Attila Mátéffy | Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität Bonn (original) (raw)
Papers by Attila Mátéffy
Fabula, 64 (1–2): 173–182, 2023
Valóság, 67 (5), pp. 54–72, 2024
(Bevezetés) Tanulmányomban Pócs Éva szakmai tévedéseiről és etikai mulasztásairól lesz szó. Ezek ... more (Bevezetés) Tanulmányomban Pócs Éva szakmai tévedéseiről és etikai mulasztásairól lesz szó. Ezek részint a honfoglaló magyarok világfára vonatkozó elképzeléseinek általa vélt igazolhatatlanságáról szóló „elemzésének” öntörvényű céljaiból és módszereiből következő belső hibái folytán, részint ezektől független külső tényezők hatására keletkeztek. Vitacikkemben azt kívánom bemutatni, hogy a Pócs Éva által elkövetett belső hibák, saját szóhasználatával élve „félresiklások” is nagymértékben tudományon kívüli tényezőkkel függenek össze. Mindezt hiányosan adatolt, hibáktól hemzsegő, egyoldalú és etikai szempontok szerint sem makulátlan írásművének bírálatán keresztül mutatom be.
Erdélyi Múzeum, 85 (2), pp. 198-230, 2023
Oirat and Kalmyk Identity in the 20th and 21st Century, Edited by Johannes Reckel and Merle Schatz. Göttingen: Universitätsverlag, 2020
This paper focuses on probably the earliest religious, literary, and motive strata of the Oirat h... more This paper focuses on probably the earliest religious, literary, and motive strata of the Oirat heroic epic (baatarlag tuul ) and ethnic identity: on a semantic and conceptual structure (see: Boyer 1994) that came into existence from the embodied human experience, reflected in the deer chasing narratives (AaTh 401/ATU 400: Prinzessin also Hirschkuh; Pschmadt 1911; Rühle 2002: 1351 1355; Uther I: 2004: 231 234) of Central Eurasia, the related Oirat heroic epics (pre-eminently the Qasing Qan ba tegün-ü čečen tüsimel; Koppe 1993: 110 129), certain Evenki shamanic rituals (Hamayon 1993: 16; Vitebsky 1995: 32) and Upper Neolithic rock carvings of Siberia and the Mongolian Altai region (Okladikow 1972; Okladikov and Martynov 1972; Jacobson-Tepfer, Meacham and Tepfer 2010, etc.). The renowned Russian Mongolist Boris Yakovlevich Vladimirtsov already pointed out that some epic narrative patterns existed among the North Asian hunters and herdsmen in earlier eras and developed during Chinggis Khan's time when also a Mongol (as well as Buriat) nationality emerged (Vladimirtsov 1983 84: 8, 13 14, 55; Gejin 2001: 402). This is confirmed by the related ethnographic and archaeological data. One can find this kind of development among almost all Central and North Eurasian indigenous populations of the last four thousand years, including the hunter-gatherer Tungusic peoples and the equestrian Mongolic and Turkic peoples. This complex and time enduring cognitive symbol system (Atran 1993: 68) was based on environmental perception, pre-linguistic image schemes, and their embodiment in the cognition of early North Asian hunter-gatherer communities and their pastoral nomad descendants. Among the population of the Taiga region in the Neolithic Age, including the pre-Mongolic populations, the primary source of nutrition was the hunting of wild reindeer and moose. This is shown on the rock carvings on the riversides of Siberia and western Mongolia as well as in the oral narratives, predominantly by the heroic epics and shamanic rituals (rites of passage). The ancestral home of the Oirats and Kalmyks were in the Altai region of modern western Mongolia and the Minusinsk Hollow (or Minusinsk Basin / Depression; South Siberia, nowadays in Khakassia and Krasnoyarsk Krai, Russia), and the author makes an attempt to demonstrate the close semantic, symbolic and structural linkage between the Bronze Age hirgisüür, the rock carvings, and the Evenki shamanic rituals as well as the structure of the related motive sequence in the Oirat heroic epic by the methods of folklore study and cognitive anthropology.
Erdélyi Múzeum Egyesület Füzetek, Vol. 84, No. 2, pp. 1-25, 2022
“The Devil Has No Other Bird than the Peacock.” On the Correspondences between Hungarian and Cent... more “The Devil Has No Other Bird than the Peacock.” On the Correspondences between Hungarian and Central Eurasian Creation Myths (A810, A812, K483)
This paper elaborates, on the one hand, on the conceptual and historical links between a Hungarian etiological legend group representing the Devil as a demiurge and the peacock as his only bird and the Earth-Diver dualistic creation myths (A812) represented in the Hungarian-speaking area with 17 versions. On the other hand, it examines the opportunities of possible religious contacts between Manichaean and Yazidi as well as early Hungarian semi-nomadic communities in Central Eurasia, especially in Greater Khorasan and in the Caucasus region during the 8-9th centuries that could result in the idea behind the association between the Devil and the peacock in the Hungarian legends under discussion.
The author of the paper reviews an ideological preconception as well, which dominates the discourse of the research of the Earth-Diver myths in the discipline of folkloristics in Hungary in the last half of a century. By doing so, the author uses the methods of the comparative and historical study of folklore as well as discourse analysis.
Keywords: Earth-Diver, Hungarian etiological legends, Peacock Angel, Yazidi religion, methodology in folklore study, early Hungarian-Yazidi contacts
---------
Beszámoló egy újkeletű cenzurális eljárásról - Cenzúra a tudományos közlésben [Report on a Recent Censorship Procedure - Censorship of scientific communication]
Ehelyütt még megosztom jelen tanulmány rövidített előtörténetét, mert az a magyarországi néprajztudományban uralkodó etikai-ideológiai állapotokra vonatkozóan komoly tanulságokkal szolgál.
A tanulmány egy korábbi változatának elektronikus kéziratát némi baráti hangvételű és szakmai jellegű email-levelezést követően 2021. augusztusában küldtem el az Ethnographia folyóirat főszerkesztőjének, Viga Gyula etnográfusnak.
Voltaképpen már hónapokkal azelőtt megbeszéltük, hogy küldöm majd neki a tanulmányomat. Ő ezután
a számára végül eljuttatott kéziratomat kiküldte Nagy Ilona néprajzkutató és szövegfolkloristának lekto-
rálásra, azt azonban már nem osztotta meg velem, hogy még egy második lektornak is elküldte-e. U-
gyanakkor a levelezésünk folyamán minden egyes alkalommal kettő lektorról volt szó. Ezt követően
az értesítés is csakhamar (2021. október 17-én) megérkezett hozzám, hogy a tanulmány közlését eluta-
sítják. Az Ethnographia folyóirat főszerkesztője az emailhez nem csatolt egyetlen lektori véleményt sem.
