Az Ukrajnából száműzött Lenin. Európai út a kommunizmus öröksége nélkül? (original) (raw)

Felvilágosodás és nemzeti megújulás a kárpátaljai ruszin kultúrában

Magyar Filozófiai Szemle [“Hungarian Philosophical Review”] ISSN 0025.0090 , 1996

VOIGT Vilmos az ENNEK a tanulmánynak a témájából írt kandidátusi dolgozatot kifigurázta, kigúnyolta, 2002-ben: AZÉRT İS gúnyolta a Szerzőt a védésen a malíciózus Voigt, MERT már İDÉZETTSÉGET tüntetett fel a téziseiben 1999-ben, amit a disszertáció védésén kevesen: Voigt szerint a citáltságot, idézettséget "nálunk nem szokás feltüntetni minősítési eljárásban" -mondta nyilvános akadémiai minősítésen az Akadémia hivatalos eljárásában. Voigt olyan malíciózus nyegleséggel kezelte Szerzőt, mint azt ő többször megtette másokkal is (a Néprajzi Intézetből V.P. barátom és másoktól származó info szerint ő mindig ilyen). V.V: koncepciózus fellépését az is mutatta, hogy kiküldte a védés kezdete előtt az Akadémia Doktori Tanács illetékes munkatársát, aki pedig hivatalból végig ülte volna a védést. Majd az Akadémia Etikai Bizottsága beidézte Voigt V. Urat, merthogy volt mit kivizsgálni, s ott a zártkörű etikai tárgyaláson is énrólam olyan cikiző malíciával beszélt, hogy azt a zárt ülésen jelen lévők egyike nekem utána visszamondta mind. (soha sincsen olyan zárt ülés, ami nem szivárog ki). Huszonkét év után, immár negyedszázad múltán, ugye nem tehető fel az a kérdés, hogy netán buta volt-e még akkor ez a Szerző - aki ma már Camdridge-ben, Londonban, Leedsben, Bloomingtonban, Stockholmban, Jyväskyläben, Tartuban, Columbusban (Ohio), Seattle-ben (Washington), Vilniusban, Varsóban, Kijevben személyesen, illetve az utóbbi évek Zoom-konferenciáival Melbourne-ben (Ausztrália), Montrealban, Philadelphiaban (Pennsylvania), Chicagoban, stb. tartott előadásokat, amiket per-review bírálatokkal fogadtak el. DE: de BİZONYÍTÉK, hogy már évtizedekkel azelőtt, 1996-ban ezt a tanulmányt publikálta Szerző, minősített akadémiai folyóiratban. Az nem TUDOMÁNYOS KÉRDÉS tehát, hogy vajon buta volt-e Szerző, hogy a Méltóságos Tudományos Akadémia Épületében a nyegle gúnyolódó Voigt az ő közismerten csipkelődő modorában elkaszálta? Még az analfabéta hátrányos helyzetű putrisokkal SEM szabad komolytalanul beszélni! Az nem PC. That is NOT politically correct. -- Newton, a Nagy Isaac Newton a Royal Society ülésén megtiltotta, hogy bárki formális komolyság és az emberi méltóság tisztelete nélkül beszéljen! <--> De Voigt Vilmos NEM egy İsaac Newton. De nem ám. Pláne, ha Szerző már HiVATKOZÁSOKKAL indult a védésen, 2002-ben, évtizedes publikációs jegyzékkel, amiket citáltak, azaz idéztek, hivatkoztak. Szerző már idősödő, sőt súlyosan szívbeteg, ezért ÉLETE ÁRÁN IS KÖVETELI, hogy a nyegle V.V. az egész élete malíciózus pofátlanáságát MiNDAZOKANK hatékonyan kárpótolja, akikkel fennsőbbségesen lekezelő volt. Követelem. Vita nincs: ez kinyilatkoztatás. Aki V.V. védelmére kel, AZ is érezze magát kárpótlásra kötelezettnek.

