Etnicitás, identitás, politika. Magyar kisebbségek nacionalizmus és regionalizmus között Csehszlovákiában és Romániában 1918-1944 (original) (raw)

A két világháború közti magyar kisebbségek története általában egyetlen szóban sűrűsödik össze: Trianon. Trauma- és hanyatlástörténetek sorjáznak, amelyek elsősorban a magyar önazonosságot fenyegető veszélyeket taglalják, a kisebbségiek elnemzetlenítésére törekvő többségiekre és kiszolgáltatott magyarokra osztva a szereplőket. Ez a könyv más, jóval összetettebb megközeljtésre vállalkozik. Kiindulópontja az a két évtizedes fáradhatatlan törekvés, amely a kisebbségi magyarok magyarságtudatát éppen olyannak szerette volna megőrizni, ahogyan Budapesten elképzelték a magyarokat. Szereplői között, akik nem csak önmagukban, vagy Budapesthez viszonyjtva próbálták érvényre juttatni saját elképzelésüket a magyar önazonosságról politikusok, kormányzati tisztviselők, az erdélyi és szlovenszkói magyar elit, az új nemzedék vezetésre törő képviselői, a többségiek és az egyszerű emberek is ott sorakoznak. Fő kérdésem arra vonatkozik, hogy a különböző magyarságfelfogások egyéni elfogadtatására irányuló politika miként látta ka magyarságot és környezetét és ezt miként tudták érvényre juttatni az egyénekkel szemben, akár a politikán túl, a mindennapokban is. Prága, Poszony, Budapest, Kolozsvár és Bukarest között olyan új közösségek jöhettek létre, amelyek korántsem feleltek meg a nemzeti egység kívánalmának és a legváratanabb helyzetekben egyesíthettek magyarokat és többségieket más többségiekkel szemben. Az egyének csak ritkán, többnyire végletekig kiélezett helyzetben voltak hajlandóak éppen olyan módon kifejezésre juttatni önazonosságukat, ahogy azt elvárták tőlük és még évtizedekig fennmaradtak, sokszor az új állam helyi képviselőinek segjtségével nemzetileg ambivalens gyakrolatok. Az etnicitás folyamatos előhívhatósága és a kisebbségi magyarok találkozása Magyarországgal ugyanakkor fokozatosan egy új, Magyarországot különbözőként megjelenítő önzonossághoz vezetett. Ezt a revízió után nem volt egyszerű összebékíteni Magyarország valóságával, ahogy azzal sem, hogy a kisebbségi korszak személyes élményei immár csak egyetlen módon, sérelemként voltak elbeszélhetőek.