-Küküllő mente, Csíki-medence)
régészeti kutatásainak összegzése is bekerült kötetünkbe. Bizonyos részproblémák régészeti módszerrel
végzett elemzésével (a Marosszentanna–Csernyahov kultúra és a hun kori szarmata kerámia közti kapcsolat,
a dunántúli karpok kérdése) két tanulmány is, Erdély, szomszédos területekkel való kapcsolatára reflektál.
A kötetbe egyaránt kerültek fél évszázada feltárt, de még közöletlen vagy csak részben közölt (Fiatfalva/
Filiaşi–Disznóhizlaldó/Felhágó, Gyergyószárhegy/Lăzarea–Lázár-kastély, Székelykeresztúr/Cristuru-
Secuiesc–Felsőlok), illetve kisebb, újabban kutatott lelőhelyek (Csikszentimre/Sântimbru, Fiatfalva/Filiaş–
Nagyerdő-földje, Telekfalva/Teleac), amelyek csak rövid ásatási beszámoló formájában jelentek meg ez idáig.
A kötet valósághű bepillantást nyújt az erdélyi népvándorláskori kutatások jelenlegi állapotába, módszereibe
és eredményeibe.
Fontosnak tartok még egy dolgot megemlíteni, éspedig azt, hogy a tanulmányok magyarul jelennek
meg egy olyan témában, amelynek Erdély tekintetében jelenleg a román és a német a hagyományosan használt
szakmai nyelve. Annak érdekében, hogy a más nyelven értő kollégák is forgathassák a kötetet, bővebb,
idegen nyelvű kivonatok kerültek a tanulmányok végére. A táblák kétnyelvűek, a fontosabb lelőhelyek gyorsabb megtalálása érdekében helységnév-azonosítót és hozzá kapcsolódó térképmellékletet is szerkesztettünk.
Ahogy lenni szokott, egy ilyen nagyméretű munka mögött több ember háttérmunkájára, közreműködésére
is szükség volt. Jelen kiadvány egy kis székelyföldi múzeum két évvel ezelőtt létrehozott kiadványsorozatának
harmadik száma. A kötet kiadását a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Hargita Megye Régészeti
Programja és Székelykeresztúr Város támogatásával sikerült megvalósítani. A kötet szerkesztésében, ahogyan
a korábbi kiadványok esetében is nagy érdemei Sándor-Zsigmond Ibolyának és Sándor-Zsigmond Dénesnek
vannak.
A kötet tanulmányait szakmailag dr. Istvánovits Eszter (Nyíregyháza) és dr. Vida Tivadar (Budapest)
véleményezte.
Köszönettel tartozom Székely Attilának, Székelykeresztúr és környéke lelőhelyeinek kiváló ismerőjének,
aki az elmúlt négy évtizedben több Nagy-Küküllő-menti népvándorlás kori lelőhely feltárásában
is részt vett, s az azokból előkerült leletanyag feldolgozásában komoly segítséget nyújtott. Az elmúlt öt év
közös munkájáért rendkívül hálás vagyok, önzetlen, soha nem lankadó régészeti munkásságának pedig
csodálója.
Köszönöm Kosza Antalnak, Hargita megye régészfelügyelőjének (Csíkszereda) a segítségét, aki a
térképmellékletek nagy részét készítette. Hálával tartozom még Orbán Lívia (Székelykeresztúr), Szinyéri
Péterné restaurátoroknak és Beleznai Gabriella rajzolónak (Nyíregyháza), akik önzetlen és szép kivitelezésű
munkáikkal járultak a kötethez.
Legutoljára Szász Viktor (Székelyudvarhely) és Burszán Károly (Fiatfalva) neveit szeretném megemlíteni,
akiknek bejelentése nyomán igen fontos népvándorlás kori lelőhelyek felfedezését köszönhetjük.
Kérem, forgassák érdeklődéssel a kötetet.
Papers by Zsolt Körösfői
NyJAMÉ LXIII. 2021. 075–106., 2021
Tavaly, 2020 tavaszán a régészeti tömörraktárt új helyre költöztette a nyíregyházi múzeum. A lele... more Tavaly, 2020 tavaszán a régészeti tömörraktárt új helyre költöztette a nyíregyházi múzeum.
A leletek előkészítésekor, majd szállítása közben több lelőhelyről származó famaradvány akadt a
kezünkbe, amelyeket az új helyen már külön teremben helyeztünk el. Mivel ekkor folyt a buji kutak
régészeti faanyagának dendrokronológiai elemzése, a vizsgálatba bevontuk a többi – nem túl
nagyszámú
és még beazonosítható – faleleteinket is. Ha már kezünkbe került és megvizsgáltuk a
faanyagot,
úgy döntöttünk, hogy mielőtt a leleteket képletesen és a valóságban is visszatesszük a
szekrényekbe,
az eredményeket közkincsé tesszük.
Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából
Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899– ... more Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899– 1919) korszaka. Pósta tanítványainak szerteágazó tevékenysége a különböző régészeti korok kutatásában áttörő eredményeket hozott. Az intenzív terepkutatások az erdélyi népvándorlás és honfoglalás kori régészet olyan lelőhelyeinek feltárását vonták maguk után, amelyek máig meghatározó jelentőségűek a kutatásban. A korszak szempontjából a Pósta-tanítványok közül Kovács Istvánnak jutott a legfontosabb szerep, akinek a nevéhez a marosszentannai késő császárkori – kora népvándorlás kori, a mezőbándi kora avar kori és a Kolozsvár–Zápolya utcai honfoglalás kori temetők kutatása kapcsolódik. A tanulmány Kovács népvándorlás és honfoglalás kort tanulmányozó tevékenységét mutatja be részletesebben az említett három lelőhely tükrében.
DOLGOZATOK AZ ERDÉLYI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL, 2021
Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899– ... more Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899–
1919) korszaka. Pósta tanítványainak szerteágazó tevékenysége a különböző régészeti korok kutatásában
áttörő eredményeket hozott. Az intenzív terepkutatások az erdélyi népvándorlás és honfoglalás kori
régészet olyan lelőhelyeinek feltárását vonták maguk után, amelyek máig meghatározó jelentőségűek a
kutatásban. A korszak szempontjából a Pósta-tanítványok közül Kovács Istvánnak jutott a legfontosabb
szerep, akinek a nevéhez a marosszentannai késő császárkori – kora népvándorlás kori, a mezőbándi
kora avar kori és a Kolozsvár–Zápolya utcai honfoglalás kori temetők kutatása kapcsolódik. A tanulmány
Kovács népvándorlás és honfoglalás kort tanulmányozó tevékenységét mutatja be részletesebben
az említett három lelőhely tükrében.
Tiszadob–Sziget 2.1 The Upper Tisza Region at the turn of the Late Empire and Early Migration Per... more Tiszadob–Sziget 2.1
The Upper Tisza Region at the turn of the Late Empire
and Early Migration Period
While in the 1980s, the main problem regarding the cemetery of Tiszadob was whether
persons buried here should be considered Germans – more precisely Gepids – or not, starting from
the 1990s, mainly due to the work of Eszter Istvánovits celebrated in this volume, it has not been
questionable any more that this was a heterogenous community with Sarmatian dominancy. To-date,
the time has come to re-think the origin of the ones buried in the cemetery. Before the unification
of the find material in the Hun Period, the turn of the 4th–5th century in the Carpathian Basin is
characterised by a mosaic archaeological picture related to the historical reality of the Late Empire.
Part of cemeteries and settlements started in Late Roman Age, continued to exist in the Hun Period
and new ones formed, too. Considering the latter, it can be suggested that community in question
formed of two (or three) components arrived not from different places, but together and at one time.
Geographical situation of the cemeteries examined in the article and objects, customs of Przeworsk
character (among weapons the shield boss, the sword broken in two) can mark the direction of
arrival: the northern passes of the Carpathians. At the same time, strong Marosszentanna/Sântana de
Mureș–Chernyakhov impact can be in connection with the place of origin of these people. Parallels
observed between the burials of the Upper Tisza Region and Bistrița Region (Fig. 4), their “foreign”
features salient in their geographical-archaeological units refer to their common antecedents. In my
opinion, North Pontic Alanic origin suggested in the case of Romanian cemeteries Târgșor-Veche
and Drăgănești–Olt can be imagined also in the case of the cemeteries examined here. All these can
be related to the population moves generated by the Huns.
Settlement tracks from the late Copper Age on the site Fiatfalva-Alsó-Kövesföld / O aşezare din e... more Settlement tracks from the late Copper Age on the site Fiatfalva-Alsó-Kövesföld / O aşezare din eneoliticul târziu la Filiaş-Alsó-Kövesföld
![Research paper thumbnail of Egy kora népvándorlás kori fegyveres sír Tiszavasvári határából Egy kora népvándorlás kori fegyveres sír Tiszavasvári határából [An Early Migration Period warrior grave from the vicinity of Tiszavasvári]. NyJAMÉ LVIII. 2016. 145–153.](https://attachments.academia-assets.com/51816531/thumbnails/1.jpg)
](An Early Migration Period warrior grave from the vicinity of Tiszavasvári There is a multi-layer... more An Early Migration Period warrior grave from
the vicinity of Tiszavasvári
There is a multi-layered archaeological site northwest of Tiszavasvári. Its dimensions are
not clear yet: in the official records, it was registered with different names and identification numbers,
with varied extensions. Its most known part is the milk farm of the Dancs family (Dancs tehenészet),
where, during the enlargement of the farm in 2010 and 2014, the Jósa András Museum
conducted rescue excavations. In the course of the digs, we identified 159 archaeological features,
only 106 of which (for several reasons) could have been excavated. Most part of the features belong
to the Late Imperial and Hun Age settlement phenomena, beside them we uncovered two inhumation
burials. One of them, a dead buried in contracted position, was dated to Prehistoric Age. The other
one, discussed in the present article, was a warrior grave from the Early Migration Period.
This grave had a W‒E orientation. Its stain was light brown mixed with white grains
differing from its environment only with a lighter shade. The grave pit had a rectangular shape with
rounded corners, its length was 225 cm and the width was 90 cm. The skeleton was very poorly
preserved and lay resupinate 60 cm deep measured from the old ground. Only the bones of the right
Egy kora népvándorlás kori fegyveres sír Tiszavasvári határából
153
arm and the leg bones remained relatively well preserved. Arms were laid along the body, legs laid
parallel, also in rendered position. The skeleton had feminine character. Judging from the calvaria
and teeth the buried person could die around the age of 23–40.
