Johannes Bocatius: Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato. – Magyarnémetharc, avagy beszélgetés a császáriak és a magyarok között most fellángolt háborúról. Budapest, 2014. (FULL VERSION!) (original) (raw)

Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből. Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek

Magyar Nyelv, 2018

Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből *1 Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek 1. 1838-ban jelent meg a nyelvészeti szemléletű szövegkiadás első nagy vállalkozása, a Régi Magyar Nyelvemlékek című sorozat. A kiadvány története szorosan összeforr szerkesztője, döbrentei gábor nevével. Méltatói a modern nyelvemlékkiadás megteremtőjeként tisztelik, nyelvemlék-kiadási elvei lényegében ma is helytállóak. E jeles évforduló kapcsán tűztem ki feladatomul meglévő ismereteink összerendezését, felidézve Döbrentei Gábor pályájának fontosabb mozzanatait, valamint a korabeli források alapján igyekeztem rekonstruálni a Régi Magyar Nyelvemlékek megjelenésének körülményeit. 2. 1785. december 1-jén született a 19. századi irodalom-és nyelvtudomány egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb alakja, Döbrentei Gábor. Amikor a személyével és munkásságával kapcsolatos tudománytörténeti szakirodalmat fellapozza az olvasó, igen változatos kép fogadja. Az 1926-os Magyar Irodalmi Lexikonban a következőket olvashatjuk: "[…] izgat és serénykedik, de fáradozásait nem kíséri siker, személye iránt nem ébred barátságos vonzalom, tevékenységéből kiütközik önző hiúsága, hiúságából kevély önhittsége, uralkodásra való törekvése, amivel Kazinczyt is elriasztotta, az Auróra-kör komoly, önzetlen munkásságú vezéreit pedig annyira maga ellen ingerelte, hogy nemcsak a Conversations-Lexikon pörben érte igazán érzékeny támadás és vereség, hanem akadémiai törekvései terén is" (ványi szerk. 1926: 217). A későbbiekben sem változik sokat a megítélése: "Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író; rendkívül sokat dolgozott és sokféleképpen akart az irodalom és a közélet hasznos szereplője lenni, de tetteit sokkal inkább a törtetés, mintsem az őszinte ügybuzgalom jellemezte" (benedek szerk. 1963: 264). Mivel érdemelte ki ezt az ellenszenvet, amellyel a "hálás utókor" méltatja munkásságát? Az okok messzire nyúlnak: Jancsó eleMér-Döbrentei életrajzírója-szerint Kazinczy halála után azok, akik Döbrenteivel együtt rágalmazták az irodalomszervezőt, ellene fordultak, és őt támadták. "Már ekkor megszületett a vád ellene, hogy Kazinczyval szemben igazságtalan és hálátlan volt és ez ellen a vád ellen hiába védekezik. Haláláig elkíséri és utána is kísért emléke ellen" (Jancsó 1944: 90). Úgy tűnik, az irodalomtörténet egyoldalúan Döbrenteit marasztalja el ebben a pörlekedésben, holott az egymás rágalmazása mögött személyes ellentétek feszülnek. Kifogásolták Döbrentei kétszínűségét, udvaronc szellemét, arisztokrata összeköttetéseit, azonban Kazinczy sem volt tárgyilagos. A két nagyon hiú ember vetélkedéséből a kisebb tekintélyű Döbrentei került ki vesztesen.

Interetnikus konfliktusok Magyarországon 1848-1849-ben

2017

In April 1848, the Hungarian political elite hoped that civil liberties granted in the April Laws and the abolition of serfdom will form a foundation that enables the peoples of Hungary to build the civic Hungary shoulder to shoulder. It was an illusion, but an understandable one. The ideal of the Hungarian liberals who came to power was a civilian nation-state with a single market and monolingual administration. Therefore it is understandable that the nationalities of the country came forward with their own independent claims and the government reacted indignantly. The study reviews the history and nature of the conflicts between the Hungarians and the four major national movements. According to the findings, the Slovak movement due to its internal religious division and the effect of the abolition of serfdom could not demonstrate such power as the Croatian, Serbian and Romanian ones. Moreover, the Slovaks did not have such an armed base as the Military Frontier in case of Croatian...

