HATÁRJÁRÓK ÉS HATÁR MELLETT ÉLŐK. Hármashatár-helyzet Magyarország délnyugati, délkeleti és északkeleti térségében (original) (raw)

A nemzetállamok létrejötte és működése fontos kérdései a humán-és társadalom-tudományoknak. A nemzetállamok alapját képező nemzeti identitás kitermelése, a nemzeti identitás és az etnikai identitás kapcsolata, az állam és a nemzeti kö-zösség összekapcsolódása, az államban élő nemzetek heterogenitása és az eb-ből fakadó feszültségek, az állam és a nemzet történelmének összekapcsolása, megkonstruálása mind részletesen kutatott kérdéskörök. Ezekhez kapcsolódóan, bár kisebb intenzitással merült fel a határ és a határmentiség kutatásának igénye. A modernitás a nemzetállamok megteremtésével párhuzamosan együtt járt a nemzeti közösségeket elválasztó határok megteremtésével és intézményesülé-sével is. A nemzetek politikai határainak történetisége elválaszthatatlan a nem-zetállamok történetiségétől, mivel a határok egyszerre jelölik ki a nemzetállamok politikai fennhatóságának kiterjedését, és helyezik el a nemzetállamot az azt körbevevő szomszédos nemzetállamok koszorújában. Ez pedig kérdések egész sorozatát indítja el. A nemzetállamok kiterjedése nem feltétlenül esik egybe a nemzeti közös-ségek térbeliségével, az etnikai, nemzeti és politikai határok közötti elcsúszások pedig feszültségeket gerjeszthetnek, amelyek igen gyakran a határoknál jelen-nek meg. A nemzetállamok határai (hiszen azok nemcsak politikai entitásokat, hanem közösségeket is elválasztanak) a másság jelentéseit is kitermelik, a mások és a mi újraértelmezésének sajátos terepeit adják. Továbbá az ilyen értelemben vett országok formálódása új kohézió és identitás kitermelésében is nagy sze-repet játszott: az individuumot territóriumhoz kötötte az állampolgárság révén. A határokon való átjárás szabályozása az állam monopóliumává vált: megje-lent az útlevél intézménye a 20. században, ami formalizálta az állampolgársági státust, a hozzá kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket, illetve lehetővé tette az idegenek, vagyis más nemzetállamhoz tartozó individuumok feltartóztatását a határnál, mozgásuk korlátozását vagy akár teljes kirekesztését, távol tartását is (ld. Soysal 1994.). A határ tehát mint földrajzi választóvonal geopolitikai entitás is egyben, ami szoros összefüggésben, kölcsönös egymásra hatásban áll az állam intézményével: jelzi az állam szerepét, súlyát, önmeghatározását, állampolgárai-val való viszonyát és államközi jelentőségét. A határ és közösség kapcsolatának fontosságára világít rá a napjainkban ak-tuálissá váló és a közbeszédben is egyre nagyobb teret nyerő bevándorlásvita és menekültkérdés. A harmadik országbeli migránsok érkezése és ennek a problé-makörnek a tematizálódása láthatóvá teszik számunkra, hogy a határok a nem-zetállamok érdekeinek helyszínei, leképeződései is egyben. A határok átjárása, egy fizikai választóvonalon való átjutás társadalmi struktúrák veszélyforrásaként értelmeződik ebből a szempontból. A határok jelentősége tehát messze túlmutat geopolitikai jellegén, szimbolikus tartalmakkal átitatott. E kettő összefonódása, valamint a határokhoz viszonyuló lokális, nemzeti, globális attitűdök és a határok mentén formálódó társadalmi gyakorlatok, hétköznapi stratégiák sok elemzésre érdemes problémakört tárnak a tudományos vizsgálatok elé, melyeken belül ki-emelt fontosságot nyerhet módszereinek köszönhetően a puha adatokkal dolgo-zó néprajzkutatás. NEMZETKÖZI ÉS HAZAI KUTATÁSOK TANULSÁGAI A határ kérdéskörének vizsgálatában a határ és az etnicitás kapcsolata kapta az egyik kulcsszerepet. Az elmélet legnevesebb képviselője Frederik Barth, hatása a mai napig meghatározó az etnikai csoportok és a határ menti térségek vizsgá-latában. Elméletének ereje az etnikai csoportoknak a társadalmi összetettségben és a kontextuális szempontok felőli megközelítésében rejlik. Az etnikai identitást nem önmagában létező, a közösségen belül felgyűlt kulturális anyagnak tekinti, hanem a másokkal való érintkezésre épülő dialógus termékeként. Ez a megköze-lítésmód megkerülhetetlenné teszi a határ kérdéskörét, lényege ugyanis, hogy a határokon megvalósuló interakció során formálódik meg az etnikai önazonosság és az etnikai különbözőség. Az etnikai csoportok és azok jellemzői mindig szitu-ációfüggőek, nem pedig " eleve adottak ". (Barth 1969. Lásd még Raveneau 1996.) A csoportképződés ilyetén értelmezése a határ fogalmát elmozdította a geopolitikai értelemben vett fizikai határtól, és nagymértékben hozzájárult a határ-fogalom tágításához, valamint a közösségek kontextuális értelmezéséhez.