We could trace the dark grey stripe referring to the trait of the coffin board on the right
side of the skeleton up to the region of the pelvis. On the interior side of the right arm, a so-called
Langsax lay, its length slightly exceeding 50 cm. Out of the scabbard, the chape and large pieces
of wood were preserved by the corrosion of the blade. Dark grey iron oxidation followed on the
blade could belong to the stiffening part of the scabbard. At the grip, we uncovered a buckle prong
decorated with animal head (the frame was missing) and an iron nail. In the region of pelvis, we
found a small oval iron buckle and a hand-thrown pottery sherd.
According to our present knowledge, the burial was a single one. Judging from the gravegoods,
it can be dated to the second half of the 5th century. Probably, this is one of the early, Upper
Tisza Region representatives of the Meroving Age Germanic warrior graves. As a work hypothesis,
we suggest that it should be examined in the context of the Hun Age settlement features that are
close to the grave in time and space, assuming continuity(?).
A régészetben gyakran előfordul, hogy lelőhelyeket és leleteket egy-egy adott korszakban eltérően... more A régészetben gyakran előfordul, hogy lelőhelyeket és leleteket egy-egy adott korszakban
eltérően
kelteznek és értelmeznek. Sok tényező befolyásolhatja a régészet éppen aktuális álláspontját,
de általánosságban elmondható, hogy – más tudományokhoz hasonlóan – az értelmezési lehetőségeknek
az ismeretek gyarapodása szokott leginkább újabb irányt adni. Annál is szembetűnőbb,
amikor egy adott terület azonos időszakának régészeti hagyatékát illetően a szakemberek – bár nagy
vonalakban ugyanarra az időszakra keltezik – az értelmezésben már igen eltérő véleményen vannak.
Ilyen „állatorvosi lónak” nevezhetjük Erdély késő császárkori időszakát, hiszen a korszak lelőhelyeinek
keltezése és értelmezése kis túlzással megyénként vagy inkább múzeumi gyűjtőterületenként
változik. Így fordulhat elő, hogy a kérdéses időszak lelőhelyei a szakirodalomban késő római,
népvándorlás kori, kora népvándorlás kori, posztrómai, posztaurelianusi, prefeudális, dákoromán,
Marosszentanna, Marosszentanna–Csernyahov kultúrájú, korai germán, ritkábban gót vagy éppen
II–III., II–IV., III–IV., IV., IV–V., IV–VI. századi megnevezéssel, keltezéssel szerepelnek.
Researchers of the Carpathian Basin have been dealing with the question of Late Roman Age looted ... more Researchers of the Carpathian Basin have been dealing with the question of Late Roman Age looted graves
on different degree, the explanations of the phenomenon are very different. Romanian researchers just mention to the
secondary opening of the Sântana de Mureș–Cherniahov Culture graves and frequently interpret it as a ritual act. At
the same time Hungarian scholars long ago have agreed, taking it as a common place, that the western neighbours of
the culture, Sarmatians practised grave-looting. Recently found unpublished drawings of the best known and eponymic
cemetery of the culture in Transylvania, gave me a possibility to summarise again the problem of grave-looting. In my
study, I compared the phenomenon with other contemporary cemeteries placing it into a wider geographical context.
After a thorough examination I came to the conclusion that graves were disturbed by looters (clearly pointing to this
fact already in the title of the study). Considering the degree of the phenomenon and the graves in question (orientation,
position, dating) there are significant differences in cemeteries. It is enigmatic who were the looters: foreign people,
inhabitants of a neighbouring settlement or members of the local community. Another question is the chronology: had
the graves been constantly looted or at one time after the cemeteries were given up. It seems in the Sântana de Mureș
cemetery that grave-lootings started to spread already during the use of the necropolis, but in its late phase. I explain
this not with ethnic, but ideological changes of the period, in this case with the spread of Christianity. I am aware of
the possibility that this was a cemetery of a small rural community where first and last generation of the deceased could
have been relatives and they were divided only by some generations. Even though, observations represented in the study
refer to the fact that Christianity brought changes not only in the way of burial (W–E orientation, lack of grave-goods),
but also in the relationship towards the earlier, pagan graves.
Im Hof der reformierten Pfahrer aus Rugonfalva (Rugăneşti, Harghita Kreis) wurden im 1971 zwei un... more Im Hof der reformierten Pfahrer aus Rugonfalva (Rugăneşti, Harghita Kreis) wurden im 1971 zwei und
im 2007 ein Skelettgrab entdeckt. Die zwei fruher entdeckte und ausserordentlich reiche Gräber wurden
von Grabrauber ausgeraubt, der dritte Grab, ohne Beilag, war unberührt. Die Gräber wurden als zeitgenossisch
bestimmt anhand von deren Nahe und anhand der ausgegrabenen Fundmaterial. Die zwei Gräber
mit einem einzigartig reicher Geschirr Befund und der Grab nr. 3 die nur Kleidungs-Zubehörteile (Fibel,
Perlenkette) enthalte wurden nebeneinander entdeckt. Diese Erscheinung wird von der Archäologie mit die
Veranderungen im Beerdigungs-Gebräuche der Černjachov–Sântana de Mureş-Kultur aus der 4. Jahrhundert
nach Christi Geburt im Zusammenhang gestellt. Selbstverstandlich sind drei Gräber nicht genügend
für die Feststellung einer relativen Chronologie. Als ganz sicher können wir nur das Folgende feststellen: die
drei Gräber, die von einer mittelalterliche Kirche und von dem umgebenden Gebäude aus der Neuzeit und
Gegenwart zerstört wurden, waren Teil des Gräberfeldes der Černjachov–Sântana de Mureş-Kultur.
