András Péter Szabó | Institute of History of Hungarian Academy of Sciences (original) (raw)
Papers by András Péter Szabó
Credo, Evangélikus Műhely, 28. (2022) Nr. 3., 2022
Common Man, Society and Religion in the 16th century / Gemeiner Mann, Gesellschaft und Religion im 16. Jahrhundert Piety, morality and discipline in the Carpathian Basin / Frömmigkeit, Moral und Sozialdisziplinierung im Karpatenbogen, ed. Ulrich Wien, , Göttingen, Vandenhoeck und Ruprecht, 2021
Lymbus Magyarságtudományi Forrásközlemények, 2020
Magyar Könyvszemle, 2020
The above study presents the life and the library of a Slovakian nobleman from the region Turiec,... more The above study presents the life and the library of a Slovakian nobleman from the region Turiec, Ondrej Czemanka (1675–1759). The well-educated smallholder could not pursue studies abroad, and, contrary to the allegations of special literature he did not serve as a Lutheran minister either, but he was able to acquire considerable knowledge through self-education, and he could build up one of the most important private-libraries of the early 18th century in Hungary. Leaning on his collection, he effectively supported the major science ventures of Mátyás Bél, including the description of Hungary and an edition of narrative sources from the medieval and early modern era. As it was marked by his educated fellow countryman, this magnificent library was destroyed by fire sometime in the 1730s, but its catalog survived for a while, and a neighbor and younger friend of Czemanka, Gabriel Valovicz made of it in 1756 an extract of 296 items closely related to Hungary,
among them 26 manuscripts, 197 prints issued in Hungary and 73 published abroad. This has been preserved as part of the collection made by Skalica minister, Martin Lauček at the turn of the 18th
and the 19th centuries, now kept in the Slovak National Archive in Bratislava. Since this list of books is very precise, containing the place and exact year of publishing, we have been able to identify each print (picking out and presenting the ones hitherto unknown). At the end of the analysis, we have been given an impression of the library, which can be characterized as a typical Lutheran collection, with a preponderance of theological dissertations and occasional prints.
Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán, szerk. Kármán Gábor - Zászkaliczky Márton, Budapest, reciti , 2019
Századok, 2008
Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere 1
Ige-idők. A reformáció 500 éve, 2019
-Szepesváralja, jelenleg római katolikus plébániatemplom. Szőnyi István felvétele 1 A testvérület... more -Szepesváralja, jelenleg római katolikus plébániatemplom. Szőnyi István felvétele 1 A testvérület tagjai a következő települések plébánosai voltak: Sze
Lymbus Magyarságtudományi Forrásközlemények, 2019
Documenta Pragensia, 2018
The article deals with the medieval and Early Modern chronicles of Levoča. This German town and i... more The article deals with the medieval and Early Modern chronicles of Levoča. This German town and its surrounding area represent for Hungary, a country characterized by a lack of such sources, the true center of urban memory culture. The author first introduces various historiographical texts, especially the chronicle of Caspar Hain from the 1680s and its models. This is followed by an attempt to explain why precisely Levoča differs from other similar settlements in Hungary on the level of memory. In the author’s opinion, there are many reasons for this situation: the peripheral geographic position of Spiš Germans, their unique legal tradition, medieval and Early Modern crises, close contact between the town and those in the Holy Roman Empire and the special identity of Spiš, which was also strengthened by the peculiar myth of the origin of the local population and tales of the founding of Levoča.
Irodalomtörténeti Közlemények, 2018
Rekatolizácia a uhorská spoločnosť v 17-18. storočí. Rekatolizáció és a magyar társadalom a XVII-XVIII. században. ed. Peter Kónya. Vydavateľstvo Prešovskej univerzity. Prešov, 2016
I take absolutely no responsibility for the english abstract added to the text. :) My paper is ab... more I take absolutely no responsibility for the english abstract added to the text. :) My paper is about the conversion of a lutheran taylor in Levoca (Upper Hungary, today in Slovakia), as reflected in his complex noticebook from 1681.
