Fórizs László 1995: Rigvéda – Teremtéshimnuszok (könyvészeti adatok) (original) (raw)
Related papers
Debreceni Jogi Műhely, 2009
Debreceni Jogi Műhely, 2009. évi (VI. évfolyam) 2. szám (2009. április) "A történelem… medrének minden kanyarulatában lerakja partjain a kimosott iszapot meg a sodrában vízbe fúltak tetemeit." A szerzők, Somorjai Ádám (OSB) egyháztörténész és Zinner Tibor jogtörténész mottóként Arthur Koestler mondatával indítják a Mindszenty József élettörténetének dokumentumait tartalmazó monumentális munkát. Recenziót, ismertetést írni egy közel ezernégyszáz oldalas forrásgyűjteményről, amely kismonográfiának beillő előszót, és gazdag jegyzetapparátust tartalmaz, estünkben jóformán lehetetlen, éppen ezért a csupán néhány tartalmilag és formailag érdekes momentumot villanthatunk fel a könyvből.
Kafka fia fragmentumok. Bevezető Borbély Szilárd hagyatékban maradt töredékei elé
Kalligram , 2023
B orbély Szilárd Kafka fia című töredékes regényének posztumusz kiadása először 2017-ben jelent meg, németül a Suhrkamp kiadónál, Heike Flemming és Lacy Kornitzer fordításában. A magyar eredeti kiadása (Jelenkor, 2021), ahogy Nagy Boglárka kiadói jegyzetéből kiderül, ugyanazon a szövegfájlon alapul, amelyet a szerző özvegye a kiadó rendelkezésére bocsájtott-hasonlóan a német kiadáshoz. (Borbély 2021: 221) Ebbe az ultima manus-nak tartott fájlba rendezte a szerző a különálló dokumentumokban tárolt, többé vagy kevésbé kidolgozott regényfejezeteket, majd utoljára 2013. december 9-én mentette. A szóban forgó "Kafka_fia_01" nevű szövegfájl tulajdonságaiban azonban további adatok is hozzáférhetőek. Az is kiderül, hogy a tartalmat 2012. június 14-én délután hozta létre a költő, minden bizonnyal a munkahelyi gépén, amelyen az egyetem előfizette a Word programot. A fájl szerzőjeként (itt értsd: a program felhasználója) "Borbély Szilárd" szerepel, míg a digitális hagyaték más fájljai esetében leggyakrabban a "BorbelySz", amely minden bizonnyal a saját gépe word programját jelöli. Perdöntőnek az számít, hogy a cég jelzésénél a "KLTE, Debrecen" szerepel. Az is kiderül, hogy 161 előzetes verziója (tehát mentése) volt a fájlnak, a teljes szerkesztési idő pedig 19 órát és 25 percet vett igénybe.
Heinrich Hentzi, a budavári Leonidász
2013
A svájci származású, debreceni születésű Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy 1848-1849-es magyarországi pályafutása-ha hihetünk a szakirodalomnak-alapvetően kudarc volt: a gondjára bízott egyik erődöt, Péterváradot sikertelenül próbálta a szerb felkelők kezére játszani; a másikat, az erődnek csak nagy jóindulattal nevezhető Buda várát pedig minden kitartása és hősiessége ellenére sem tudta megvédeni Görgei hadseregével szemben. Svájci származás, debreceni születés 1 Heinrich Hentzi von Arthurm egy svájci eredetű család saljaként 1785. október 24-én született Debrecenben. Nagyapja, Samuel Hentzi Bernben 1740-ben összeesküvést szőtt a városi tanács ellen, amiért száműzték, de rövidesen visszatérhetett. Miután azonban újabb összeesküvésbe keveredett, 1749-ben halálra ítélték és kivégezték, családját pedig száműzték. Özvegye, Josephine Korbisch bárónő és gyermekei ezek után a Habsburg Birodalom területén telepedtek le. Apja, Ludwig Hentzi cs. kir. szolgálatba lépett, s az 1. dragonyos ezred ezredeseként fejezte be katonai pályáját. Házasságából két fiú született. Ludwig a császári-királyi hadseregben szolgált, majd nyugállományú századosként az erdélyi Tordán telepedett le. Ő is magyar nőt vett feleségül, Torda város egykori híres főhadnagyának, Osztrovich Józsefnek a lányát, s Orbán Balázs szerint "Tordára telepedvén, testestől-lelkestől derék magyar emberré vált". 1848 novemberétől a város térparancsnoka volt, s személyes fellépésével több ízben is megmentette a várost a román felkelőcsapatok pusztításaitól. Orbán szerint "Tordán még most is áldva említik mint Torda egyik legnagyobb jóltevőj ének nevét". 2 Heinrich 1804-ben került hadapródként a cs. kir. mérnökkarba. 1804. szeptember 1jétől 1805. augusztus 31-ig a bécsi mérnökkari akadémián tanult Bourgois tábornok parancsnoksága alatt. 1805. szeptember l-jén nevezték ki főhadnaggyá, s 1806. július 31-éig a morvaországi Olmützben szolgált Ocrini tábornok alatt. Itt az erőd franciák általi körülzárolása alkalmával visszaszerzett egy a franciák által elfoglalt élelmiszerszállítmányt. Innen