În curtea parohiei reformate din Rugăneşti (jud. Harghita) în 1971 s-au ivit la suprafaţă două morminte
din perioada timpurie a migraţiilor, iar în 2007 încă unul. În toate cele trei morminte s-au găsit femei înhumate
după ritul scheletal. Corpurile au fost aşezate în groapă pe spate, cu capul spre nord şi picioarele spre
sud. Obiectele descoperite în morminte aparţin de cultura Černjachov–Sântana de Mureş, am reuşit să le
găsim analogiile perfecte din alte situri ale acestei culturi. Oglinda metalică provenind din mormântul nr. 1,
respectiv groapa săpată cu acostament a mormântului nr. 3 sugerează o infl uenţă străină, sarmatică.
Ceea ce priveşte clasifi carea cronologică a obiectelor descoperite în morminte: fi bulele cu picioarele îndoite
şi pieptenele de os intact pot fi datate de la mijlocul şi sfârşitul veacului IV, iar cataramele de după secolul
IV. Denarul lui Marc Aureliu găurit provenit din mormântul nr. 1 nu are valoare de datare.
Nu suntem de acord cu opinia eronată formulată mai demult, potrivit căreia la situl din Rugăneşti înhumarea
are un caracter dispersat. În convingerea noastră acolo s-au descoperit trei morminte târzii, din partea
a doua a secolului IV, ale unui cimitir distrus, aparţinând culturii Černjachov–Sântana de Mureş. Din stadiul
actual al cercetării nu ne putem da seama dacă tot cimitirul este fondat atât de târziu sau mai degrabă, asemenea
celorlalte cimitire ale culturii Černjachov–Sântana de Mureş cercetate mai bine, întâlnim şi aici morminte,
care aparţin înmormântărilor unei faze mai târzii, care înconjoară nucleul mai vechi al cimitirului.
https://marosszentanna1903.hu/en
Amennyiben a Jósa András Múzeum gyermekkorának a nagykállói évek (1868–1883) számítanak, akkor a ... more Amennyiben a Jósa András Múzeum
gyermekkorának a nagykállói
évek (1868–1883) számítanak, akkor
a fogantatás Geszteréden történt. A
kezdetekre pedig általában szívesen
gondol vissza az emberfia, és ez egy
intézmény esetében is igaz. Ezért kedves
annyira nekünk Geszteréd. Nos,
kezdjük a legelején!
If we consider the Nagykálló years
the childhood of the Jósa András
Museum (1868–1883), then its conception
happened in Geszteréd. And
one certainly likes to recall the origins,
which is true also in the case of an institution.
That is why Geszteréd is so
amiable to us. So, let’s start at the very
beginning!
Annak ellenére, hogy a Marosszentanna–Csernyahov kultúrának egyik nevét adó temetőjét (Marosszent... more Annak ellenére, hogy a Marosszentanna–Csernyahov kultúrának egyik nevét adó temetőjét
(Marosszentanna/Sântana de Mureş, Maros megye) 1903-ban Erdélyben tárták fel, az itteni népvándorláskori
kutatás nemhogy kiteljesedett volna az azóta eltelt több mint egy évszázad alatt, hanem inkább megtorpant.
Az elkövetkező évtizedekben a dákoromán kontinuitás jegyében zajló romániai kutatások elsősorban
a római, dák és szláv kori emlékeket célozták, a kora népvándorláskori, középkori lelőhelyek tervásatására
pedig ritkán került sor. Amikor véletlenszerűen, vagy leletmentéssel népvándorláskori lelőhelyek kerültek
napvilágra, gyakran értelmezték azokat a továbbélő dákok, vagy a helyben maradt, római lakosság régészeti
hagyatékának. Az aktuálpolitika nyomására a régészet egyik fő feladata a román nép etnogenezisének bizonyítása
lett. Így jöttek létre a népvándorlás korát túlélő dákoromán népesség régészeti kultúrái, mint Erdélyben
a 4. századra keltezett Szentgyörgy- (cultura Sfântu-Gheorghe), a Baráthely- (cultura Bratei, Kr.u. 4-6.
század), a Fiatfalva- (cultura Filiaşi), Baráthely–Fiatfalva-kultúrák (cultura Bratei-Filiaşi), valamint ezek
Kárpátokon kívüli megfelelői, az Ipoteşti-Gândeşti (Kr.u. 6-7. század) és a Dridu-kultúrák (Kr.u. 9. század).