Egy évvel ezelőtt jelent meg az a monumentális forráskiadvány, amely a 17. század egyik legjelent... more Egy évvel ezelőtt jelent meg az a monumentális forráskiadvány, amely a 17. század egyik legjelentősebb magyar főpapjának, Lippay György kancellárnak (1635-1642), utóbb esztergomi érseknek (1642-1666) magyar világi főurakhoz és nemesekhez írott leveleit tartalmazza. 1 A Tusor Péter és szakmai lektorai gondos munkáját dicsérő kötetben -az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hazai levélközlésében -457 magyar nyelvű misszilist találunk, javarészt teljes szöveggel, kisebb részben tartalmi kivonatként. Ugyanitt kaptak helyet azok a levelek is, amelyeket Lippay I. és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmeknek írt, és amelyek jellegüket tekintve a királysági arisztokratáknak küldött saját kezű üzenetek közeli rokonai. Ahogy azt a bevezetőben a közreadó is jelezte, széles körű gyűjtése ellenére maradhattak ki levelek a könyvből, néhány misszilist pedig korábbi közlésekből kellett átvennie, mert az eredetit már nem sikerült fellelnie. 2 Véleményem
A szepesváraljai zsinat négyszázadik évfordulójához érkezve érdemes megemlékezni nem csak magáról... more A szepesváraljai zsinat négyszázadik évfordulójához érkezve érdemes megemlékezni nem csak magáról az eseményről, hanem azokról a világi és egyházi személyekről is, akik a felső-magyarországi (ma: kelet-szlovákiai) evangélikus egyház intézményesítésében döntő szerepet játszottak. A lelkészek között igen előkelő hely jut Stephan Xylander szepesváraljai lelkésznek, akiről manapság mégis kevesebb szó esik, mint az alapító atyaként tisztelt Peter Zablerről, tanulmányomban az ő személyét és írásos működését szeretnénk vázlatosan bemutatni.
Istvánról írott nagy hatású életrajzának (1942) újrakiadása kapcsán 1993-ban tételesen számba vet... more Istvánról írott nagy hatású életrajzának (1942) újrakiadása kapcsán 1993-ban tételesen számba vette, hogy a Bocskai-felkelést elemezve mirõl írna másképpen, mint pályakezdõ történész korában, önkritikus észrevételei sorában a következõ mondatot is megfogalmazta: "Arról meg éppen többet kellett volna mondani, hogy a magyarországi és erdélyi nem magyar népesség, a szászok, a német városok, a saját uralkodó osztállyal nem rendelkezõ nemzetiségek hogyan viszonyultak az eseményekhez?" 2 Rövid tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy ezt az azóta már részben pótolt hiányt a szepesi szászok vonatkozásában tovább csökkentsük. Elsõsorban azt a képet fogjuk megvizsgálni, amely a korszak szepességi krónikáiban a Bocskai-felkelésrõl kialakult. Az eseményeknek ez a nem teljesen egyöntetû, de a lényeget tekintve mégis egységes lenyomata véleményünk szerint az egész közösség viszonyulását jól jellemzi majd.
A lőcsei krónikahagyomány legismertebb alkotása kétségkívül Caspar Hain (1632-1687) lőcsei bíró m... more A lőcsei krónikahagyomány legismertebb alkotása kétségkívül Caspar Hain (1632-1687) lőcsei bíró munkája, a Lőcsei vagy szepességi krónika, amelyben a kezdetektől 1684-ig dolgozta fel a város és környéke történetét, beleépítve szövegébe számos korábbi krónika tömörebb vagy bővebb kivonatát. A szerző a forrásául szolgáló írásokat a mű elején fel is sorolja, ami a kutatásban sokáig azt a téves képzetet keltette, hogy Hain merítésébe minden korábbi lőcsei városi krónika bekerült. Az elmúlt évtizedben azonban több olyan szepességi elbeszélő forrás is felbukkant, amelyeket a 17. század végi szerző nem ismert vagy legalábbis nem hasznosított. 1 A teljességre törekvő Lőcsei krónika "hiányait" Caspar Hain egyetlen felnőttkort megért fi a, a család utolsó szepességi tagja, ( Johann) Nikolaus Hain (1669. júl. 20. -1710) is felismerte, és a 18. század elején nekilátott, hogy apja eredeti kéziratát néhány további forrás segítségével virtuálisan kiegészítse. 2 Erőfeszítéseinek eredménye egy negyedrét kötet lett, amelyben néhány rövid és kevéssé rendszerezett jegyzet, illetve a lapok közé fűzött számadások mellett három német nyelvű 17. századi lőcsei krónika kivonata kapott helyet. 3 A ma a Lőcsei Evangélikus Egyházközség Levéltárában, I/F/2 helyrajzi szám alatt őrzött másolatgyűjtemény legértékesebb és leghosszabb eleme egyértelműen Valentin Frölich lőcsei bíró és tanácsos archontológiai adatokban gazdag és eddig teljesen ismeretlen krónikája (1637-1673). 4 Szintén újdonság a kutatás számára David Genersich lőcsei bíró és tanácsos műve (1643-1658), ám ebből Nikolaus Hain sajnos csak módjával szemezgetett. A kézirat egy harmadik lőcsei elbeszélő forrást is tartalmaz: a Peter Cramer nevéhez kapcsolt összeállítás (1415-1625) azonban javarészt másolat Peter Czack Caspar Hain által is használt krónikájából (1599-1625).
