Andrea Tompa | Babes-Bolyai University (original) (raw)
Uploads
Papers by Andrea Tompa
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), May 31, 2011
University of Exeter Press eBooks, Jan 8, 2024
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), Dec 1, 2012
Continental Literary Magazine, 2022
Ahogyan élek "Hiszek a fehér száraz borban és az olivaolajban", emeli poharát Annie és a vendégek... more Ahogyan élek "Hiszek a fehér száraz borban és az olivaolajban", emeli poharát Annie és a vendégek koccintanak. Kétszintes, hatalmasan terpeszkedő házban vagyunk, az alsó szinten egyetlen nagy közös tér. Ahogy hatan leülünk az asztal köré, szinte kiabálni kell, olyan távol vagyunk egymástól. Nagy, virágmintás mindenfélék töltikbe be a teret, párnák, szőnyegek, maguk a magas növények, dísztárgyak. Amikor Annie, a színházigazgató és rendező Marc felesége körbevezet, kissé zavartan, bocsánatkérően mutat körbe festői díszletei között, "nem a mi választásunk volt", mondja, nagyjából mindent készen kaptak itt, Közép-Nyugaton, Amerikában. Az ornamentika mintha valami századeleji nosztalgia volna. Minden két számmal, két szobával, két mázsával nagyobb, lusta nagy házak, óriás hűtők és ruhásszekrények, hatalmas ízetlen ételadagok, széles és súlyos autók, szinte feküdni lehet bennük. Annie mindenkinek tesz a nagy tálon levő sötétrózsaszín lazacból, könnyű, fehér bor jár hozzá, a pohár máris is bepárásodik. Nevetünk, mikor Annie krédóját hallgatjuk, hát hogyne, mindannyian hiszünk végül is a fehér száraz borban és az olivaolajban és eszerint élünk. A hitünk szerint élünk, a hitünk a testünk, testet ölt bennünk.
Pannonhalmi Szemle, 2022
Borbély Szilárd: Bukolikatájban című posztumusz kötetéről A kötet hősei istenek: ölnek, falnak, g... more Borbély Szilárd: Bukolikatájban című posztumusz kötetéről A kötet hősei istenek: ölnek, falnak, gyermekeket nemzenek, akikkel nem törődnek, végzik a dolgukat, mezei és háztáji munkájukat, sokat haragszanak, küzdenek, kuporgatnak. Mindeközben a görög mítoszok történéseinek visszfényét hordozzák. Valami óriás múlt vállán állnak, a mítoszban fogannak, ők maguk a mítosz, egy lehanyatlott, nagyszerűség nélküli mítosz, amit fordíthatunk úgy is, hogy mese, ahogy Ritoók Zsigmond is fordítja Arisztotelész Poétikájában. Szorongató tágassága van ennek a szövegvilágnak, holott a tágasság és a szorongás mintha egymást kizárnák, de vajon miért? Mert ami tágas, az biztonságos? Ez a mindennapi cselekvésekkel, szűkölködéssel, állandó küzdéssel sújtott élet, ahol még a vágyak is szűkösek, a mítosz megtartó talapzatán áll, ezen az óriás hagyatékon.
