ÁLLAMÉPÍTÉS, "NÉPFOSZTÁS" ÉS KÖRNYEZETPUSZTÍTÁS PÁRHUZAMOS FOLYAMATAI DÉL-ÁZSIÁBAN egy történelmi perspektíva (original) (raw)
Related papers
Noogames: játékkultúra és civilizációs horizont
Információs Társadalom
A tanulmány a játékkultúra kialakulóban lévő harmadik szakasza legfontosabb sajátosságának a játékok révén fokozódó kollektív megismerő erőt és a civilizációs kihívásokból levezetett célvezéreltséget tartja. Az egyre összetettebb játékvilágot így a nooszférába és a nootechnológiák közé sorolva kínál egy induló tipológiát, amelynek révén a játékok egy új főosztályának (noogames) alesetei is áttekinthetővé válnak. Ennek megfelelően határozza meg az egyes típusokat: az új tudományos tudást és az új információs értéket létrehozó játékokat, a tudományos és egyéb tudást sokszorozó játékokat, s a begyakorló, érettség-teremtő és tudatosság-fokozó játékokat, kijelölve eközben az oktató játékok helyét is ebben a rendszerben. A típusokat összefoglaló táblázat minden egyes celláját oda sorolható játékok illusztrálják. --- Noogames: game culture and civilization horizon The main argument of the paper revolves around the emerging third stage of game culture development. Its most important feature...
A nemzetállam történelmi és imaginárius alternatíváinak eltűnése
Literatura, 2023
The paper approaches the last forty-fifty years of Hungarian prose from a politico-historical and narratological point of view, combining (1) readings of individual pieces of fiction, (2) interpretations of long-term processes in literary production and (3) computerized readings using methods of Digital Humanities on a corpus of 46 volumes. As a starting point the authors identify the so-called ’Pannonian prose’ of Miklós Mészöly in a context of intellectual history regarding the discourse on the notion of Central (or Eastern) Europe in the 1980–90s. The paper then follows the trace of this highly influential Mészöly corpus first in the most canonised works of fiction between the 1980s and 2010, then in the most acclaimed novels and short story collections between 2010 and 2020. Style changes convey shifts in social, political and historical notions of the works, which are thus also interpreted as a slow process: from Central (Eastern) European regional thought to questions of national history and identity, then to family history and identity, later to the life and problems of individual persons. After showing how this process went on in recent Hungarian literature, the paper tries to answer why it happened, drawing some cautious conclusions on the dialectics of inclusiveness—closedness and Western cultural and political influences on Hungarian culture.
Paracelsus, és a tokaji bor : Néprajzzá váló filológiai tévedés
2017
2016. szeptember 16-án szobrot állítottak Tokajban a német filozófusnak, Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim (1493 k. 1541), rövidebb, és is mertebb nevén, Paracelsusnak.1 A szobrot azzal érdemelte ki, hogy tekintélyével, személyes befolyásával népszerűsítette a tokaji bort, terjesztve jó hírét. Számos honlapon megtalálha tó az állítás, miszerint „Paracelsus, a bázeli egyetem gyógyászati professzora 1524-ben járt Magyarországon, ahol felkereste Tokajt, hogy a helyszínen tanulmányozza a nevezetes bor vesszejét, amely az alkimisták hite szerint aranyszemcséket termelt a varázserejű tokaji lóid ból: A vegetáliák a mineráliákkal társulván, folyékony arannyá válnak’.”2 Természetesen nem zárható ki, hogy Paracelsus járt Tokajban, azt valószínűsíteni lehet, hogy szerette a bort, tény, hogy a Magyar Királyságban és Erdélyben két alkalommal is utazgatott. Kíváncsi lettem azonban, hogy melyik művében népszerűsítette a kiváló nedűt, és arra is, hogy pontosan mit írt a to...