Régóta ismert az a fellendülés, amelyet a tizenöt éves háború eseményei nyomán a latin nyelvű haz... more Régóta ismert az a fellendülés, amelyet a tizenöt éves háború eseményei nyomán a latin nyelvű hazai történetírásban bekövetkezett. 1 Ebben a korszakban született Johannes Jantschius iglói lelkésznek, a szepességi evangélikus lelkészi testvérület seniorának (1590-1599) műve, a Török-magyar háború (Bellum Hungaro-Turcicum) is, amely a címben foglaltaknak megfelelően a nagy konfl iktussorozat 1593 és 1598 közti fejleményeit örökítette meg. A 1599-ben befejezett, százötven oldalas munka ugyan nem került be a hazai historiográfi a kánonjába, ám Bartoniek Emma a magyarországi történetírás 16-17. századi történetéről írott alapvető jelentőségű összefoglalásában így méltatta: "Jantschius évkönyvszerű beosztása ellenére is kerek, folyamatos, egységesen megkomponált előadást nyújt, nagy műveltségről, jó ízlésről, helyes politikai érzékről tanúskodó, józan, realisztikus felfogással, történelemszemlélettel, igen szép stílussal. Ítéletektől általában véve tartózkodik, s rövid művét valami higgadt, mondhatni optimista, derűs harmónia hatja át. Határozottan Istvánffyra emlékeztető íróegyéniség és temperamentum.
Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi Gy... more Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel (1644-1645)
Credo, Evangélikus Műhely, 28. (2022) Nr. 3., 2022
Common Man, Society and Religion in the 16th century / Gemeiner Mann, Gesellschaft und Religion im 16. Jahrhundert Piety, morality and discipline in the Carpathian Basin / Frömmigkeit, Moral und Sozialdisziplinierung im Karpatenbogen, ed. Ulrich Wien, , Göttingen, Vandenhoeck und Ruprecht, 2021
Lymbus Magyarságtudományi Forrásközlemények, 2020
Magyar Könyvszemle, 2020
The above study presents the life and the library of a Slovakian nobleman from the region Turiec,... more The above study presents the life and the library of a Slovakian nobleman from the region Turiec, Ondrej Czemanka (1675–1759). The well-educated smallholder could not pursue studies abroad, and, contrary to the allegations of special literature he did not serve as a Lutheran minister either, but he was able to acquire considerable knowledge through self-education, and he could build up one of the most important private-libraries of the early 18th century in Hungary. Leaning on his collection, he effectively supported the major science ventures of Mátyás Bél, including the description of Hungary and an edition of narrative sources from the medieval and early modern era. As it was marked by his educated fellow countryman, this magnificent library was destroyed by fire sometime in the 1730s, but its catalog survived for a while, and a neighbor and younger friend of Czemanka, Gabriel Valovicz made of it in 1756 an extract of 296 items closely related to Hungary,
among them 26 manuscripts, 197 prints issued in Hungary and 73 published abroad. This has been preserved as part of the collection made by Skalica minister, Martin Lauček at the turn of the 18th
and the 19th centuries, now kept in the Slovak National Archive in Bratislava. Since this list of books is very precise, containing the place and exact year of publishing, we have been able to identify each print (picking out and presenting the ones hitherto unknown). At the end of the analysis, we have been given an impression of the library, which can be characterized as a typical Lutheran collection, with a preponderance of theological dissertations and occasional prints.
Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán, szerk. Kármán Gábor - Zászkaliczky Márton, Budapest, reciti , 2019
Századok, 2008
Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere 1
Ige-idők. A reformáció 500 éve, 2019
-Szepesváralja, jelenleg római katolikus plébániatemplom. Szőnyi István felvétele 1 A testvérület... more -Szepesváralja, jelenleg római katolikus plébániatemplom. Szőnyi István felvétele 1 A testvérület tagjai a következő települések plébánosai voltak: Sze
Lymbus Magyarságtudományi Forrásközlemények, 2019
Documenta Pragensia, 2018
The article deals with the medieval and Early Modern chronicles of Levoča. This German town and i... more The article deals with the medieval and Early Modern chronicles of Levoča. This German town and its surrounding area represent for Hungary, a country characterized by a lack of such sources, the true center of urban memory culture. The author first introduces various historiographical texts, especially the chronicle of Caspar Hain from the 1680s and its models. This is followed by an attempt to explain why precisely Levoča differs from other similar settlements in Hungary on the level of memory. In the author’s opinion, there are many reasons for this situation: the peripheral geographic position of Spiš Germans, their unique legal tradition, medieval and Early Modern crises, close contact between the town and those in the Holy Roman Empire and the special identity of Spiš, which was also strengthened by the peculiar myth of the origin of the local population and tales of the founding of Levoča.
Irodalomtörténeti Közlemények, 2018
Rekatolizácia a uhorská spoločnosť v 17-18. storočí. Rekatolizáció és a magyar társadalom a XVII-XVIII. században. ed. Peter Kónya. Vydavateľstvo Prešovskej univerzity. Prešov, 2016
I take absolutely no responsibility for the english abstract added to the text. :) My paper is ab... more I take absolutely no responsibility for the english abstract added to the text. :) My paper is about the conversion of a lutheran taylor in Levoca (Upper Hungary, today in Slovakia), as reflected in his complex noticebook from 1681.
Egy évvel ezelőtt jelent meg az a monumentális forráskiadvány, amely a 17. század egyik legjelent... more Egy évvel ezelőtt jelent meg az a monumentális forráskiadvány, amely a 17. század egyik legjelentősebb magyar főpapjának, Lippay György kancellárnak (1635-1642), utóbb esztergomi érseknek (1642-1666) magyar világi főurakhoz és nemesekhez írott leveleit tartalmazza. 1 A Tusor Péter és szakmai lektorai gondos munkáját dicsérő kötetben -az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hazai levélközlésében -457 magyar nyelvű misszilist találunk, javarészt teljes szöveggel, kisebb részben tartalmi kivonatként. Ugyanitt kaptak helyet azok a levelek is, amelyeket Lippay I. és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmeknek írt, és amelyek jellegüket tekintve a királysági arisztokratáknak küldött saját kezű üzenetek közeli rokonai. Ahogy azt a bevezetőben a közreadó is jelezte, széles körű gyűjtése ellenére maradhattak ki levelek a könyvből, néhány misszilist pedig korábbi közlésekből kellett átvennie, mert az eredetit már nem sikerült fellelnie. 2 Véleményem
A szepesváraljai zsinat négyszázadik évfordulójához érkezve érdemes megemlékezni nem csak magáról... more A szepesváraljai zsinat négyszázadik évfordulójához érkezve érdemes megemlékezni nem csak magáról az eseményről, hanem azokról a világi és egyházi személyekről is, akik a felső-magyarországi (ma: kelet-szlovákiai) evangélikus egyház intézményesítésében döntő szerepet játszottak. A lelkészek között igen előkelő hely jut Stephan Xylander szepesváraljai lelkésznek, akiről manapság mégis kevesebb szó esik, mint az alapító atyaként tisztelt Peter Zablerről, tanulmányomban az ő személyét és írásos működését szeretnénk vázlatosan bemutatni.
Istvánról írott nagy hatású életrajzának (1942) újrakiadása kapcsán 1993-ban tételesen számba vet... more Istvánról írott nagy hatású életrajzának (1942) újrakiadása kapcsán 1993-ban tételesen számba vette, hogy a Bocskai-felkelést elemezve mirõl írna másképpen, mint pályakezdõ történész korában, önkritikus észrevételei sorában a következõ mondatot is megfogalmazta: "Arról meg éppen többet kellett volna mondani, hogy a magyarországi és erdélyi nem magyar népesség, a szászok, a német városok, a saját uralkodó osztállyal nem rendelkezõ nemzetiségek hogyan viszonyultak az eseményekhez?" 2 Rövid tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy ezt az azóta már részben pótolt hiányt a szepesi szászok vonatkozásában tovább csökkentsük. Elsõsorban azt a képet fogjuk megvizsgálni, amely a korszak szepességi krónikáiban a Bocskai-felkelésrõl kialakult. Az eseményeknek ez a nem teljesen egyöntetû, de a lényeget tekintve mégis egységes lenyomata véleményünk szerint az egész közösség viszonyulását jól jellemzi majd.