Vigilia, 2022
Vak remény Apró, fehér kiscsizmában lépdel a megfagyott, kemény tetejű havon. Autók nemigen járna... more Vak remény Apró, fehér kiscsizmában lépdel a megfagyott, kemény tetejű havon. Autók nemigen járnak, a hó szinte szűz, ahogy a kiscsizma is, ami épp most lép ki az utcára, talpa még nem érintette a földet. Nem a sarka, hanem a lábfeje ér le először. A kiscsizma bokáig ér, puha bőrből van, színes vászon a bélése és lapos a sarka. Karácsonyi ajándék volt. Tegnap este várakozott a fa alatt. Két pár, egyik az övé, a másik, kicsit nagyobb méretben a testvéréé. Karácsony első napja van, a legkedvesebb nap a télben. Már vége a sok izgalomnak, készülésnek, kapkodásnak, zsírgőznek, amit éjszakáig sem lehet kiszellőztetni, ma reggel elmosogattak, de a nagy asztal még nyitva, elvégre az ünnep még sokáig tart. És a ragyogó fa büszkén áll, és hetekig fog még, nem csak vízkeresztig, mert a fa örömére és az emberek bánatára a lakásban hideg van, nem hull le a tűlevél. És vége a reménynek is, mert a remény kéz a kézben jár a csalódással. Zeusz is jól megbüntette Prométheuszt, mert az embereknek reményt csempészett az életébe: "Az emberek lelkébe loptam vak reményt", mondja a szegény leláncolt Aiszkhülosz tragédiájában. Hát nem minden remény vak? Volna látó remény is? Karácsony első napja, végre nincs mit remélni már. Minden megtörtént.
Korunk, 2023
Az első holokauszt témájú színdarab - a szerző, a dráma és a kontextus. Kolozsvár, 1945.
The premier of Ignác Weinréb's drama Gyávák és hősök ("Cowards and Heroes") took place in the Cit... more The premier of Ignác Weinréb's drama Gyávák és hősök ("Cowards and Heroes") took place in the City Theater of Kolozsvár/Cluj, Romania, on 7 July 1945; the play was performed at least five times. This drama in five acts tells the story of a Jewish family taken to Auschwitz and then liberated by the Soviets, using a remarkably direct language, representing the reality of the Holocaust experience in a historically faithful, almost documentary manner. I consider it one of the earliest-if not the first-drama in Hungarian about the Holocaust. 2 To the best of my knowledge, it was never performed again in other theaters in Hungary or Romania, never published, and its author was completely forgotten. In my paper I will give a context of the play, have a close reading of it, and reconstruct as much as possible about its author's literary career. This play and its premier did never attract any interest from theater historians; the author completely disappeared from the canon (or more precisely, was never part of it), neither his play nor his Holocaust memorial book is part of the canonic Holocaust literature. To reconstruct Ignác Weinréb's biography is not an easy task, although he is the author of at least three plays and a Holocaust testimony. According to his wedding certificate, Ignác Weinreb, a trader of Israelite religion, was born in Marghita/Margitta (today Romania) on 1 April 1897 and married in 1920 in Paks (Hungary). According to his grave inscription, he died in 1955. His wife, Róza Rosenfeld died in Auschwitz in 1944. Their two children, son Sándor Vándor and daughter Edith Deutsch (Weinreb), both survived the Holocaust, and both gave testimonies of their survival. 3 Both children live in the United States. Edith wrote: "When Jews were being oppressed, we moved to be with family to a small town, Paks, located on the bank of the Danube, where my father sold dairy products and my brother and I helped with deliveries." 4 We know that they moved to Rákospalota, a suburb of Budapest, in 1934, and Weinréb worked under the name Imre Vándor. 5 This source also claims that he wrote the play Dajka ("The Nanny") under the same pseudonym. 6 According to his daughter's and his own testimony, he was deported from the Budapest ghetto together with his family. Although Ignácz Weinréb co-authored several plays, the first ever to be presented on stage under his own name was also the last one: the "Cowards and Heroes". All his earlier works are either under a pseudonym, false authorship (the difference will be cleared later), or
Korunk, 2022
Zimra Harsányi's personal life was connected to several countries: born in Romania as a Hungarian... more Zimra Harsányi's personal life was connected to several countries: born in Romania as a Hungarian Jew, escaped from Communist Romania through Hungary and Germany to France where she died. During her writing career she used the names Ana Novac, Novák Anna, Harsányi Zimra, writing in three languages and three genres (drama, a holocaust diary and fiction). She became a successful author and then was immediately banned during the late 1950s. The paper discusses the author's works connected to many languages, geographical spaces and genres, examining her fluid identity construction, playing with names and dates of birth, and also finally playing hide and seek with the Romanian secret police. Zimra Harsányi was a woman of amazing wit, playfulness, and extraordinary capacity to survive very different systems, her smile being a trademark image on most of her visual representations. The paper places Harsányi's works in a context of cross-cultural transgression, also signalling the consequences of this transgression within the reception of Harsányi/ Novák/Novac's works.
