Chalmers A. Johnson Műveiről (original) (raw)

Kossuth, az ördög

AETAS-Történettudományi folyóirat, 2009

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzeti mitológia meghatározó fejezete. Mint minden mítosz, ez is tele van félistenekkel, angyalokkal és ördögökkel, hősökkel és árulókkal. Kossuth ennek a mitológiának a meghatározó, központi személyisége. Egy magyar költő, Vajda János "a nemzet élő eszményülésének", egy másik, Sárosi Gyula-1849 után-"az Isten második fiának", azaz második Jézus Krisztusnak nevezte. 1 Az 1848. évi allegóriák egyike fehér lepelbe öltözött Pantokratornak ábrázolta, aki ítél elevenek és holtak felett, s aki eltiporja a kamarilla gaz kígyóját. Ugyanakkor Kossuth-enyhén szólva-egyáltalán nem ilyen népszerű a társnemzetek körében. Míg a bécsi és általában az ausztriai demokratikus és liberális közvélemény a szabadság hőseként, nagy államférfiként és potenciális szövetségesként tekintett rá, ugyanez nem volt elmondható a hagyományos uralkodó körökről, illetve az egymást váltó osztrák kormányok tagjairól, akik nem szívesen ugyan, de hajlandók voltak egy ideig tárgyalni Batthyány Lajos miniszterelnökkel, de Kossuthot a magyar politika rossz szellemének tartották. így már az osztrák kormány augusztus 27-i államirata is bírálta Kossuthot, amiért 12,5 millió forint értékű papírpénzt bocsátott ki, s a magyar kormány mindaddig nem tárgyalt a birodalmi államadósság megosztásáról. 2 Jellemző tény, hogy amikor 1848. szeptember elején az osztrák kormány a Magyarország elleni határozottabb fellépésre szánta el magát, Wessenberg miniszterelnök azt javasolta, hogy a magyar kormány által szentesítésre felterjesztett újoncozási és bankjegykibocsátási törvények közül az uralkodó az utóbbit utasítsa el, mert ezáltal az azt beteij esztő Kossuth lehetetlen helyzetbe kerül, és így eltávolítható a kormányból. 3 Kossuth ezt maga

A tehetség változó koncepciói

Magyar Pszichológiai Szemle, 2021

Tanulmányunk a tehetség és az azt befolyásoló, különböző tényezők koncepcióját járja körül társadalmi-történelmi és aktuális keretek között, az ősi kultúráktól napjainkig követve a jelenség definiálását, meglétének következményeit, mérésének lehetőségeit és fejlődését. Kifejtjük az intelligencia, a kreativitás, a motiváció, a teljesítményigény és egyéb, más tényezők hatását, azt, hogy e folyamatok, képességek hogyan, miben járulnak hozzá (vagy nem) a tehetség kibontakozásához. Végezetül pedig szót ejtünk egy olyan tehetségcsoportról – kétszeresen kivételesek –, akik különösen nagy segítséget igényelnek abban, hogy képességeik a leghatékonyabb módon jöjjenek felszínre és szilárduljanak meg.

A Sokszínű Kar konferencia IV. előadásai

Magyar Rendészet

A tanulmány a Sokszínű Kar multidiszciplináris konferenciasorozat negyedik rendezvényének a prezentációit mutatja be kivonatolt módon. A konferencián olyan témakörök kaptak helyet, mint a kábítószerek, a gyermekbarát kihallgatási módszerek, a rendészeti együttműködés, a bűnügyi helyszínelés, a magánbiztonság és a sportrendezvények biztosítása, az innováció, a kritikus infrastruktúra, valamint a mesterséges intelligencia. A rendvédelmi gyakorlati képzés, a haszonélvezeti és a tulajdonjog, a szolgálati kutyák, a biometria, a Nobel-díjra jelöltek, az e-nyomozás, az interkulturális kommunikáció, a személyazonosítás, az igazságügyi írásvizsgálat, a sorozatcsalás és a helyszíni kihallgatások témái szintén a konferenciát színesítették.

A százéves Barthes

2015

A száz éves Barthes Ezelőtt harmincöt évvel, Roland Barthes halálát követően az akkori Kritika szerkesztősége kegyesen hozzájárult, hogy írhassak róla egy nekrológot. Fiatal korom ellenére nem voltam teljesen naiv, mégis meglepett, hogy még ezt a nyúlfarknyi szöveget is cenzúrázták. (S ami még jobban dühített, a tartalomjegyzékben "Ronaldnak" titulálták). Pedig Barthes-nak ekkor már megjelent néhány írása és egy vékony kis kötete is magyarul, valamint "hivatalos helyen" is tudták, hogy szimpatizál a marxizmussal. Ez persze akkoriban nem volt feltétlenül jó ajánlólevél, hiszen a szimpatizánsok feltehetőleg egy másféle marxizmust képviseltek, mint amelyik nálunk elfogadható volt, és puszta létükkel is azt bizonyították, hogy ezt az