NEMZETISÉG ÉS IDEOLÓGIA (original) (raw)

2024, Nemzetiség és Ideológia. Parlamenti beszédmódok a nemzetiségről (1990-1994)

Könyvem vizsgálatának középpontjában az az első parlamenti ciklus áll, amelyben a kommunikációs stratégiák, eszközök még kevéssé kiforrott állapotban voltak. A rendszerváltást a társadalom nagy része viszonylag zökkenőmentesen fogadta, a politikai viták szélsőséges izgalmaira leginkább a Parlament soraiban lelhetünk (Pokol, 1994). Bár az országban gazdasági krízishelyzet alakult ki, a parlamenti beszédekre a válságkezelés helyett főként a nagy ideológiai összetűzések voltak a jellemzők (Ágh, 1991), melyek középpontjába a nemzeti történelem és nemzeti sors kérdéseinek újragondolását állították. Felértékelődött politikailag a nemzet és a nemzeti identitás problematikája, ugyanakkor a benne rejlő ellentmondások kiéleződtek és láthatóvá váltak (Szabó Ildikó, 2005: 89). A nemzet és a nemzetiség fogalmai körül külön diskurzus alakult ki, mely központi szerepet játszott a pártok politikai arculatának kialakításában. A kommunikációs tér szűkössége erősítette a képviselők felszólalásainak jelentőségét, így arra kényszerültek, hogy felszólalásaikban tömörítsék ne csak a szorosan az adott témához kötődő állásfoglalásukat, de politikai hitvallásuk minél teljesebb bemutatására is törekedjenek. E kényszerhelyzetből nőtte ki magát az a sajátos ideologikus beszédmód, amely egyedi, sokszor radikális, de mindenképpen figyelemfelkeltő és beazonosítható megfogalmazásokra késztette őket.