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), Feb 1, 2014
Korunk, 2022
Harsányi Zimra Ana Novac néven vált ismert és sikeres drámaíróvá Bukarestben az 50-es években; a ... more Harsányi Zimra Ana Novac néven vált ismert és sikeres drámaíróvá Bukarestben az 50-es években; a 60-as években Magyarországon publikálta auschwitzi naplóját, mely rövidesen franciául, majd számos nyelven megjelent. Emigrációja után a szerző Franciaországban telepedett és franciául alkotott. Három nyelven írt, magyarul, románul és franciául, két műfajban: drámát és prózát. Élete traumatikus fordulatok sorozata: fiatal felnőttként deportálják, második darabjával sikert arat, állami díjban részesül, harmadik darabját betiltják, kiteszik a pártból és elhallgattatják. Ezután veszi elő auschwitzi naplóját, eközben a Securitate is megfigyeli, majd sikerül emigrálnia.
Franciaországba érkezve nyilatkozza: ״Nőnek, zsidónak, szegénynek és Erdélyben születtem -- egy olyan vidéken, amelynek lakossága (románok, magyarok és németek) háromnyelvű. Ez az oka, hogy sosem sikerült meghatároznom ״nemzetiségemet” és anyanyelvemet. Gyermekkoromat fasiszta diktatúra alatt töltöttem el, ifjúságomat proletár diktatúra alatt és a kettő között - a változatosság kedvéért - kerek egy évig megjártam Auschwitzot.”
Studia Dramatica, 2022
My article focuses on the documents kept in archive of Jenő Janovics, an artistic director in Hun... more My article focuses on the documents kept in archive of Jenő Janovics, an artistic director in Hungary and Romania for 30 years. The rich archival materials, kept in Cluj, of this important public figure reflect the turbulent times of history of Hungarian Theater in Cluj in the first half of the 20 th century. The study presents a possible approach to this material, also introducing Janovics's diary's hermeneutical problems.
The current paper presents those processes which characterizes the appointment of a leadership of... more The current paper presents those processes which characterizes the appointment of a leadership of Hungarian cultural institutions. Public theaters, performing arts institutions and independent theaters stay in the focus of the paper. Looking at such cases as National Theater in Budapest, New Theater, Trafo etc. the paper demonstrates political interference and intervention into the appointment of a leader of an institution by the ministry/local government. Also the paper analyzes the vulnerable legal frames and the weaknesses of these processes; lack of transparency of the processes, lack of understanding of what is of “public benefit”, lack of public and professional control over the processes result into politically biased decision making. The paper states that after the conservative political turn in 2010 these biased political decisions became a general practice; exceptions are rare.
Theater, 2008
Retracing the movements of Hungarian theater over the past ten years, Andrea Tompa details the ri... more Retracing the movements of Hungarian theater over the past ten years, Andrea Tompa details the rise of Hungary's two most influential independent and contemporary theater directors, Árpád Schilling and Béla Pintér. With the collapse of the Soviet Union, an emergent, internationally prominent Hungarian theater scene took shape: Tompa chronicles the rise of the independent theater movement in the context of the work of other influential directors, such as Viktor Bodó, János Mohácsi, Balázs Kovalik, and Sándor Zsótér, whose daring, performative approaches exploded the psychological-realism tradition. Schilling and Pintér are the heirs: Schilling, praised for the founding of his company Krétakör, whose constant, chameleonic reinvention resists stasis; Pintér, for the theatrical incorporation of Hungarian folk tradition and the resultant questioning of the parameters of identity.