Gondolom, ha volt is lektori bírálat, eleve nem volt belőle egynél több. Annak ellenére, hogy az Ethnographi-
ánál is, csakúgy, mint az elismertebb nemzetközi tudományos szakfolyóiratok esetében, az számít
bevett gyakorlatnak, hogy a beküldött tanulmány szerzője megkapja a lektori véleményeket, én – hol-
ott az Ethnographia folyóirathoz 2013-ban beküldött, s ott meg is jelent tanulmányom egyetlen lektori bí-
rálatát akkor elküldték nekem - mind a mai napig nem kaptam sem írásbeli, sem szóbeli indoklást.
Ugyanakkor az már nem bevett tudományos gyakorlat, hogy a közlésre szánt tudományos tanulmányt éppen az abban nem csupán gyakran hivatkozott, de még komoly kritikával is illetett személy kapja meg bírálatra, mivel már az érintettség is torzít a lektori vélemény pártatlanságán és függetlenségén; Nagy Ilonának amúgy a következő lapszámban joga és lehetősége lett volna a napvilágot látott szakmai kritikákra reflektálni és a szerzőnek – vagyis nekem - válaszolni. Bár a Viga Gyula főszerkesztővel folytatott levelezésünkben, mindenekelőtt a tanulmányom tartalma miatt (dualisztikus eredetmagyarázó monda, világ teremtéséről szóló monda, gnosztikus vallások stb.) hamar felmerült lehetséges lektorként Nagy Ilona neve, de Viga Gyula egy évtizedet felölelő főszerkesztői pályafutása ellenére sem látott ebben összeférhetetlenséget, annak ellenére sem, hogy 2021. augusztus 30-án kelt emailemben felhívtam a figyelmét arra, hogy a lektorálás előtt álló tanulmányomban Nagy Ilona tárggyal kapcsolatos munkásságát számos alapvető kritika éri!
A főszerkesztő egy, az elutasításról szóló értesítése után két nappal írt emailjében (2021. október 19-én) úgy fogalmazott, hogy nem látja értelmét semmiféle magyarázkodásnak. Így tehát semmiféle magyarázat nem érkezett a tudomány és a kutatás szabadságával összeegyeztethetetlen eljárásukra, amely során szakmai indoklás nélkül elutasították egy néprajzkutató, szövegfolklorista, vallásantropológus és mongolista nyelvész végzettségű kutató - aki ez idő tájt éppen 12 hónapos DAAD kutatói ösztöndíját töltötte az Aarhus University RCC kutatócsoportjában - beküldött kéziratát. Mivel elég jól ismerem az Ethnographia folyóirat szerkesztőbizottsága tagjainak eddigi szakmai pályafutását, így pontosan meg tudom állapítani, ki volt Nagy Ilona mellett a másik cenzor, de a nevét nem írom itt le, mert nincs rá kézzelfogható bizonyítékom. Személyének kiléte azonban nyilvánvalóvá válik, ha ismerjük azon személyek nevét, akik valaha is köszöntőt írtak Nagy Ilona tiszteletére. E két személy, Nagy Ilona és az a bizonyos másik, súlyosan visszaéltek a rájuk bízott szakmai lektori feladattal, amelyet nem a néprajztudomány (történeti összehasonlító folklorisztika, szövegfolklorisztika) szakmai kritériumai alapján, hanem a jelen tanulmányban szakmai bírálat alá vont Nagy Ilona (és csak lényegesen kisebb mértékben Vargyas Lajos) ilyen eszközökkel fenntartott személyes szakmai hírneve védelmében, a tudományos igazság, de legalábbis a tudományos vélemény eltitkolása és a kritikus hangok elhallgattatása érdekében végeztek. Viga Gyula főszerkesztő semmit sem tett ezen eljárás ellen, s az azóta eltelt egy év során sem kért tőlem bocsánatot – sem a maga, sem hármójuk nevében. Azt gondolom, hogy a magyar néprajztudomány legrégebb óta működő szakfolyóiratának ez a tudomány és a kutatás szabadsága elleni eljárása, vagyis egy szaktudományos tanulmány indoklás és szakmai értékelés nélküli elutasítása, azaz cenzúrája, a szocialista diktatúra évtizedeiben rendszeressé vált, etikátlan, ideológiai természetű és kontraszelektív kettős mércét, valamint az évtizedek alatt kiépített cenzori gyakorlatot folytatja; a két cenzor minden bizonnyal a szocialista tudományos közegben eltöltött évtizedei során sajátította el ezt az etikai magatartást, s a tudományszervezésben jórészt elmaradt rendszerváltásnak köszönhetően maradhatott fenn a posztszocialista évtizedekben is ez a tudományromboló cenzori gyakorlat.
Az Ethnographia folyóiratnál tapasztalt visszás eseményeket követően a tanulmányom kéziratát elküldtem az Erdélyi Múzeum szerkesztősége részére, ahol az a szükséges formai változtatásokkal, csekély rövidítéssel, apró kiegészítésekkel és pontosításokkal idén cenzúrázatlanul megjelent. Ezért köszönettel tartozom a folyóirat főszerkesztőjének, Tánczos Vilmosnak és a folyóirat teljes szerkesztőbizottságának. A fentiekben vázlatosan leírt eset miatt az Ethnographia folyóirat teljes szerkesztőbizottságát természetesen nem teszem felelőssé, csupán egy bizonyos tagját; azt persze nem tudom, e személyen kívül még hányan tudtak erről a sunyi és méltatlan eljárásról a szerkesztőbizottság tagjai közül. Felmerül annak a lehetősége is, hogy a cenzurális eljárás az Ethnographia szerkesztőbizottságának megkerülésével, annak tudta nélkül történt. A szóban forgó szerkesztőbizottsági tag mindenesetre Nagy Ilonával karöltve szinte rákényszerítette Viga Gyula főszerkesztőt a morálisan vállalhatatlan eljárás beteljesítésére; ezen eljárást azonban a jövőben még részletesen is ismertetni és elemezni fogom, mert meggyőződésem szerint tudományágaktól függetlenül ez szolgálja a tudomány és a kutatás szabadságának elvét. Az is fontos, hogy ugyanezen személyek a jövőben ne tudják ezt a nevetséges és alattomos tevékenységet tovább folytatni vagy megismételni, s a cenzúra gyakorlatának fenntartásával elérni, hogy szakmai munkásságukat soha ne érje szakmai kritika, s ezáltal tarthassák meg ilyen eszközökkel kierőszakolt tudományszervezeti pozícióikat, ezáltal is tovább rombolva a tudományos diskurzus etikai és szakmai színvonalát.