A Rimanóczy Építészdinasztia Története (III. Rész)
Építés - Építészettudomány
A sorozat előző két része az építészdinasztia nagyváradi ágáról, illetve a Budapesten megtelepedett hadmérnök, Rimanóczy Árpád fiáról, idősebb Rimanóczy Gyuláról szólt. Gyula mindkét fia építész lett, pályájukat apjuk egyengette, és egy sor tervpályázaton közösen is indultak. Egyikük sem került azonban az apa műtermébe, sőt a Középülettervező Vállalatot is elkerülték. Ifjabb Gyula a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, Jenő pedig az Ipartervben dolgozott hosszú időn át, majd az Általános Épülettervező Vállalat főmérnöke lett. A tanulmány célja a két építész életpályájának rövid felvázolása és munkáik lehető legteljesebb bemutatása, beleértve a meg nem valósult tervek és pályázati tervek egyébként nehezen feltárható hosszú sorát. Ezzel egyben szeretnénk a hatvanas-hetvenes évek talán kevésbé ismert, vagy feledésbe merült alkotásaira is felhívni a figyelmet.
Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből. Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek
Magyar Nyelv, 2018
Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből *1 Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek 1. 1838-ban jelent meg a nyelvészeti szemléletű szövegkiadás első nagy vállalkozása, a Régi Magyar Nyelvemlékek című sorozat. A kiadvány története szorosan összeforr szerkesztője, döbrentei gábor nevével. Méltatói a modern nyelvemlékkiadás megteremtőjeként tisztelik, nyelvemlék-kiadási elvei lényegében ma is helytállóak. E jeles évforduló kapcsán tűztem ki feladatomul meglévő ismereteink összerendezését, felidézve Döbrentei Gábor pályájának fontosabb mozzanatait, valamint a korabeli források alapján igyekeztem rekonstruálni a Régi Magyar Nyelvemlékek megjelenésének körülményeit. 2. 1785. december 1-jén született a 19. századi irodalom-és nyelvtudomány egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb alakja, Döbrentei Gábor. Amikor a személyével és munkásságával kapcsolatos tudománytörténeti szakirodalmat fellapozza az olvasó, igen változatos kép fogadja. Az 1926-os Magyar Irodalmi Lexikonban a következőket olvashatjuk: "[…] izgat és serénykedik, de fáradozásait nem kíséri siker, személye iránt nem ébred barátságos vonzalom, tevékenységéből kiütközik önző hiúsága, hiúságából kevély önhittsége, uralkodásra való törekvése, amivel Kazinczyt is elriasztotta, az Auróra-kör komoly, önzetlen munkásságú vezéreit pedig annyira maga ellen ingerelte, hogy nemcsak a Conversations-Lexikon pörben érte igazán érzékeny támadás és vereség, hanem akadémiai törekvései terén is" (ványi szerk. 1926: 217). A későbbiekben sem változik sokat a megítélése: "Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író; rendkívül sokat dolgozott és sokféleképpen akart az irodalom és a közélet hasznos szereplője lenni, de tetteit sokkal inkább a törtetés, mintsem az őszinte ügybuzgalom jellemezte" (benedek szerk. 1963: 264). Mivel érdemelte ki ezt az ellenszenvet, amellyel a "hálás utókor" méltatja munkásságát? Az okok messzire nyúlnak: Jancsó eleMér-Döbrentei életrajzírója-szerint Kazinczy halála után azok, akik Döbrenteivel együtt rágalmazták az irodalomszervezőt, ellene fordultak, és őt támadták. "Már ekkor megszületett a vád ellene, hogy Kazinczyval szemben igazságtalan és hálátlan volt és ez ellen a vád ellen hiába védekezik. Haláláig elkíséri és utána is kísért emléke ellen" (Jancsó 1944: 90). Úgy tűnik, az irodalomtörténet egyoldalúan Döbrenteit marasztalja el ebben a pörlekedésben, holott az egymás rágalmazása mögött személyes ellentétek feszülnek. Kifogásolták Döbrentei kétszínűségét, udvaronc szellemét, arisztokrata összeköttetéseit, azonban Kazinczy sem volt tárgyilagos. A két nagyon hiú ember vetélkedéséből a kisebb tekintélyű Döbrentei került ki vesztesen.