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), May 31, 2011
University of Exeter Press eBooks, Jan 8, 2024
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), Dec 1, 2012
Continental Literary Magazine, 2022
Ahogyan élek "Hiszek a fehér száraz borban és az olivaolajban", emeli poharát Annie és a vendégek... more Ahogyan élek "Hiszek a fehér száraz borban és az olivaolajban", emeli poharát Annie és a vendégek koccintanak. Kétszintes, hatalmasan terpeszkedő házban vagyunk, az alsó szinten egyetlen nagy közös tér. Ahogy hatan leülünk az asztal köré, szinte kiabálni kell, olyan távol vagyunk egymástól. Nagy, virágmintás mindenfélék töltikbe be a teret, párnák, szőnyegek, maguk a magas növények, dísztárgyak. Amikor Annie, a színházigazgató és rendező Marc felesége körbevezet, kissé zavartan, bocsánatkérően mutat körbe festői díszletei között, "nem a mi választásunk volt", mondja, nagyjából mindent készen kaptak itt, Közép-Nyugaton, Amerikában. Az ornamentika mintha valami századeleji nosztalgia volna. Minden két számmal, két szobával, két mázsával nagyobb, lusta nagy házak, óriás hűtők és ruhásszekrények, hatalmas ízetlen ételadagok, széles és súlyos autók, szinte feküdni lehet bennük. Annie mindenkinek tesz a nagy tálon levő sötétrózsaszín lazacból, könnyű, fehér bor jár hozzá, a pohár máris is bepárásodik. Nevetünk, mikor Annie krédóját hallgatjuk, hát hogyne, mindannyian hiszünk végül is a fehér száraz borban és az olivaolajban és eszerint élünk. A hitünk szerint élünk, a hitünk a testünk, testet ölt bennünk.
Pannonhalmi Szemle, 2022
Borbély Szilárd: Bukolikatájban című posztumusz kötetéről A kötet hősei istenek: ölnek, falnak, g... more Borbély Szilárd: Bukolikatájban című posztumusz kötetéről A kötet hősei istenek: ölnek, falnak, gyermekeket nemzenek, akikkel nem törődnek, végzik a dolgukat, mezei és háztáji munkájukat, sokat haragszanak, küzdenek, kuporgatnak. Mindeközben a görög mítoszok történéseinek visszfényét hordozzák. Valami óriás múlt vállán állnak, a mítoszban fogannak, ők maguk a mítosz, egy lehanyatlott, nagyszerűség nélküli mítosz, amit fordíthatunk úgy is, hogy mese, ahogy Ritoók Zsigmond is fordítja Arisztotelész Poétikájában. Szorongató tágassága van ennek a szövegvilágnak, holott a tágasság és a szorongás mintha egymást kizárnák, de vajon miért? Mert ami tágas, az biztonságos? Ez a mindennapi cselekvésekkel, szűkölködéssel, állandó küzdéssel sújtott élet, ahol még a vágyak is szűkösek, a mítosz megtartó talapzatán áll, ezen az óriás hagyatékon.