Ez Mátéffy Attila néprajzkutató, folklorista, kulturális antropológus, nyelvész, turkológus és mongolista beszámolója egy újkeletű magyarországi cenzurális eljárásról.
Jelen Beszámoló másolható és terjeszthető, de mindenkit tisztelettel megkérek arra, hogy akár elektronikus, akár nyomtatott újraközlés esetén még a közlés előtt értesítsenek, s kérjék az engedélyemet, valamint ne eszközöljenek a szövegben semmilyen változtatást (rövidítés, kivágás, tartalmi összefoglalás stb.), továbbá, hogy a nevemet, mint szerzőét tüntessék fel! Jelen Beszámoló az én szerzői tulajdonom. Előre is köszönöm az együttműködést!
Acta Ethnologica Danubiana, Vol. 23, pp. 53-70, 2021
On the Correlations between the Hungarian and Central Eurasian Legends of the Dualistic Creation ... more On the Correlations between the Hungarian and Central Eurasian Legends
of the Dualistic Creation of the World (A810, A812, K483): The Formation
of Mountains
Abstract
In this paper, the author discusses the narrative motif of The creation of Mountains, which can be found in several versions of the dualistic creation of the world or "Earth-Diver myths" (A 812). Although this motif has no parallels in Hungarian folklore, its central idea that God creates good and beneficial things while the Devil creates useless ones can be found in numerous versions of Hungarian folktales and legends. In this paper, the author will primarily survey the overviews found in discussions relating to such a Slovak legend from the last eighty years in Hungarian as well as international folklore literature.
Keywords: earth-diver, creation of mountains, devil, Slovak legend, misreference
Proceedings of the 4th Conference on Central Asian Languages and Linguistics (ConCALL-4), Ö. Özçelik and A. K. Kent (eds.). Bloomington, IN: CeLCAR. Pp. 163-184, 2022
This article elaborates on the problem of the etymology of the Hungarian comitative and instrumen... more This article elaborates on the problem of the etymology of the Hungarian comitative and instrumental marker -val/-vel ‘with’ and the postposition vele ‘with him/her/it’ in a cross-linguistic context. This topic is justified by the fact that the majority of linguists consider the Hungarian language to be the member of the so-called ‘Uralic’ or sometimes ‘Uralo-Yukaghir language family’, yet its case system significantly differs from those of the hypothetical Uralic, as well as (Kolyma and Tundra) Yukaghir languages. Therefore, this paper argues for a unit-based approach instead of a monolithic (essentialist) concept of human languages falsely considered as physical (biological) members of a metaphorical and thus illusory ‘family’. Accordingly, the origins and evolution of single natural languages (e.g., Hungarian) should be regarded as multi-linear processes. Since languages are acquired and transmitted culturally, i.e., they are learned, the relationship between them cannot be genetic. Nevertheless, the comitative-instrumental marker of Hungarian, just like the entire Hungarian case system with its eighteen different case markers , has no etymological or structural parallel with the so-called Uralic languages. In this paper, I propose an etymological link between the polysemous and syncretic grammatical unit of Hungarian, viz. the postposition vele and its grammaticalized form as case affix and the Old Turkic birlä ‘with’, as well as its variations in the modern Turkic languages (ile, -la/-le, bile/bilen, men/ben/pen, -vele, pirge, pĭrle, vile, etc.). To do this, I analyze, compare and contrast diachronic and synchronic cross-linguistic data with the methods of comparative and historical linguistics and also case-marking typology.
The Epic of Geser — the spiritual heritage of the peoples of Central Asia: Proceedings, 2020
This paper focuses on the ecological as well as historical foundations and genesis of the motif s... more This paper focuses on the ecological as well as historical foundations and genesis of the motif sequence common to several Central Eurasian heroic epics — the different versions of the North Caucasian Nart and of the Mongolic (Oirat) Geser epic. The core of the episode is the otherworldly hunt of the protagonist, where he tries to bring down a wonderful doe that appears in front of him. Later this animal transforms into the daughter of the sun or of a foreign king/lord/prince, while in the Mongolian Geser epic she is the daughter of the Dragon King. Although the name of the hero and some motifs in the Mongolian epic tradition are of Tibetan origin, the main motifs and the structure of the Chapters 4 and 6 (SCHMIDT 1839) are of North Central Asian (Scytho-Siberian and probably Hsiung-nu) origin: two heroes, hunting, the fleeing wonderful deer, traces leading to the castle, where the pursued animal is no longer
waiting for its’ pursuers in the shape of a deer, but as a woman, and at last marriage. With the complex comparative-historical and “tradition ecological” (e.g. HARVILAHTI 2014: 18) methods and approaches to the intertwine of nature (environment) and culture including “religious” beliefs, ideas and concepts, following a unit-based (motif oriented)
approach, I intend to prove, that even if some narrative figures are originated from the Tibetan Buddhist cultural area, the biocultural and ecological background, and mythical (epic) function of the characters and the entire motif sequence are inherited from the Siberian shamanic and the South Siberian/Southern North Asian (SNA) totemic-like beliefs and rituals (e.g. Evenki ikenipke ‘renewal of life;’ HAMAYON 1992: 134, 136) of Palaeolithic, Neolithic, Bronze and Iron Age hunter-gatherer societies.
This paper focuses on the problem of whether certain Celtic cultural elements originate from the ... more This paper focuses on the problem of whether certain Celtic cultural elements originate from the Sarmatians, e. g. the Sword Bridge of the Arthurian legends vs. the “Bridge as Narrow as a Hair” of the Caucasian Nart epic and the Chinvat Bridge in the Zoroastrian Mythology. The common feature of these motifs is that the “perilous bridge” connects our world with the otherworld. This problem is also related to the origin of some iconographical motifs of the Gundestrup cauldron (between 150 BCE and 1 BCE), which motifs had most probably been adopted by the Celts of Thrace from the Sarmatian tribes.