Felvilágosodás és nemzeti megújulás a kárpátaljai ruszin kultúrában
1996
Voigt Vilmos ENNEK a tanulmánynak a témájából írt kandidátusi dolgozatot kifigurázta, 2002-ben: AZÉRT İS gúnyolta a Szerzőt a védésen, MERT már İDÉZETTSÉGET tüntetett fel a téziseiben 1999-ben, amit fa disszertáció védésén kevesen: Voigt szerint a citáltságot, idézettséget "nálunk nem szokás feltüntetni minősítési eljárásban" -mondta nyilvános akadémiai minősítésen az Akadémia hivatalos eljárásában. Voigt olyan malíciózus nyegleséggel kezelte Szerzőt, mint azt ő többször megtette (a Néprajzi Intézetből V.P. barátom és másoktól származó info szerint ő mindig ılyen). V.V: koncepciózus fellépését az is mutatta, hogy kiküldte a védés kezdete előtt az Akadémia Doktori Tanács illetékes munaktársát, aki pedig hivatalból végig ülte volna a védést. Majd az Etikai Bizottság beidézte Voigt V. Urat, merthogy volt mit kivizsgálni, s ott a zártkörű etikai tárgyaláson is énrólam olyan cikiző malíciával beszélt, hogy azt a zárt ülésen jelen lévők egyike nekem utána visszamondta mind. (soha sincsen olyan zárt ülés, ami nem szivárog ki). Huszonkét év után, immár negyedszázad múlátn, ugye nem tehető fel a kérdés, hogy netán buta volt-e még akkor ez a Szerző - aki ma már Camdridge-ben, Londonban, Leedsben, Bloomingtoinban stb. tartott előadásokat, amiket per-review bírálatokkal fogadtak el. DE: de BİZONYÍTÉK, hogy már évtizedel azelőtt, 1996-ban ezt a tanulmányt publikálta Szerző, minősített akadémiai folyóiratban. Az TUDOMÁNYOS KÉRDÉS tehát, hogy vajon buta volt-e Szerző, hogy a Méltóságos Tudományos Akadémia Épületében a nyegle Voigt az ő közismerten csipkelődő modorában elkaszálta? Még az analfabéta hátrányos helyzetű putrsokkal SEM szabad komolytalanul beszélni! Az nem PC. That is NOT politically corrct. Newton, a Nagy Isaac Newton a Royal Society ülésén megtiltotta, hogy bárki formális komolyság és az emberi méltóság tisztelete nélkül beszéljen! De Voigt Vilmos NEM egy İsaac Newton. Pláne, ha már HiVATKOZÁSOKKAL indult a védésen, 2002-ben, évtizedes publikációs jegyzékkel, amiket citáltak, azaz idéztek, hivatkoztak. Szerző már idősödő, sőt szívbeteg, ezért ÉLETE ÁRÁN IS KÖVETELI, hogy a nyegle V.V. s az egész élete malíciózus pofátlanáságt MiNDAZOKANK hatákonyan kárpótolja, akikkel fennsőbbséges volt. Követelem. Vita nincs: ez kinyilatkoztatás. Aki V.V. védelmére kel, AZ is érezze magát kárpótlásra kötelezettnek.
Gerundium, 2023
A világhírű teológus professzor életének meghatározó része kötődött Debrecenhez. 1928 és 1932 között a Debreceni Tudományegyetem Hittudományi Karán tanult, itt szerezte meg a diplomáját, majd 1942-ben itt lett a teológia doktora. Ugyanezen a karon nevezték ki 1945 végén nyilvános rendkívüli, majd 1949 nyarán nyilvános rendes egyetemi tanárrá. Az 1949/50-es tanévben a Hittudományi Kar dékánjaként őrá hárult az egyetemről hatalmi szóval leválasztott és önálló intézménnyé vált Tiszántúli Egyházkerület Debreceni Teológiai Akadémia szervezeti rendjének kialakítása. Itt dolgozott intenzíven az új bibliafordításon 1947 és 1964 között. 1966-ban az egyházi vezetés Pákozdyt a tanszékével együtt áthelyezte Debrecenből a Budapesti Református Teológiai Akadémiára, ahol mintegy két évtizeden át oktatta a leendő lelkipásztorokat. A vallástörténész Pákozdy professzort két külföldi egyetem avatta díszdoktorává az Ószövetség, illetve a Holt-tengeri tekercsek tudományos vizsgálatáért, valamint a Biblia új magyar nyelvű fordításáért. Élete alkonyán vált lehetővé számára az MTA nyelvtudományok doktora fokozat megszerzése. László Márton Pákozdy Professor of Theology and History of Religion, Bible Translator. The world-famous theologian professor spent a significant part of his life in Debrecen. Between 1928 and 1932, he studied at the Faculty of Theology of the University of Debrecen, where he graduated, and in 1942 he received his doctorate in theology. At the end of 1945, he was appointed public extraordinary professor at the same faculty, and in the summer of 1949, he was appointed public ordinary professor. In the academic year 1949/50, as Dean of the Faculty of Theology, he was responsible for the establishment of the organizational structure of the Debrecen Theological Academy of the Tiszántúli Church District, which had been separated from the university by government action and had become an independent institution. In 1966, the church leadership transferred Pákozdy and his department from Debrecen to the Reformed Theological Academy in Budapest, where he taught future pastors for about two decades. Professor Pákozdy, a religious historian, has been awarded honorary doctorates by two foreign universities for his scholarly research on the Old Testament and the Dead Sea Scrolls, and for his translation of the Bible into Hungarian. In the twilight of his life, obtaining the Doctor of the Hungarian Academy of Sciences degree was made possible.