1989 óta a romániai régészeti kutatás kezdi elvetni az említett, prekoncepciókra felépített régészeti
kultúrák létezését, vagy legalábbis nem említi. A népvándorláskori lelőhelyek feltárásának legfőbb akadályát
az elmúlt évtizedekben az erdélyi múzeumok akkut pénzhiánya képezi. Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi
pár évben a meginduló építkezések és a műemléki előírások következetesebb ellenőrzésének köszönhetően
a régészeti kutatásokban pozitív elmozdulás történt. Ezzel egy időben több erdélyi múzeumba fiatal, szakmailag
jól felkészült régész került, akik a megelőző feltárások, leletmentések mellett folyamatosan terepbejárásokat
is végeznek.
Az erdélyi népvándorláskori lelőhelyek kutatásáról kevés összefoglaló munka vagy tanulmánykötet létezik,
éppen ezért ezt a kötetet a szükség hozta létre. Az itt szereplő tanulmányok témájuk alapján változatosak,
ugyanakkor egymáshoz is kapcsolódnak. A történelmi-földrajzi értelemben vett Erdélyben (nem a mai
használatban lévő Nyugat-Romániát) és Partium-ban (jelenleg Romániai nyugati határsávja) feltárt újabb/
régebbi lelőhelyek közlése mellett, kisebb régiók (Felső-Tisza vidéke, Nagy-Küküllő mente, Csíki-medence)
régészeti kutatásainak összegzése is bekerült kötetünkbe. Bizonyos részproblémák régészeti módszerrel
végzett elemzésével (a Marosszentanna–Csernyahov kultúra és a hun kori szarmata kerámia közti kapcsolat,
a dunántúli karpok kérdése) két tanulmány is, Erdély, szomszédos területekkel való kapcsolatára reflektál.
A kötetbe egyaránt kerültek fél évszázada feltárt, de még közöletlen vagy csak részben közölt (Fiatfalva/
Filiaşi–Disznóhizlaldó/Felhágó, Gyergyószárhegy/Lăzarea–Lázár-kastély, Székelykeresztúr/Cristuru-
Secuiesc–Felsőlok), illetve kisebb, újabban kutatott lelőhelyek (Csikszentimre/Sântimbru, Fiatfalva/Filiaş–
Nagyerdő-földje, Telekfalva/Teleac), amelyek csak rövid ásatási beszámoló formájában jelentek meg ez idáig.
A kötet valósághű bepillantást nyújt az erdélyi népvándorláskori kutatások jelenlegi állapotába, módszereibe
és eredményeibe.
Fontosnak tartok még egy dolgot megemlíteni, éspedig azt, hogy a tanulmányok magyarul jelennek
meg egy olyan témában, amelynek Erdély tekintetében jelenleg a román és a német a hagyományosan használt
szakmai nyelve. Annak érdekében, hogy a más nyelven értő kollégák is forgathassák a kötetet, bővebb,
idegen nyelvű kivonatok kerültek a tanulmányok végére. A táblák kétnyelvűek, a fontosabb lelőhelyek gyorsabb megtalálása érdekében helységnév-azonosítót és hozzá kapcsolódó térképmellékletet is szerkesztettünk.
Ahogy lenni szokott, egy ilyen nagyméretű munka mögött több ember háttérmunkájára, közreműködésére
is szükség volt. Jelen kiadvány egy kis székelyföldi múzeum két évvel ezelőtt létrehozott kiadványsorozatának
harmadik száma. A kötet kiadását a Nemzeti Kulturális Alapprogram, Hargita Megye Régészeti
Programja és Székelykeresztúr Város támogatásával sikerült megvalósítani. A kötet szerkesztésében, ahogyan
a korábbi kiadványok esetében is nagy érdemei Sándor-Zsigmond Ibolyának és Sándor-Zsigmond Dénesnek
vannak.
A kötet tanulmányait szakmailag dr. Istvánovits Eszter (Nyíregyháza) és dr. Vida Tivadar (Budapest)
véleményezte.
Köszönettel tartozom Székely Attilának, Székelykeresztúr és környéke lelőhelyeinek kiváló ismerőjének,
aki az elmúlt négy évtizedben több Nagy-Küküllő-menti népvándorlás kori lelőhely feltárásában
is részt vett, s az azokból előkerült leletanyag feldolgozásában komoly segítséget nyújtott. Az elmúlt öt év
közös munkájáért rendkívül hálás vagyok, önzetlen, soha nem lankadó régészeti munkásságának pedig
csodálója.
Köszönöm Kosza Antalnak, Hargita megye régészfelügyelőjének (Csíkszereda) a segítségét, aki a
térképmellékletek nagy részét készítette. Hálával tartozom még Orbán Lívia (Székelykeresztúr), Szinyéri
Péterné restaurátoroknak és Beleznai Gabriella rajzolónak (Nyíregyháza), akik önzetlen és szép kivitelezésű
munkáikkal járultak a kötethez.
Legutoljára Szász Viktor (Székelyudvarhely) és Burszán Károly (Fiatfalva) neveit szeretném megemlíteni,
akiknek bejelentése nyomán igen fontos népvándorlás kori lelőhelyek felfedezését köszönhetjük.
Kérem, forgassák érdeklődéssel a kötetet.
NyJAMÉ LXIII. 2021. 075–106., 2021
Tavaly, 2020 tavaszán a régészeti tömörraktárt új helyre költöztette a nyíregyházi múzeum. A lele... more Tavaly, 2020 tavaszán a régészeti tömörraktárt új helyre költöztette a nyíregyházi múzeum.
