The personal is also the political – A betegségnarratíva mint az emancipáció aktusa (original) (raw)
Related papers
A Magyar Demokratikus Ellenzék: Önreflexió, Identitás És Politikai Diskurzus
Politikatudományi szemle, 2010
A magyar demokratikus átalakulás-nemzetközi és történeti összehasonlításban is-páratlan politikai szociológiai sajátossága az értelmiség jelentős szerepvállalása. Ennek alapján az az 1982-93 közötti időszakot az "értelmiség évtizedének" tekinthetjük, amelyben rendszerkritikus értelmiségiek különböző csoportjai történelmileg rövid idő alatt politikai szerepek rendkívül széles repertoárját játszhatták el. Mindezt a Kádár-rendszer szelektív repressziója tette lehetővé, amelyben a mindennapi élet viszonylagos liberalizálását az értelmiségi lét privilégiumainak-más kommunista rendszerekben nem tapasztalt mértékű-viszonylagos elismerése egészítette ki. Különböző politikai szerepeket kínált a rendszerellenzéki mozgalom (1982-88), a kerekasztal-tárgyalások és az új pártok versengésének időszaka (1989-90), valamint a szélsőjobboldallal szemben megszerveződött, a mozgalmi politizáláshoz visszatérő értelmiségi politikacsinálás (1991-93) a politikailag aktív értelmiségiek számára. A tanulmány az első korszakkal-az ellenzéki publikációkkal és a rendszer bomlásával-foglalkozik, különös tekintettel a szamizdatlapok (Beszélő, Hírmondó, Demokrata, Égtájak között) tematikájára, és jellemző diskurzusaira. Ezek elemzésén keresztül közelíti meg és értelmezi a demokratikus ellenzék identitásának meghatározó elemeit: a társadalomhoz és a hatalomhoz való viszonyukat, a nemzeti és társadalmi kisebbségekkel, a környezetvédelemmel, az egyházakkal, a cenzúrával és a szabadság kultúrájával kapcsolatban kialakított álláspontjukat. Mindezekből alakítottak ki egy olyan értékegyüttest, amely morális tőkét, erkölcsi tekintélyt biztosított számukra a rendszerváltás idején.
Pandémia: társadalmi kihívások és egyéni válaszok
Magyar Tudomány, 2021
Izgalmas kötetet publikált a Covid19-pandémia első hullámának lecsengésekor Kovács László szerkesztésével a Savaria University Press. Globális kihívás-lokális válaszok címmel egy, háromfajta publikációtípust felölelő, a gazdasági öszszefüggésektől az oktatás felé közelítő, a makroszinttől a mikroperspektíva felé, az elmélet felől a gyakorlat felé, az objektív társadalmi problémáktól a személyes szint felé közelítő reflexiókig színes palettát és áttekintést nyerhetünk a kötetet forgatva. A szerkesztő és szerzőtársai a kötet felépítésekor több szempontot tartottak fontosnak, ezért helyzetelemző tanulmányok, gyakorlati tudásmegosztás, szubjektív tapasztalati reflexiók, esszék egyaránt helyet kapnak a szövegben. Mindez indokolt, hiszen olyan földrengésszerű, sokkoló változásokat kellett átélnünk mindnyájunknak, melyek talán minden korábbi szokásunk újragondolására és több esetben teljes nézőpontváltásra, cselekedeteink, hétköznapjaink átrendezésére késztettek. Amikor azon gondolkozunk, milyen létjogosultsága van egy ilyen típusú színes, tudományos és egyben ismeretterjesztő, sok elemében pedig reflektív naplószerű kötetnek, akkor elsősorban azt emelhetjük ki, hogy az összegzés, a tanulásunkra vonatkozó reflexió minden esetben a mélyebb megértést szolgálja. Gyors, rugalmas-ugyanakkor precíz elemzések, jelentések gyűjteménye, egyúttal inkább a kérdésekre fókuszáló, ha választ közöl, hangsúlyosan az egyéni megoldást kiemelő, annak mechanizmusát láttató megoldásokat tár elénk. A hasonló, pandémiát kutató vizsgálatok közül éppen ez a sokszínűség emeli ki bátor vállalkozásként a gazdaság-, társadalom-, kommunikáció, nyelvészet és a neveléstudomány köréből, mégsem zavaró kuszasággal, inkább a fentebb ismertetett logikai elrendezéssel közli írásait. A szerkesztő logikája egzakt, következetes és jól átlátható. Az egyes fejezeteket áttekintve, az első két tanulmány a Bana-Kis szerzőpáros tollából az európai országok válságkezelési stratégiáit veszi górcső alá, nem feledkezve meg a szokásosan perifériának tekintett, kisebb befolyású országokról sem, hisz éppen közülük védekezett néhány sikeresebben az első hullámban, például Málta-gondoljuk el, milyen katasztrófához vezetett volna például ezen
Magyar Pszichológiai Szemle, 2017
Az egyén jóllétét szolgáló humán szolgáltatások iránti igény növekedése és a tudomány fejlődése napjainkra elérhető közelségbe hozta a személyre szabott orvoslás (personalized medicine) lehetőségét. Ez a rendkívüli áttörést jelentő új megközelítés azt vetíti előre, hogy a talán nem túl távoli jövőben egyénileg lehet meghatározni a betegségek kialakulását és progresszióját befolyásoló genetikai, biológiai és környezeti tényezőket, továbbá személyre szabottan tervezni a megelőzést és a terápiát is. Az uniformizált beteg helyett a személynek kell tehát a kutatások és a terápia fókuszában állnia, az egyedi eset bonyolult bio-pszicho-szociális összefüggés- rendszerével. A fordulat magában hordozza a technicizált, elszemélytelenítő egészségügy átalakításának az ígéretét, de egyúttal egy sor olyan kihívást is, melyek megértésében és megoldásában kiemelt szerepe van a pszichológiai tudományoknak, és különösen az egészségpszichológiának. A feladatok közül kiemelkedik a pszichológusok integrá...
A nemzetállam történelmi és imaginárius alternatíváinak eltűnése
Literatura, 2023
The paper approaches the last forty-fifty years of Hungarian prose from a politico-historical and narratological point of view, combining (1) readings of individual pieces of fiction, (2) interpretations of long-term processes in literary production and (3) computerized readings using methods of Digital Humanities on a corpus of 46 volumes. As a starting point the authors identify the so-called ’Pannonian prose’ of Miklós Mészöly in a context of intellectual history regarding the discourse on the notion of Central (or Eastern) Europe in the 1980–90s. The paper then follows the trace of this highly influential Mészöly corpus first in the most canonised works of fiction between the 1980s and 2010, then in the most acclaimed novels and short story collections between 2010 and 2020. Style changes convey shifts in social, political and historical notions of the works, which are thus also interpreted as a slow process: from Central (Eastern) European regional thought to questions of national history and identity, then to family history and identity, later to the life and problems of individual persons. After showing how this process went on in recent Hungarian literature, the paper tries to answer why it happened, drawing some cautious conclusions on the dialectics of inclusiveness—closedness and Western cultural and political influences on Hungarian culture.