This paper focuses on a motif sequence common to some Central Eurasian heroic epics – the differe... more This paper focuses on a motif sequence common to some Central Eurasian heroic epics – the different variations of the North Caucasian Nart Epic and a Tibetan, as well as a Mongolian version of the Gesar Epic. The core of the episode is the hunt of the protagonist, where the hero tries to bring down the wonderful deer that appears in front of them. Later it turns out that this animal is actually not a deer, but the daughter of a foreign king, while in the Mongolian Geser Epic she is the daughter of the Dragon King and sister of the powerful Monster. Although the Mongolian Geser Saga is of Tibetan origin, the main motifs and characters of the Chapter VI are of North Central Asian (Scytho-Siberian and probably Hsiung-nu)1 origin: two heroes, hunting, the fleeing wonderful deer, traces leading to the castle, where the chased animal is no longer waiting for its’ pursuers in the shape of a deer, but as a woman, and at last marriage (all this is most probably valid for the Tibetan version ultimately as well). With the methods of comparative motif analysis, I intend to prove, that even if the figures of the Monster’s sister and the Dragon King are originated from the Buddhist culture, their mythical function is inherited from the shamanic rituals, origin myths, and later times from the heroic epic of the Central Eurasian steppe region.
In my paper, I compare the typical female figures of different genres of folklore texts. The folk... more In my paper, I compare the typical female figures of different genres of folklore texts. The folkloric data is selected from the cultures of three fairly different geographical areas, the Southwest European Catalonia, the East European Caucasus and the Inner Asian Mongolia. The common principles behind the making of a mythological hero provide the grounds for my comparison, as well as the partly common contextual origins of the folkloric narratives and of the characters themselves.
My first example is offered by a group of Catalan folk songs known as: El caçador i la cervola. These folk songs were collected by Manuel Milà i Fontanals (1818-1884) during his tour of the Baixa Cerdanya (in Spanish: Baja Cerdaña) near Andorra, before 1882 (Milá y Fontanals 1882).
The second example is Lady Satanaya, “the wise,” who plays the central role in the Nart Saga. The Caucasian Nart Sagas exist in many variants, including Abkhaz, Adyghe, Chechen, Circassian, Karachay-Balkar, Ossetian, Ubykh and numerous others. In my argument, however, I do not consider them separately, as their differences hold no particular importance for my discussion.
The third work addressed here, The Secret History of the Mongols (Mongoliin nuuts tovchoo), can only be considered as a folkloric artifact in part, since there is no general consensus on its genre. Perhaps that of epic chronicle would be the most appropriate definition for its genre. The time of its creation is also disputed, some say 1228 AD, others 1240 or 1323, but the exact date is not relevant here.
The paper deals with the origin and symbolism of the multi-rooted rite of " Looking into the Sun ... more The paper deals with the origin and symbolism of the multi-rooted rite of " Looking into the Sun at Dawn, " performed yearly on Pentecost, as a part of the Csíksomlyó indulgence (Şumuleu Ciuc, Romania) organised by the Catholic Church. Predominantly female ethnic Csango Hungarians (Moldavian Csangos) performed this rite until the 21st century, and in the course of their communal visions they often saw the shape of Virgin Mary in the rising sun. The local Franciscan church shelters a 16th century Mother Mary statue—to which miraculous powers are attributed , reflecting the iconography of Mulier Amicta Sole. The paper concludes that the form of Virgin Mary taking shape in the ritualized communal visions does not only incorporate the concept of the Virgin Mother of God but also the one of the pre-Christian ancestress. By methods of comparative mythology and ritual analysis, employing written sources this paper makes an attempt to present how in their deer chasing origin myth, the Huns and Hungarians worshiped the ancestress in the figure of the doe, which they identified with the sun. The conclusion of the study is that the primeaval connection of the sun with the ancestress was adopted into Christianity reapearing in the ritualized communal visions.
In this paper, the author shall deal with the Hungarian variants of dualistic world creation myth... more In this paper, the author shall deal with the Hungarian variants of dualistic world creation myths. The aim of this paper is to shed some light on the nature of the connection between the Central‐East European Hungarian and South‐East European Romanian and Bulgarian myth variants. The Hungarian pieces are the westernmost variants of the dualistic creation myth‐group. Geographically, they stand close to the Romanian variants, but the serious motivational differences between the Romanian and Hungarian variants show that the descent of the two oral narrative groups are distinct. Both the Hungarian and the Romanian variants show similarities with the Bulgarian world creation myths, however, geographically they do not relate tightly. This is why a possible explanation of these correlations is, that the Hungarian and the Bulgarian myths have common Central Eurasian, South‐Eastern Siberian origins, upon which starting from the sixth to the seventh centuries the super strata of various gnostic influences have settled.
Book Reviews by Attila Mátéffy
Puls - Journal for Ethnomusicology and Ethnochoreology, 2022
Fabula (Zeitschrift für Erzählforschung / Journal of Folktale Studies), Volume 61, Issue 1-2, 2020
International folkloristics, especially folk narrative studies have long been in want of comprehe... more International folkloristics, especially folk narrative studies have long been in want of comprehensive collection, enumeration and classification of historical legends; a sizeable task indeed and time-consuming to accomplish. Researchers have attempted to define the requirements for cataloguing for two centuries, but unified requirements were first conceived only in 1962 at the 1st ISFNR Conference (e.g. Tillhagen 1963). This monumental, 12-volume work under review here, with its strict and relevant methodologies and an exhaustive database may well be the fulfillment of much of these longstanding expectations of the folk narrative research community. At present, The Catalogue of Hungarian Historical Legends is by far the most extensive catalogue of this type.
Fabula, 64 (1–2): 173–182, 2023
Valóság, 67 (5), pp. 54–72, 2024
(Bevezetés) Tanulmányomban Pócs Éva szakmai tévedéseiről és etikai mulasztásairól lesz szó. Ezek ... more (Bevezetés) Tanulmányomban Pócs Éva szakmai tévedéseiről és etikai mulasztásairól lesz szó. Ezek részint a honfoglaló magyarok világfára vonatkozó elképzeléseinek általa vélt igazolhatatlanságáról szóló „elemzésének” öntörvényű céljaiból és módszereiből következő belső hibái folytán, részint ezektől független külső tényezők hatására keletkeztek. Vitacikkemben azt kívánom bemutatni, hogy a Pócs Éva által elkövetett belső hibák, saját szóhasználatával élve „félresiklások” is nagymértékben tudományon kívüli tényezőkkel függenek össze. Mindezt hiányosan adatolt, hibáktól hemzsegő, egyoldalú és etikai szempontok szerint sem makulátlan írásművének bírálatán keresztül mutatom be.