Vigilia, 2022
Vak remény Apró, fehér kiscsizmában lépdel a megfagyott, kemény tetejű havon. Autók nemigen járna... more Vak remény Apró, fehér kiscsizmában lépdel a megfagyott, kemény tetejű havon. Autók nemigen járnak, a hó szinte szűz, ahogy a kiscsizma is, ami épp most lép ki az utcára, talpa még nem érintette a földet. Nem a sarka, hanem a lábfeje ér le először. A kiscsizma bokáig ér, puha bőrből van, színes vászon a bélése és lapos a sarka. Karácsonyi ajándék volt. Tegnap este várakozott a fa alatt. Két pár, egyik az övé, a másik, kicsit nagyobb méretben a testvéréé. Karácsony első napja van, a legkedvesebb nap a télben. Már vége a sok izgalomnak, készülésnek, kapkodásnak, zsírgőznek, amit éjszakáig sem lehet kiszellőztetni, ma reggel elmosogattak, de a nagy asztal még nyitva, elvégre az ünnep még sokáig tart. És a ragyogó fa büszkén áll, és hetekig fog még, nem csak vízkeresztig, mert a fa örömére és az emberek bánatára a lakásban hideg van, nem hull le a tűlevél. És vége a reménynek is, mert a remény kéz a kézben jár a csalódással. Zeusz is jól megbüntette Prométheuszt, mert az embereknek reményt csempészett az életébe: "Az emberek lelkébe loptam vak reményt", mondja a szegény leláncolt Aiszkhülosz tragédiájában. Hát nem minden remény vak? Volna látó remény is? Karácsony első napja, végre nincs mit remélni már. Minden megtörtént.
Korunk, 2023
Az első holokauszt témájú színdarab - a szerző, a dráma és a kontextus. Kolozsvár, 1945.
The premier of Ignác Weinréb's drama Gyávák és hősök ("Cowards and Heroes") took place in the Cit... more The premier of Ignác Weinréb's drama Gyávák és hősök ("Cowards and Heroes") took place in the City Theater of Kolozsvár/Cluj, Romania, on 7 July 1945; the play was performed at least five times. This drama in five acts tells the story of a Jewish family taken to Auschwitz and then liberated by the Soviets, using a remarkably direct language, representing the reality of the Holocaust experience in a historically faithful, almost documentary manner. I consider it one of the earliest-if not the first-drama in Hungarian about the Holocaust. 2 To the best of my knowledge, it was never performed again in other theaters in Hungary or Romania, never published, and its author was completely forgotten. In my paper I will give a context of the play, have a close reading of it, and reconstruct as much as possible about its author's literary career. This play and its premier did never attract any interest from theater historians; the author completely disappeared from the canon (or more precisely, was never part of it), neither his play nor his Holocaust memorial book is part of the canonic Holocaust literature. To reconstruct Ignác Weinréb's biography is not an easy task, although he is the author of at least three plays and a Holocaust testimony. According to his wedding certificate, Ignác Weinreb, a trader of Israelite religion, was born in Marghita/Margitta (today Romania) on 1 April 1897 and married in 1920 in Paks (Hungary). According to his grave inscription, he died in 1955. His wife, Róza Rosenfeld died in Auschwitz in 1944. Their two children, son Sándor Vándor and daughter Edith Deutsch (Weinreb), both survived the Holocaust, and both gave testimonies of their survival. 3 Both children live in the United States. Edith wrote: "When Jews were being oppressed, we moved to be with family to a small town, Paks, located on the bank of the Danube, where my father sold dairy products and my brother and I helped with deliveries." 4 We know that they moved to Rákospalota, a suburb of Budapest, in 1934, and Weinréb worked under the name Imre Vándor. 5 This source also claims that he wrote the play Dajka ("The Nanny") under the same pseudonym. 6 According to his daughter's and his own testimony, he was deported from the Budapest ghetto together with his family. Although Ignácz Weinréb co-authored several plays, the first ever to be presented on stage under his own name was also the last one: the "Cowards and Heroes". All his earlier works are either under a pseudonym, false authorship (the difference will be cleared later), or
Korunk, 2022
Zimra Harsányi's personal life was connected to several countries: born in Romania as a Hungarian... more Zimra Harsányi's personal life was connected to several countries: born in Romania as a Hungarian Jew, escaped from Communist Romania through Hungary and Germany to France where she died. During her writing career she used the names Ana Novac, Novák Anna, Harsányi Zimra, writing in three languages and three genres (drama, a holocaust diary and fiction). She became a successful author and then was immediately banned during the late 1950s. The paper discusses the author's works connected to many languages, geographical spaces and genres, examining her fluid identity construction, playing with names and dates of birth, and also finally playing hide and seek with the Romanian secret police. Zimra Harsányi was a woman of amazing wit, playfulness, and extraordinary capacity to survive very different systems, her smile being a trademark image on most of her visual representations. The paper places Harsányi's works in a context of cross-cultural transgression, also signalling the consequences of this transgression within the reception of Harsányi/ Novák/Novac's works.
