Hogyan beszélhetünk bűnről posztmodern világunkban? (original) (raw)

Szeretet és szenvedés a kortárs operában és a barokk passióban

Egy operaszerű passió és egy passiószerű opera egymásraolvasásának chiazmusában Isten művei (opera) egyedül a kereszt és a szenvedés által (per crucem et per passionem), önmaguk ellentétében (sub contrario specie) válhatnak hozzáférhetővé. A kereszt testbe íródó tapasztalata azonban nem történet – az önmagáról való beszéd ellehetetlenítése révén olyan nem-narratológiát igényel önmaga elbeszélésére, mely csak egy, kereszt előtti/mögötti valóság már érvénytelenített nyelvén szólalhat meg. Miről tehet tanúbizonyságot a Máté-passió és a Hálátlan dögök keresztalakzata, ha az azt leíró nyelvet a kereszt eseménye folyton érvényteleníti? Ha a tanúság egy távolléten, egy idegenné vált testen alapszik, szétroncsolva ezáltal a jelenlét, a tanú önazonosságát? Milyen seb rajzolódik ki a beáramló sztázis, anarratív halál által a saját testen, amelyet a passiónak és operának folyton hordoznia kell?

Jó ötlet-e a paraszolvencia kriminalizálása?

Orvosi Hetilap

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény a köz- és magánellátás szétválasztásával, az orvosbérek jelentős megemelésével és a pénzadás kriminalizálásával igyekszik megszüntetni a paraszolvenciát Magyarországon. Korábbi munkáinkra, a nemzetközi szakirodalom feldolgozására, a releváns jogszabályok, illetve bírói gyakorlat elemzésére, valamint egy, a szülészetre fókuszáló, internetes kutatásra építve azt vizsgáltuk, hogy a választott eszközök valóban alkalmasak-e a cél elérésére, szükséges-e a módosításuk, és ha igen, hogyan. Az elméleti megfontolások és az empirikus bizonyítékok is arra utalnak, hogy a törvény megközelítése hibás, mert a betegek többsége nem az orvosok alacsony fizetése miatt ad pénzt, hanem azért, mert csak így látja biztosítottnak, hogy megfelelő egészségügyi ellátáshoz jut. Ez a „díjtétel típusú” paraszolvencia nem korrupció, az egészségügyi hiányhelyzetből ered, amellyel a törvény által előirányzott intézkedések érdemben nem foglalkoznak, inkább súlyo...

Közösségalkotás a homo digitalis korában

Közösségi Kapcsolódások - tanulmányok kultúráról és oktatásról

A tanulmány elsődleges célja a napjainkra kiteljesedett digitális tér emberének kultúrafilozófia szempontú leírása. A dolgozat megkísérli tisztázni a digitális tér státuszát az állam és a társadalom klasszikus definícióinak tükrében. A vizsgálat során transzparenssé kell tenni azt az összefüggést, ami a digitális létmód és közösségalkotás képességének és igényének torzulása között áll fenn. Mivel a homo digitalis már nem cselekszik, hanem valamely digitális eszköze segítségével villámgyors műveleteket hajt végre, már nem időzhet el egy-egy kérdés mellett, azt kontemplatívan latolgatva. Az információdömping ab ovo ki is zárja ezt. A homo digitalis filozófiai antropológiai vizsgálatának eredményeiből a kutatás arra következtet, hogy a digitális hipertér emberei közötti kommunikáció felszínes, nem eredményez igazi együttműködést. A digitális eszközükkel eggyé forrott lények, nem vesznek részt nyilvános diskurzusokban, nem referálnak a külvilág eseményeire, hanem szélsőségesen nárciszti...

Szelid, de szigorú és egyben nagyon igazságos bánásmódban

,,... Szelid, de szigorú és egyben nagyon igazságos bánásmódban...'', 2017

A neveléstörténet politikai okokból sokáig nem kutatott területeinek egyikével foglalkozik tanulmány kötetünk: az 1945 után kitaszított, elüldözött arisztokrácia tagjainak nevelésével és oktatásával.Arra voltunk kíváncsiak, hogy a polgárosodás útjára lépett magyar társadalomban a pozícióit sokáig sikeresen őrző hagyományos elit szakított-e gyermekei nevelésében-oktatásban az addig követett szokásokkal. Vajon a modernizálódó gazdagság és a polgári állam által megkövetelt, képzettségekben meghatározott tudás megszerezhető volt-e továbbra is a rég bevált, magánnevelésre alapozott rendszerben?Jelen kötetben nyolc tanulmány szerepel, azon kutatócsoport tagjainak írásai, akik az elmúlt tíz évben a debreceni Egyetemen a témával foglalkoztak.A tanulmányok forrásai igen sokszínűek: a szubjektív dokumentumok (memoárok, naplók), a korabeli fotók, illetve az iskolai források hű képet festenek a főnemesek neveléséről és oktatásáról, egy-egy személyt, családot vagy egy általuk preferált iskolát a...