Erdélyi Múzeum, 85 (2), pp. 198-230, 2023
Oirat and Kalmyk Identity in the 20th and 21st Century, Edited by Johannes Reckel and Merle Schatz. Göttingen: Universitätsverlag, 2020
This paper focuses on probably the earliest religious, literary, and motive strata of the Oirat h... more This paper focuses on probably the earliest religious, literary, and motive strata of the Oirat heroic epic (baatarlag tuul ) and ethnic identity: on a semantic and conceptual structure (see: Boyer 1994) that came into existence from the embodied human experience, reflected in the deer chasing narratives (AaTh 401/ATU 400: Prinzessin also Hirschkuh; Pschmadt 1911; Rühle 2002: 1351 1355; Uther I: 2004: 231 234) of Central Eurasia, the related Oirat heroic epics (pre-eminently the Qasing Qan ba tegün-ü čečen tüsimel; Koppe 1993: 110 129), certain Evenki shamanic rituals (Hamayon 1993: 16; Vitebsky 1995: 32) and Upper Neolithic rock carvings of Siberia and the Mongolian Altai region (Okladikow 1972; Okladikov and Martynov 1972; Jacobson-Tepfer, Meacham and Tepfer 2010, etc.). The renowned Russian Mongolist Boris Yakovlevich Vladimirtsov already pointed out that some epic narrative patterns existed among the North Asian hunters and herdsmen in earlier eras and developed during Chinggis Khan's time when also a Mongol (as well as Buriat) nationality emerged (Vladimirtsov 1983 84: 8, 13 14, 55; Gejin 2001: 402). This is confirmed by the related ethnographic and archaeological data. One can find this kind of development among almost all Central and North Eurasian indigenous populations of the last four thousand years, including the hunter-gatherer Tungusic peoples and the equestrian Mongolic and Turkic peoples. This complex and time enduring cognitive symbol system (Atran 1993: 68) was based on environmental perception, pre-linguistic image schemes, and their embodiment in the cognition of early North Asian hunter-gatherer communities and their pastoral nomad descendants. Among the population of the Taiga region in the Neolithic Age, including the pre-Mongolic populations, the primary source of nutrition was the hunting of wild reindeer and moose. This is shown on the rock carvings on the riversides of Siberia and western Mongolia as well as in the oral narratives, predominantly by the heroic epics and shamanic rituals (rites of passage). The ancestral home of the Oirats and Kalmyks were in the Altai region of modern western Mongolia and the Minusinsk Hollow (or Minusinsk Basin / Depression; South Siberia, nowadays in Khakassia and Krasnoyarsk Krai, Russia), and the author makes an attempt to demonstrate the close semantic, symbolic and structural linkage between the Bronze Age hirgisüür, the rock carvings, and the Evenki shamanic rituals as well as the structure of the related motive sequence in the Oirat heroic epic by the methods of folklore study and cognitive anthropology.
Erdélyi Múzeum Egyesület Füzetek, Vol. 84, No. 2, pp. 1-25, 2022
“The Devil Has No Other Bird than the Peacock.” On the Correspondences between Hungarian and Cent... more “The Devil Has No Other Bird than the Peacock.” On the Correspondences between Hungarian and Central Eurasian Creation Myths (A810, A812, K483)
This paper elaborates, on the one hand, on the conceptual and historical links between a Hungarian etiological legend group representing the Devil as a demiurge and the peacock as his only bird and the Earth-Diver dualistic creation myths (A812) represented in the Hungarian-speaking area with 17 versions. On the other hand, it examines the opportunities of possible religious contacts between Manichaean and Yazidi as well as early Hungarian semi-nomadic communities in Central Eurasia, especially in Greater Khorasan and in the Caucasus region during the 8-9th centuries that could result in the idea behind the association between the Devil and the peacock in the Hungarian legends under discussion.
The author of the paper reviews an ideological preconception as well, which dominates the discourse of the research of the Earth-Diver myths in the discipline of folkloristics in Hungary in the last half of a century. By doing so, the author uses the methods of the comparative and historical study of folklore as well as discourse analysis.
Keywords: Earth-Diver, Hungarian etiological legends, Peacock Angel, Yazidi religion, methodology in folklore study, early Hungarian-Yazidi contacts
---------
Beszámoló egy újkeletű cenzurális eljárásról - Cenzúra a tudományos közlésben [Report on a Recent Censorship Procedure - Censorship of scientific communication]
Ehelyütt még megosztom jelen tanulmány rövidített előtörténetét, mert az a magyarországi néprajztudományban uralkodó etikai-ideológiai állapotokra vonatkozóan komoly tanulságokkal szolgál.
A tanulmány egy korábbi változatának elektronikus kéziratát némi baráti hangvételű és szakmai jellegű email-levelezést követően 2021. augusztusában küldtem el az Ethnographia folyóirat főszerkesztőjének, Viga Gyula etnográfusnak.
Voltaképpen már hónapokkal azelőtt megbeszéltük, hogy küldöm majd neki a tanulmányomat. Ő ezután
a számára végül eljuttatott kéziratomat kiküldte Nagy Ilona néprajzkutató és szövegfolkloristának lekto-
rálásra, azt azonban már nem osztotta meg velem, hogy még egy második lektornak is elküldte-e. U-
gyanakkor a levelezésünk folyamán minden egyes alkalommal kettő lektorról volt szó. Ezt követően
az értesítés is csakhamar (2021. október 17-én) megérkezett hozzám, hogy a tanulmány közlését eluta-
sítják. Az Ethnographia folyóirat főszerkesztője az emailhez nem csatolt egyetlen lektori véleményt sem.
Gondolom, ha volt is lektori bírálat, eleve nem volt belőle egynél több. Annak ellenére, hogy az Ethnographi-
ánál is, csakúgy, mint az elismertebb nemzetközi tudományos szakfolyóiratok esetében, az számít
bevett gyakorlatnak, hogy a beküldött tanulmány szerzője megkapja a lektori véleményeket, én – hol-
ott az Ethnographia folyóirathoz 2013-ban beküldött, s ott meg is jelent tanulmányom egyetlen lektori bí-
rálatát akkor elküldték nekem - mind a mai napig nem kaptam sem írásbeli, sem szóbeli indoklást.