A lőcsei krónikahagyomány legismertebb alkotása kétségkívül Caspar Hain (1632-1687) lőcsei bíró m... more A lőcsei krónikahagyomány legismertebb alkotása kétségkívül Caspar Hain (1632-1687) lőcsei bíró munkája, a Lőcsei vagy szepességi krónika, amelyben a kezdetektől 1684-ig dolgozta fel a város és környéke történetét, beleépítve szövegébe számos korábbi krónika tömörebb vagy bővebb kivonatát. A szerző a forrásául szolgáló írásokat a mű elején fel is sorolja, ami a kutatásban sokáig azt a téves képzetet keltette, hogy Hain merítésébe minden korábbi lőcsei városi krónika bekerült. Az elmúlt évtizedben azonban több olyan szepességi elbeszélő forrás is felbukkant, amelyeket a 17. század végi szerző nem ismert vagy legalábbis nem hasznosított. 1 A teljességre törekvő Lőcsei krónika "hiányait" Caspar Hain egyetlen felnőttkort megért fi a, a család utolsó szepességi tagja, ( Johann) Nikolaus Hain (1669. júl. 20. -1710) is felismerte, és a 18. század elején nekilátott, hogy apja eredeti kéziratát néhány további forrás segítségével virtuálisan kiegészítse. 2 Erőfeszítéseinek eredménye egy negyedrét kötet lett, amelyben néhány rövid és kevéssé rendszerezett jegyzet, illetve a lapok közé fűzött számadások mellett három német nyelvű 17. századi lőcsei krónika kivonata kapott helyet. 3 A ma a Lőcsei Evangélikus Egyházközség Levéltárában, I/F/2 helyrajzi szám alatt őrzött másolatgyűjtemény legértékesebb és leghosszabb eleme egyértelműen Valentin Frölich lőcsei bíró és tanácsos archontológiai adatokban gazdag és eddig teljesen ismeretlen krónikája (1637-1673). 4 Szintén újdonság a kutatás számára David Genersich lőcsei bíró és tanácsos műve (1643-1658), ám ebből Nikolaus Hain sajnos csak módjával szemezgetett. A kézirat egy harmadik lőcsei elbeszélő forrást is tartalmaz: a Peter Cramer nevéhez kapcsolt összeállítás (1415-1625) azonban javarészt másolat Peter Czack Caspar Hain által is használt krónikájából (1599-1625).
Régóta ismert az a fellendülés, amelyet a tizenöt éves háború eseményei nyomán a latin nyelvű haz... more Régóta ismert az a fellendülés, amelyet a tizenöt éves háború eseményei nyomán a latin nyelvű hazai történetírásban bekövetkezett. 1 Ebben a korszakban született Johannes Jantschius iglói lelkésznek, a szepességi evangélikus lelkészi testvérület seniorának (1590-1599) műve, a Török-magyar háború (Bellum Hungaro-Turcicum) is, amely a címben foglaltaknak megfelelően a nagy konfl iktussorozat 1593 és 1598 közti fejleményeit örökítette meg. A 1599-ben befejezett, százötven oldalas munka ugyan nem került be a hazai historiográfi a kánonjába, ám Bartoniek Emma a magyarországi történetírás 16-17. századi történetéről írott alapvető jelentőségű összefoglalásában így méltatta: "Jantschius évkönyvszerű beosztása ellenére is kerek, folyamatos, egységesen megkomponált előadást nyújt, nagy műveltségről, jó ízlésről, helyes politikai érzékről tanúskodó, józan, realisztikus felfogással, történelemszemlélettel, igen szép stílussal. Ítéletektől általában véve tartózkodik, s rövid művét valami higgadt, mondhatni optimista, derűs harmónia hatja át. Határozottan Istvánffyra emlékeztető íróegyéniség és temperamentum.
Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi Gy... more Egy felső-magyarországi katolikus főúr pengeélen Forgách (III.) Zsigmond levelezése I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel (1644-1645)
Harinnai Farkas Farkas, Jövedicset pedig kolozsvári Péchy Gáspár kapta meg, (MOL A 57, 3. köt. p.... more Harinnai Farkas Farkas, Jövedicset pedig kolozsvári Péchy Gáspár kapta meg, (MOL A 57, 3. köt. p. 181-183.) Tudomásunk van arról, hogy a király az inskripciós összeget még 1554 elején sem tette le, ugyanis 1554. febr. 7-én Haller azzal a feltétellel mond le Zoltánról Budai István javára, hogy az a kétezer forintból az ingatlanra eső összeget kifizeti. KLEV Haller cs. lt. 40. cs. f. 2. és 60. cs. f. 1. 1554. febr. 25. és márc. 2. között a gyulafehérvári káptalan beiktatta Hallert a megmaradt három birtokba, majd I. Ferdinánd 1554. okt. 25-én átírásával megerősítette mind saját adománylevelét, mind a káptalan birtokbaiktatási jelentését. (MNM CBH XI. f. 434. r. -440. r. és MOL A 57, 3. köt. p. 249-249. rövid bejegyzés) 1557. márc. 10-én végül Izabella is megerősítette az adománylevelet. (MNM CBH XI. f. 440. v. -441. r.) 46 A vízaknai házhoz és királybírósághoz, Haller Péter ezzel kapcsolatos oklevélhamisításaihoz: JAKÓ 2004. -Jövedics Péchy Gáspár hűtlensége folytán Kendy Antalhoz került, akinek meggyilkolása (1558) után Izabella örökjogon Haller Péternek adta. Báthory István uralkodása alatt azonban Kendy Antal fiai, Péter és Ferenc, kihasználva Haller Péter fiainak, Gábornak és Istvánnak kiskorúságát visszaszerezték. KLEV Haller cs. lt., 23. cs., f. 2-6. Haller Péter további birtokairól: GÜNDISCH 1947, p. 13. GÜNDSICH 1990, p. 69-71. 47 A szöveg közlése: BEDEUS 1858, p. 203. 48 Lásd Haller Gábor és Haller István Lukinich Imre által közölt családi feljegyzéseit: EM 1903, p. 53-56. Javított, egyelőre csak kéziratban létező változatát Horn Ildikó bocsátotta rendelkezésemre. Szívességét ezúton is köszönöm. -Haller Péter síremléke a szebeni evangélikus nagytemplomban ma is látható BENKŐ J., II. köt., p. 336-337. ALBU 2002, p. 61-63. 49 GÜNDISCH 1990, p. 80-81. 50 KLEV Haller cs. lt. 55. cs., f. 2-3. Később még is arról értesülünk, hogy Balázstelkét a család két ága elméletileg 1628-ig osztatlanul bírta, amikor Haller Péter kezdeményezte a birtokosztályt. KLEV Haller cs. lt. 55. cs., f. 8. támadásakor többüket, így Kornis Zsigmondot, és Forró Pált is fogságba vetette, és Haller György is alig kerülte el a váradi őrizetet. 68 Utóbbi Habsburg-barát nézetei miatt 1626-ban csaknem távozni kényszerült Erdélyből. 69 Ez végül 1629-ben a már említett okokból be is következett, amikor az országgyűlés hűtlenségért (nota infidelitatis) elítélte, amit csak 1630 elején, Brandenburgi Katalin alatt érvénytelenítettek, de Haller György ezután tartósan már nem tért vissza a Magyar Királyságból. 70 Az erdélyi viszonylatban roppant gazdag Haller Istvánnak Bethlen Gábor alatt valamivel jobb sora volt, egyszer sem fenyegette fogság, bár 1626-ban róla is az a kósza hír röppent fel, hogy Bethlen elfogatta, de ennek nem volt alapja. Bethlen diplomataként valószínűleg nagyra becsülte, egy igen kényes szituációban, 1620 februárjában például őt küldte Bécsbe követéül. 71 A katolikus "pártnak" a kortársak által feltételezett, de nehezen megfogható politikai terveken kívül fontos célkitűzése volt a Báthory Gábor uralma alatt, 1610-ben megnyirbált katolikus vallásgyakorlat és iskolázás jobb karba állítása. constanter steterunt…" KÁJONI J. p. 39. 68 Bethlen írt egy levelet Rhédey Ferenc váradi kapitánynak, hogy amikor megindul Homonnai támadása, Györgyöt vitesse Váradra és zárja be. SZÁDECZKY-BONCZ 1886, p. 62. Szádeczky összekeveri Homonnai Györgyöt az apjával, Bálinttal.; A lefogottak 1616. november 3-án kegyelmet kaptak ORGONA, 2000, p. 235. 69 Haller György, mint katolikus nem értett egyet sem Bethlen európai politikájával, és az 1626-os hadműveletek kezdetén állítólag titkos tárgyalásokat folytatott az ellenséggel. Bethlen ezek után választási elé állította: halál vagy önkéntes számüzetés. Tanácsurai azonban meggyőzték a fejedelmet, hogy kegyelmezzen Haller Györgynek. 70 Az 1629. ápr. 8-24-i gyulafehérvári országgyűlés I. törvénycikke. "Haller György és Szombatheli Márton ellen nota perpetuae infidelitatis pronunciáltatik" EOE VIII., p. 492-494. A notázás okaként hivatalosan azt jelölték meg, hogy Haller a fejedelem engedélye nélkül lépett III. Ferdinánd szolgálatába. Az 1630. jan. 25-febr. 17-i gyulafehérvári országgyűlés Haller fő-és jószágvesztését szabályozó VIII. törvénycikke. EOE IX., p. 85.