Adalékok a Csehszlovák Köztársaság magyar nyelvű siketoktatás-történetéhez
Eruditio - Educatio, 2021
In this study we present the educational-historical data of the only institute for the Deaf operating in the Czechoslovak Republic, in Komárom (Komárno), between 1920 and 1938. By 1918 a unified deaf education network had been established in the territory of historical Hungary in the Austro-Hungarian Monarchy where 16 institutes for the Deaf were run, covering the entire area of the country. Out of these, three were located in Upper Hungary (Felvidék): in Jolsva (Jelšava), in Körmöcbánya (Kremnica) and in Pozsony (Bratislava); in the Carpathian region, school-age deaf learners were expected in an institute for the Deaf in Ungvár (Uzhhorod). This system disintegrated with the Trianon Peace Treaty. The institutes located at Pozsony (Bratislava), Körmöcbánya (Kremnica), Jolsva (Jelšava) and Ungvár (Uzhhorod) became organisations located in the Czechoslovak Republic from the former Hungarian institutes for the Deaf. A Hungarian-language, newly established school for the Deaf was run in Komárom (Komárno) between 1920 and 1938 in the territory of the Czechoslovak Republic. After the First Vienna Award, the aforementioned institute for the Deaf was moved to Losonc (Lučenec). While researching the history of the Hungarian-language Institute for the Deaf of Komárom (Komárno), it turned out that the sources referring to operation and history (statistics, archive, library, press history) are scanty, I therefore used the term addenda in the title.
2016
A családi kapcsolatok reprezentációja Zsindely Sándor: Hegedüs Loránt élete és munkássága című tanulmányában 2 "Az emberiségről szóló leghitelesebb tanulmány maga az ember." Alexander Pope 3 (Id. Scitovsky [1997] 11. o.) Absztrakt Hegedüs Loránt (1872-1943) gazdaságpolitikus, pénzügyminiszter, szépíró és publicista, akinek szociológiai és történeti munkái is jelentősek. S jóllehet azon kevesek egyike, aki a két háború közötti politikai, gazdasági és kulturális elitnek is kiemelkedő alakja volt, életútjáról eleddig nem készült teljes körű feldolgozás. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az a biográfia, melynek egyik alfejezete a következő tanulmány. Ez az írás Hegedüs családi-rokoni kapcsolatait mutatja be, Ifj. Zsindely Sándornak (1932-2008), Hegedüs Loránt unokájának a visszaemlékezései alapján. Tanulmányomban abból a premisszából indulok ki, hogy az egyén életútját jelentősen meghatározza társas környezete, így a családja is. Célom ezért az, hogy megállapítsam, kik tartoztak Hegedüs családi hálózatához, s ismertessem a köztük lévő kapcsolatokat. A tanulmány különlegessége, egyben időszerűsége az, hogy olyan, a szakma számára eddig ismeretlen primer forrást dolgoz fel, amelynek szerzőjét és írásait Bekker Zsuzsa jól ismerte. Loránt Hegedüs (1872-1943) was an economic policy maker, minister of finance, belletrist and publicist whose works on sociology and history are also of significance. Although he was one of the few outstanding figures of the political, economic and cultural elite in the interwar period, his life has not been dealt with in a full and detailed manner so far. The biography one chapter of which is this study article aims to make up for this lack. This article describes the family relations of Hegedüs based on the memoires of Sándor Zsindely, Junior (1932-2008), who was the grandson of Loránt Hegedüs. My starting point is the premise that the life of an individual is notably determined by his social environment thus also by his family. Consequently, my aim is to establish who belonged to his family network and to describe the relationships among them. I process a primary source which has been unknown for the profession so far but whose writer and contents was well-known for Zsuzsa Bekker; it makes this article special and topical. *Ezúton köszönöm Lazáry (Zsindely) Zsuzsannának, hogy rendelkezésemre bocsátotta bátyja, Zsindely Sándor visszaemlékezését; Hild Mártának, hogy segített feltárni Bekker Zsuzsa és Zsindely Sándor szakmai kapcsolatának eredetét, Agora Zsuzsannának, Bálint Ágnesnek a szakmai inspirációkat és Harsányi Ivánnak a hasznos tanácsokat. Bevezető Miért írnak és mesélnek az emberek az életükről? A pszichológusok szerint azért, hogy értelmet adjanak mindannak, ami velük történt, voltaképp magának az életnek. Hiszen, mint mondják, az élet nem valami eleve adott dolog (Bruner [1987] 13. o. Id. László [1987] 4. o.).