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), Feb 1, 2014
Korunk, 2022
Harsányi Zimra Ana Novac néven vált ismert és sikeres drámaíróvá Bukarestben az 50-es években; a ... more Harsányi Zimra Ana Novac néven vált ismert és sikeres drámaíróvá Bukarestben az 50-es években; a 60-as években Magyarországon publikálta auschwitzi naplóját, mely rövidesen franciául, majd számos nyelven megjelent. Emigrációja után a szerző Franciaországban telepedett és franciául alkotott. Három nyelven írt, magyarul, románul és franciául, két műfajban: drámát és prózát. Élete traumatikus fordulatok sorozata: fiatal felnőttként deportálják, második darabjával sikert arat, állami díjban részesül, harmadik darabját betiltják, kiteszik a pártból és elhallgattatják. Ezután veszi elő auschwitzi naplóját, eközben a Securitate is megfigyeli, majd sikerül emigrálnia.
Franciaországba érkezve nyilatkozza: ״Nőnek, zsidónak, szegénynek és Erdélyben születtem -- egy olyan vidéken, amelynek lakossága (románok, magyarok és németek) háromnyelvű. Ez az oka, hogy sosem sikerült meghatároznom ״nemzetiségemet” és anyanyelvemet. Gyermekkoromat fasiszta diktatúra alatt töltöttem el, ifjúságomat proletár diktatúra alatt és a kettő között - a változatosság kedvéért - kerek egy évig megjártam Auschwitzot.”
Studia Dramatica, 2022
My article focuses on the documents kept in archive of Jenő Janovics, an artistic director in Hun... more My article focuses on the documents kept in archive of Jenő Janovics, an artistic director in Hungary and Romania for 30 years. The rich archival materials, kept in Cluj, of this important public figure reflect the turbulent times of history of Hungarian Theater in Cluj in the first half of the 20 th century. The study presents a possible approach to this material, also introducing Janovics's diary's hermeneutical problems.
The current paper presents those processes which characterizes the appointment of a leadership of... more The current paper presents those processes which characterizes the appointment of a leadership of Hungarian cultural institutions. Public theaters, performing arts institutions and independent theaters stay in the focus of the paper. Looking at such cases as National Theater in Budapest, New Theater, Trafo etc. the paper demonstrates political interference and intervention into the appointment of a leader of an institution by the ministry/local government. Also the paper analyzes the vulnerable legal frames and the weaknesses of these processes; lack of transparency of the processes, lack of understanding of what is of “public benefit”, lack of public and professional control over the processes result into politically biased decision making. The paper states that after the conservative political turn in 2010 these biased political decisions became a general practice; exceptions are rare.
Theater, 2008
Retracing the movements of Hungarian theater over the past ten years, Andrea Tompa details the ri... more Retracing the movements of Hungarian theater over the past ten years, Andrea Tompa details the rise of Hungary's two most influential independent and contemporary theater directors, Árpád Schilling and Béla Pintér. With the collapse of the Soviet Union, an emergent, internationally prominent Hungarian theater scene took shape: Tompa chronicles the rise of the independent theater movement in the context of the work of other influential directors, such as Viktor Bodó, János Mohácsi, Balázs Kovalik, and Sándor Zsótér, whose daring, performative approaches exploded the psychological-realism tradition. Schilling and Pintér are the heirs: Schilling, praised for the founding of his company Krétakör, whose constant, chameleonic reinvention resists stasis; Pintér, for the theatrical incorporation of Hungarian folk tradition and the resultant questioning of the parameters of identity.