Ugyanakkor az már nem bevett tudományos gyakorlat, hogy a közlésre szánt tudományos tanulmányt éppen az abban nem csupán gyakran hivatkozott, de még komoly kritikával is illetett személy kapja meg bírálatra, mivel már az érintettség is torzít a lektori vélemény pártatlanságán és függetlenségén; Nagy Ilonának amúgy a következő lapszámban joga és lehetősége lett volna a napvilágot látott szakmai kritikákra reflektálni és a szerzőnek – vagyis nekem - válaszolni. Bár a Viga Gyula főszerkesztővel folytatott levelezésünkben, mindenekelőtt a tanulmányom tartalma miatt (dualisztikus eredetmagyarázó monda, világ teremtéséről szóló monda, gnosztikus vallások stb.) hamar felmerült lehetséges lektorként Nagy Ilona neve, de Viga Gyula egy évtizedet felölelő főszerkesztői pályafutása ellenére sem látott ebben összeférhetetlenséget, annak ellenére sem, hogy 2021. augusztus 30-án kelt emailemben felhívtam a figyelmét arra, hogy a lektorálás előtt álló tanulmányomban Nagy Ilona tárggyal kapcsolatos munkásságát számos alapvető kritika éri!
A főszerkesztő egy, az elutasításról szóló értesítése után két nappal írt emailjében (2021. október 19-én) úgy fogalmazott, hogy nem látja értelmét semmiféle magyarázkodásnak. Így tehát semmiféle magyarázat nem érkezett a tudomány és a kutatás szabadságával összeegyeztethetetlen eljárásukra, amely során szakmai indoklás nélkül elutasították egy néprajzkutató, szövegfolklorista, vallásantropológus és mongolista nyelvész végzettségű kutató - aki ez idő tájt éppen 12 hónapos DAAD kutatói ösztöndíját töltötte az Aarhus University RCC kutatócsoportjában - beküldött kéziratát. Mivel elég jól ismerem az Ethnographia folyóirat szerkesztőbizottsága tagjainak eddigi szakmai pályafutását, így pontosan meg tudom állapítani, ki volt Nagy Ilona mellett a másik cenzor, de a nevét nem írom itt le, mert nincs rá kézzelfogható bizonyítékom. Személyének kiléte azonban nyilvánvalóvá válik, ha ismerjük azon személyek nevét, akik valaha is köszöntőt írtak Nagy Ilona tiszteletére. E két személy, Nagy Ilona és az a bizonyos másik, súlyosan visszaéltek a rájuk bízott szakmai lektori feladattal, amelyet nem a néprajztudomány (történeti összehasonlító folklorisztika, szövegfolklorisztika) szakmai kritériumai alapján, hanem a jelen tanulmányban szakmai bírálat alá vont Nagy Ilona (és csak lényegesen kisebb mértékben Vargyas Lajos) ilyen eszközökkel fenntartott személyes szakmai hírneve védelmében, a tudományos igazság, de legalábbis a tudományos vélemény eltitkolása és a kritikus hangok elhallgattatása érdekében végeztek. Viga Gyula főszerkesztő semmit sem tett ezen eljárás ellen, s az azóta eltelt egy év során sem kért tőlem bocsánatot – sem a maga, sem hármójuk nevében. Azt gondolom, hogy a magyar néprajztudomány legrégebb óta működő szakfolyóiratának ez a tudomány és a kutatás szabadsága elleni eljárása, vagyis egy szaktudományos tanulmány indoklás és szakmai értékelés nélküli elutasítása, azaz cenzúrája, a szocialista diktatúra évtizedeiben rendszeressé vált, etikátlan, ideológiai természetű és kontraszelektív kettős mércét, valamint az évtizedek alatt kiépített cenzori gyakorlatot folytatja; a két cenzor minden bizonnyal a szocialista tudományos közegben eltöltött évtizedei során sajátította el ezt az etikai magatartást, s a tudományszervezésben jórészt elmaradt rendszerváltásnak köszönhetően maradhatott fenn a posztszocialista évtizedekben is ez a tudományromboló cenzori gyakorlat.
Az Ethnographia folyóiratnál tapasztalt visszás eseményeket követően a tanulmányom kéziratát elküldtem az Erdélyi Múzeum szerkesztősége részére, ahol az a szükséges formai változtatásokkal, csekély rövidítéssel, apró kiegészítésekkel és pontosításokkal idén cenzúrázatlanul megjelent. Ezért köszönettel tartozom a folyóirat főszerkesztőjének, Tánczos Vilmosnak és a folyóirat teljes szerkesztőbizottságának. A fentiekben vázlatosan leírt eset miatt az Ethnographia folyóirat teljes szerkesztőbizottságát természetesen nem teszem felelőssé, csupán egy bizonyos tagját; azt persze nem tudom, e személyen kívül még hányan tudtak erről a sunyi és méltatlan eljárásról a szerkesztőbizottság tagjai közül. Felmerül annak a lehetősége is, hogy a cenzurális eljárás az Ethnographia szerkesztőbizottságának megkerülésével, annak tudta nélkül történt. A szóban forgó szerkesztőbizottsági tag mindenesetre Nagy Ilonával karöltve szinte rákényszerítette Viga Gyula főszerkesztőt a morálisan vállalhatatlan eljárás beteljesítésére; ezen eljárást azonban a jövőben még részletesen is ismertetni és elemezni fogom, mert meggyőződésem szerint tudományágaktól függetlenül ez szolgálja a tudomány és a kutatás szabadságának elvét. Az is fontos, hogy ugyanezen személyek a jövőben ne tudják ezt a nevetséges és alattomos tevékenységet tovább folytatni vagy megismételni, s a cenzúra gyakorlatának fenntartásával elérni, hogy szakmai munkásságukat soha ne érje szakmai kritika, s ezáltal tarthassák meg ilyen eszközökkel kierőszakolt tudományszervezeti pozícióikat, ezáltal is tovább rombolva a tudományos diskurzus etikai és szakmai színvonalát.
Ez Mátéffy Attila néprajzkutató, folklorista, kulturális antropológus, nyelvész, turkológus és mongolista beszámolója egy újkeletű magyarországi cenzurális eljárásról.