A leletek előkészítésekor, majd szállítása közben több lelőhelyről származó famaradvány akadt a
kezünkbe, amelyeket az új helyen már külön teremben helyeztünk el. Mivel ekkor folyt a buji kutak
régészeti faanyagának dendrokronológiai elemzése, a vizsgálatba bevontuk a többi – nem túl
nagyszámú
és még beazonosítható – faleleteinket is. Ha már kezünkbe került és megvizsgáltuk a
faanyagot,
úgy döntöttünk, hogy mielőtt a leleteket képletesen és a valóságban is visszatesszük a
szekrényekbe,
az eredményeket közkincsé tesszük.
Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából
Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899– ... more Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899– 1919) korszaka. Pósta tanítványainak szerteágazó tevékenysége a különböző régészeti korok kutatásában áttörő eredményeket hozott. Az intenzív terepkutatások az erdélyi népvándorlás és honfoglalás kori régészet olyan lelőhelyeinek feltárását vonták maguk után, amelyek máig meghatározó jelentőségűek a kutatásban. A korszak szempontjából a Pósta-tanítványok közül Kovács Istvánnak jutott a legfontosabb szerep, akinek a nevéhez a marosszentannai késő császárkori – kora népvándorlás kori, a mezőbándi kora avar kori és a Kolozsvár–Zápolya utcai honfoglalás kori temetők kutatása kapcsolódik. A tanulmány Kovács népvándorlás és honfoglalás kort tanulmányozó tevékenységét mutatja be részletesebben az említett három lelőhely tükrében.
DOLGOZATOK AZ ERDÉLYI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL, 2021
Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899– ... more Az erdélyi régészet korai szakaszának meghatározó periódusa a Pósta Béla régészeti iskola (1899–
1919) korszaka. Pósta tanítványainak szerteágazó tevékenysége a különböző régészeti korok kutatásában
áttörő eredményeket hozott. Az intenzív terepkutatások az erdélyi népvándorlás és honfoglalás kori
régészet olyan lelőhelyeinek feltárását vonták maguk után, amelyek máig meghatározó jelentőségűek a
kutatásban. A korszak szempontjából a Pósta-tanítványok közül Kovács Istvánnak jutott a legfontosabb
szerep, akinek a nevéhez a marosszentannai késő császárkori – kora népvándorlás kori, a mezőbándi
kora avar kori és a Kolozsvár–Zápolya utcai honfoglalás kori temetők kutatása kapcsolódik. A tanulmány
Kovács népvándorlás és honfoglalás kort tanulmányozó tevékenységét mutatja be részletesebben
az említett három lelőhely tükrében.
Tiszadob–Sziget 2.1 The Upper Tisza Region at the turn of the Late Empire and Early Migration Per... more Tiszadob–Sziget 2.1
The Upper Tisza Region at the turn of the Late Empire
and Early Migration Period
While in the 1980s, the main problem regarding the cemetery of Tiszadob was whether
persons buried here should be considered Germans – more precisely Gepids – or not, starting from
the 1990s, mainly due to the work of Eszter Istvánovits celebrated in this volume, it has not been
questionable any more that this was a heterogenous community with Sarmatian dominancy. To-date,
the time has come to re-think the origin of the ones buried in the cemetery. Before the unification
of the find material in the Hun Period, the turn of the 4th–5th century in the Carpathian Basin is
characterised by a mosaic archaeological picture related to the historical reality of the Late Empire.
Part of cemeteries and settlements started in Late Roman Age, continued to exist in the Hun Period
and new ones formed, too. Considering the latter, it can be suggested that community in question
formed of two (or three) components arrived not from different places, but together and at one time.
Geographical situation of the cemeteries examined in the article and objects, customs of Przeworsk
character (among weapons the shield boss, the sword broken in two) can mark the direction of
arrival: the northern passes of the Carpathians. At the same time, strong Marosszentanna/Sântana de
Mureș–Chernyakhov impact can be in connection with the place of origin of these people. Parallels
observed between the burials of the Upper Tisza Region and Bistrița Region (Fig. 4), their “foreign”
features salient in their geographical-archaeological units refer to their common antecedents. In my
opinion, North Pontic Alanic origin suggested in the case of Romanian cemeteries Târgșor-Veche
and Drăgănești–Olt can be imagined also in the case of the cemeteries examined here. All these can
be related to the population moves generated by the Huns.
Settlement tracks from the late Copper Age on the site Fiatfalva-Alsó-Kövesföld / O aşezare din e... more Settlement tracks from the late Copper Age on the site Fiatfalva-Alsó-Kövesföld / O aşezare din eneoliticul târziu la Filiaş-Alsó-Kövesföld
An Early Migration Period warrior grave from the vicinity of Tiszavasvári There is a multi-layer... more An Early Migration Period warrior grave from
the vicinity of Tiszavasvári
There is a multi-layered archaeological site northwest of Tiszavasvári. Its dimensions are
not clear yet: in the official records, it was registered with different names and identification numbers,
with varied extensions. Its most known part is the milk farm of the Dancs family (Dancs tehenészet),
where, during the enlargement of the farm in 2010 and 2014, the Jósa András Museum
conducted rescue excavations. In the course of the digs, we identified 159 archaeological features,
only 106 of which (for several reasons) could have been excavated. Most part of the features belong
to the Late Imperial and Hun Age settlement phenomena, beside them we uncovered two inhumation
burials. One of them, a dead buried in contracted position, was dated to Prehistoric Age. The other
one, discussed in the present article, was a warrior grave from the Early Migration Period.
