Beata Hock | Universität Leipzig (original) (raw)
Uploads
Papers by Beata Hock
The author argues that both women's representation and women's participation in cinema production... more The author argues that both women's representation and women's participation in cinema production have presented an overall more favourable picture in the decades of state-socialism than during the period following the system change. To indentify assessment criteria for "a favourable picture", the insights of feminist film studies are consulted. The survey concludes that beside some pieces by engaged women filmmakers, a good proportion of complex portrayals of women came from male directors. At the same time, the author interrogates to what extent, and with what sort of qualifications, (Western) feminist film criticism may prove to be a viable tool of analysis to account for developments within an arguably different historical/social context and production environment. The starkly different production environments of mainstream Hollywood cinema (the foundational "research animal" of British-American feminist theory), its state-funded equivalent in socialist Hungary and the subsequent re-arrangement of the industry in the new market economy entail both material kind and film text-related consequences.
Amikor a felújítási munkálatok után 2000-ben újra megnyíló Ernst Múzeum első rendezvényeként A má... more Amikor a felújítási munkálatok után 2000-ben újra megnyíló Ernst Múzeum első rendezvényeként A második nem című kiállítást mutatta be, 1 a tárlat meglehetős szakmai vitát kavart. Jelen írásom szempontjából azonban nem annyira e vita tárgya érdekes, 2 hanem a korábbi nőművészet-tárgyú kiállítások és az azokhoz kapcsolódó publikációk révén 2000-re már körvonalazódó, a kortárs magyar nőművészet mibenlétét illető szakmai konszenzus természete. E közmegegyezés kulcseleme a "hiány" volt: abból a felismerésből indult ki, hogy Magyarországon a hatvanas-hetvenes években nem volt a nyugatihoz hasonlítható, alulról szerveződő feminista mozgalom, s a feminista törekvéseket környező egyéb diszkurzusok sem voltak széles körben elfogadottak, vagy akár ismertek. A helyzetfelmérés itt azonban megtorpant, és megállapodott annál a konklúziónál, hogy ennélfogva a nyugati feminista művészeti mozgalomhoz fogható alkotótevékenység sem bontakozott ki nálunk -egészen a kilencvenes évek közepéig, amikor is egy fiatalabb generáció már inspirációt találhatott a vasfüggöny leomlásával immáron hozzáférhető "nemzetközi" feminizmus gondolatkörében. 3 Az általános hiány közepette mégis volt egyetlen referenciapontként megnevezhető, magát feministaként is definiáló művész/nőnk, Drozdik Orsolya (később Orshi).
This article re-reads from a feminist perspective and with the interpretative strategies of femin... more This article re-reads from a feminist perspective and with the interpretative strategies of feminist criticism, two pieces of late-twentieth-century Hungarian literature, Sándor Weöres's Psyché and Péter Esterházy's Tizenhét ha yúk (Seventeen swans). Both books were wri en by men and both introduce a fi ctitious woman fi gure as the author, presenting the text as hers. Both authors also present this material in an archaised language. A multilayered analysis that tackles the implications of the gender shi between the real and the fi ctitious authors, the genre of the works, their peculiar language use as well as the historical dimensions of conjuring up women authors, leads me to conclude that Psyché and Tizenhét ha yúk may qualify as feminist textual practice. They open up the literary historical canon for women authors and, by actualising l'écriture féminine, let the female protagonists express themselves outside the bounds of phallologocentric signifi cation.
The author argues that both women's representation and women's participation in cinema production... more The author argues that both women's representation and women's participation in cinema production have presented an overall more favourable picture in the decades of state-socialism than during the period following the system change. To indentify assessment criteria for "a favourable picture", the insights of feminist film studies are consulted. The survey concludes that beside some pieces by engaged women filmmakers, a good proportion of complex portrayals of women came from male directors. At the same time, the author interrogates to what extent, and with what sort of qualifications, (Western) feminist film criticism may prove to be a viable tool of analysis to account for developments within an arguably different historical/social context and production environment. The starkly different production environments of mainstream Hollywood cinema (the foundational "research animal" of British-American feminist theory), its state-funded equivalent in socialist Hungary and the subsequent re-arrangement of the industry in the new market economy entail both material kind and film text-related consequences.
Amikor a felújítási munkálatok után 2000-ben újra megnyíló Ernst Múzeum első rendezvényeként A má... more Amikor a felújítási munkálatok után 2000-ben újra megnyíló Ernst Múzeum első rendezvényeként A második nem című kiállítást mutatta be, 1 a tárlat meglehetős szakmai vitát kavart. Jelen írásom szempontjából azonban nem annyira e vita tárgya érdekes, 2 hanem a korábbi nőművészet-tárgyú kiállítások és az azokhoz kapcsolódó publikációk révén 2000-re már körvonalazódó, a kortárs magyar nőművészet mibenlétét illető szakmai konszenzus természete. E közmegegyezés kulcseleme a "hiány" volt: abból a felismerésből indult ki, hogy Magyarországon a hatvanas-hetvenes években nem volt a nyugatihoz hasonlítható, alulról szerveződő feminista mozgalom, s a feminista törekvéseket környező egyéb diszkurzusok sem voltak széles körben elfogadottak, vagy akár ismertek. A helyzetfelmérés itt azonban megtorpant, és megállapodott annál a konklúziónál, hogy ennélfogva a nyugati feminista művészeti mozgalomhoz fogható alkotótevékenység sem bontakozott ki nálunk -egészen a kilencvenes évek közepéig, amikor is egy fiatalabb generáció már inspirációt találhatott a vasfüggöny leomlásával immáron hozzáférhető "nemzetközi" feminizmus gondolatkörében. 3 Az általános hiány közepette mégis volt egyetlen referenciapontként megnevezhető, magát feministaként is definiáló művész/nőnk, Drozdik Orsolya (később Orshi).
This article re-reads from a feminist perspective and with the interpretative strategies of femin... more This article re-reads from a feminist perspective and with the interpretative strategies of feminist criticism, two pieces of late-twentieth-century Hungarian literature, Sándor Weöres's Psyché and Péter Esterházy's Tizenhét ha yúk (Seventeen swans). Both books were wri en by men and both introduce a fi ctitious woman fi gure as the author, presenting the text as hers. Both authors also present this material in an archaised language. A multilayered analysis that tackles the implications of the gender shi between the real and the fi ctitious authors, the genre of the works, their peculiar language use as well as the historical dimensions of conjuring up women authors, leads me to conclude that Psyché and Tizenhét ha yúk may qualify as feminist textual practice. They open up the literary historical canon for women authors and, by actualising l'écriture féminine, let the female protagonists express themselves outside the bounds of phallologocentric signifi cation.