A magyar hadsereg a schwechati csatában–egy harcrend tanulságai A hadrendek és harcrendek történeti forrásértékéről

AETAS-Történettudományi folyóirat, 2011

A magyar hadsereg a schwechati csatábanegy harcrend tanulságai A hadrendek és harcrendek történed forrásértékéről Az eseményközpontú hadtörténetírás számára egy-egy hadművelet, csata vagy ütközet rekonstruálásánál az egyik központi kérdés a szembenálló felek létszám-és erőviszonyainak tisztázása, azaz annak a banális kérdésnek a megválaszolása, hogy egy hadjáratban vagy összecsapásban milyen élő-és technikai erők álltak szemben egymással. E létszám-és fegyverzeti viszonyoknak különösen az azonos fejlettségi szinten álló háborúzó felek esetén van jelentősége, hiszen egy technikailag fejlettebb haderő alacsonyabb létszám mellett is könnyedén arathat diadalt számban jelentősebb ellenfelén, mint ahogyan ezt a tűzfegyverrel felszerelt európai és fel nem szerelt amerikai, afrikai vagy ázsiai haderők közötti háborúk története bizonyítja; vagy az 1866. évi porosz-osztrák háborúban a hátultöltő és elöltöltő kézi lőfegyverekkel ellátott két haderő teljesítménye közötti különbség is mutatja.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar történetírásban

AETAS-Történettudományi folyóirat, 1999

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történetírásban 1 1848-49 a magyar történelem egyik legfontosabb fejezete. A magyar köztudat és a magyar történeti irodalom két szóval jellemzi a másfél éves eseménysort: forradalomnak és szabadságharcnak nevezi. Forradalomnak, mert az országban 1848 március-áprilisában forradalmi változás ment végbe, részben forradalmi külsőségek, tömegmozgalmak, tüntetések közepette. Az ország független felelős kormányhoz jutott, s ezzel 1526, a mohácsi vereség óta először az ország sorsára vonatkozó legfontosabb döntések nem az ország határain kívül, hanem az ország fővárosában születhettek. A változás azonban nem csupán a hatalomgyakorlás technikájában következett be. Az ország ekkor lépett át a feudális társadalmi rendből a polgári társadalomba. Az addig jogfosztott jobbágyság többsége az általa művelt fold szabad paraszti birtokosává vált. A forradalom ugyan nem juttatott mindenkit tulajdonhoz, dc a törvény előtti egyenlőség elvének kimondása a polgári szabadságjogok egyik legfontosabbikát jelentette. A közteherviselés, a ccnzusos, a vagyoni helyzeten és nem a rendi társadalmi pozíción alapuló választójog, a népképviselet bevezetése mind azt jelezte, hogy Magyarország némi késéssel ugyan, de a Nyugat-Európában már ismert társadalmi fejlődési modellt fogja követni. A meghatározás másik eleme, a szabadságharc elnevezés jelzi, hogy az ország nem tudta békés körülmények között végrehajtani ezt az átalakulást, s a polgári átalakulás egyes vívmányainak védelmében végül fegyverhez volt kénytelen nyúlni. Bécsben ugyanis nem nyugodtak bele abba, hogy Magyarország, a Habsburg Birodalom területét tekintve legnagyobb alkotóeleme önálló politikai tényezővé vált. Előbb az országban élő nemzetiségek mozgalmait felhasználva igyekeztek rábírni a magyar politikusokat a közjogi önállóság jelentős részének feladására. 1848. szeptember 11-én Josip Jclacic horvát bán, cs. kir. altábornagy indított nyílt-Bécsből titokban támogatott-fegyveres intervenciót Magyarország ellen, majd 1848. október közepétől az országban állomásozó cs. kir. katonaság nagy része fordult szembe a magyar kormányzattal. A harc 1849. április közepéig önvédelmi harc volt, ekkor azonban a magyar parlament-válaszul az olmiitzi alkotmányra-kimondta az ország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. Ezzel az önvédelmi háború függetlenségi hábo

Heinrich Hentzi, a budavári Leonidász

2013

A svájci származású, debreceni születésű Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy 1848-1849-es magyarországi pályafutása-ha hihetünk a szakirodalomnak-alapvetően kudarc volt: a gondjára bízott egyik erődöt, Péterváradot sikertelenül próbálta a szerb felkelők kezére játszani; a másikat, az erődnek csak nagy jóindulattal nevezhető Buda várát pedig minden kitartása és hősiessége ellenére sem tudta megvédeni Görgei hadseregével szemben. Svájci származás, debreceni születés 1 Heinrich Hentzi von Arthurm egy svájci eredetű család saljaként 1785. október 24-én született Debrecenben. Nagyapja, Samuel Hentzi Bernben 1740-ben összeesküvést szőtt a városi tanács ellen, amiért száműzték, de rövidesen visszatérhetett. Miután azonban újabb összeesküvésbe keveredett, 1749-ben halálra ítélték és kivégezték, családját pedig száműzték. Özvegye, Josephine Korbisch bárónő és gyermekei ezek után a Habsburg Birodalom területén telepedtek le. Apja, Ludwig Hentzi cs. kir. szolgálatba lépett, s az 1. dragonyos ezred ezredeseként fejezte be katonai pályáját. Házasságából két fiú született. Ludwig a császári-királyi hadseregben szolgált, majd nyugállományú századosként az erdélyi Tordán telepedett le. Ő is magyar nőt vett feleségül, Torda város egykori híres főhadnagyának, Osztrovich Józsefnek a lányát, s Orbán Balázs szerint "Tordára telepedvén, testestől-lelkestől derék magyar emberré vált". 1848 novemberétől a város térparancsnoka volt, s személyes fellépésével több ízben is megmentette a várost a román felkelőcsapatok pusztításaitól. Orbán szerint "Tordán még most is áldva említik mint Torda egyik legnagyobb jóltevőj ének nevét". 2 Heinrich 1804-ben került hadapródként a cs. kir. mérnökkarba. 1804. szeptember 1jétől 1805. augusztus 31-ig a bécsi mérnökkari akadémián tanult Bourgois tábornok parancsnoksága alatt. 1805. szeptember l-jén nevezték ki főhadnaggyá, s 1806. július 31-éig a morvaországi Olmützben szolgált Ocrini tábornok alatt. Itt az erőd franciák általi körülzárolása alkalmával visszaszerzett egy a franciák által elfoglalt élelmiszerszállítmányt. Innen