This grave had a W‒E orientation. Its stain was light brown mixed with white grains
differing from its environment only with a lighter shade. The grave pit had a rectangular shape with
rounded corners, its length was 225 cm and the width was 90 cm. The skeleton was very poorly
preserved and lay resupinate 60 cm deep measured from the old ground. Only the bones of the right
Egy kora népvándorlás kori fegyveres sír Tiszavasvári határából
153
arm and the leg bones remained relatively well preserved. Arms were laid along the body, legs laid
parallel, also in rendered position. The skeleton had feminine character. Judging from the calvaria
and teeth the buried person could die around the age of 23–40.
We could trace the dark grey stripe referring to the trait of the coffin board on the right
side of the skeleton up to the region of the pelvis. On the interior side of the right arm, a so-called
Langsax lay, its length slightly exceeding 50 cm. Out of the scabbard, the chape and large pieces
of wood were preserved by the corrosion of the blade. Dark grey iron oxidation followed on the
blade could belong to the stiffening part of the scabbard. At the grip, we uncovered a buckle prong
decorated with animal head (the frame was missing) and an iron nail. In the region of pelvis, we
found a small oval iron buckle and a hand-thrown pottery sherd.
According to our present knowledge, the burial was a single one. Judging from the gravegoods,
it can be dated to the second half of the 5th century. Probably, this is one of the early, Upper
Tisza Region representatives of the Meroving Age Germanic warrior graves. As a work hypothesis,
we suggest that it should be examined in the context of the Hun Age settlement features that are
close to the grave in time and space, assuming continuity(?).
A régészetben gyakran előfordul, hogy lelőhelyeket és leleteket egy-egy adott korszakban eltérően... more A régészetben gyakran előfordul, hogy lelőhelyeket és leleteket egy-egy adott korszakban
eltérően
kelteznek és értelmeznek. Sok tényező befolyásolhatja a régészet éppen aktuális álláspontját,
de általánosságban elmondható, hogy – más tudományokhoz hasonlóan – az értelmezési lehetőségeknek
az ismeretek gyarapodása szokott leginkább újabb irányt adni. Annál is szembetűnőbb,
amikor egy adott terület azonos időszakának régészeti hagyatékát illetően a szakemberek – bár nagy
vonalakban ugyanarra az időszakra keltezik – az értelmezésben már igen eltérő véleményen vannak.
Ilyen „állatorvosi lónak” nevezhetjük Erdély késő császárkori időszakát, hiszen a korszak lelőhelyeinek
keltezése és értelmezése kis túlzással megyénként vagy inkább múzeumi gyűjtőterületenként
változik. Így fordulhat elő, hogy a kérdéses időszak lelőhelyei a szakirodalomban késő római,
népvándorlás kori, kora népvándorlás kori, posztrómai, posztaurelianusi, prefeudális, dákoromán,
Marosszentanna, Marosszentanna–Csernyahov kultúrájú, korai germán, ritkábban gót vagy éppen
II–III., II–IV., III–IV., IV., IV–V., IV–VI. századi megnevezéssel, keltezéssel szerepelnek.
Researchers of the Carpathian Basin have been dealing with the question of Late Roman Age looted ... more Researchers of the Carpathian Basin have been dealing with the question of Late Roman Age looted graves
on different degree, the explanations of the phenomenon are very different. Romanian researchers just mention to the
secondary opening of the Sântana de Mureș–Cherniahov Culture graves and frequently interpret it as a ritual act. At
the same time Hungarian scholars long ago have agreed, taking it as a common place, that the western neighbours of
the culture, Sarmatians practised grave-looting. Recently found unpublished drawings of the best known and eponymic
cemetery of the culture in Transylvania, gave me a possibility to summarise again the problem of grave-looting. In my
study, I compared the phenomenon with other contemporary cemeteries placing it into a wider geographical context.
After a thorough examination I came to the conclusion that graves were disturbed by looters (clearly pointing to this
fact already in the title of the study). Considering the degree of the phenomenon and the graves in question (orientation,
position, dating) there are significant differences in cemeteries. It is enigmatic who were the looters: foreign people,
inhabitants of a neighbouring settlement or members of the local community. Another question is the chronology: had
the graves been constantly looted or at one time after the cemeteries were given up. It seems in the Sântana de Mureș
cemetery that grave-lootings started to spread already during the use of the necropolis, but in its late phase. I explain
this not with ethnic, but ideological changes of the period, in this case with the spread of Christianity. I am aware of
the possibility that this was a cemetery of a small rural community where first and last generation of the deceased could
have been relatives and they were divided only by some generations. Even though, observations represented in the study
refer to the fact that Christianity brought changes not only in the way of burial (W–E orientation, lack of grave-goods),
but also in the relationship towards the earlier, pagan graves.
