Szabó D. - Tankó K.: Présentation du système de gestion de céramique de Sajópetri (Hongrie) (original) (raw)

A Sajópetriben feltárt La Tène-kori kerámialeletek feldolgozási rendszere Sajópetri-Hosszú-dulo lelohelye Magyarország északkeleti részén, a Bükk és az Alföld találkozásánál fekszik (1. kép). A Sajó és Hejo patak között felfedezett La Tène-kori település kutatását 1995-ben a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei kezdték meg az M30-as autópályához kapcsolodó leletmento ásatások során. A teljes feltárásra 1996 és 2003 között, francia–magyar kutatási program keretében, az ELTE Régészettudományi Intézetének irányítása alatt került sor (2. kép). A kiásott épületek, gödrök és árkok, a La Tène-kulturához kapcsolható leleteken kívül nagy mennyiségben hoztak napvilágra szkíta típusú tárgyakat is. Sajópetri így a szkíta kori lakosság késo vaskori továbbélésének kérdésében kulcsfontosságú lelohelynek tekintheto. Fontos megjegyezni, hogy a feltárt vaskori objektumok anyaga minden esetben tartalmazott La Tène-kori leleteket, továbbá, hogy a késo vaskori településnek nem volt szkíta kori elozménye. 176 OSRÉGÉSZETI LEVELEK 8–9 (2006–2007) Az igen gazdag leletanyag (pl. fegyverek, bronz és üveg ékszerek) legnagyobb részét, amint az település esetében nem meglepo, kerámiaedények töredékei teszik ki. Az ásatások kezdetétol fogva megfigyelheto volt, hogy a La Tène-kori objektumokból elokerült edénytöredékek két nagy csoportra oszthatóak: szürke, korongolt La Tène-típusúakra, valamint korongolatlan, általában plasztikus díszítéssel ellátott edényekre, melyek a kora vaskori szkíta hagyományra vezethetok vissza. Ugyanakkor a korongolt formák némelyikének (egyfülu kancsók vagy bögrék, behúzott peremu tálak) is volt szkíta kori elozménye. A kerámiaanyag mennyisége és változatossága elkerülhetetlenné tette pontos leírását és rendszerezését. A kerámiaosztályozás alapjául a Mont Beuvray-i (Bibracte) régészeti bázis feldolgozási rendszere szolgált. A sajópetri szisztéma kidolgozását Ph. Barral kezdte el, itt bemutatott formáját azonban Szabó Miklós, Tankó Károly és Szabó Dániel munkája során nyerte el. A rendszer elsosorban minoségük, formájuk valamint díszítéseik alapján osztályozza az edényeket, illetve töredékeiket (3–6. kép).