Rembrandt – A képek színjátéka. Hermeneutikai kísérletek (online képmelléklet) (original) (raw)
Related papers
Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat, 2020
A pedagógiai gyakorlatban manapság egyre jellemzőbb a formálistól eltérő, atipikus tanítási-tanulási módszerek alkalmazása és az iskolai helyszíntől való elszakadás. A múzeum sajátos, speciális közege és a kiállításaiban rejlő pedagógiai lehetőségek jó alkalmat kínálnak arra, hogy elérjék azt a célt, hogy a gyermekek tanulási folyamatait hatékonyabbá tegyék (Takács, 2013, 2015; Kárpáti, 2009). A „szórakozva tanulás” elvét szem előtt tartó változatos múzeumpedagógiai módszertan alkalmazása a gyakorlatban kiváló tanítási/tanulási alkalmakat nyújthat a pedagógusok és diákjaik számára, a tananyag élményszerű elsajátítására. Kutatásunkban a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásait vizsgáltuk, fókuszba az alkalmazott módszereket állítottuk. Huszonegy múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt, továbbá interjúkat készítettünk a múzeumpedagógusokkal és pedagógusokkal. Végül a vizsgálat során szerzett tapasztalatok figyelembevételével összeállítottunk egy mintaprogramot...
Cím nélkül. A konkrét és geometrikus művészet esete a számítógéppel és a valósággal
Információs Társadalom
A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület Kód és algoritmus. Hommage to Vera Molnár című kiállításának megnyitóján elhangzott beszéd tanulmány-változata művészet és mesterséges intelligencia néhány érintkezési pontját tárgyalja. Legfőbb célja, hogy az "algoritmikus képalkotás" művészi tartalmával és a kortárs folyamatokhoz való illeszkedésével kapcsolatban tegyen újnak tekinthető állításokat.
2002
Hermeneutika és tradíció "Küldjön reád Zeusz atya minden áldást, még ha nem is kérnéd, és védjen meg téged minden rossztól, még ha imádkoznál is érte!"idézi több alakalommal is Alfred Schütz Aron Gurwitschoz írott leveleiben Platónt. Miért ragadták meg a szociálfenomenológust Platón szavai? Mekkora a relevanciája az ókori bölcs gondolatának korunk társadalomtudományára? Alább megkísérlem megvilágítani azt, hogy igen nagy.
A Család és iskola című lap óvodai képanyagának elemzése
Danubius Noster
Az óvodák magyarországi történetének feltárása fontos feladat a neveléstörténeti kutatások előtt. Számos forrás áll rendelkezésünkre melynek feldolgozása hozzásegít minket, hogy pontosabban megértsük az intézményes kisgyermeknevelés tizenkilencedik és huszadik századi magyarországi tradícióit. Olyan források ezek, melyek információk egész sorát hordozzák – tárgyak, dokumentumok és természetesen a szakmai nyilvánosság fórumaként működő folyóiratokat is ide soroljuk. Jelen elemzés az egyik ilyen forrás, a Család és iskola (Gyermekünk) című folyóirat képi korpuszát teszi vizsgálata tárgyává, hogy áttekintse, miképpen jelenik meg a folyóirat képanyagában az óvoda, az intézményes kisgyermeknevelési környezet. A képi korpusz feldolgozásában a teljességre törekedtünk, feltártuk a folyóirat teljes képi állományát és kigyűjtöttük az óvodával, illetve az iskoláskor előtti életszakasszal kapcsolatos képi anyagot. Első lépésben kvantitatív elemzést végeztünk, hogy fel tudjuk mérni a téma súlyát...
Városkép és építészetszociológia Gondolatok Elisabeth Lichtenberger munkásságáról
Tér és Társadalom
Tanulmányomban az osztrák városföldrajz 2017-ben elhunyt, nemzetközileg is elismert kiváló tudósának, Elisabeth Lichtenbergernek néhány építészetszociológiai szempontból releváns alaptézisét mutatom be. Elemzésemben mindenekelőtt arra keresem a választ, miben sajátos Lichtenberger térfelfogása, miért tekinthetjük őt az elmúlt két-három évtizedben német nyelvterületen formálódó építészetszociológiai gondolkodás egyik előfutárának. Ehhez empirikus városkutatásait mutatom be, azokat a gondolatokat, amelyek az építészet társadalminak nevezhető leírását és értelmezését adhatják, mint például a házformák tipológiája, a politikai-társadalmi rendszerek városideálja vagy a változásdinamika. A tanulmány zárásaként öt pontban foglalom össze Lichtenberger munkásságának építészeti tanulságait, melyek: (1) az építészeti (házfelmérési) módszertan alkalmazható a társadalomtudományban; (2) az építészeti és a társadalmi tér együttjárása sajátos mintázatot mutat; (3) a retrospektív eljárás a művészett...
A zágrábi rajzfilmes iskola ideológiai körképe
Apertúra, 2022
A zágrábi rajzfilmes iskola ideológiai körképe Absztrakt A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a Zágrábi Animációs Filmiskola három filmjének példáján keresztül átfogó szemlélettel illusztrálja a világ körképszerű percepcióját. Az iskola kezdetben elsősorban az ideológia szférájához kötődött, majd fokozatosan esztétikai elveket kezdett követni. A jugoszláv társadalom szociológiai és történelmi körülményei a második világháború után egy illúziós, "mindenre kiterjedő szemlélet" megjelenését idézték elő a zágrábi animációs film szerzőiben. Számos filmjükben egy fókuszpontúnak tűnő pozícióból, vagy egyszerűen egy ideológiai üvegkupola mögül készítettek panorámaképet egy blokkokra osztott világ közepén. A zágrábi stúdióban az 1950-es évek vége és az 1980-as évek eleje között létrejött művek hatalmas nemzetközi sikerét és objektív értékét főként a cellanimációs technológiában történő maszterelésnek és a stilizált mozgásnak köszönhették. A tanulmány szerint azonban ez a karikatúratechnikákkal megvalósított hatékony globális metaforáknak, a hidegvérűen felosztott világ leegyszerűsítően sematikus bemutatásának volt köszönhető, ugyanakkor egy ideológiai és politikai diskurzus pozíciójából eredő ideológiai szatírának is, amelyet az "üvegkupola" alatt "titoizmusnak" neveztek. A szocialista társadalmak hataloméhsége és kapitalista társadalmak pénzhajhászata, valamint a mindent elpusztító konfliktusok állandó veszélye képezte a jugoszláv animációs humor uralkodó témáit az összes formában. Különösen azok az animációs filmkészítők voltak hajlamosak ezt alkalmazni, akik "mindenre kiterjedő szemléletükkel" igyekeztek átfogni koruk világának "körképét". Metaforáik szatirikus módon mutattak be a hidegháború időszakának néhány meghatározó jelenségét-a fegyverkezési versenyt, a kicsik és szegények egyenlőtlenségét, a környezetszennyezést, a kortárs ember elidegenedését a betondzsungelben-, és ezek a globális metaforák kortársaik jövővel kapcsolatos félelmeinek élénk szemléltetéseként funkcionáltak. A szerző előbb A nagygyűlés (Veliki miting. Walter és Norbert Neugebauer, 1951) című filmet vizsgálja, melyet Disney-köntösbe öltöztetett szocialista realizmusként értelmez, majd a