„Földi” felderítés az európai hadszíntéren a második világháborúban

Belvedere Meridionale, 2015

online, pdf) (Creative Commons) Nevezd meg!-Így add tovább! 4.0 (CC BY-SA 4.0) (Creative Commons) Attribution-ShareAlike 4.0 International (CC BY-SA 4.0) Keywords World War 2, ground reconnaisance, reconnaisance, european theater, eastern front "Gondosan hasonlítsd össze az ellenség seregét a sajátoddal, mert csak így tudhatod meg, miben erősebb a másik, és miben vagy erősebb te."

Heinrich Hentzi, a budavári Leonidász

2013

A svájci származású, debreceni születésű Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy 1848-1849-es magyarországi pályafutása-ha hihetünk a szakirodalomnak-alapvetően kudarc volt: a gondjára bízott egyik erődöt, Péterváradot sikertelenül próbálta a szerb felkelők kezére játszani; a másikat, az erődnek csak nagy jóindulattal nevezhető Buda várát pedig minden kitartása és hősiessége ellenére sem tudta megvédeni Görgei hadseregével szemben. Svájci származás, debreceni születés 1 Heinrich Hentzi von Arthurm egy svájci eredetű család saljaként 1785. október 24-én született Debrecenben. Nagyapja, Samuel Hentzi Bernben 1740-ben összeesküvést szőtt a városi tanács ellen, amiért száműzték, de rövidesen visszatérhetett. Miután azonban újabb összeesküvésbe keveredett, 1749-ben halálra ítélték és kivégezték, családját pedig száműzték. Özvegye, Josephine Korbisch bárónő és gyermekei ezek után a Habsburg Birodalom területén telepedtek le. Apja, Ludwig Hentzi cs. kir. szolgálatba lépett, s az 1. dragonyos ezred ezredeseként fejezte be katonai pályáját. Házasságából két fiú született. Ludwig a császári-királyi hadseregben szolgált, majd nyugállományú századosként az erdélyi Tordán telepedett le. Ő is magyar nőt vett feleségül, Torda város egykori híres főhadnagyának, Osztrovich Józsefnek a lányát, s Orbán Balázs szerint "Tordára telepedvén, testestől-lelkestől derék magyar emberré vált". 1848 novemberétől a város térparancsnoka volt, s személyes fellépésével több ízben is megmentette a várost a román felkelőcsapatok pusztításaitól. Orbán szerint "Tordán még most is áldva említik mint Torda egyik legnagyobb jóltevőj ének nevét". 2 Heinrich 1804-ben került hadapródként a cs. kir. mérnökkarba. 1804. szeptember 1jétől 1805. augusztus 31-ig a bécsi mérnökkari akadémián tanult Bourgois tábornok parancsnoksága alatt. 1805. szeptember l-jén nevezték ki főhadnaggyá, s 1806. július 31-éig a morvaországi Olmützben szolgált Ocrini tábornok alatt. Itt az erőd franciák általi körülzárolása alkalmával visszaszerzett egy a franciák által elfoglalt élelmiszerszállítmányt. Innen

A nemzetállam történelmi és imaginárius alternatíváinak eltűnése

Literatura, 2023

The paper approaches the last forty-fifty years of Hungarian prose from a politico-historical and narratological point of view, combining (1) readings of individual pieces of fiction, (2) interpretations of long-term processes in literary production and (3) computerized readings using methods of Digital Humanities on a corpus of 46 volumes. As a starting point the authors identify the so-called ’Pannonian prose’ of Miklós Mészöly in a context of intellectual history regarding the discourse on the notion of Central (or Eastern) Europe in the 1980–90s. The paper then follows the trace of this highly influential Mészöly corpus first in the most canonised works of fiction between the 1980s and 2010, then in the most acclaimed novels and short story collections between 2010 and 2020. Style changes convey shifts in social, political and historical notions of the works, which are thus also interpreted as a slow process: from Central (Eastern) European regional thought to questions of national history and identity, then to family history and identity, later to the life and problems of individual persons. After showing how this process went on in recent Hungarian literature, the paper tries to answer why it happened, drawing some cautious conclusions on the dialectics of inclusiveness—closedness and Western cultural and political influences on Hungarian culture.