Sterijno pozorje, 2012
Theater is probably the last form of art – following visual arts, literature, and even film – to ... more Theater is probably the last form of art – following visual arts, literature, and even film – to integrate autobiography, a personal and real presence on the stage. Compared to other forms of art none of them comes to the receiver in such a direct, material and real way as theater, in such a corporeality – a notion borrowed from Lehmann - as theater. When the real dominates the fictional is often accompanied – as H-Th Lehman states – by disappointment, boredom, the feeling of triviality and banality, and sometimes is morally unacceptable from the auditorium. But also for the stage, for the actors.
There are a few questions about autobiography on stage to discuss. Which are those traditions in arts, which inspire or frustrate the staging of the self? Which are theoretical frames of understanding autobiography in literature, which could be usefully applied to theater? And finally why is there fear in staging one self’s own biography?
megjelent a 2000 folyóiratban, 2019
Széchenyi Irodalmi és Művészet Akadémia, MTA Székfoglaló, 2019. március 4. Regénykeresés: a hely ... more Széchenyi Irodalmi és Művészet Akadémia, MTA Székfoglaló, 2019. március 4. Regénykeresés: a hely és az ember Székfoglaló előadásom fókuszában a hely és az ember, és hozzátenném: az idő áll, ám mindenekfölött mégis a nyelv. Az a nyelv, amely képes, bár leginkább azt kívánom megmutatni, mennyire nem képes, mennyire akadályoztatva van, hogy megbirkózzon a megnevezéssel. "Sohasem lehetünk újra az elsők", írja a regényről, a regény műfajáról az indiai származású V. S. Naipaul 1. Bármilyen regényt írunk ma, akár családtörténtet-mellesleg Naipaul épp egy családtörténeti esszében fejti ki a gondolatot-, már jártak ott előttünk, a "modern regény alapképlete" már létrejött. Hogy lehetséges-e új látásmódot teremteni és azt megnevezni, azaz nyelvet találni hozzá-ezt tartom a regény kihívásának. Ezzel a tudattal szólok itt tehát önökhöz: már nem vagyunk az elsők, és sosem lehetünk azok, de tekintetünk, nézőpontunk vagy akár nyelvünk megkísérelheti a megnevezést, megkísérelhet valamit, ami még nem történt meg ezelőtt. Nyelv A regénykeresés, ahogy előadásom címében fogalmaztam, nyelvkeresés is. Mielőtt azonban szavakat, mondatokat, hősök hangjait keresnénk, előbb a nyelv lehetőségeit, helyét, elsősorban a nyelv nyilvánosságban, félnyilvánosságban és a szűk, személyes térben elfoglalt helyét kell meglátnunk. Hiszen nemcsak az kérdés, hogy mit tud vagy nem tud kimondani egy szereplő, mire van nyelve, hanem hogy az őt körülölelő idő, a történelmi idő mit és hogyan nevez meg vagy enged megnevezni. A kérdés tehát az: hol a nyelv helye az adott világban? Hiszen a hősök legfeljebb ezután, ennek árnyékában és fényében tudhatnak megszólalni? A nyelv és a megnevezés szorosan leképezi az időt és teret, a benne foglalt eseményeket, hatalmi helyzeteket, hatalomváltásokat, a szűkülő és táguló tereket, amelyekről magam is írtam. Sokszor leginkább a nyelvtelenség és
The premier of Ignác Weinréb's drama Gyávák és hősök ("Cowards and Heroes") took place in the Cit... more The premier of Ignác Weinréb's drama Gyávák és hősök ("Cowards and Heroes") took place in the City Theater of Kolozsvár/Cluj, Romania, on 7 July 1945; the play was performed at least five times. This drama in five acts tells the story of a Jewish family taken to Auschwitz and then liberated by the Soviets, using a remarkably direct language, representing the reality of the Holocaust experience in a historically faithful, almost documentary manner. I consider it one of the earliest-if not the first-drama in Hungarian