A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzıkönyve (1656-1661)
Jelen gyűjtés kezdetét az az OTKA által támogatott, 2008 és 2011 között zajló program jelöli ki (... more Jelen gyűjtés kezdetét az az OTKA által támogatott, 2008 és 2011 között zajló program jelöli ki (OTKA K 73087), amelyet egykori tanárom, Várkonyi Gábor indított Wesselényi Ferenc (1607-1665) nádor (1655)(1656)(1657)(1658)(1659)(1660)(1661)(1662)(1663)(1664)(1665)(1666)(1667) leveleinek feltárására és kiadására. De tulajdonképpen már ez a program is annak a műhelyszemináriumnak a folytatása volt, amelynek keretében egy lelkes diákcsapat tagjaiként Wesselényi Lőcse városának írott missziliseit írtuk át és fordítottuk le. -Én ezeken a leveleken tanultam meg a kora újkori iratolvasást, és nagyon hálás vagyok Várkonyi Gábornak, hogy ebbe a munkába egykor engem is bevont.
Beszterce város és kerület levéltáráról először 1457-ban tesznek említést, amikor a városházával ... more Beszterce város és kerület levéltáráról először 1457-ban tesznek említést, amikor a városházával együtt egy tűzvészben az ott őrzött okiratok is elégtek. (A 19. század végi állapot szerint a pusztulás előtt időből a levéltárnak 141 oklevele maradt.) Az archívum első ismert, a kiváltságlevelekre koncentráló leltárát Georg Seraphin besztercei jegyző készítette el 1562-ben, amelyet a 16-17. században folyamatosan kiegészítettek. A középkor-végi városházán őrzött anyag következő dokumentált rendezője a valószínűleg már levéltárosként alkalmazott Martin Rohrmann, aki 1742-ben pusztán helyrajzi jelöléseket (loculus) használó jegyzéket készített a levéltár 1416 és 1742 közötti iratairól. Az iratmennyiség rohamos növekedésével égetően szükségessé vált a levéltár 18. századi iratainak újabb leltározása, amelyet Jakob Schankebank városi levéltárnok végzett el 1769 és 1775 között, az anyagot tematikus fasciculusokra bontva. Schankebank két fázisban végrehajtott csoportosítását számos kisebb módosítás után Johann Gottlieb Connerth (1794-1797) és Johann Gottfried Lani (1791-1795) folytatta, a levéltár 1784 előtti újabb anyagából 466 tárgyi fasciculust létrehozva. Már ekkor is külön sorozatba kerültek a regisztrálás 1785. évi bevezetése utáni dokumentumok. 1796 és 1808 között a magisztrátus új épületbe költözése miatt a levéltár átmenetileg Georg Berger lakóházában nyert elhelyezést. A kétszeri helyváltoztatással járó keveredés folytán az archívum szinte teljesen áttekinthetetlenné vált. Ebben az állapotban találta az intézményt 1843-ben meglátogató Eugen von Friedenfels is. (Vö. FRIEDENFELS, EUGEN VON, Die Archive Siebenbürgens als Quellen vaterländischer Geschichte, AVSL 2. 1845. 22-26.) A városban dúló 1857. évi nagy tűzvészt a levéltár Heinrich Wittstock erőfeszítéseinek köszönhetően épségben átvészelte. A szász autonómia 1876. évi felszámolása után 1886-ban a város archívumát Bánffy Dezső főispán javaslatára Beszterce-Naszód vármegye frissen alakult levéltára vette át, és az anyag átkerült a vármegyeházára. Az egymásra hányt iratokat (Vö. KONCZ JÓZSEF, Besztercze-Naszódmegye, illetőleg Besztercze városa levéltára, Sz, 23. 1889. 42-49.) 1888-tól mellékállású vármegyei levéltárnokként Albert Berger besztercei gimnáziumi tanár rendezte. Az általa kialakított, mai is érvényes rendszer szerint a teljes archívum hét sorozatra (Gruppe/grupǎ), azon belül pedig az ABC kisbetűivel jelzett alsorozatokra osztik. (lásd alább). Az első világháború és az impériumváltás után Berger kényszerűen távozott az intézményből, amely gyakorlatilag teljesen bezárt. 