Im Hof der reformierten Pfahrer aus Rugonfalva (Rugăneşti, Harghita Kreis) wurden im 1971 zwei un... more Im Hof der reformierten Pfahrer aus Rugonfalva (Rugăneşti, Harghita Kreis) wurden im 1971 zwei und
im 2007 ein Skelettgrab entdeckt. Die zwei fruher entdeckte und ausserordentlich reiche Gräber wurden
von Grabrauber ausgeraubt, der dritte Grab, ohne Beilag, war unberührt. Die Gräber wurden als zeitgenossisch
bestimmt anhand von deren Nahe und anhand der ausgegrabenen Fundmaterial. Die zwei Gräber
mit einem einzigartig reicher Geschirr Befund und der Grab nr. 3 die nur Kleidungs-Zubehörteile (Fibel,
Perlenkette) enthalte wurden nebeneinander entdeckt. Diese Erscheinung wird von der Archäologie mit die
Veranderungen im Beerdigungs-Gebräuche der Černjachov–Sântana de Mureş-Kultur aus der 4. Jahrhundert
nach Christi Geburt im Zusammenhang gestellt. Selbstverstandlich sind drei Gräber nicht genügend
für die Feststellung einer relativen Chronologie. Als ganz sicher können wir nur das Folgende feststellen: die
drei Gräber, die von einer mittelalterliche Kirche und von dem umgebenden Gebäude aus der Neuzeit und
Gegenwart zerstört wurden, waren Teil des Gräberfeldes der Černjachov–Sântana de Mureş-Kultur.
În curtea parohiei reformate din Rugăneşti (jud. Harghita) în 1971 s-au ivit la suprafaţă două morminte
din perioada timpurie a migraţiilor, iar în 2007 încă unul. În toate cele trei morminte s-au găsit femei înhumate
după ritul scheletal. Corpurile au fost aşezate în groapă pe spate, cu capul spre nord şi picioarele spre
sud. Obiectele descoperite în morminte aparţin de cultura Černjachov–Sântana de Mureş, am reuşit să le
găsim analogiile perfecte din alte situri ale acestei culturi. Oglinda metalică provenind din mormântul nr. 1,
respectiv groapa săpată cu acostament a mormântului nr. 3 sugerează o infl uenţă străină, sarmatică.
Ceea ce priveşte clasifi carea cronologică a obiectelor descoperite în morminte: fi bulele cu picioarele îndoite
şi pieptenele de os intact pot fi datate de la mijlocul şi sfârşitul veacului IV, iar cataramele de după secolul
IV. Denarul lui Marc Aureliu găurit provenit din mormântul nr. 1 nu are valoare de datare.
Nu suntem de acord cu opinia eronată formulată mai demult, potrivit căreia la situl din Rugăneşti înhumarea
are un caracter dispersat. În convingerea noastră acolo s-au descoperit trei morminte târzii, din partea
a doua a secolului IV, ale unui cimitir distrus, aparţinând culturii Černjachov–Sântana de Mureş. Din stadiul
actual al cercetării nu ne putem da seama dacă tot cimitirul este fondat atât de târziu sau mai degrabă, asemenea
celorlalte cimitire ale culturii Černjachov–Sântana de Mureş cercetate mai bine, întâlnim şi aici morminte,
care aparţin înmormântărilor unei faze mai târzii, care înconjoară nucleul mai vechi al cimitirului.
Gepidic Cemetery at Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc, Szabadság tér 44) In the neighbourhood ... more Gepidic Cemetery at Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc, Szabadság tér 44)
In the neighbourhood of the Molnár István Museum from Székelykeresztúr (Szabadság tér 44, on the
southern part of old Beri Yard), a Gepidic inhumation was discovered in 1990, while the construction of a
chain of garages was being made. Other four graves came to the surface in 1994 when the public utilities
were introduced to the bank building from behind the garages. The graves are situated in rows in the cemetery,
each of them having been disturbed by tomb-plunderers. The first grave contained a Byzantin gilded
bronze clasp, a leaf-shaped lance point, and the mark of an iron umbo. In the second one the archaeologists
found the portion of two iron knives and the fragments of several atypical ceramics. The third one housed a
broad-headed half iron nail, and the portion of a two-rowed bone comb. From the other two tombs (tombs
no. 4–5) no supplement turned up. Supposedly there was a sixth grave according to the stories told by the
workers and to the human bone-remnants collected from the excavated earth.
The extension of the cemetery is not clarified. Regarding its northern border: workers tell that during
the building of the eastern rear garages (parcel of land no. 1, D) human residues came to the surface (we are
not able to check the truth of this statement), respectively, in 1995 in the research ditch excavated on the
northern part of the latter, archaeologists found a small, hand-made vessel (5th century A. D.) in the stopping
up of a Middle Age bone-processing garbage pit.
The western, southern and eastern borders of the cemetery are unknown, and consequently are impossible
to undergo further research because of the built up area.
From the surroundings of Székelykeresztúr very few locations can be related to the Gepidic era, even
those contain sporadic findings (see the ruins of Kisgalambfalva/Porumbenii Mici, the bed of Nagy-Küküllő/
Târnava-Mare river, Rugonfalva/Rugăneşti and the already mentioned cemetery from Székelykeresztúr).