Jelen Beszámoló másolható és terjeszthető, de mindenkit tisztelettel megkérek arra, hogy akár elektronikus, akár nyomtatott újraközlés esetén még a közlés előtt értesítsenek, s kérjék az engedélyemet, valamint ne eszközöljenek a szövegben semmilyen változtatást (rövidítés, kivágás, tartalmi összefoglalás stb.), továbbá, hogy a nevemet, mint szerzőét tüntessék fel! Jelen Beszámoló az én szerzői tulajdonom. Előre is köszönöm az együttműködést!
Acta Ethnologica Danubiana, Vol. 23, pp. 53-70, 2021
On the Correlations between the Hungarian and Central Eurasian Legends of the Dualistic Creation ... more On the Correlations between the Hungarian and Central Eurasian Legends
of the Dualistic Creation of the World (A810, A812, K483): The Formation
of Mountains
Abstract
In this paper, the author discusses the narrative motif of The creation of Mountains, which can be found in several versions of the dualistic creation of the world or "Earth-Diver myths" (A 812). Although this motif has no parallels in Hungarian folklore, its central idea that God creates good and beneficial things while the Devil creates useless ones can be found in numerous versions of Hungarian folktales and legends. In this paper, the author will primarily survey the overviews found in discussions relating to such a Slovak legend from the last eighty years in Hungarian as well as international folklore literature.
Keywords: earth-diver, creation of mountains, devil, Slovak legend, misreference
Proceedings of the 4th Conference on Central Asian Languages and Linguistics (ConCALL-4), Ö. Özçelik and A. K. Kent (eds.). Bloomington, IN: CeLCAR. Pp. 163-184, 2022
This article elaborates on the problem of the etymology of the Hungarian comitative and instrumen... more This article elaborates on the problem of the etymology of the Hungarian comitative and instrumental marker -val/-vel ‘with’ and the postposition vele ‘with him/her/it’ in a cross-linguistic context. This topic is justified by the fact that the majority of linguists consider the Hungarian language to be the member of the so-called ‘Uralic’ or sometimes ‘Uralo-Yukaghir language family’, yet its case system significantly differs from those of the hypothetical Uralic, as well as (Kolyma and Tundra) Yukaghir languages. Therefore, this paper argues for a unit-based approach instead of a monolithic (essentialist) concept of human languages falsely considered as physical (biological) members of a metaphorical and thus illusory ‘family’. Accordingly, the origins and evolution of single natural languages (e.g., Hungarian) should be regarded as multi-linear processes. Since languages are acquired and transmitted culturally, i.e., they are learned, the relationship between them cannot be genetic. Nevertheless, the comitative-instrumental marker of Hungarian, just like the entire Hungarian case system with its eighteen different case markers , has no etymological or structural parallel with the so-called Uralic languages. In this paper, I propose an etymological link between the polysemous and syncretic grammatical unit of Hungarian, viz. the postposition vele and its grammaticalized form as case affix and the Old Turkic birlä ‘with’, as well as its variations in the modern Turkic languages (ile, -la/-le, bile/bilen, men/ben/pen, -vele, pirge, pĭrle, vile, etc.). To do this, I analyze, compare and contrast diachronic and synchronic cross-linguistic data with the methods of comparative and historical linguistics and also case-marking typology.
The Epic of Geser — the spiritual heritage of the peoples of Central Asia: Proceedings, 2020
This paper focuses on the ecological as well as historical foundations and genesis of the motif s... more This paper focuses on the ecological as well as historical foundations and genesis of the motif sequence common to several Central Eurasian heroic epics — the different versions of the North Caucasian Nart and of the Mongolic (Oirat) Geser epic. The core of the episode is the otherworldly hunt of the protagonist, where he tries to bring down a wonderful doe that appears in front of him. Later this animal transforms into the daughter of the sun or of a foreign king/lord/prince, while in the Mongolian Geser epic she is the daughter of the Dragon King. Although the name of the hero and some motifs in the Mongolian epic tradition are of Tibetan origin, the main motifs and the structure of the Chapters 4 and 6 (SCHMIDT 1839) are of North Central Asian (Scytho-Siberian and probably Hsiung-nu) origin: two heroes, hunting, the fleeing wonderful deer, traces leading to the castle, where the pursued animal is no longer
waiting for its’ pursuers in the shape of a deer, but as a woman, and at last marriage. With the complex comparative-historical and “tradition ecological” (e.g. HARVILAHTI 2014: 18) methods and approaches to the intertwine of nature (environment) and culture including “religious” beliefs, ideas and concepts, following a unit-based (motif oriented)
approach, I intend to prove, that even if some narrative figures are originated from the Tibetan Buddhist cultural area, the biocultural and ecological background, and mythical (epic) function of the characters and the entire motif sequence are inherited from the Siberian shamanic and the South Siberian/Southern North Asian (SNA) totemic-like beliefs and rituals (e.g. Evenki ikenipke ‘renewal of life;’ HAMAYON 1992: 134, 136) of Palaeolithic, Neolithic, Bronze and Iron Age hunter-gatherer societies.
This paper focuses on the problem of whether certain Celtic cultural elements originate from the ... more This paper focuses on the problem of whether certain Celtic cultural elements originate from the Sarmatians, e. g. the Sword Bridge of the Arthurian legends vs. the “Bridge as Narrow as a Hair” of the Caucasian Nart epic and the Chinvat Bridge in the Zoroastrian Mythology. The common feature of these motifs is that the “perilous bridge” connects our world with the otherworld. This problem is also related to the origin of some iconographical motifs of the Gundestrup cauldron (between 150 BCE and 1 BCE), which motifs had most probably been adopted by the Celts of Thrace from the Sarmatian tribes.
This paper focuses on a motif sequence common to some Central Eurasian heroic epics – the differe... more This paper focuses on a motif sequence common to some Central Eurasian heroic epics – the different variations of the North Caucasian Nart Epic and a Tibetan, as well as a Mongolian version of the Gesar Epic. The core of the episode is the hunt of the protagonist, where the hero tries to bring down the wonderful deer that appears in front of them. Later it turns out that this animal is actually not a deer, but the daughter of a foreign king, while in the Mongolian Geser Epic she is the daughter of the Dragon King and sister of the powerful Monster. Although the Mongolian Geser Saga is of Tibetan origin, the main motifs and characters of the Chapter VI are of North Central Asian (Scytho-Siberian and probably Hsiung-nu)1 origin: two heroes, hunting, the fleeing wonderful deer, traces leading to the castle, where the chased animal is no longer waiting for its’ pursuers in the shape of a deer, but as a woman, and at last marriage (all this is most probably valid for the Tibetan version ultimately as well). With the methods of comparative motif analysis, I intend to prove, that even if the figures of the Monster’s sister and the Dragon King are originated from the Buddhist culture, their mythical function is inherited from the shamanic rituals, origin myths, and later times from the heroic epic of the Central Eurasian steppe region.
