Prokopp Mária – Horváth Zoltán György: Nápoly középkori magyar emlékei. Romantika Kiadó, 2014. (original) (raw)
Related papers
Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből. Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek
Magyar Nyelv, 2018
Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből *1 Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek 1. 1838-ban jelent meg a nyelvészeti szemléletű szövegkiadás első nagy vállalkozása, a Régi Magyar Nyelvemlékek című sorozat. A kiadvány története szorosan összeforr szerkesztője, döbrentei gábor nevével. Méltatói a modern nyelvemlékkiadás megteremtőjeként tisztelik, nyelvemlék-kiadási elvei lényegében ma is helytállóak. E jeles évforduló kapcsán tűztem ki feladatomul meglévő ismereteink összerendezését, felidézve Döbrentei Gábor pályájának fontosabb mozzanatait, valamint a korabeli források alapján igyekeztem rekonstruálni a Régi Magyar Nyelvemlékek megjelenésének körülményeit. 2. 1785. december 1-jén született a 19. századi irodalom-és nyelvtudomány egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb alakja, Döbrentei Gábor. Amikor a személyével és munkásságával kapcsolatos tudománytörténeti szakirodalmat fellapozza az olvasó, igen változatos kép fogadja. Az 1926-os Magyar Irodalmi Lexikonban a következőket olvashatjuk: "[…] izgat és serénykedik, de fáradozásait nem kíséri siker, személye iránt nem ébred barátságos vonzalom, tevékenységéből kiütközik önző hiúsága, hiúságából kevély önhittsége, uralkodásra való törekvése, amivel Kazinczyt is elriasztotta, az Auróra-kör komoly, önzetlen munkásságú vezéreit pedig annyira maga ellen ingerelte, hogy nemcsak a Conversations-Lexikon pörben érte igazán érzékeny támadás és vereség, hanem akadémiai törekvései terén is" (ványi szerk. 1926: 217). A későbbiekben sem változik sokat a megítélése: "Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író; rendkívül sokat dolgozott és sokféleképpen akart az irodalom és a közélet hasznos szereplője lenni, de tetteit sokkal inkább a törtetés, mintsem az őszinte ügybuzgalom jellemezte" (benedek szerk. 1963: 264). Mivel érdemelte ki ezt az ellenszenvet, amellyel a "hálás utókor" méltatja munkásságát? Az okok messzire nyúlnak: Jancsó eleMér-Döbrentei életrajzírója-szerint Kazinczy halála után azok, akik Döbrenteivel együtt rágalmazták az irodalomszervezőt, ellene fordultak, és őt támadták. "Már ekkor megszületett a vád ellene, hogy Kazinczyval szemben igazságtalan és hálátlan volt és ez ellen a vád ellen hiába védekezik. Haláláig elkíséri és utána is kísért emléke ellen" (Jancsó 1944: 90). Úgy tűnik, az irodalomtörténet egyoldalúan Döbrenteit marasztalja el ebben a pörlekedésben, holott az egymás rágalmazása mögött személyes ellentétek feszülnek. Kifogásolták Döbrentei kétszínűségét, udvaronc szellemét, arisztokrata összeköttetéseit, azonban Kazinczy sem volt tárgyilagos. A két nagyon hiú ember vetélkedéséből a kisebb tekintélyű Döbrentei került ki vesztesen.
Századok, 2010
A do mon kos ren det ha gyo má nyo san -és egyéb ként he lye sen -a kol duló ren dek kö zött szo kás szá mon tar ta ni. A késõ kö zép kor ban azon ban a rend arcu la ta je len tõ sen meg vál to zott. A vál to zá sok elõ ször és el sõ sor ban a nyu gat-és dél-eu ró pai rend há za kat érin tet ték, de fo ko za to san át ter jed tek Kö zép-Eu ró pára is. A késõ kö zép kor ban nem csak a ren di re for mok és a do mon kos obszervancia meg je le né se fi gyel he tõ meg, ha nem a ren di gaz dál ko dás át ala ku lá sa is: a ko ráb bi idõ szak ban a do mon kos ko los to rok, ha kap tak is in gat lant ado mány ba, azt kö te le sek vol tak el ad ni és az árát for dít hat ták sa ját cél ja ik ra. 1425-tõl azonban egyes ko los to rok V. Már ton pá pá tól en ge délyt sze rez tek arra, hogy in gat lan bir to ka ik le hes se nek, 1475-ben pe dig IV. Sixtus pápa ezt az en ge délyt az egész rend re ki ter jesz tet te, egyúttal megszüntetve a rend kolduló jellegét. 1 A dön tés hát te ré ben a gaz da ság át ala ku lá sa állt. A rend ala pí tó Szent Domon kos szán dé ka egy moz gé kony, a lel ki pász tor ko dás ban és a misszi ó ban ha tékony kö zös ség lét re ho zá sa volt. Ez zel a cél ki tû zés sel a 13. szá za di -Eu ró pa nagy ré szén alap ve tõ en még na tu rá lis -gaz dál ko dás nem volt össze egyez tethe tõ. Emel lett per sze más szem pont ok, mint pél dá ul a sze gény ség kö zös sé gi értel me zé se, is fon tos sze re pet ját szot tak. A 15. szá zad ra azon ban a vi szo nyok gyö ke re sen meg vál toz tak. Eu ró pa nyu ga ti fe lén a fe ke te ha lál és a száz éves hábo rú pusz tí tá sai je len tõs né pes ség csök ke nést és a föld bir tok okon ko moly munka erõ hi ányt okoz tak. A bir to kok új faj ta hasz no sí tá sa, a bér be adás el ter je dé se egy ben azt is je len tet te, hogy a föld bir to kos már nem fog lal ko zott fel tét le nül a bir tok igaz ga tás napi te en dõ i vel. Ehe lyett a bér lõ tõl a szer zõ dés ben ki kö tött napon meg kap ta a ki al ku dott össze get, va gyis sta bil, ki szá mít ha tó, a ter més in gado zá sá tól füg get len jö ve de lem hez ju tott. Ez a bir tok hasz no sí tás a do mon kos rend szá má ra is új le he tõ sé ge ket kí nált. En nek kö vet kez mé nye az 1475. évi pápai en ge dély. A le he tõ ség ugyan ak kor nem fel tét le nül je len ti azt, hogy min den rend tar to mány ban és min den rend ház ban egy for mán él tek is vele, az azon ban, hogy hol és milyen mértékben, milyen összetételben tûntek fel birtokok a domon ko sok kezén, nemcsak Magyarországon igényel további kutatást. 2 1 A pá pai bul la 1475. jú ni us 1-jén kelt, l. P. Daniel Antonin Mortier OP: Histoire des maîtres généraux de l'Ordre des Frères Prêcheurs IV. 1400 -1486 . Pa ris 1909 Bár az ál ta lá nos rend tör té ne tek ben ter mé sze te sen meg em lí tik az in gat la nok bir tok lá sát enge dé lye zõ pá pai bul lá kat, a szak iro da lom azon ban ez zel a kér dés sel rész le te i ben nem igen fog lal kozott ed dig. Ada tok a ko los to rok bir to ka it il le tõ en az egyes há zak tör té ne té ben ta lál ha tók, ezek összefog la ló ér té ke lé se azon ban még nem ké szült el. A kol du ló ren dek nek a gaz da ság ról val lott kö zép ko ri né ze te it fog lal ta össze Mar cin Bukala: Mendicant Friars and the Development of Medieval Notions