1934ben a besztercei vármegyeházán őrzött iratanyagot a Naszódi Határőr Múzeumba (Muzeul Grăniceresc Năsăud) szállították át, ahol egyesítették a főleg 18-19. századi naszódi forrásokat tartalmazó múzeumi gyűjteménnyel. 1937-től a levéltár a kolozsvári levéltári igazgatóság aligazgatóságaként működött. A sok tekintetben problematikus naszódi tartózkodás alatt az iratkölcsönzések miatt a levéltár számos román vonatkozású irata óromániai (és kisebb részt talán erdélyi) gyűjteményekbe vándorolt át. Észak-Erdély 1940. évi visszacsatolását követően 1942 októberében a magyar hatóságok visszahozatták Besztercére a vármegyei archívumot, Beszterce-Naszód vármegye új levéltárnoka, Kopasz Gábor pedig megkezdte a Berger-féle leltárak szerinti rendezést. A munkálatokra azonban kevés ideje jutott, mivel a légitámadások miatt a legértékesebb iratokat már 1944 elején a közeli Vindán és Szásztörpényben helyezték el, 1944. szept. 10-én pedig a front közeledte miatt a teljes levéltárát evakuálták. A besztercei iratokat szállító vonat nem jutott el ismeretlen nyugatmagyarországi rendeltetési helyére: a november elejétől Agárd mellett veszteglő vagonokat légitámadás érte, azonban az iratok döntő többségét Kopasz Gábornak és Jenei Károly Fejér megyei főlevéltárnoknak sikerült a székesfehérvári levéltárba menekítenie. Az 1947. évi párizsi békeszerződés és 1948. aug. 28-án megkötött magyar-román iratcsereegyezmény értelmében a magyar állam -a 13-17. századi anyag egészére kiterjedő mikrofilmezés után -1950 és 1953 között szinte a teljes besztercei levéltárat visszaszolgáltatta Romániának. A levéltár kisebb töredékei azonban, részben a menekítés zűrzavara, részben pedig az iratok szándékos visszatartása miatt Magyarországon maradtak. (ld. alább) A Romániának visszajuttatott iratok nem eredeti őrzési helyükre, Besztercére, hanem a Kolozsvári Állami Levéltárba kerültek, ahol 1959-től apróbb változtatásokkal helyreállították a Berger-féle rendet, mind az 1934-1940 közötti időszak, mind pedig a budapesti mikrofilmezéshez kapcsolódó rendezés következetlenségeit felszámolva. Ezzel párhuzamosan Romániában is biztonsági mikrofilmek készültek a teljes anyagról. (1040 db filmtekercs, amelyeket sokáig Bukarestben őriztek.) A 220 iratfolyóméter terjedelmű besztercei levéltárat (Primăria oraşului Bistriţa -bevett rövidítése: POB, fondszám: Nr. 44. leltári szám: Nr. 58-71.) ma is Kolozsvárott őrzik, az állami levéltár utódintézményében. (Serviciul Judeţean al Arhivelor Naţionale Cluj-Napoca), ahol jelenleg éppen zajlik újabb, átfogó rendezése. A mostani munkálatok információink szerint érintetlenül hagyják a régi beosztást, ám új, részletesebb segédletek készülnek. Irodalom a levéltár történetéhez: KOPASZ GÁBOR-GUOTH KÁLMÁN-ENTZ GÉZA-JAKÓ ZSIGMOND-SZABÓ T. ATTILA, Jelentés az Erdélyi Múzeum Egyesület besztercei vándorgyűlése alkalmából kiküldött Levéltári Bizottság működéséről (In: BÍRÓ VENCEL /szerk./, Az Erdélyi Múzeum Egyesület Besztercén 1943. szeptember hó 5-7. napján tartott tizennyolcadik vándorgyűlésének emlékkönyve Kolozsvár, 1944, 150-165 -főként a két világháború közötti időszak, és az 1940-1943 közötti időszak viszonyairól). NUSSBÄCHER, GERNOT, Contribuţii la istoricul arhivei Bistriţei în secolele XVI-XX (Revista Arhivelor, 47.