In my paper, I compare the typical female figures of different genres of folklore texts. The folk... more In my paper, I compare the typical female figures of different genres of folklore texts. The folkloric data is selected from the cultures of three fairly different geographical areas, the Southwest European Catalonia, the East European Caucasus and the Inner Asian Mongolia. The common principles behind the making of a mythological hero provide the grounds for my comparison, as well as the partly common contextual origins of the folkloric narratives and of the characters themselves.
My first example is offered by a group of Catalan folk songs known as: El caçador i la cervola. These folk songs were collected by Manuel Milà i Fontanals (1818-1884) during his tour of the Baixa Cerdanya (in Spanish: Baja Cerdaña) near Andorra, before 1882 (Milá y Fontanals 1882).
The second example is Lady Satanaya, “the wise,” who plays the central role in the Nart Saga. The Caucasian Nart Sagas exist in many variants, including Abkhaz, Adyghe, Chechen, Circassian, Karachay-Balkar, Ossetian, Ubykh and numerous others. In my argument, however, I do not consider them separately, as their differences hold no particular importance for my discussion.
The third work addressed here, The Secret History of the Mongols (Mongoliin nuuts tovchoo), can only be considered as a folkloric artifact in part, since there is no general consensus on its genre. Perhaps that of epic chronicle would be the most appropriate definition for its genre. The time of its creation is also disputed, some say 1228 AD, others 1240 or 1323, but the exact date is not relevant here.
The paper deals with the origin and symbolism of the multi-rooted rite of " Looking into the Sun ... more The paper deals with the origin and symbolism of the multi-rooted rite of " Looking into the Sun at Dawn, " performed yearly on Pentecost, as a part of the Csíksomlyó indulgence (Şumuleu Ciuc, Romania) organised by the Catholic Church. Predominantly female ethnic Csango Hungarians (Moldavian Csangos) performed this rite until the 21st century, and in the course of their communal visions they often saw the shape of Virgin Mary in the rising sun. The local Franciscan church shelters a 16th century Mother Mary statue—to which miraculous powers are attributed , reflecting the iconography of Mulier Amicta Sole. The paper concludes that the form of Virgin Mary taking shape in the ritualized communal visions does not only incorporate the concept of the Virgin Mother of God but also the one of the pre-Christian ancestress. By methods of comparative mythology and ritual analysis, employing written sources this paper makes an attempt to present how in their deer chasing origin myth, the Huns and Hungarians worshiped the ancestress in the figure of the doe, which they identified with the sun. The conclusion of the study is that the primeaval connection of the sun with the ancestress was adopted into Christianity reapearing in the ritualized communal visions.
In this paper, the author shall deal with the Hungarian variants of dualistic world creation myth... more In this paper, the author shall deal with the Hungarian variants of dualistic world creation myths. The aim of this paper is to shed some light on the nature of the connection between the Central‐East European Hungarian and South‐East European Romanian and Bulgarian myth variants. The Hungarian pieces are the westernmost variants of the dualistic creation myth‐group. Geographically, they stand close to the Romanian variants, but the serious motivational differences between the Romanian and Hungarian variants show that the descent of the two oral narrative groups are distinct. Both the Hungarian and the Romanian variants show similarities with the Bulgarian world creation myths, however, geographically they do not relate tightly. This is why a possible explanation of these correlations is, that the Hungarian and the Bulgarian myths have common Central Eurasian, South‐Eastern Siberian origins, upon which starting from the sixth to the seventh centuries the super strata of various gnostic influences have settled.
Puls - Journal for Ethnomusicology and Ethnochoreology, 2022
Fabula (Zeitschrift für Erzählforschung / Journal of Folktale Studies), Volume 61, Issue 1-2, 2020
International folkloristics, especially folk narrative studies have long been in want of comprehe... more International folkloristics, especially folk narrative studies have long been in want of comprehensive collection, enumeration and classification of historical legends; a sizeable task indeed and time-consuming to accomplish. Researchers have attempted to define the requirements for cataloguing for two centuries, but unified requirements were first conceived only in 1962 at the 1st ISFNR Conference (e.g. Tillhagen 1963). This monumental, 12-volume work under review here, with its strict and relevant methodologies and an exhaustive database may well be the fulfillment of much of these longstanding expectations of the folk narrative research community. At present, The Catalogue of Hungarian Historical Legends is by far the most extensive catalogue of this type.
![Research paper thumbnail of Beszámoló egy újkeletű cenzurális eljárásról - Cenzúra a tudományos közlésben [Report on a Recent Censorship Procedure - Censorship of scientific communication]](https://attachments.academia-assets.com/93889995/thumbnails/1.jpg)
](Mátéffy, Attila. 2022. „Az ördögnek ögyéb madara nincs, mind a páva.” A magyar és a közép-eurázsiai duális teremtésmondák (A810, A812, K483) összefüggéseiről. Erdélyi Múzeum Egyesület Füzetek, 84:(2): 1-25, 2022
Ehelyütt megosztom jelen tanulmány (ld. fentebb) rövidített előtörténetét, mert az a magyarország... more Ehelyütt megosztom jelen tanulmány (ld. fentebb) rövidített előtörténetét, mert az a magyarországi néprajz-tudományban uralkodó etikai-ideológiai állapotokra vonatkozóan komoly tanulságokkal szolgál. A tanulmány egy korábbi változatának elektronikus kéziratát némi baráti hangvételű és szakmai jellegű email-levelezést követően 2021. augusztusában küldtem el az Ethnographia folyóirat főszerkesztőjének, Viga Gyula etnográfusnak.
[...]
Jelen PDF-dokumentumot azért készítettem, mert a kérdéses publikáció (Mátéffy, Attila. 2022. „Az ördögnek ögyéb madara nincs, mind a páva.” A magyar és a közép-eurázsiai duális teremtésmondák (A810, A812, K483) összefüggéseiről. Erdélyi Múzeum Egyesület Füzetek, 84:(2): 1-25.) Absztraktja alatti online olvasható szöveg különböző készülékeken más és más tördelésben jelenik meg, ezért célszerű volt létrehoznom egy változatlan, rögzített szövegváltozatot (PDF).