Magyar Néprajz I. 1. félkötet = Ethnology of the Hungarians Vol. I. 1

2008

A program a Magyar Néprajz I. Táj, nép, történelem c. kötet első felének megalkotását tűzte célul és négy fő témakörre fókuszált: A cél megvalósult, a tervezett kéziratok elkészültek cca 30 ív terjedelemben. Az egyes fejezetek enciklopédikus jelleggel és tömörséggel foglalják össze tárgyukat. Az őshazáktól napjainkig követi a magyar nép kulturális adaptációját a mindenkori természeti tájhoz, figyelemmel annak tükröződésére a kulturális tradíciókban és a szókészletben. Az ökológiai potenciál kihasználását, a kultúrtáj formálását, a tájépítés eredményeit a tájformálás történeti menetét követve, elemző módon írja le. A történeti Magyarország etnikumainak és etnikai tereinek történeti alakulását, azon belül a magyar népességszám és népterület változásait követi korszakról-korszakra. Elemzi az etnodemográfia tényszámait és térképeken rögzíti az egyes népek, etnikumok időben változó térfoglalását és térvesztését. A magyar nép történeti-táji tagolódását a földrajzi és a kulturális régiók, történeti tartományok viszonyrendszerében, új osztályozási szempontok szerint, s a vizsgált régió, vagy népcsoport jellemzésére alkalmas néprajzi jelenségeket is megemlítve tekinti át. Fogalomhasználatában helyet kapnak a szak terminológiájában kevésbé használt kategóriák is, pl. népterület, néptömb, népsziget, enklávé, diaszpóra, reliktum, zóna, kistérség stb.-Az etnográfia és a folklorisztika történetét Magyarországon, külön-külön elsőként leíró tanulmányok a periodizáció, az eszmetörténet, az intézménytörténet, sőt az irányadó tudósok tekintetében is számos új megállapítással szolgálnak (pl. a nemzetiségek néprajzi felfedezéséről, az evolucionizmus eszmei hatásáról, az európai etnológia kezdeteiről) Zárójelentés a Magyar Néprajz I. (Táj, nép, történelem) 1. félkötet (T 042 789-es) OTKA-programról, 2003-2006. Célkitűzés A program a Magyar Néprajz nyolc kötetben c. kézikönyv első, Táj.nép, történelem c. kötete egyik felének előkészítését-megírását és képanyagának összegyűjtését-tűzte célul. Ez a kb. 30 ívnyi szöveget és 10 ívnyi illusztrációt tartalmazó félkötet négy fő témakörre fókuszált: 1/ A magyar nép természeti környezete, 2/ A magyar népesség történeti demográfiája, 3/ A kulturális

Akadémiai nagyszótár = The Historical Dictionary of Hungarian

Az elmúlt négy év folyamán, az előzetes terveknek megfelelően elkészült és megjelent a Nagyszótár első két kötete (www.nytud.hu/publ/nszt) 1119 és 1550 lapon. A publikált első kötet tartalmazza a szótár forrásanyagának teljes bibliográfiáját és az egyéb segédleteket: az Elekfi László által készített ragozási szótár kódjainak részletes feloldását. A második kötet az A-Azsúroz címszavak közötti szóállományt tartalmazza. A publikált köteteken túlmenően kéziratban legalább első változatban elkészültek már a B és C betűs szócikkek is, ezek szerkesztése, javítása folyamatban van. Az OTKA-keretből foglalkoztatott Varga Éva Katalin a szócikkíráson kívül részt vett a forrásjegyzék tételeinek filológiai ellenőrzésében és javításában. | The first two volumes of the Dictionary of the Hungarian Language have been published (on 1119 and 1550 pages, respectively) according to the objectives outlined in the grant proposal, cf. www.nytud.hu/publ/nszt. The first volume of contains the full bibliograp...